Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Magyarázat a compliance jogszabályairól című könyvszériájának második kötetébe.
A compliance jogszabályi környezetének teljességre törekvő, magyarázatszerű feldolgozására hazánkban elsőként vállalkozott a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a compliance jogszabályairól című könyvsorozat, melynek második kötetében az adójogi, majd a versenyjogi compliance kérdéseit járhatja körül az olvasó. Az alábbiakban a műnek az adójogi compliance-szel foglalkozó részéből olvashatnak egy újabb részletet. A részlet szerzője dr. Erdős Gabriella és dr. Őry Tamás.
A sorozat első része itt, a második pedig itt olvasható.
Az Art. a mulasztási bírság szankció mellett, annak erősítésére alkalmazza az intézkedéseket, mint szankciókat. Az intézkedés egyes esetekben (pl. üzletbezárás) akár súlyosabb hatást is gyakorolhat az adózói tevékenységre, ugyanakkor az Art. több garanciális szabályt tartalmaz az adózót érő aránytalanul nagy kár elkerülésre érdekében. Így pl. nem lehet lefoglalni a romlandó árukat, valamint az élő állatokat.
1. Lefoglalás
Az Art. 239–242. §-ai szerint, ha az adóhatóság a természetes személy vagy nem természetes személy adózó terhére egyéni vállalkozói tevékenység bejelentéséhez, cégbejegyzéshez kötött tevékenység vagy adóköteles tevékenység adószám hiányában történő végzése miatt mulasztási bírságot szab ki, a bejelentés vagy cégbejegyzés nélkül folytatott tevékenység eszközét, termék-előállítás esetén annak eredményét, az árukészletet – a romlandó áru és az élő állat kivételével – a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja, és erről a mulasztási bírságot kiszabó határozatban rendelkezik.
Az EKÁER-rendszerbe történő bejelentési kötelezettség elmulasztása, nem a jogszabálynak megfelelő adattartalommal történő teljesítése esetén kiszabott mulasztási bírság szankcióval összefüggésben az Art. előírja, hogy ebben az esetben – az igazolatlan eredetűnek minősülő – fuvarozott termék (a romlandó áru és az élő állat kivételével) a bírság összegének mértékéig lefoglalható, amiről a bírságot kiszabó határozatban rendelkezik az állami adó- és vámhatóság.
A lefoglalásnál két hatósági tanú jelenléte szükséges, az intézkedésről jegyzőkönyvet kell felvenni és határozatot kell hozni. Az intézkedést az adóhatóság a bírságot kiszabó határozatával egyidejűleg – esetenként akár a helyszínen is – kihirdetés útján közli az adózóval, és a határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. (Az érintett adózói kör ismeretében nyilván nem lenne értelme a bírságolásról és a lefoglalásról napok, vagy hetek múltán határozatot hozni.) Az adóhatóság a biztosítékként lefoglalt ingóságokat a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint értékesíti, ha az adózó a mulasztási bírságot a határozat közlésétől számított 15 napon belül nem fizette meg. Az értékesítést követően a lefoglalt vagyontárgy ellenértékéből a mulasztási bírság, valamint a meg nem fizetés miatt az értékesítésig felmerült késedelmi pótlék összegét, továbbá a végrehajtás költségeit kell levonni, és csak a fennmaradó összeg jár vissza az adózónak.
Az állami adó- és vámhatóság az Art. 243. §-a alapján meghatározott feltételek fennállásakor jogosult a jármű visszatartására, elsősorban EKAER-kötelezettségek megszegése esetén, ha hatóságizár-megőrzési kötelezettség megsértése miatt mulasztási bírságot szab ki. Ekkor a fuvarozás eszközét – szintén a romlandó árut és az élő állatot szállító fuvareszközök kivételével – az általa lefolytatott ellenőrzés során a kiszabott bírság megfizetéséig, az erre vonatkozó külön határozat kiadása nélkül visszatarthatja. Bármely, a fuvarozó használatában vagy tulajdonában lévő fuvareszköz tekintetében alkalmazható a visszatartás, kivéve, ha
– a bírságfizetésre kötelezett (kötelezettek) székhelye, illetve lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarország területén van, és a kötelezett rendelkezik az állami adó- és vámhatóság által kiadott adószámmal, illetve adóazonosító jellel; vagy
– a bírságfizetési kötelezettség teljesítéséért pénzügyi intézmény kezességet, garanciát vállal, vagy a kötelezettséget belföldön bejegyzett, adószámmal rendelkező gazdálkodó szervezet átvállalja, és ezt a tényt a bírságfizetésre kötelezett az eljárás során hitelt érdemlően igazolja.
