Mediáció után nem jár a költségfeljegyzési jog?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egyes kártérítési perekben akkor sem élhet a felperes a költségfeljegyzés kedvezményével, ha ennek jogszabályi lehetőségei egyébként fennállnak. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a büntetőeljárás sértettjére a közvetítői eljárás ténye hátrányosabban hat a polgári eljárásban, mintha a mediációhoz nem járult volna hozzá, köszönhetően a bírósági gyakorlatnak. Az Ars Boni jogi folyóirat cikke.

A költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM-rendelet csaknem 30 éve született, és az abban szabályozott költségfeljegyzési jogot megalapozó rendelkezések azóta sem változtak érdemben.

A személyes költségmentességben részesülő fél perben felmerülő illetékét, s az egyéb – például szakértői – költségeket az állam viseli. Ezzel szemben a költségfeljegyzési jogban részesülő félnek – a per kimenetelétől függően, annak jogerős befejezésekor – a pernyertességének–pervesztességének arányában kell megfizetnie az őt terhelő költségeket. A per során ezek megelőlegezésére nem köteles.

Az IM-rendelet 3. paragrafusa (1) bekezdésének h) pontja szerint „bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítése” miatt indult perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül költségfeljegyzési jog (tárgyi költségfeljegyzési jog) illeti meg. Ez a jogszabályi hely gyakori hivatkozás a költségmentességi kérelmek jogalapjaként azokban a perekben, amelyekben az alperes helytállásának alapját a kötelező felelősségbiztosítás teremti meg, mivel maga a kár a biztosító biztosítottja által elkövetett szabálysértéssel vagy bűncselekménnyel okozati összefüggésben következik be.

A fentiek tükrében meglepőnek tűnhet az az általánosan irányadó bírósági gyakorlat, amely szerint az ilyen esetben előterjesztett költségfeljegyzési kérelmeket azzal utasítják el, hogy nem csatolták a kérelem mellé a büntetőügyben született jogerős határozatot, amely megállapítaná magát a bűncselekmény elkövetését és a vádlott bűnösségét. Ez a bírói kívánalom azonban teljesíthetetlennek tűnik a közvetítői eljárásra utalt ügyekhez kapcsolódó kártérítési eljárásokban.

Fontos leszögezni, hogy a rendelet nem bűncselekményt megállapító határozatra hivatkozik, hanem a bűncselekménnyel okozott kárra.

A közvetítői eljárás lehetősége a büntetőeljárásban a jogfejlődés eredménye, amelynek célja a felelősséget oly módon megállapítani, hogy az igazodjon – a törvényi feltételek fennállása esetén – a társadalomra veszélyesség csekélyebb mértékéhez.

Költségfeljegyzés: mediáció és egyezség, jogszabály és rendelkezés ide vagy oda, a bírói gyakorlat legalábbis különös

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2007. január 1-je óta lehetővé teszi a közvetítői eljárás elé utalást a törvényben meghatározott feltételek teljesülésekor, így sok esetben ezek a büntetőügyek el sem jutnak a bírósági szakaszba, mivel a sértett hozzájárulása és a gyanúsított felelősséget elismerő nyilatkozata lehetőséget teremt az ügyben a felek által kötött megállapodásra, amely az eljárást lezárja.

Abban az esetben azonban, ha az érintett felperesek e megállapodást is mellékelik kérelmükhöz, a legtöbb bíróság arra hivatkozással utasítja el a kérelmet, hogy az ártatlanság vélelmére tekintettel nem elfogadható egy személy bűnösként való kezelése addig, amíg a bűnösséget kimondó ítélet jogerőssé nem válik. Ezzel az indokolással azonban éppenséggel kiüresíti az eljáró bíróság a rendelet általunk elemzett jogszabályi rendelkezését, mivel elzárja a közvetítői eljárásban résztvevő sértetteket attól, hogy a polgárjogi perben költségfeljegyzési joguk lehessen.

A közvetítői eljárás (Be.  221/A. paragrafus) célja a törvény szövege szerint, „hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között – a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre. Az ügy közvetítői eljárásra utalásának a büntetőeljárás alatt egy alkalommal van helye. Nem akadálya az ügy közvetítői eljárásra utalásának, ha a gyanúsított a bűncselekménnyel okozott kárt részben vagy egészben már önként megtérítette.”

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 06. 27.:  Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea 2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Tehát a közvetítői eljárás célja a bűncselekménnyel okozott kár jóvátétele. Vagyis nem lehet a közvetítői eljárást alkalmazni akkor, ha nincs bűncselekmény, amelynek következményeit az elkövető enyhíthetné. A közvetítői eljárás alapfeltétele a bűncselekmény megvalósulása. Mivel az elterelés folytán a bűncselekmény – annak kisebb fokú társadalomra veszélyessége, és a terhelt felelősségének elismerése folytán – nem éri el a bírósági szakaszt, így értelemszerűen a bűncselekményt megállapító határozat sem születik.  De ez nem érinti az ártatlanság vélelmét, mivel a terhelt beismerő vallomása a mediáció alkalmazásának egyik fontos kritériuma.

A sértett azonban nem kerülhet rosszabb helyzetbe azáltal, hogy egy másik eljárásban hozzájárul a terhelt büntető eljárásának eltereléséhez, főleg nem akkor, amikor a költségfeljegyzési jog törvényi követelményei fennállnak és már igazolást is nyertek a közvetítői eljárással magával, illetve az abban született megállapodással.

Más megközelítésből a jogszabály szövegének értelmezése is azt az álláspontot támasztja alá, miszerint a közvetítői eljáráshoz hozzájáruló sértettet ugyanúgy meg kell illetnie a költségfeljegyzési jognak, mintha az – ekkor még „csak” – gyanúsított bűnösségét a bíróság is kimondta volna.

Közvetítői eljárásra a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény 1. paragrafusa alapján azok a Be. hatálya alá tartozó ügyek kerülhetnek, amelyeket az ügyész vagy a bíróság közvetítői eljárásra utal. A Be. hatálya alá pedig a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 5. paragrafusa alapján a vétségek, illetőleg a bűntettek tartoznak, amelyek bűncselekménynek minősülnek.

Ezen a logikai szálon haladva tehát nem érthető, hogy a közvetítői eljárásban lezáruló bűncselekmények miért nem merítik ki a bírósági gyakorlat szerint az IM-rendelet korábban már említett 3. paragrafusa (1) bekezdésének h) pontjában foglaltakat?

Optimizmusra ad okot ugyanakkor, hogy az előbbiekben leírt és általánosnak minősített gyakorlat nem homogén, hiszen kivételek is akadnak, amelyek – a korábbiakban kifejtett állásponttal azonosan – a költségfeljegyzési jog biztosítására a közvetítői eljárás esetén is látnak jogi lehetőséget, szem előtt tartva a jogalkotót vezető jogfejlesztő szándékot. A kérdés csak az, hogy mikor válik általánossá és egységessé ez az új szemlélet, s az így kialakuló gyakorlat.

Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.

 

---