Lelkészi munkaviszony megszűnése…Mt. vagy sem?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Lelkészi szolgálati jogviszonyon alapuló igények érvényesítésére az állami igazságszolgáltatás előtt nincs mód – a Kúria egyedi döntése.

A tényállás

Ami a tényállást illeti, a felperes 2001. június 1-én került az egyik egyházkerületben lelkészeként kinevezésre. Az egyházi szabályok szerint az egyházközségi lelkész megbízatása megszűnik a nyugat- és közép-európai érsek-metropolita leváltó határozatával, erre 2010. október 12-én került sor, amikor is a felperest felmentették az egyházközség plébánosaként betöltött tisztsége alól. Kiemelendő még, hogy az alperes a hatóságokhoz először még munkaviszonyban történő foglalkoztatást jelentett be, később azonban, mivel a könyvelő tévesen jelentette munkaviszonynak a jogviszonyt, megváltoztatták a társadalombiztosítási kódot.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperes a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és elsődlegesen eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, elmaradt munkabére megtérítését kérte a bíróságtól. Az alperes pedig a per megszüntetését, mivel álláspontja szerint a felperes és az alperes egyház között nem munkaviszony, hanem egyházi szolgálati jogviszony jött létre, ezért arra kizárólag az egyházi törvények alkalmazandóak.

Az elsőfokon eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes által csatolt munkaszerződés és tanúvallomások alapján úgy ítélte meg, hogy a felek között munkaviszony jött létre, kezdetben 2005 végéig határozott időtartamban, majd a felperes továbbdolgozása folytán a határozott idő elteltét követően a munkaviszony határozatlan idejűvé alakult át. Az alperes nem tudta igazolni, hogy a munkaszerződés nem valós. Mivel az érsek-metropolita döntéséhez az egyházbizottsági elnök ellenjegyzése is szükséges, amire nem került sor, ezért a bíróság álláspontja szerint munkajogi értelemben az ítélet jogerőre emelkedéséig folyamatosnak tekinthető a munkaviszony, mivel annak megszüntetése nem történt meg.

A fellebbezés során eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. A törvényszék egyetértett az alperessel abban, hogy a felek között lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amit a metropolita szüntetett meg, és amit az egyházbizottság egyhangú határozatával megerősített. Egyetértett az alperessel abban is, hogy minden, a lelkészekkel kötött „munkaszerződés” csak a kánonjog keretein belül és a metropolita jogosultságával összhangban értelmezhető, mert a kánonjog szerint csak a metropolitának van joga lelkészeket kinevezni, illetve felmenteni. Az is az alperes álláspontját támasztotta alá a bíróág szerint, hogy a felperest a társadalombiztosítási hatóságoknál az alperes nem munkaviszony kóddal, hanem „egyházi személy szerzetesrend tagja 1301” biztosítási jogviszony kóddal jelentette be, és ugyanilyen módon jelentette ki. 

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa! Részletes program és jelentkezés >>

Mindezek alapján arra a következtetésre jutott a törvényszék, hogy a felperes nem munkaviszony, hanem egyházi szolgálati viszony alapján töltötte be a lelkészi tisztségét, így a peres felek között fennálló lelkészi szolgálati jogviszony megszüntetésének jogszerűségét – mivel arra az egyház belső szabályai alapján került sor – a bíróság nem vizsgálhatja.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint a bíróság döntése ellentétes az Alaptörvényben szabályozott tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogot biztosító rendelkezésekkel. Meglátása szerint azzal, hogy a megkötött szerződésben a felek alávetették magukat a kártérítési felelősség és minden munkaszerződésben nem szabályozott kérdés vonatkozásában a Munka Törvénykönyv (Mt.) rendelkezéseinek, ezzel egyértelműen kivették magukat a régi egyháztörvény rendelkezései alól. Az egyháznak ugyanis joga van magát akár a magyar bíróság, akár a magyar jog alkalmazásának alávetni.

