Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jelen cikk azokat a 2015-ben és 2016-ban közzétett bírósági döntések rövid bemutatását és összegzését adja, amelyek a felszámolási eljárás megindításával összefüggésben a hitelező által megküldendő fizetési felszólításokra, valamint az adós vitatására vonatkozóan tartalmaznak megállapításokat a Cstv. 27. §-ában foglaltak fényében.
1. Vitatás az adós részéről
A BDT 2016. 3585. szám alatt közzétett eseti döntés a felszámolási eljárás megindítására okot adó körülmények tekintetében a csődtörvény (Cstv.) 27. § (2c) bekezdésével összefüggésben értelmezte az adós által tett vitatás jogszabályi követelményeknek történő megfelelőségét. E tekintetben megállapították, hogy a hitelező fizetési felszólítását megelőző adósi vitatásnak nem csupán a vitatás tényét kell tartalmaznia, hanem arra is ki kell térnie, hogy a követelés kiegyenlítését milyen okból tagadja meg. A vitatás elfogadhatóságára vonatkozó eme tartalmi követelmény ugyanakkor nem jogi érvelést takar, illetve nem követeli meg azt, hogy az adós további bizonyítékokat terjesszen elő a vitatás alátámasztására vagy a követelés kiegyenlítésének a megtagadására vonatkozóan. A fentieken túlmenően tartalmi szempontból az adós részéről tett minden olyan nyilatkozatot vitatásnak kell tekinteni, amely nem csupán a fizetési kötelezettség fennállását, hanem annak összegszerűségét vagy mértékét kérdőjelezi meg. Ebből fakadóan ha az adós a hitelező irányában a megrendelt és elvégzett munkálatok tekintetében egyeztetést kér, illetve ennek függvényében a számla és az ellenszolgáltatás mértékének korrekcióját kezdeményezi, akkor eme nyilatkozata a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltak szerint érdemi vitatásnak minősül, és akadályt jelent a felszámolási eljárás Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti megindítása előtt.
A hitelezői követelés érdemi vitatásának minősül az is, ha az adós a felek között fennálló vállalkozási szerződés tekintetében a hitelező írásbeli fizetési felszólítását vagy az általa megküldött számlát megelőzően, a szerződés késedelmes, hibás vagy hiányos teljesítését állítva, valamint a szerződésszegés szankciót kilátásba helyezve a követelés megfizetését megtagadja. Az adós – a szerződés azonnali hatályú felmondása mellett – a hitelező nem megfelelő teljesítésére alapítottan késedelmi, valamint meghiúsulási kötbér érvényesítését is kezdeményezte, érdemben tehát kétségbe vonta a számlában érvényesített fizetési kötelezettség fennállását és összegszerűségét. Az adós e nyilatkozata csődjogi szempontból joghatályos vitatásnak tekinthető (BH 2016. 211.).
[htmlbox BDT]A BH 2016. 312. számú döntés nyomán lehetőség van arra, hogy az adós a követelés jogalapját, jogcímét már a követelés összegszerű bejelentése előtt megkérdőjelezze, így nincs akadálya annak, hogy az adós a hitelezői követelés jogalapját már a felek között fennálló szerződés megszűnése előtt vitássá tegye. Ebből következően a hitelező az adós által jogalapjában már visszautasított igényre vonatkozóan hiába állít ki összegszerűen számlát, illetve hiába küld fizetési felhívást az adós részére, a felszámolás elrendelésére nincsen lehetőség.
A fizetési felszólítás kézhezvételét követően kötött engedményezési szerződéssel megszerzett követelés nem ad alapot az adósnak arra, hogy beszámítással történt teljesítésre hivatkozzon. A beszámítással történő teljesítés feltételeit a Cstv. 27. § (5) bekezdése határozza meg, melynek a) pontja értelmében – jelen esetben, illetve egyéb törvényi feltételek hiányában – az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét követően nem a követelés fennállásáról szerzett tudomást, hanem a követelést a fizetési felszólítás kézhezvételét követően szerezte meg (BDT 2016. 3434).
A vitatást formai szempontból írásba kell foglalni, melynek funkciója az, hogy a vitatás megtörténte, tartalma, időpontja utólag is rekonstruálható, ellenőrizhető legyen. Ebből fakadóan az adós által tett vitatás joghatályos megküldésére nem csupán postai úton, hanem elektronikus úton vagy a felek szóbeli egyeztetése során, jegyzőkönyv felvételével is lehetőség van, melynek feltételeit a BH 2015. 310. szám alatt közzétett döntés elemzi. Ha a vitatásra elektronikus úton, de egyszerű, minősített elektronikus aláírással el nem látott e-mail formájában kerül sor, és az – a felek előadásaiból és a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokból fakadóan – kétséget kizáróan megérkezett a hitelezőhöz, akkor az adós eredménnyel hivatkozhat a vitatás megtörténtére. Különösen igaz ez akkor, ha az eljárásból kitűnik az is, hogy a felek között az elektronikus út volt a bevett kapcsolattartási formák egyike, és a felek közötti kommunikáció zárt láncolatot alkot.
