Kiállja-e a Ptk. a járvány „próbáját”? – Dr. Vékás Lajost és Dr. Gárdos Pétert kérdeztük Koronavírus

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Milyen változások léptek életbe a legutóbbi kommentár óta? Mire lehet következtetni a felsőbírósági gyakorlatból? Mit lehet mondani a járványról és digitális átalakulásról a Ptk. szemszögéből? Interjú Dr. Vékás Lajossal és Dr. Gárdos Péterrel a Ptk. Nagykommentárról.

Nemrég jelent meg a Ptk. Nagykommentár legújabb, harmadik – átdolgozott – kiadása, immár nagykommentár formátumban, jelentősen kibővített tartalommal. Szerzői és szerkesztői neves szakemberek a jogászi hivatás különböző területeiről – egyetemi oktatók, ügyvédek, bírák – többségük már a Ptk. megalkotásának folyamatában is részt vett.

Interjúnkban a kommentár szerkesztőivel, Dr. Vékás Lajossal és Dr. Gárdos Péterrel beszélgettünk a kommentárról, egyes polgári jogi kérdésekről, és a digitális világgal járó változásokról.

Az előző két kiadást is Önök szerkesztették. Hogyan kezdtek neki tavaly a harmadik kiadás munkálatainak: melyek voltak a főbb szempontok, célok azon felül, hogy feldolgozzák az előző kiadás óta megjelent változásokat?

Dr. Vékás Lajos (V.L.).: A hatálybalépés óta eltelt közel hét év bírói gyakorlatának tapasztalatai alapján szilárdabb iránymutatást adó vélemények megfogalmazására volt lehetőségük a szerzőknek. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. majdnem 1600 §-ból áll, és tekintetbe véve a Nagykommentár terjedelmét, ki kell emelnünk a szerzők viszonylag kis számát. Ez tudatos szerkesztői döntés volt; így is biztosítani kívántuk a magyarázatok homogenitását. A szerzői csapat a 2014-es első kiadás óta alig változott. A jogi személyekről szóló harmadik könyv jelentős részét most is Kisfaludi András professzor kommentálta, aki már a törvény e részének megalkotásában is meghatározó szerepet játszott.  Ugyanígy Menyhárd Attila professzor gondozta a dologi jogi könyv nagyobbik felét, és Gárdos István ügyvéd írt magyarázatokat a zálogjogi szabályokhoz. A deliktuális kártérítési felelősség kommentárjának alapjait Lábady Tamás ítélőtáblai kollégiumvezető fektette le, és Parlagi Mátyás kúriai bíró személyében egy kiváló szerzőtársat nyertünk meg e fejezetek aktualizálásához. Kemenes István ítélőtáblai kollégiumvezető a Nagykommentárban is a szerződési jog általános szabályainak és a vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseknek megvilágításához írt kommentárokat, amelyeknek évtizedes felsőbírósági tapasztalatai adnak külön fedezetet. Szeibert Orsolya professzor e harmadik kiadásban is a családjogi könyv egyedüli gazdája volt, ahogy Székely László docens (személyiségvédelem) és Tőkey Balázs docens (biztosítási szerződés) is kezdettől fogva szerzőtársunk. A szerzői kontinuitásnak különös jelentősége volt azoknál a részeknél, amelyeknek kommentálása több szerző kezében volt. Ezekben az esetekben a finomhangolás, az összhang megteremtése esetenként külön feladatot adott a szerkesztőknek.

Az előző, 2018-as kiadvány óta az alapjául szolgáló Ptk.-t többször módosították. Melyek tekinthetők a legjelentősebb változásoknak?

Dr. Gárdos Péter (G.P.): 2018 és 2020 között a Ptk. csak pár ponton módosult, és e módosítások többsége technikai, illetve eljárási jellegű volt. Így például a gyámhatósági szabályok átalakulása több ponton érintette a Ptk. családjogi szabályait.

Érdemi változás a közéleti szereplők személyiségi jogainak új szabályozása. A Ptk. tervezet a parlamenti szakaszban e ponton érdemben módosult. A jogalkotó ugyanis rögzítette, hogy a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. A rendelkezésről az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ha a közéleti személyiség jogainak védelme csak „méltányolható közérdek” esetén érvényesülne, az a szólás- és a sajtószabadság indokolatlan korlátozásának minősül, ezért a rendelkezés az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésébe ütközik. Ilyen előzmények után módosította 2018-ban az Országgyűlés ezt a rendelkezést. Ahogy arra a 2:44. §-hoz fűzött kommentár rámutat, az új rendelkezés rendkívül problematikus, mivel jelentősen kitágítja azt a kört, ahol a közéleti szereplők személyiségi jogai nem korlátozhatóak.

Ugyancsak érdemi változás, hogy a Ptk.-ból kikerült az üzleti titok védelmére vonatkozó rendelkezés. Ennek oka, hogy a jogalkotó külön törvényben ültette át a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló uniós irányelvet.

Több ponton módosultak a jogi személyekre vonatkozó szabályok is. Ezeket a változásokat ugyancsak uniós irányelvek és rendeletek indokolják. Ilyen például a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzésével kapcsolatos uniós irányelv és a prospektus rendelet, melyek szabályai a Ptk. Harmadik Könyvének több pontjában köszönnek vissza.