Álláspontja szerint a Magyarországon működő kánonjogi testület lelkészként nem alkalmazhatja a magyar Mt.-t, ezért a magyar jog és a magyar bíróság hatásköre alá tartozik a jogvita, főleg, hogy a legközelebbi kánonjogi testület Németországban működik, így a magyarországi jogorvoslati lehetőségtől is el lennének zárva. Ezért is kötötték ki a Mt. szabályait a munkaviszony létesítésekor. A felperes szerint kánonjog szabályai csak akkor lennének irányadók, ha a munkaszerződésben nem kötötték volna ki az Mt. szabályainak alkalmazását.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint az, hogy a felperes foglalkoztatásának jellemzői esetlegesen megfeleltethetőek munkaviszonynak is, az állami igazságszolgáltatás szerinti bírósági út igénybevételét nem alapozza meg. A Kúria a törvényszékhez hasonlóan arra az álláspontra jutott, hogy a felperest egyházi eljárás alapján nevezték ki a lelkészi tisztségére. A felek között lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amelyre az egyházi törvények alkalmazandóak. Az irányadó alkotmánybírósági és joggyakorlat értelmében, az egyháztörvényben az állam vallási semlegességére való hivatkozás nem eredményezheti a bírósághoz való fordulás alkotmányos jogának sérelmét. Az állam és az egyház elválasztásának, illetve a bírósághoz való fordulás jogának együttes értelmezése alapján az állami bíróságok kötelesek az egyház szolgálatában álló személy állami jogszabályokból eredő jogait és kötelezettségeit érintő jogviták érdemi elbírálására, ennek során azonban kötelesek az egyház önkormányzatát tiszteletben tartani. Mivel azonban ebben az ügyben érvényesíteni kívánt igény egyházi szolgálati jogviszonyon alapuló, így arra az egyházi törvények irányadóak, és elbírálása nem tartozik az állami bíróság hatáskörébe.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.488/2014.) a Kúriai Döntések 2015/7. számában 202. szám alatt jelent meg.

A tényállás

Ami a tényállást illeti, a felperes 2001. június 1-én került az egyik egyházkerületben lelkészeként kinevezésre. Az egyházi szabályok szerint az egyházközségi lelkész megbízatása megszűnik a nyugat- és közép-európai érsek-metropolita leváltó határozatával, erre 2010. október 12-én került sor, amikor is a felperest felmentették az egyházközség plébánosaként betöltött tisztsége alól. Kiemelendő még, hogy az alperes a hatóságokhoz először még munkaviszonyban történő foglalkoztatást jelentett be, később azonban, mivel a könyvelő tévesen jelentette munkaviszonynak a jogviszonyt, megváltoztatták a társadalombiztosítási kódot.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperes a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és elsődlegesen eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, elmaradt munkabére megtérítését kérte a bíróságtól. Az alperes pedig a per megszüntetését, mivel álláspontja szerint a felperes és az alperes egyház között nem munkaviszony, hanem egyházi szolgálati jogviszony jött létre, ezért arra kizárólag az egyházi törvények alkalmazandóak.

Az elsőfokon eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes által csatolt munkaszerződés és tanúvallomások alapján úgy ítélte meg, hogy a felek között munkaviszony jött létre, kezdetben 2005 végéig határozott időtartamban, majd a felperes továbbdolgozása folytán a határozott idő elteltét követően a munkaviszony határozatlan idejűvé alakult át. Az alperes nem tudta igazolni, hogy a munkaszerződés nem valós. Mivel az érsek-metropolita döntéséhez az egyházbizottsági elnök ellenjegyzése is szükséges, amire nem került sor, ezért a bíróság álláspontja szerint munkajogi értelemben az ítélet jogerőre emelkedéséig folyamatosnak tekinthető a munkaviszony, mivel annak megszüntetése nem történt meg.