„Első fizetési felszólításnak” kell tekinteni a hitelező ama tájékoztatását az adós részére, amelyben közli vele, hogy a korábban elengedett tartozást érvénytelenségre hivatkozással továbbra is követeli, és az adóssal szemben fizetési igénnyel lép fel. E tájékoztatás azonban még nem minősül „második fizetési felszólításnak”
2. Fizetési felszólítás(ok) a hitelező részéről
A BDT 2016. 3570. eseti döntésben a Kúria megköveteli, hogy a fizetési határidő lejártáról a hitelező akkor is köteles az adóst tájékoztatni (mintegy „első fizetési felszólítást” az adós részére küldeni), ha a teljesítési határidőt a felek között fennálló szerződés tartalmazza. Az önkéntes teljesítés elmaradásakor ugyanis a hitelezőnek – számla kiállítása hiányában is – figyelmeztetnie kell az adóst arra, hogy szerződés alapján vele szemben esedékessé vált követelése áll fenn, és azt megfelelő határidőn belül teljesítse, illetve póthatáridő tűzése mellett teljesítheti. Ez esetben nyílik lehetősége az adósnak arra, hogy a hitelezői követelést vitassa, kifejtse álláspontját arról, miért nem tartozik a követelt összeggel vagy miért nem fizeti meg azt. Csődjogi szempontból tehát az adós értesítésére, felszólítására minden esetben szükség van; az adós ezt követően, de legkésőbb a hitelező által megküldött, a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában megkövetelt „második fizetési felszólítás” kézhezvételét megelőzően tett vitatással tudja elkerülni a fizetésképtelenségi eljárás megindítását.
„Első fizetési felszólításnak” kell tekinteni a hitelező ama tájékoztatását az adós részére, amelyben közli az adóssal, hogy a korábban elengedett tartozást érvénytelenségre hivatkozással továbbra is követeli, és az adóssal szemben fizetési igénnyel lép fel. E felhívás az adós tájékoztatását szolgálja a fizetési kötelezettség fennállásáról, azonban még nem minősül a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti „második fizetési felszólításnak”, így az adós a kézhezvételt követően jogszerűen élhet a vitatás jogával (BDT 2015. 3402).
A BDT 2015. 3257. számú eseti döntés felhívja a figyelmet arra, hogy a hitelező által az adós részére megküldött fizetési felszólítás csak akkor felel meg a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében írt törvényi előírásoknak, ha annak tartalmából kitűnik a tartozás megfizetésére nyitva álló eredeti határidő is. Ennek megfelelően a felszámolási eljárás megindítására nincsen mód abban az esetben, ha a követelés kiegyenlítésére nyitva álló eredeti határidő a fizetési felszólításban kifejezetten nem lett megjelölve, hanem csak a csatolt mellékletek tartalmából állapítható meg.
Az EBH 2016. G.2. sz. alatt közzétett elvi határozat a fizetési felszólítás csődjogi szempontból történő joghatályos kézbesítésére vonatkozóan értelmezi a kapcsolódó jogszabályi rendelkezéseket abban az esetben, ha a fizetési felszólítást tartalmazó postai küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a hitelezőhöz. A Cstv. 27. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző fizetési felszólítást az adósnak bizonyítható módon át kell vennie; tértivevénnyel feladott küldemény esetén a megjelölt időpontban, míg ajánlott/könyvelt küldemény esetén a jogszabályban meghatározott kézbesítési vélelem segítségével meghatározott időpontban tekinthető kézbesítettnek. A törvény a „második” fizetési felszólítás tekintetében csődjogi szempontból az adós tudomásszerzéséhez köti a jognyilatkozat hatályosulását, így abban az esetben, ha a küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a hitelezőhöz, a kézhezvétel hiánya minden kétséget kizáróan megállapítható. A jogalkotó a Cstv.-ben a fizetési felszólítás tekintetében a kézbesítés sikertelenségének a kockázatát – egyéb jogszabályi rendelkezések hiányában – a hitelezőre telepíti, így a „nem kereste” jelzéssel visszaérkezett fizetési felszólítás alapján nincs helye a felszámolási eljárás elrendelésének.
