Magyarázat a compliance jogszabályairól II. – Adó- és versenyjogi compliance 2.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Magyarázat a compliance jogszabályairól című könyvszériájának második kötetébe.

A compliance jogszabályi környezetének teljességre törekvő, magyarázatszerű feldolgozására hazánkban elsőként vállalkozott a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a compliance jogszabályairól című könyvsorozat, melynek második kötetében az adójogi, majd a versenyjogi compliance kérdéseit járhatja körül az olvasó. Az alábbiakban a műnek az adójogi compliance-szel foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet. A részlet szerzője dr. Erdős Gabriella és dr. Őry Tamás.

A sorozat első része itt olvasható.

Adótitok fogalma

Az Art. 127. §-a érinti az adótitok fogalmát, a kivételt képező adatokat, a titoktartásra kötelezettek körét, továbbá az adótitoksértés eseteit.

Az adótitok viszonylag részletes szabályozásának elsődleges indoka a magántitok és az üzleti titok védelme. Alapvető adózói érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy a magánszférát érintő adatok ne juthassanak illetéktelen személy tudomására. Az adótitok szigorú szabályozása, az adóadatoknak a nyilvánosság és általában harmadik személy elől történő elzárása biztosíték jellegű, hiszen az adóhatóság szükségszerűen igen fontos adatok birtokába jut – többek között – a bevallások, az adatszolgáltatás és az ellenőrzés útján.

Az Art. 127. §-a alapján adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat. A törvény alkalmazásában adótitok mindaz, ami az adózással összefüggésben az adóhatóság tudomására jut. Ez akkor is így van, ha ezek az adatok nyilvános nyilvántartásokból bárki által megismerhetők (pl. a cég címe, tevékenységi köre a cégnyilvántartásban).

Adótitoknak minősül különösen

– az államháztartás alrendszere terhére nyújtott adókedvezmény, jóváírás;

– az adózó által törvényben meghatározott célra nyújtott támogatás; vagy

– az adózó által törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlásnál a támogatást nyújtó, a felajánló megnevezése, az általa igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, jóváírás, valamint az általa juttatott támogatás, felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke, továbbá a támogatott megnevezése, a támogatott által kapott támogatás és a támogatott javára felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke.

Az adóalanyok választásuk szerint támogatást nyújthatnak általuk kiválasztott, jogszabályban meghatározott célokra, szervezetek részére. A támogatás kedvezményezettje, összege és időpontja is az adóalany döntésén alapul, mint ahogy a támogatás kapcsán esetlegesen kötött szerződések feltételrendszere.

Az adótörvények egyes támogatások kapcsán – mivel azokat kiemelt társadalmi jelentőségű célok megvalósítására nyújtják – lehetőséget adnak kedvezmény igénybevételére. A kedvezményekkel is ösztönzött támogatások vonatkozásában az adótörvények a szabályozási keretet adják meg (rendelkeznek például a kedvezmény igénybevételének módjáról, a kedvezmény korlátjáról, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményéről, esetlegesen szerződéshez kötik a kedvezmény igénybevételét), vagyis a támogatás részleteibe a megadott kereteken túl nem avatkoznak bele. A támogatás alapján a támogató adóalany a kedvezményt az adótörvényben meghatározott keretekre figyelemmel, a döntése szerinti mértékig és ütemezéssel érvényesíti. A kedvezmény alkalmazása attól is nagymértékben függ, hogy az adóalany az adóévben nyereségesen végezte-e tevékenységét.

Mindezekből következően a támogatások kapcsán az adózók rendelkezési joga – a kedvezmények jogszabályban meghatározott feltételei között – szabadon érvényesülhet, azok közvetlenül nem képezik az államháztartás részét, az állam újraelosztó funkciót azok kapcsán nem lát el. Ehhez hasonlóan a támogatások kapcsán a kedvezmény igénybevétele is – a jogszabály adta keretek között – az adózó döntésétől függ.

Az Art. 127. §-a az adótitok fogalmát széles körben határozza meg, és adótitoknak minősíti az adózást érintő tényt, adatot, körülményt, határozatot, végzést, igazolást vagy más iratot. Mindezek alapján az adózók által juttatott támogatásokkal, az adózók által igénybe vett kedvezményekkel kapcsolatos adatok is adótitoknak minősülnek.

Adótitoknak minősül különösen az államháztartás központi alrendszere terhére nyújtott adókedvezmény, jóváírás, az adózó által törvényben meghatározott célra nyújtott támogatás, vagy az adózó által törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlás esetén a támogatást nyújtó, a felajánló adózó megnevezése, az általa igénybe vett adókedvezmény, jóváírás, valamint az általa juttatott támogatás, felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke, továbbá a támogatott megnevezése, a támogatott által kapott támogatás és a támogatott javára felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke.