3. Áru hatósági felügyelet alá vonása
Az Art. 244. §-a szabályozza a hatósági felügyelet alá vonást, melynek célja az állami adó- és vámhatóság számára olyan intézkedési lehetőség megteremtése, mellyel
– a jogsértéssel érintett áru címzettjének, beszerzése körülményeinek, a felette rendelkezési joggal bíró személy kilétének tisztázása;
– a hatósági felügyelet alá vont áru elidegenítésének, elszállításának megakadályozása;
– a szankciók, illetve költségek kielégítése
biztosítható.
Az állami adó- és vámhatóság hatósági felügyelet alá vonja – a romlandó áruk és az élő állatok kivételével – azt az árut, amelyet helyszíni ellenőrzése során talál, és amelynek eredetéről, beszerzésének körülményeiről, tulajdonosának kilétéről vagy a rendeltetési hely megfelelőségéről az ellenőrzés időpontjában hitelt érdemlő igazoló irat nem áll rendelkezésre (a továbbiakban együtt: hatósági felügyelet alá vont áru).
A hatósági felügyelet alá vonás az áru zár alá vételével, vagy annak az állami adó- és vámhatóság által fenntartott vagy általa kijelölt raktárba történő elszállításával, betárolásával valósul meg. A zár alá vétel esetén az állami adó- és vámhatóság az árut megőrzésére alkalmas tárolóban vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi. Ha a hatósági felügyelet alá helyezésről szóló végzés közlésétől számított 15 napon belül a hatósági felügyelet alá vont áruk felett rendelkezési joggal bíró személy e minőségét kétséget kizáróan nem igazolja, az állami adó- és vámhatóság az árut a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint értékesíti.
Az Art. 245. §-a négy okból teszi lehetővé az üzlethelyiség lezárását:
– be nem jelentett foglalkoztatott foglalkoztatása,
– igazolatlan eredetű áru forgalmazása,
– számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása, valamint
– pénztárgép üzemeltetésével összefüggő kötelezettségszegés esetén.
A bejelentés nélküli foglalkoztatás elleni hatékonyabb fellépés érdekében az Art. felhatalmazza az adóhatóságot, hogy az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget meghatározott időre lezárja. Hasonló veszélyt jelent az adóbevételekre, hogy a vállalkozók egy része tisztázatlan eredetű árut tart az üzletében, illetve ilyen árut forgalmaz. Az adóhatóság – ha az ellenőrzés során ezt észleli – emiatt is élhet az üzletbezárás intézményével. Az üzlet lezárására nyugta-, vagy számlaadási kötelezettség ismételt elmulasztása esetén akkor kerülhet sor, ha ugyanabban az üzletben (műhelyben, telephelyen stb.) követték el a sorozatos mulasztást.
A lezárás 12, ismételt előfordulás esetén 30, majd 60 nyitvatartási napig tarthat. Nem alkalmazhatók az ismétlődésre vonatkozó szabályok, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között három év eltelt. Ezzel a jogalkotó a mulasztáshoz fűződő jogkövetkezmények „elévüléséről” rendelkezett, hogy az adózót ne érje meghatározott időn túl hátrány azért, mert korábban hibát követett el. A zárva tartás kezdő időpontjának meghatározásánál tekintettel kell lenni a postai kézbesítés időtartamára, de ha az adóhatóság maga gondoskodik a kézbesítésről, a lezárás kezdő időpontja a határozat átadásához is kapcsolódhat.
A kötelezett az együttműködés megtagadásával lehetetlenné teheti az üzletlezárást, ezért a törvény feljogosítja az adóhatóságot, hogy akadályoztatás esetén az üzletlezárás foganatosításához a rendőrség közreműködését vegye igénybe.
