Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. Korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik eme intézkedések meghozatalának alapját – a Kúria egyedi döntése.
Ami a tényállást illeti, a Magyarországon 1997 óta jogszerűen tartózkodó szerb állampolgárságú felperes a családi együttélés biztosítása céljából kiállított tartózkodási engedély lejártát követően – magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaként – tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet nyújtott be.
Az első- és másodfokú hatóság eljárása
A kérelmet az elsőfokú hatóság elutasította. Bár azt megállapította, hogy a felperes valóban életvitelszerűen családi életközösségben él magyar állampolgárságú élettársával és közös, szintén magyar állampolgárságú gyermekükkel, és így fennáll a családtagi jogállása, de meglátása szerint a felperes magyarországi tartózkodása az ország közrendjére és közbiztonságára valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent. A hatóság szerint mindezt a felperessel szemben, a magyarországi tartózkodása alatt indult számos büntetőeljárás (egyes esetekben büntetőjogi felelősségét is megállapítotték) és a felperes kábítószer függősége alapozza meg.
A másodfokú hatóságként eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság eljárása
A Kúria szerint a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat meghozatala előtt figyelembe kell venni például az érintett személy családi, társadalmi és gazdasági helyzetét, vagy épp azt, mennyi ideje tartózkodott az ország területén
A bíróság hatályon kívül helyezte az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az európai uniós jogra (2004/38/EK irányelv 27. cikkére) és ítélkezés gyakorlatra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a hatóságok közrendi vagy közbiztonsági okból hozott intézkedésének meg kell felelniük az arányosság elvének és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. A bíróság megállapította azt is, hogy a közigazgatási határozatok meghozatalakor folyamatban lévő büntetőeljárás idő közben már lezárult, jogerőssé vált, és a felperes bűnösségét megállapító ítélet csak kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények vonatkozásában született, és a büntetőügyben eljáró bíróság a felperes kiutasítására nem látott lehetőséget. Mindezek alapján nem találta megfelelően indokoltnak a bíróság a hatóság által alkalmazni kívánt korlátozó intézkedést az arányosság tekintetében.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a Kúriától.
A Kúria megállapításai
A Kúria szerint a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelnie az arányosság elvének és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. Korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik eme intézkedések meghozatalának alapját. Emiatt az érintett egyén személyes magatartásának valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell jelentenie a társadalom valamely alapvető érdekére. Hangsúlyozta, hogy a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat meghozatala előtt figyelembe kell venni olyan megfontolásokat is, mint például az érintett személy életkora, egészségi állapota, családi és gazdasági helyzete, társadalmi és kulturális integrációja, vagy épp azt, mennyi ideje tartózkodott az ország területén, stb.
A Kúria hangsúlyozta, hogy bár az Európai Bíróság gyakorlata alapján a kábítószer-használat valóban jelenthet olyan veszélyt a társadalomra, amely indokolhatja a jogsértő külföldi állampolgárokkal szembeni intézkedéseket, azonban a közrendi korlátozást megszorítóan kell értelmezni. Így a korábbi büntetőítélet csak akkor vehető figyelembe, ha bizonyított, hogy az érintett személy magatartása jelen idejű veszélyt jelent a közrendre, az általános megelőzési megfontolásokon alapuló korlátozó intézkedés ellentétes a közösségi joggal, különösen, ha az automatikusan társul a büntetőjogi felelősség megállapításához. A közrend jelenbeli, valóságos és kellően súlyos veszélyeztetésének fennálltát ügyről ügyre kell vizsgálni.
A Kúria hiányolta: a hatóság nem indokolta meg, miből jutott arra a következtetésre, hogy a felperes magyarországi tartózkodása konkrét, jelen idejű veszélyt jelentene a közbiztonságra, illetve a közrendre. A hatóságnak bizonyítást kellett volna az ügyben lefolytatnia, azt vizsgálva, hogy a felperes részt vett-e kábítószer-használatot kezelő ellátásban, illetve, hogy a vele szemben folytatott büntetőeljárás miként zárult le, mivel az ítélet és az a tény, hogy büntetésének letöltése alatt kábítószer-függőségéből gyógyult, olyan körülmények, amelyek a felperes magyarországi tartózkodásának közrendi, közbiztonsági okból történő korlátozása tekintetében relevanciával bírnak.
A Kúria, az elsőfokú bírósághoz hasonlóan azon az állásponton volt, hogy a felperes által elkövetett bűncselekmények súlyosságának, illetőleg társadalomra veszélyességének megítélésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Btk. alapján kiutasításnak csak tízévi vagy azt meghaladó tartalmú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye azzal szemben, akinek a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne, feltéve, ha az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Mivel a Kúria szerint az arányosság tekintetében az alperes megsértette a tényállás-tisztázási, valamint az indokolási kötelezettségét, hiszen a szabad mozgás és tartózkodás jogának közrendi, illetőleg közbiztonsági okból történő korlátozása tekintetében releváns tényeket nem teljes körűen vette figyelembe, ezért a Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv. III. 37.678/2014.) a Kúriai Döntések 2015/8. számában 240. szám alatt jelent meg.