A fellebbezés során eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. A törvényszék egyetértett az alperessel abban, hogy a felek között lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amit a metropolita szüntetett meg, és amit az egyházbizottság egyhangú határozatával megerősített. Egyetértett az alperessel abban is, hogy minden, a lelkészekkel kötött „munkaszerződés” csak a kánonjog keretein belül és a metropolita jogosultságával összhangban értelmezhető, mert a kánonjog szerint csak a metropolitának van joga lelkészeket kinevezni, illetve felmenteni. Az is az alperes álláspontját támasztotta alá a bíróág szerint, hogy a felperest a társadalombiztosítási hatóságoknál az alperes nem munkaviszony kóddal, hanem „egyházi személy szerzetesrend tagja 1301” biztosítási jogviszony kóddal jelentette be, és ugyanilyen módon jelentette ki. 

Munkajogi kiskönyvtár sorozat
A munka díjazása – 2. átdolgozott kiadás – dr. Kártyás Gábor Külföldiek magyarországi foglalkoztatása – dr. Ács Vera Judit Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – dr. Hanyu Henrietta

Mindezek alapján arra a következtetésre jutott a törvényszék, hogy a felperes nem munkaviszony, hanem egyházi szolgálati viszony alapján töltötte be a lelkészi tisztségét, így a peres felek között fennálló lelkészi szolgálati jogviszony megszüntetésének jogszerűségét – mivel arra az egyház belső szabályai alapján került sor – a bíróság nem vizsgálhatja.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint a bíróság döntése ellentétes az Alaptörvényben szabályozott tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogot biztosító rendelkezésekkel. Meglátása szerint azzal, hogy a megkötött szerződésben a felek alávetették magukat a kártérítési felelősség és minden munkaszerződésben nem szabályozott kérdés vonatkozásában a Munka Törvénykönyv (Mt.) rendelkezéseinek, ezzel egyértelműen kivették magukat a régi egyháztörvény rendelkezései alól. Az egyháznak ugyanis joga van magát akár a magyar bíróság, akár a magyar jog alkalmazásának alávetni.

Álláspontja szerint a Magyarországon működő kánonjogi testület lelkészként nem alkalmazhatja a magyar Mt.-t, ezért a magyar jog és a magyar bíróság hatásköre alá tartozik a jogvita, főleg, hogy a legközelebbi kánonjogi testület Németországban működik, így a magyarországi jogorvoslati lehetőségtől is el lennének zárva. Ezért is kötötték ki a Mt. szabályait a munkaviszony létesítésekor. A felperes szerint kánonjog szabályai csak akkor lennének irányadók, ha a munkaszerződésben nem kötötték volna ki az Mt. szabályainak alkalmazását.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint az, hogy a felperes foglalkoztatásának jellemzői esetlegesen megfeleltethetőek munkaviszonynak is, az állami igazságszolgáltatás szerinti bírósági út igénybevételét nem alapozza meg. A Kúria a törvényszékhez hasonlóan arra az álláspontra jutott, hogy a felperest egyházi eljárás alapján nevezték ki a lelkészi tisztségére. A felek között lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amelyre az egyházi törvények alkalmazandóak. Az irányadó alkotmánybírósági és joggyakorlat értelmében, az egyháztörvényben az állam vallási semlegességére való hivatkozás nem eredményezheti a bírósághoz való fordulás alkotmányos jogának sérelmét. Az állam és az egyház elválasztásának, illetve a bírósághoz való fordulás jogának együttes értelmezése alapján az állami bíróságok kötelesek az egyház szolgálatában álló személy állami jogszabályokból eredő jogait és kötelezettségeit érintő jogviták érdemi elbírálására, ennek során azonban kötelesek az egyház önkormányzatát tiszteletben tartani. Mivel azonban ebben az ügyben érvényesíteni kívánt igény egyházi szolgálati jogviszonyon alapuló, így arra az egyházi törvények irányadóak, és elbírálása nem tartozik az állami bíróság hatáskörébe.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.488/2014.) a Kúriai Döntések 2015/7. számában 202. szám alatt jelent meg.

---