Helyiségrészek lezárására fogalmilag általában nem kerülhet sor, így közösen használt helyiségben folytatott tevékenységnél legfeljebb az árukészletet vagy a tevékenység eszközét (pl. gépet) lehet elzárni, ha ez technikailag megoldható.
További korlátot állít az Art. az intézkedés alkalmazására, ha a tevékenységet az adózó a lakásában folytatja, illetve, ha az üzlet bezárása a helyi szükségletek kielégítését megakadályozná. A törvény nem a szükségletek kielégítésének „megnehezítéséről” szól (ami lényegében minden üzlet lezárásánál előfordulhat), hanem „megakadályozásról”, vagyis, hogy az adott településen (vagy nagyobb körzetben) csak ez az egyetlen ilyen jellegű üzlet működik.
Az állami adó- és vámhatóság törli az adószámot, ha
a) az adózó székhelyén végzett helyszíni eljárás alapján hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó a székhelyén nem található;
b) az adózónak postai úton, hivatalos iratként kézbesített adóhatósági irat két egymást követő alkalommal a feladóhoz a címzett ismeretlensége miatt érkezett vissza, illetve a megfelelő levélszekrény hiánya miatt a címzett számára kézbesíthetetlennek tekinthető;
c) az adózó által a rá irányadó szabályoknak megfelelően bejelentett székhelye nem valós cím;d) az adózó a rá irányadó szabályoknak megfelelő szervezeti képviselőt az állami adó- és vámhatósághoz annak felszólítása ellenére sem jelentette be;
e) az adózó ellenőrzése alapján hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó által bejelentett szervezeti képviselő nem valós személy;
f) azt a támogató az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 53/A. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott esetben kezdeményezi;
g) az adózó az állami adó- és vámhatósághoz az általános forgalmi adóról teljesítendő összesítő nyilatkozat, vagy a havi adó- és járulékbevallási kötelezettségének a törvényi határidőtől számított 365 napon belül az állami adó- és vámhatóság felszólítása ellenére sem tesz eleget;
h) az adózó által bejelentett székhelyszolgáltató nem szerepel a székhelyszolgáltatók nyilvántartásában és az ilyen irányú tevékenység végzésére vonatkozó szándékát sem jelentette be, és az adózó az adóhatóság (2) bekezdés szerinti felhívása ellenére bejelentését nem vonta vissza, és nem gondoskodott másik megfelelő székhely vagy székhelyszolgáltató bejelentéséről sem.
Az állami adó- és vámhatóság az a), b) és h) pont szerinti esetben a felhívás kézbesítésétől számított 30 napos határidő tűzésével az adószám törléséről szóló figyelmeztetéssel felhívja az adózót a törvényes állapot helyreállítására. Nincs helye az adószám törlésének, ha az adózó az adószám törléséről szóló határozat véglegessé válását megelőzően a törvényes állapotot helyreállította.
A cégbejegyzésre kötelezett adózó részére az adószámnak a fenti c)–e) pontokban foglaltak szerinti törlését követően adószám nem állapítható meg. Egyéb esetben, ha az adózó a törlést követően adóköteles tevékenységet kíván folytatni, az adószám megállapítását közvetlenül az állami adó- és vámhatóságtól kérheti, ha
– az adószám törlésének oka már nem áll fenn,
– az adószám törlésének alapjául szolgáló mulasztását az adózó teljeskörűen pótolta, vagy
– a törlést az államháztartási támogatást folyósító, a törlést kezdeményező szerv ehhez hozzájárul.
Az állami adó- és vámhatóság az adózó részére a kérelem alapján az adószámot abban az esetben is a kérelem benyújtása napjával állapítja meg, ha az adózó az adóköteles tevékenységet a kérelem benyújtása előtt megkezdte vagy folytatta.
Bizonyos esetekben nem kérhető újra az adószám. Így, ha az adózó által a rá irányadó szabályoknak megfelelően bejelentett székhelye nem valós cím, vagy az adózó a rá irányadó szabályoknak megfelelő szervezeti képviselőt az állami adó- és vámhatósághoz annak felszólítása ellenére sem jelentette be, illetve ha az adózó ellenőrzése alapján hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó által bejelentett szervezeti képviselő nem valós személy.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
