Kollektív igényérvényesítési lehetőségek a jövőben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2018. január 1-jén életbe lépett új polgári perrendtartás egyben a korábbi, több mint 60 éves múltra visszatekintő törvény végét is jelenti. Az új jogszabály gyorsít a peres eljárásokon, emellett igyekszik lekövetni néhány, a nyugati országokból már jól működő mechanizmust. Ezek közé tartozik a csoportos igényérvényesítés lehetősége.

Aki látta Julia Roberts-szel az Erin Brockovich vagy John Travoltával a Zavaros vizeken című filmeket, az előtt máris megjelenik a kép, hogy miről is van szó: sok, egymás számára valószínűleg idegen felperes, azonos érdeksérelem vagy hasonló veszteség miatt, voltaképp ugyanazért harcol a tárgyalóteremben.

A magyar jogrendszer bizonyos ágazati szabályai már eddig is ismerték a közérdekből indítható per fogalmát, azonban a jogalkotó kizárólag bizonyos állami szereplőket ruházott fel perlési joggal, azaz például az ügyészt vagy erre jogkörrel rendelkező közigazgatási hatóságot, mint mondjuk a Gazdasági Versenyhivatal. Az új polgári perrendtartás (Pp.) voltaképp az ágazati anyagi jogszabályokat egészíti ki azzal, hogy lefekteti eme perek eljárásjogi kereteit.

Az új kódex a közérdekű perek eljárásjogi szabályai mellett bevezeti a társult per intézményét, ahol a perlés lehetőségét meghagyja a magánfeleknél.

A társult per lényege abban áll, hogy a felperesek nem külön-külön kezdeményeznek egyedi eljárásokat, hanem helyette közösen indítanak egyet, az azonos igényekkel fellépő felpereseket pedig egy, úgynevezett reprezentatív felperes képviseli. Így a bíróság egy, reprezentatív igényt bírál el. Legalább tíz felperes akkor indíthat társult pert, ha azonos, de legalábbis hasonló módon szenvedtek el sérelmet, ami miatt azonos igényeket támasztanak.

A társult perlési formát a bíróságnak engedélyeznie kell. Az engedély megadása elsődlegesen az azt megalapozó körülmények reprezentativitásának igazolásán múlik, azaz, hogy a felperesek igényei valóban azonosak-e. Ha a bíróság esetlegesen nem engedélyezi a csoportos igényérvényesítést, a felperesek akkor sincsenek elzárva a perlés lehetőségétől, ez esetben azonban egyénileg (egyesével) kell peres eljárást kezdeményezniük.

Az új jogszabály számos egyéb előfeltételt rögzít a társult pernél. Így azt, hogy a felpereseknek még az eljárás megindítása előtt egymással szerződést kell kötniük. Ebben a szerződésben kell megállapodniuk például azokban a kérdésekben, hogy ki legyen a reprezentatív felperes, illetve annak helyettese, az ő nyilatkozataihoz szükséges-e a többi felperes jóváhagyása vagy, hogy a felperesek milyen arányban előlegezik, illetve viselik a pereskedés költségeit. A bíróság a szerződést a keresetlevél benyújtásakor megvizsgálja, az eljárás során azonban már nem ellenőrzi, hogy azt a felek (elsősorban a reprezentatív felperes) betartják-e.

Társult pert nem lehet bármilyen ügyben kezdeményezni, az új jogszabály konkretizálja és korlátozza, hogy erre milyen esetekben nyílik lehetőség. Társult perre csak munkaügyi perben, fogyasztói követelések érvényesítése, továbbá emberi tevékenységgel, mulasztással okozott egészségkárosodásból fakadó igények vagy vagyoni kárigények érvényesítése céljából kerülhet sor. Noha az igények azonosságából következően számos egyéb ügyben lehet célszerűbb a társult per, a jogalkotói szándék sokkal inkább az lehetett, hogy olyan csoportokat ruházzon fel a csoportos igényérvényesítés lehetőségével, akik egyénileg valószínűleg nem kezdeményeznének eljárást (például mert csekély súlyú kár éri őket). Éppen ebből következik az, hogy a társult per egyszerre biztosít jog- és érdekvédelmet, hiszen a „csoport” tagjai által tömegesen elszenvedett csekély kárból egy jelentős gazdasági szereplő akár szignifikáns hasznot is húzhat(na).

A társult per voltaképpen menedzselhetővé tesz olyan ügyeket, amelyek egyébként kezelhetetlenek lennének, ha a csoport tagjai egyesével kezdeményeznének peres eljárást. Ez nemcsak tehermentesíti a bíróságokat, de olcsóbbá és hatékonyabbá teszi a jogérvényesítést. A kollektív igényérvényesítés várhatóan kisebb költség-, energia- és időráfordítással érhet el eredményt, miközben kizárhatja annak a lehetőségét is, hogy különböző bíróságok, különbözőképpen bíráljanak el lényegüket tekintve azonos igényeket (emlékezzünk csak a devizaérvénytelenségi perekkel kapcsolatos megannyi ellentétes bírói döntésre).

A társult perben – az ügyek várható volumene, társadalmi jelentősége miatt – kötelező az ügyvédi képviselet. Már csak emiatt is érdemes még az eljárás legelején alaposan megfontolni a képviselőt, hiszen célszerű lehet olyat megbízni, aki mind a perbeli képviseletben, mind a felperesek közötti mögöttes szerződés kidolgozásában felkészült szakember.

---