„Mindenkinek van legalább egy rossz, és talán egy jó közbeszerzési története”

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Közbeszerzés, korrupció, beszerzés? Hogyan érintette a közbeszerzéseket a járvány, hol tart most a digitális átállás ezen a területen? Mire törekszik a Közbeszerzési Jog folyóirat szerkesztősége? A Közbeszerzési Jog online folyóirat főszerkesztőjével, Dr. Németh Anitával beszélgettünk ezekről, és még más, fontos kérdésekről.

Dr. Németh Anita ügyvéd, oktató, mindezek mellett a Közbeszerzési Jog online folyóirat főszerkesztője, szerzője. Több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik a közbeszerzési jog területén, meghatározó szerepe volt kodifikátorként az első hazai közbeszerzési törvények megalkotásában. Vele beszélgettünk a folyóiratról, és a közbeszerzési jog területét érintő fontos kérdésekről.

Az átalakított Közbeszerzési Jog online folyóirat immár lassan kétéves lesz. Ön mint főszerkesztő hogyan látja az eddigi lapszámokat és a szerkesztőbizottság, szerzők munkáját?

A Közbeszerzési Jog online (KJO) szakfolyóirattal kapcsolatos munkát, az eddigi lapszámokat elsősorban az olvasóknak kell értékelniük. Elmondhatom mégis, hogy mind a Wolters Kluwer Hungary Kft. mint Kiadó, mind az új szerkesztőbizottság nagy lendülettel és bizakodással vetette bele magát a munkába. Én úgy összegezném a majd kétéves tevékenységünket és a KJO megjelent számait, hogy meglátásom szerint sikerült a főszerkesztői Beköszöntőben meghirdetett célok szerinti tartalmat és szemléletet megmutatnunk. Különösen örvendetes, hogy az eddigi lapszámokban az összes rovat megtelt tartalommal, színvonalas írásokkal.

A Tanulmány rovat írásművei – külföldi és hazai szerzők tollából – rendre fontos és problematikus témaköröket, kérdéseket dolgoztak fel, szerintem izgalmas gondolatokkal, adott esetben a jogalkotó számára megfontolandó javaslatokkal. Elméletibb jellegű, de a joggyakorlat megfelelő fejlődését segítő tanulmányokat is sikerült közreadnunk. Alapelvi és a törvényi hatályt érintő témáktól kezdve, az ajánlati aránytalanul alacsony (vagy éppen magas) ár kérdéskörén át a közbeszerzési szerződésmódosítás, kártérítés és jogorvoslat egyes témaköreivel foglalkoztunk. Koncessziós és versenyjogi összefüggések szintén sorra kerültek. A Jogesetelemzés rovatban friss döntéseket vizsgáltunk, mind a hazai bíróságok, mind az Európai Unió Bíróságának ítélkezését követve. Kiemelném a szerzők széles körét: elméleti, illetve közigazgatási szakember, bíró, biztos, ügyvéd, és még joghallgató is elemzett jogesetet. A Döntvény rovat visszhangja is pozitív volt. Különösen, hogy hiánypótló a naprakész és teljességre törekvő szerkesztett döntvény-közreadás a közbeszerzésekkel kapcsolatos hazai és uniós bírósági ítélkezés terén, míg a Közbeszerzési Döntőbizottság válogatott határozatai esetében a szisztematikus kiemelés nyújt segítséget a jogalkalmazóknak. A joggyakorlat alakulásának követése könnyebb, a jogértelmezésbeli fordulatok tetten érése nyilvánvalóbb. A Fórum rovat aktuális és sokszínű tartalma szintén figyelemre méltó. Csemegézve ezen rövidebb írások között megemlíteném a kritikai szemléletű összegezéseket a közbeszerzési jogunk legutóbbi módosításairól; a szakmai ajánlat, a szakember-értékelés és a hiánypótlás kapcsán írt gyakorlatias gondolatokat, továbbá a fenntartható közbeszerzés vagy a helyi önkormányzati döntéshozatal, központosított közbeszerzés témaköreit, vagy akár az új francia közbeszerzési törvényről, valamint a vatikáni közbeszerzési kódexről szóló cikkeket.

Az olvasó-író, író-olvasó ember tudja, komoly munka áll az egyes lapszámok mögött, és az mindenképpen csapatmunka eredménye. A szerkesztőbizottsági kollégák nevében is mondhatom, hogy még inkább szívügyünkké vált ez a közös tevékenység, és remekül alakult ezidáig mind a szerzőkkel, mind a bizottságon belüli és a Kiadó munkatársaival való együttműködés. Ugyanakkor mindig csak rövid időre dőlhetünk kényelmesen hátra a karosszékben…

A KJO indulásakor köszöntőjében azt írta, a folyóirat a „párhuzamos valóságok” közti eligazodásban kíván segítséget nyújtani. Mit jelent ez a közbeszerzési jog szempontjából?

Ma is úgy látom, hogy párhuzamos valóságként él egymás mellett a közbeszerzési jog modellértékű világa és a napi közbeszerzési gyakorlat. Ez összetett kérdés és többféle rétege is van. Most röviden és általánosan azt emelném ki, hogy még mindig van egy szakadék a versenyre és az egyenlő bánásmód, valamint az átláthatóság elvére épülő normarendszer szerinti elvárás és annak hétköznapi ajánlatkérői és ajánlattevői megvalósítása között. Egyszerűbben: mindenkinek van legalább egy rossz és talán egy jó közbeszerzési története.

