Mediáció: a perköltség, az időhúzás és a többi
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Noha a közvetítői eljárás független a polgári pertől – annak perjogi és egyéb értelmében –, ám a gyakorlatban jelentős kapcsolatban állnak egymással. Ennek lényege: a közvetítői eljárás helyettesítheti a bíróságit – a jogszabály megalkotásának épp volt a célja. Érdemes sorra venni a polgári perrendtartásnak a közvetítői eljárásra vagy a közvetítőre vonatkozó szabályait.
A Polgári Perrendtartásról (Pp.) az 1952-es III. törvény rendelkezik, míg a közvetés jogintézményét a 2002-ben születet LV. törvény vezette be. Mivel ez utóbbi alapvető lényege, hogy helyettesítheti a bírósági eljárást, ezért érdemes megvizsgálni a kettejük viszonyát.
A Pp. több helyen szól a közvetítés kötelező voltáról. Ilyen jogszabályi rendelkezés azonban jelenleg nincs, ám az egyes családjogi tárgyú ügyekben a bíróság hozhat olyan rendelkezést, mely erre kötelezi a feleket. A Pp. egy sajátos rendelkezéssel szeretne súlyt adni a közvetítői eljárásnak: a 121. paragrafus (4) bekezdése szerint „ha a felek közötti jogvitában közvetítői eljárás volt folyamatban, a keresetlevélben erre utalni kell”.
A Pp. 148. § (1) szerint a bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék. Ennek érdekében – az eljárás szünetelése mellett –lehetőség van arra, hogy a jogvitát közvetítővel folytassák, ha pedig ez eredményre vezet, ennek megfelelően folytatni az ügyet: kérni az egyezség jóváhagyását, vagy hagyni, hogy a szünetelés miatt amúgy is megszűnjön a per. A szabály itt is a szokásos: ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja.
Kötelező a peres eljárás felfüggesztése abban az esetben, ha a közvetítői eljárás igénybevétele kötelező – erről a Pp. 152. paragrafusának (3) bekezdése rendelkezik. Ugyanakkor a kötelező közvetítői eljárás megindítása érdekében felfüggesztett tárgyalást folytatni kell, ha a) bármelyik fél igazolja, hogy a közvetítői eljárás befejeződött; b) bármelyik fél igazolja, hogy az első közvetítői megbeszélésen részt vett, de az eljárás nem indult meg; vagy c) a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező határozat közlésétől számított két hónap eredménytelenül telt el.
A Pp 155. paragrafusának (3) bekezdése szerint a közvetítői eljárásra kötelező és tárgyalást felfüggesztő határozat ellen nincs helye külön fellebbezésnek.
Jogos a kérdés, mi történik akkor, ha elhúzódik a közvetítés? Noha a szünetelés nem hosszabbodik meg, a tárgyalás annak befejeztéig nem folytatható – feltéve, hogy a) a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező bírósági határozat közlésétől számított két hónapon belül a megindították a közvetítői eljárást; b) az eljárás elhúzódását a felek legkésőbb a szünetelési határidő lejárta előtt nyolc nappal a bíróságnak közösen bejelentik.
Mediációs egyezség. Ha valaki ennek ellenére perre megy, mélyen a zsebébe kell nyúlnia
Érdemes kitérni a költségviselési szabályokra is, melyek három részre bonthatók. Az egyik a megállapodás ellenére való perlés esete. A Pp. 80 paragrafusának (3) bekezdése szerint „ha a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a megállapodást megkötő felek bármelyike a bírósághoz fordul, a pert indító fél a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető a perben felmerült valamennyi költség megfizetésére”.
A másik eset a közvetítés elmulasztása, igénybevételének megtagadása. Ha a bíróság – a jogszabályban meghatározott esetben – közvetítői eljárásra kötelezi a feleket és a közvetítő felkérése vagy az első közvetítői megbeszélés megtartása valamelyik fél önhibájából eredő mulasztása miatt hiúsul meg, a bíróság a felet pénzbírsággal sújtja. Az önhiba hiányát a mulasztó félnek kell valószínűsítenie. (Pp. 8. paragrafus 6-ik bekezdés.)
Végül tisztázandó, mi számít a perköltség részének? Kötelező közvetítői eljárás esetén a perköltséghez – a fél kérelmére – hozzá kell számítani a közvetítő költségeit és díját, valamint a fél egyéb, a közvetítői eljárásban szükségképpen felmerült költségeit. (Pp. 75. paragrafusának 2a bekezdése.)
Fontos eleme közvetítői eljárásnak az abban létrejött egyezség végrehajtása. E tekintetben a perköltségviselés általános szabályai az irányadóak, ha a felperes kizárólag a megállapodásban foglaltak iránt, annak nem teljesítése miatt indít pert.
Megemlítendő még a tanúzás kérdése. Abszolút tanúzási akadályt jelent, ha valaki közvetítőként vett részt a felek korábbi vitájában, vagyis tanúként ő nem csak megtagadhatja a vallomást, de meghallgatni sem lehet őt. Ennek oka, hogy a közvetítői eljárást igénybe vevők biztosak legyenek abban: ügyük nem kerül nyilvánosságra, illetve az elhangzottakat, történteket ellenük nem lehet felhasználni.
(Nádas Gábor ügyvéd)