Az adótitoktartási kötelezettség alanyai

Az, akinek az adatszolgáltatás, -nyilvántartás, -feldolgozás, az ellenőrzés, az adómegállapítás, az adó- és adóelőleg-levonás, adóbeszedés, adóvégrehajtás, jogszabályon alapuló egyéb feladatellátás, illetve statisztikai célú felhasználás során feladataival összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megőrizni.

Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli.

Az adóhatóság alkalmazottját a tudomására jutott adótitkot képező adatok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. Az adóhatóság alkalmazottja alatt annak érdemi ügyintézőjét és adminisztratív feladatokat ellátó munkatársát is érteni kell. A vizsgálatot végző revizor, illetve az eljárást lezáró határozatot készítő jogász, valamint az eljárásba bevont más személy az ellenőrzési anyagokból teljes betekintést nyerhet az adózó üzleti menetébe. Ennek nyilvánosságra hozatala hátrányos következményekkel járhatna az adózóra nézve, ezért szükséges a fokozott védelem előírása.

A törvény elsődlegesen az adóhatóság alkalmazottját emeli ki, hiszen a közvetlen kapcsolat miatt az ő betekintési lehetősége – ebből adódóan felelőssége – a legnagyobb. Az alkalmazottakkal egyező kötelezettség terheli az eljárásba bevont szakértőt is. Az ellenőrzések lefolytatása során egyes szakkérdések eldöntésére az adóhatóság szakértőt vehet igénybe. A szakértő az általa végzett tevékenység során megismert, az adózó jövedelmére vonatkozó adatokat köteles megtartani. A szakértő titoktartási kötelezettsége alól felmentést csak ugyanabban az esetben kaphat, amikor ez az adóhatóság alkalmazottját is megilleti, azaz pl. bírósági eljárás során történő meghallgatáskor.

Az adóhatóság ellenőrzésekor, a beérkezett bevallások, kontrollinformációk átvételekor, illetve ezek feldolgozása során nemcsak az adóhatóság dolgozói, hanem pl. számítógépes szakemberek, adatrögzítők stb. kerülnek kapcsolatba az adatokkal. Ezeket a személyeket, legyen az „bárki más”, szintén titoktartási kötelezettség terheli.

A titoktartási kötelezettség magában foglalja azt is, hogy az adótitkot képező adat megismerője a munkakörrel kapcsolatos adatokról „munkakörén kívül”, azaz magánélete során sem szolgálhat senkinek információval. E szabály megszegése súlyos következményekkel jár.

Az adóhatóság alkalmazottja – mint bármely munkaviszonyban álló dolgozó – nyugállományba vonulhat, illetve más munkahelyet választhat. A titoktartási kötelezettség azonban nemcsak addig terheli a dolgozót, amíg az adóhatóság alkalmazza, hanem azt követően is. Tehát hiába kerül sor munkahely-változtatásra, a korábban megismert, adótitok tárgyát képező adatokról változatlanul nem adhat felvilágosítást harmadik személy számára.

Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az adózói magánszférát érintő, viszonylag nagyszámú adat ne juthasson illetéktelen személy tudomására. Ez okból a törvény nem kizárólag az adótitokra állapítja meg a titoktartási kötelezettséget, hanem minden más, a hivatalos tevékenység során tudomására jutott titokra is.

Adótitoksértés

A titoktartási kötelezettség megsértését

– az adóhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja,

– az eljárásba bevont szakértő, illetve

– más, adótitok tárgyát képező adatot feladatával összefüggésben

megismerő személy követheti el.

A titok megsértése történhet tevőlegesen vagy mulasztás útján egyaránt. Cselekvőleg sérti meg az adótitkot, illetve más titkot, aki a megismert adatot harmadik személy részére kiadja, illetve biztosítja az adatokba való betekintés lehetőségét. Ez megvalósulhat pl. a vizsgálati jegyzőkönyv harmadik személy részére történő átadásával. A tevőleges titokmegsértésnek nemcsak szándékos, hanem gondatlan formája is létezhet. Ez valósul meg pl. abban az esetben, ha becslési eljárás során a helyben hasonló körülmények között dolgozó, hasonló feladatokat ellátó vállalkozók adatait úgy vetik össze a vizsgált adózóéval, hogy abból a vállalkozók személye – tehát nem csak pl. anyagfelhasználás aránya, költségvonzatok, jövedelem – azonosítható.