A jogalkotás sokszor csak jelentős késéssel tudja lekövetni az új élethelyzeteket, a technológiai újításokat, bizonyos, az (üzleti) életben kialakult gyakorlatokat – mellette igaz az is, hogy nem kell, és nem is lehet mindent szabályozni. A tavalyi év a járvánnyal és ennek minden hozadékával jelentős, előre nem látható változásokat hozott. Mi a véleményük, a Ptk. a jelenlegi szövegállapotával megfelelő választ tud adni, megfelelően tudja szabályozni a polgári jogi viszonyokat? Van-e olyan rész, amit érdemes lenne újragondolni?

V.L.: Határozott véleményem szerint a törvényhozás kapkod, és szenvtelen hétköznapi gyakorlata nem volt kíméletes az új kódex indulásánál sem, megfeledkezett a jogállamiság egyik alapvető attribútumáról: a jogbiztonság követelményéről. Bízni kell a felsőbírósági gyakorlat kreativitásában, és ehhez segítséget adhatnak az átfogó kommentárok, így a miénk is. A jelenlegi járvány valóban sok váratlan kérdést vet fel, például a tartós szerződések kezelésével kapcsolatban. Ezek megválaszolásához azonban a Ptk. megfelelő eszköztárat bocsát rendelkezésre.

G.P.: Szerintem az elmúlt év azt támasztotta alá, hogy a Ptk. milyen jól tud alkalmazkodni váratlan helyzetekhez. A járvánnyal kapcsolatos kérdésekre a Ptk. szabályai alapján választ lehetett adni. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy ilyen rendkívüli helyzetekben ne lehetne szükség állami beavatkozásra. Csupán annyit mondok, hogy a Ptk. szabályai, így például a lehetetlenülés, a károk mértékének az előrelátható károkra szűkítése vagy a bírósági szerződésmódosítás alkalmasak lehetnek a helyzet kezelésére. A megfelelő absztrakciós szinten megfogalmazott normáknak épp az az egyik előnye, hogy képesek megválaszolni a felmerülő kérdéseket.

Számomra úgy tűnik viszont, hogy a gyakorlatban bizonytalanságot okoz, hogy mi felel meg a Ptk. írásbeliségre vonatkozó fogalmának. A Ptk. – épp azért, hogy az újabb és újabb megoldások esetén ne legyen szükség a Ptk. módosítására – technológiasemleges módon kívánta meghatározni, hogy mikor minősül egy jognyilatkozat írásba foglaltnak, ezért úgy rendelkezett, hogy a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. A Kúria Új Ptk. Tanácsadó Testülete vizsgálta, hogy mi felel meg ennek a követelménynek, de a testület nem jutott egységes álláspontra. A többségi álláspont szerint a Ptk. követelményének elvileg bármilyen fizikai formában megjelenített közlési forma megfelelhet. Ezért a nem hagyományos és nem az eIDAS Rendeletben szabályozott írásbeli alakszerűség mellett tett jognyilatkozatok alakiságának minősítése attól függ, hogy a vizsgált nyilatkozattételi és közlési forma az adott esetben alkalmas-e a tartalom változatlan visszaidézésére, továbbá a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására. A Tanácsadó Testület tagjainak kisebbségi álláspontja szerint a 6:7. § (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek a hagyományos írásbeli forma mellett kizárólag az eIDAS Rendelet 26.§-ában szabályozott írásbeli alakszerűség felelhet meg.

Az előző kérdéshez és az írásbeliség témájához kapcsolódva: egyre jobban eltolódik a hangsúly – gondolva itt főképp a gazdasági társaságok mindennapi működésére és a szerződésekre – a minél gyorsabb, egyszerűbb digitális megoldások felé, így a személyes jelenlét sokszor kimerül egy szakadozó videóhívásban, a szerződés „aláírása” egy válasz emailben, a „nyilatkozat”/panasz egy chatben küldött néhány mondatos üzenetben. Hol húzódik a határ, mennyire lehet a dinamikusan, szinte havi szinten változó, újdonságokat behozó technológiai újításokra törvényi szinten választ adni?

G.P.: Én nem látom ilyen borúlátóan a helyzetet. Az elmúlt évben a technológia kétségtelenül túlzott szerepet kapott. Mindenki több időt töltött Teams, Zoom és más hasonló megbeszéléseken, mint azt szerettük volna. Összességében azonban – visszatekintve erre az időszakra – mégis csak az látszik, hogy ezek a technológiák tették lehetővé a korábbi tevékenységek folytatását. Ennek köszönhető például, hogy az ELTE-n folyamatos volt az oktatás. Az ügyvédi munkában sem okozott a járvány komoly fennakadást, hiszen épp ezek a technológiák teszik lehetővé az ügyfelekkel való rugalmas kapcsolattartást és a hatékony home office-t.

