Mikor a legképzettebb szakmailag az ember?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Beszélgetés dr. Kiss Daisy ügyvéddel, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkárával

Bíróként kezdte a pályafutását, majd később az ügyvédi pályát választotta. Nehézséggel járt az átállás?

Igen. A pályaválasztáskor két dolog érdekelt: a bírói pálya és az oktatás. A szakvizsga után bíróként kezdtem el dolgozni, 10 évig voltam a Pesti Központi Kerületi Bíróságon előbb beosztott bíró, majd csoportvezető-helyettes bíró. Nagyon szerettem bíráskodni. Azt gondolom, hogy a jogi pálya csúcsa a bírói hivatás. A bíró magányosan hozza meg döntését, a döntés az ő felelőssége. Ezzel szemben az ügyvéd a megbízója érdekeit képviseli, úgy, hogy az a jogszabályoknak megfeleljen. A lelkemben még mindig bíró vagyok. Amikor hallok egy ügyet, az jut először eszembe, bíróként hogyan ítélném meg. Az ügyvédi munkában nehéz elfogadtatni, hogy ő nem hoz döntést, hanem azt kell biztosítania, hogy az ügyfél tájékozottan döntsön, tehát ügyének minden lehetséges kimenetét megismerje, ugyanakkor fennmaradjon a bizalma az ügyvéddel szemben.

 

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszéke mellett működő Tudományos Munkaközösség titkára, a Belpolitikai Kutatások Központja Jogelméleti Műhelyének és a Központ Gazdasági, Jogi és Politikai Tanácsadó Irodájának vezetője, a Magyar Akkreditációs Bizottság Jogi és Igazgatási Albizottságának tagja, 2007-től a Magyar Jogászegylet Polgári Eljárásjogi Szakosztályának elnöke, 2010-től a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja. A polgári eljárásjog a szakterülete, ezt is oktatja az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Milyen problémákat lát az oktatási rendszerben?

1983 óta oktatok az egyetemen. Az egyetemi oktatásban próbálkoznak minőséget teremteni, de a hallgatói létszám nagysága miatt ez elég nehéz, mert nem tudnak olyan szellemi műhelyek létrejönni, ahol a hallgató és az általa kiválasztott tanár között megfelelő szakmai kapcsolat alakulhat ki, ahol az oktató nemcsak átadja, amit tud, hanem akár szakmai viselkedési mintát is ad hallgatójának. Szerintem tehát az első feladat, hogy ne csak néhány, hanem valamennyi oktató azért tanítson a felsőoktatásban, mert tudását jól át tudja adni, és ezt szívesen teszi, mert szeret fiatalokkal foglalkozni. A fiatalokra nem úgy kell tekinteni, mint leendő piaci versenytársainkra, hanem mint a reményt arra, hogy jól képzett jogászok kerülnek a pályára. Az ügyvédnek sem mindegy, hogy az ellenfele képviselője vagy a bíró hogyan gondolkodik a jogról, miként viselkedik a tárgyalóteremben.

 

Előadásokat tart a Budapesti Ügyvédi Kamara Ügyvédiskolájában. Mi a véleménye az ügyvédi szakvizsgáról?

A Budapesti Ügyvédi Kamara Ügyvédiskolán belül a Civilisztika Szakágat is vezetem, ezenkívül tagja vagyok a Jogi Szakvizsgabizottságnak is. A szakvizsgákon sokszor van vitám a vizsgabiztos társaimmal. Azt gondolom, hogy a szakvizsgán már nem volna szabad egyetemi kollokviumi szinten csak a jogszabályokat kérdezni, hanem azt kellene megvizsgálni, hogy a jelölt mennyire ismeri a hivatásbeli szabályokat, a bírói gyakorlatot. Itt már nincs “jószívűségnek” helye, mert nincs további lehetőség a tudásbeli hiányosságok ellenőrzött pótlására. Ezzel szemben azt látom, hogy a szakvizsgán nem elég szigorúak a vizsgáztató kollégák, megsajnálják és átengedik a jelöltet, arra pedig nem gondolnak, hogy az ügyfél másnap már adott ügyben találkozik ezzel a “kegyelemből” átengedett jogásszal.

Az ügyvédi kamarában feladatunknak tartjuk az ügyvédjelöltek képzésének erősítését. A bírósági, ügyészségi fogalmazók felkészítése nagyon színvonalas, ők rendszeresen vesznek részt konzultációkon, az anyagról rendszeresen beszámolnak. Bennük már megvan a rutin, hogy hogyan kell vizsgázni. Aki egy kicsit komolyan veszi a szakvizsgát, és elolvassa a kijelölt anyagot, az ebből előnyt élvez az életben is. Szerintem a jogi pályán a legátfogóbb tudással az ember a szakvizsga utáni pillanatban rendelkezik. Persze nem a szakmai gyakorlat és specializálódás oldaláról értem ezt, de a szakvizsgaanyag széleskörűsége egy nagyon jó alapot teremt a további szakmai fejlődésre.