Mulasztás útján követi el az adótitok megsértését, aki pl. a beérkező ügyiratokat, beadványokat az előírások ellenére munkája elvégeztével nem helyezi zárt szekrénybe, és az adóhatóság helyiségében hagyva más személy részére (pl. takarítást végzők, ügyfelek) megismerhetővé teszi.

Mindkét eset – a tevőleges, illetve a mulasztás útján elkövetett adótitoksértés – ugyanazokkal a következményekkel jár. Ha az adózó az adótitok megsértését észleli, az adóhatóság vezetőjéhez, illetve bírósághoz fordulhat. Az adóhatóság vezetője az esetet kivizsgálja, és ha a titoksértést alkalmazottja követte el, szükség esetén munkajogi felelősségre vonást alkalmaz.

Az adótitok jogszerű felhasználása

Az Art.-ben megtalálhatók az adótitok jogszerű felhasználásának szabályai is. A törvény kifejezetten csak az adótitok esetében szabályozza a jogszerű felhasználás lehetőségét, egyéb titoktartási kötelezettség alól nem ad felmentést.

1. Az adótitok alapos okkal történő felhasználása

Az Art. 128. §-a szerint az adótitkot alapos okkal használják fel, ha

– adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését, az adóhatóság hatáskörébe tartozó eljárás megindítását, lefolytatását, az Európai Unió intézményeinek megkeresésre történő tájékoztatását vagy a statisztikai szervek tájékoztatását szolgálja;

– törvény előírja vagy megengedi;

– az érintett hozzájárul;

– a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más adózónak – az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez – vagy állami szervnek, köztestületnek törvényben meghatározott feladata ellátásához van szüksége;

– az adóvégrehajtás során végrehajtási joggal vagy jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosának az ingatlanra az adóhatóság által bejegyeztetett jogok alapját képező tartozás fennálló összegéről, valamint a tehermentesítés módjáról szóló, továbbá, ha az adótartozást egyoldalú nyilatkozattal átvállalni jogosult személy tájékoztatását szolgálja.

Az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják.

Az adókötelezettség valamely tevékenység folytatásához, bevétel, jövedelem eléréséhez kapcsolódik. Az adózók által benyújtott bevallások, mérlegek feldolgozásából, összesítéséből a nemzetgazdaság teljesítményére vonatkozó adatok nyerhetők. Ezeket az összesítéseket, feldolgozásokat, illetve az egyes adatokból további adatok képzését leginkább a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) végzi, de a feladat ellátására az Országgyűlés, illetve a Kormány más szervet is felhatalmazhat. A KSH, illetve a feldolgozást végző egyéb szervezet az általa készített összeállításokat az Országgyűlés, illetve a kormányzati szervek rendelkezésére bocsátja. A lakosságot érintő adatokról évente gyűjteményes kiadványokat készít.

2. A cáfolat közzététele

Az Art. 129. §-a alapján, ha az adózó az adózásával összefüggő olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tett közzé, amely alkalmas a közigazgatás munkájába vetett bizalom megingatására, akkor az adóhatóság az adótitok feloldásával jogosult annak cáfolatára.

Azt, hogy a közzétett tény a bizalom megingatására alkalmas-e, az adott esetben lehet eldönteni. Ilyennek kell pl. tekinteni, ha az adózó az adóhatóság munkatársaira becsületsértő kijelentéseket tesz, az ellenőrzéssel kapcsolatban valótlan tényt állít, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. Idesorolhatjuk azt az esetet is, amikor az adózó egyoldalúan nyilatkozik az ellenőrzés megállapításáról – pl. csak az adókülönbözet és a bírság megállapítását hangsúlyozza, eltekintve attól a körülménytől, hogy ezek keletkezésének oka éppen az ő jogszabályellenes magatartása. A választ ugyanolyan módon kell közzétenni, mint ahogy az adózó nyilatkozata elhangzott (újság, rádió, tv stb. útján).

3. Adótartozással rendelkező adózók adatainak nyilvánosságra hozatala

Az Art. 130. §-a rögzíti, hogy az önkormányzati adóhatóság a helyi adó vonatkozásában a 100 ezer forintot (természetes személyek esetében 50 ezer forintot) elérő, 90 napon át folyamatosan fennálló adótartozással rendelkező adózó nevét és egyes adatait közzéteheti. E rendelkezés helyi szintre történő leképezése azoknak a szabályoknak, amelyek az Art. állami adó- és vámhatóság által nyújtott szolgáltatásokat tartalmazó részében találhatók, és az adótitok-szabályozás alóli, közzétételen alapuló, szankció jellegű felmentést tartalmazzák.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---