V.L.: Egy jól sikerült, valóban kódexigényű törvénymű mellett a társadalmi és technikai változások miatt nem kell nyomban jogszabályt alkotni, netán magát a törvénykönyvet módosítani, bízni kell inkább a bírói gyakorlatban. E tétel helyességét bizonyítják a Ptk. első hét évének tapasztalatai. Ennek alapján megállapíthatjuk: a Ptk. szilárd alapokat adott a kiegyensúlyozott magánjogi jogszolgáltatáshoz. A kezdetben neuralgikus területek vizsgálata is azt mutatja, hogy a Ptk. a bírói gyakorlatnak köszönhetően kiállta az első évek próbáját. A felsőbírósági gyakorlat mindenképpen alkotó módon segítette az új kódex sikeres alkalmazását; a bőséges jogirodalom, nem utolsó sorban a kommentárok pedig jelentős támogatást nyújtanak ehhez. Az élet természetesen nem áll meg, és újabb és újabb kihívások teszik próbára a jogszolgáltatást. Gondoljunk például a digitális térben felmerülő egyre súlyosabb adatvédelmi kihívásokra, például a szociális hálókon elkövetett személyiségi jogsértésekre. Ezen túl, egy európai uniós tagállam magánjoga erősen függ az uniós jogalkotástól is. A közeljövőben például két olyan fogyasztóvédelmi irányelvet kell átültetnünk, amelyek a Ptk. szabályrendszerét is érintik. Az iker-irányelvek párhuzamosan és – hangsúlyozott szándékuk szerint – egymásra tekintettel szabályozzák a hagyományos áruk, illetve a digitális tartalmak és digitális szolgáltatások hibás teljesítését és annak jogkövetkezményeit visszterhes fogyasztói szerződésekben.

Többször is említette a bírói gyakorlat fontosságát. A kommentár mostani kiadása teljeskörűen feldolgozza a felsőbírósági gyakorlatot, mely önmagában is újdonság. Mely polgári jogi részterületeken a legjelentősebb a gyakorlat, milyen következtetések vonhatók le belőle eddig?

V.L.: Az egyik ilyen kérdéskör minden bizonnyal a sérelemdíj gyakorlati alkalmazása. A személyiségi/személyhez fűződő jogok megsértésére alapított keresetek nyomban a Ptk. hatálybalépése után több kérdést vetettek fel a sérelemdíj iránti igények feltételeivel kapcsolatban. Ismeretes: a Ptk. két elvi változtatást hajtott végre e körben. Egyrészt a nem vagyoni sérelem vagyoni szankcionálását a személyiségi jogok védelméhez kapcsolta, és elvi alapon elválasztotta a vagyoni károk következményeként definiált kártérítéstől.  Másrészt kiiktatta a sérelemdíj feltételei közül a hátrány bizonyítottságának megkövetelését. Az utóbbi változtatás mögött a törvényhozónak az a megfontolása állt, hogy ne terheljük a sértettet a hátrány bizonyításának ódiumával, és ne tegyük ki őt a bizonyítás terhével nemritkán együtt járó további lelki megrázkódtatásnak, nem egyszer kifejezetten megalázó helyzetnek. Ez utóbbi változtatás és a sérelemdíj iránti tömeges igények kezdetben – érthetően – némi bizonytalanságot okoztak a bírósági gyakorlatban, de egy-két év alatt sikerült a megoldást megtalálni: a hátrány bizonyításának megkövetelése nélkül elutasítani a bagatell-igényeket. Ezt a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban lejátszódott néhányéves folyamatot részletesen bemutatja a Nagykommentár.

Kiemelnének még pár példát, érdekességet ezekből a gyakorlatokból?

G.P.: Egyre több ítélet jelenik meg a Ptk. kártérítési szabályaihoz kapcsolódóan. Mivel e körben a Ptk. jelentős változásokat hozott, izgalmas látni, ahogy a gyakorlat elkezd alakulni. Ehhez kapcsolódóan érdekes például, hogy egyre több bíróság ítél meg kártérítést az esély elmaradásával kapcsolatban. A kérdés leggyakrabban a gyógyulási esély elvesztésével kapcsolatban merül fel, de jelentek meg döntések például a fellebbezési határidő elmulasztása esetén a pernyerés esélyének elvesztése miatt, illetve a Kúria nemrég döntött a gyöngyöspatai perben, amelynek a központi kérdése ugyancsak az esély elvesztése volt.

V.L.: Az említetteken kívül a Ptk.-ban a jogi személyekre vonatkozó normák kógens-diszpozitív jellege terén alkalmazott megoldás vetett fel kérdéseket nemcsak a – részben értetlenséget mutató – jogirodalomban, hanem a judikatúrában is.  A Ptk. – az áruszerződések szabályozásához hasonlóan – a jogi személyek körében is a lehető legnagyobb szabadságot akarja biztosítani az alapítóknak, illetve a tagoknak, minél szélesebb körben kívánja biztosítani az érintettek autonómiáját. Ebből a célkitűzésből a szabályok diszpozitív jellegének minél szélesebb körben való elismerése következett. A felsőbírósági gyakorlat e téren is jól vizsgázott: mára eltűntek a kezdeti kérdőjelek. A Nagykommentár ezt a folyamatot is végigköveti.

Az interjú második részét a következő héten közöljük.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---