 

Számos publikációja jelent meg, az egyetemi hallgatók körében nagyon népszerű. Ez minek köszönhető?

Valószínűleg annak, hogy igyekszem megnyerni a hallgatóságomat. Ügyelni kell arra, hogy másként kell előadni egy harmadéves egyetemistának, aki akkor hallja először a polgári per szabályait, vagy egy gyakorlott jogászokból álló hallgatóságnak, amely inkább érdekességekre, problémafelvetésekre, és -megoldásokra várnak. Az örömömre szolgál, hogy az egyetemen sokan jönnek hozzám órát hallgatni. Sőt, tavaly volt egy olyan kezdeményezés is, amikor 30 hallgató megkeresett azzal, szeretnének külön polgári perrendtartás konzultációt a kötelező előadáson és gyakorlaton kívül, mert komolyan fel szeretnének ebből a tantárgyból készülni. Ezt nagyon jó jelnek láttam, mert az a legfontosabb, hogy a hallgató is, illetve az ügyvédjelölt is akarja a tudást megszerezni, mert ha ő közbenjár és komolyan veszi a tanulást, utánanéz annak, amit hallott, akkor van rá remény, hogy a jövőben nagyon komoly jogi szakemberekké váljanak.

 

A szakma elismeréseként a meglévő Eötvös Károly-díj mellé nemrég Deák Ferenc-díjjal jutalmazta a munkásságát. Örült a kitüntetésnek?

Akkor is meghatódtam, amikor a Budapesti Ügyvédi Kamara részéről 2010-ben megkaptam az Eötvös Károly-díjat. Az azonban életem legszebb pillanata volt, amikor átadták a Deák Ferenc-díjat. Úgy éreztem, hogy egy pillanatra meg kell állítanom az időt, mert valójában az igazi elismerés, “kitüntetés” az, amit a szakma képviselőitől kap az ember. Az átadási ünnepségen látszott a kollégákon, hogy mennyire kedvesen és szeretettel adták, az embert és a teljesítményét elismerik.

 

Nőként nehéz ilyen eredményeket elérni?

Eredményeket elérni mindig és mindenkinek nehéz, mert sok munkát igényel. Annak azonban örülök, hogy az elismeréseket nem nőként, hanem szakemberként kapom. A női és férfiszerepek máshová valók. Itt szakemberek vagyunk, akik a közösségért, az ügyfélért, az igazságszolgáltatásért akarunk dolgozni és kívánom, hogy mindig ez legyen az elsődleges szempont.

 

A Magyar Ügyvédi Kamara főtitkáraként milyen feladatok várnak Önre és az intézményre ebben az évben?

A Magyar Ügyvédi Kamara részéről a legfontosabb célunk minden évben, hogy a Kar egységét biztosítani tudjuk. Jogilag is sokféleképpen gondolkodó ember van a karban, és az ügyvédi közösségben az a fontos, hogy ennek ellenére törekedjen az összetartásra, meg tudja beszélni a szakmai kérdéseket, küzdjön az ügyvédség, az ügyvédi munka függetlenségének megtartásáért. A Kamara célja, hogy segítsen a szakmai problémák megoldásában, konferenciákon, vagy akár személyes megkeresésre választ tudjunk adni a kérdésekre. Nehezedik gazdaságilag, jogilag is a világ, életbe lépett az alkotmányt felváltó alaptörvény, új jogszabályokat kell megtanulnunk, amelyeket az eddig megszokottól másként kell értelmeznünk. Ezért fontos feladatnak tartjuk az ügyvédoktatás fejlesztését, kiterjesztését. Továbbá fontosnak tartjuk, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara arra is törekedjen, hogy az ügyfelek megfelelő biztonságban érezzék magukat, amikor ügyvédnél járnak.

 

A Magyar Ügyvéd Nap minden évben sikeresen zárul. Fontosnak érzi a szakmai munka mellett a kikapcsolódást, a társasági eseményeket?

A szakmai élet mellett a társasági élet is nagyon fontos, valamint az is, hogy olyan körülmények között is találkozzanak a kollégák egymással, amikor nem ellenfelekként állnak egymással szemben a tárgyalóteremben, hanem akár baráti viszonyba kerülhetnek, és olyan szakmabelieket is megismerjenek, akikkel másként nem lenne módjuk találkozni. Nem vagyok nagy bálozó, ezért szívesebben beszélnék a Magyar Ügyvédnapról. Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének kezdeményezésére elindított rendezvény nagyon sikeres. Délelőtt szakmai előadások hangzanak el, nagyon színvonalas előadóktól. A szakmai programokat követően kerül sor a Magyar Ügyvédi Kamara által alapított díjak kiosztására, amellyel a kiemelkedő ügyvédi munkát ismerjük el. Arra törekszünk, hogy ezek a pillanatok emlékezetesek maradjanak a kollégák számára.

 

Az interjú az Ügyvédvilág 2012. februári számban jelent meg.

 

Dr. Kiss Daisy

1955-ben született Budapesten.

1980-ban a budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karon diplomázott.

1983-ban bírói szakvizsgát tesz és beosztott, majd csoportvezető-helyettes bíróként tevékenykedik.

1990-től a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságán tanácsos, 1992-től a Köztársasági Elnöki Hivatal Alkotmányügyi és Törvényelőkészítési Főosztályának vezetője.

1996-ban alapítja saját ügyvédi irodáját, amely ma több taggal működik. Mint ügyvéd 2000. augusztus 3-ig állandó tanácsadója volt a Magyar Köztársaság elnökének, 1999-2000-ben a Magyar Nemzeti Bank elnökének.

2000–2002 között főtanácsadói feladatokat látott el a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága volt elnöke mellett, 2000–2009 között tagja az Állami Számvevőszék Elnöke mellett működő Tanácsadó Testületnek.

2008 óta mediátor.

2002-ben előbb a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, majd titkára lett, 2006 óta a Magyar Ügyvédi Kamara titkára és teljes ülésének tagja.

2010-ben a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkárává választották. Rendszeresen publikál, több könyve jelent meg a polgári perjog és nemperes eljárások témájában. Az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének külsős kutatója.

1990-ben a Jogtudományi Közlöny, 2005–2006-ban a JogOK folyóirat szerkesztője. Az 1985/86-os tanév óta az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és az 1992/93-as tanév óta a Jogi Továbbképző Intézetben, 2006 óta a Budapesti Ügyvédiskolában polgári eljárásjogot tanít, valamint önálló kurzusokat vezet a Bibó Szakkollégiumban, ahol 2002-től a Civilisztikai Műhely vezetője.

2002 decemberétől az ELTE tiszteletbeli tanára. Tagja az Igazságügyi Minisztérium Jogi Szakvizsga Bizottságának.

2011-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara felkérte az Ügyvédiskola Civilisztika Szakág vezetésére. Kiváló munkásságáért számos dícséretben, kitüntetésben, díjban részesült [pl. Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetés, Eötvös Károly-díj, Deák Ferenc-díj].

Szabadidejét a családjával és kutyáival tölti, szeret zenét hallgatni, olvasni, kertészkedni.


Kapcsolódó cikkek

2023. január 31.

Személyes adattal visszaélés

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz című kiadvány a büntető anyagi jog egészét átfogó nagykommentár, mely teljeskörűen és mélyrehatóan elemzi a hatályos törvényszöveget, külön is törekedve a tényállási elemek értelmének kifejtésére, az elhatárolási, halmazati kérdések lehetséges megoldására. A nagykommentárban megtalálható a vonatkozó büntetőbírósági joggyakorlat és a Kúria korábbi és új jogegységi döntéseinek elemzése, a büntető jogszabályok alkalmazásához és értelmezéséhez szükséges alkotmánybírósági döntések bemutatása, valamint a releváns, elsősorban európai jogi és nemzetközi emberi jogi ítélkezés eredményeinek feltárása. Az alábbiakban a személyes adattal való visszaélésről szóló 219. § és a közérdekű adattal való visszaélésről szóló 220. § magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Szomora Zsolt.

2023. január 31.

Az építési beruházások megvalósítására kötött szerződések módosításának veszélyhelyzeti szabályai

Köztudott, hogy korábban a koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború kitörése okozta társadalmi és gazdasági helyzet, és az ezzel együtt járó igen magas infláció nehéz helyzetbe sodorta az építőipart, az építési anyagok ára az utóbbi időkben extrém módon megemelkedett. Ez az építőipar szereplőit rendkívül nehéz helyzetbe hozta, az építési termékek áremelkedését az építési vállalkozók, kivitelezők egyedül nehezen vagy egyáltalán nem tudják viselni, és ez a már megkötött szerződések teljesítését veszélyezteti.