A többnyire közpénzköltéssel járó közbeszerzési rend jogi formálásával szemben persze visszatérő jogos elvárás, hogy hatékonyan, egyszerűen és kiegyensúlyozottan rendezze a közbeszerzési viszonyokat, a versenyeztetési eljárási, illetve a szerződéses sajátos szabályokat. Az eddigi európai és hazai erőfeszítések láthatóak, de még nem elegendőek. Másfelől, a gyengének mondható hazai közbeszerzési kultúra sem hat kedvezően a jogi rendezésre, és gyakran a hétköznapi „rosszgyakorlatok”, valamint az aktuálpolitika által kiagyalt megoldások a normákra is torzítóan hatnak vissza. A közbeszerzési jog és gyakorlata sem tudja kivonni magát az azt „körbevevő” állami működés és gazdasági, piaci folyamatok alól, sőt közös tartományukban funkcionálva halmozottan hordozza azok problémáit. Az Európai Unió közbeszerzési politikája és szabályozása, valamint a bírósági döntésekben továbbfejlesztett általános jogelvek és alapelvek összessége viszont korlátot szab e téren. A közbeszerzési eljárások lefolytatása mára még mindig nem igazán rutinszerű feladat sem az ajánlatkérői, sem az ajánlattevői oldalon, valamint a jogalkotás és az igazságszolgáltatás küszködése is követhető e területen. Igaz, közbeszerzési jogunk az egyik legfiatalabb jogterületnek számít, ugyanakkor gazdasági jelentősége számottevő, évente már több ezer milliárdos összértékű ügyletek valósulnak meg a közbeszerzési szabályok alkalmazásával.

A Közbeszerzési Jog online szakfolyóirat szerintem segítséget tud nyújtani a közbeszerzési problémák valódi feltárásában és tényszerű megfogalmazásában, illetve a „van” és „kellene lennie” közötti közvetítésben, mindkét irányba történő javaslatok megfogalmazásában, összességében – nyitottságával és igényességével – a kritikus, egyben a jogterületet segítő gondolkodás írásainak közreadásában.

A szakcikkek írása és a főszerkesztői tevékenység csak egy kis része a munkájának, hiszen Ön ügyvédként és egyetemi oktatóként is dolgozik, közbeszerzési területen. Mi vezette erre a jogterületre?

Szakmai pályám kezdetén, a 90-es évek elejétől az Igazságügyi Minisztériumban dolgoztam kodifikátorként a civilisztikai és gazdasági jog területén. 1994-ben már az időközben megalakult Európai Közösségi Jogi Főosztályon ért az a feladat, hogy sürgősen ki kell dolgozni a közbeszerzések hazai törvényi szabályozását, figyelemmel Magyarországnak a társulási megállapodásban vállalt jogközelítési kötelezettségére. Nehéz és izgalmas feladat volt először pár kollégával együttműködésben kialakítani az első törvény koncepcióját, majd a normaszöveg tervezetét. Olyan jogintézményt kellett újjáélesztenünk, melyet a jogtörténetből ismerhettünk valamelyest, de a hazai valóságban, oktatásban, az egyéni emlékezetben nem találhattuk. Az 1995. évi közbeszerzési törvényt jogtörténeti jelentőségűnek gondolom. A 25 éves évfordulót megélt mai, természetszerűleg valamennyire változott szabályozás és intézményi, jogorvoslati rend is ezen az alapzaton áll. A következő, 2003-as törvény kidolgozásánál szintén „fogtam a tollat”, immár a teljes jogharmonizációt kellett megvalósítani az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz. A csatlakozási tárgyalások során – az igazságügyi tárca főosztályvezetőjeként és a tárgyaló delegáció tagjaként – szakmailag hozzám tartozott a közbeszerzések területe. Mindezek után, azt hiszem, inkább az lett volna különös, ha elhagyom ezt a szakterületet a közigazgatásból való kilépésemet követően, de megszerettem.

”Bölcsész lelkületű” jogászként is látom a jogászi szakmának, hivatásnak az intellektuális szépségeit. A közbeszerzési jogterület „szépsége” számomra annak összetettségében rejlik. Nem az unalmas technikai jellegű részletekre gondolok, hanem arra, hogy a közbeszerzési jog egyszerre igényli a közjogi és a magánjogi szemléletet, az európai uniós jogi kontextusban való eligazodást, továbbá mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi ismereteket, valamint a közbeszerzések tárgya, illetve manapság már a fenntarthatósági aspektusok, nem utolsó sorban az ajánlatkérői és az ajánlattevői oldal értését.

A közbeszerzési jogon belül mely részterületekkel foglalkozik a legszívesebben?

Inkább azt tudnám jól megfogalmazni, hogy melyek a számomra kevésbé kedvelt területek, de ezt nem teszem. Ügyvédként számos érdekes részletkérdéssel találkozom, a kodifikáció során más szemmel néztük a szabályozandó tárgyat, oktatóként megint „más jellegű” tudás és képességek kellenek. Hasznos látni ugyanazt „felül- és alulnézetből”, az elméleti és a gyakorlatias jellegű ismeretek jól összeérnek, kiegészítik egymást. Kutatásaim jellemzően a publikációkhoz és az egyedi ügyvédi megbízatásokhoz kapcsolódnak. Ha mégis kiemelnék néhány kérdéskört, akkor a beszerzés és a közbeszerzés elhatárolása, a hatály-kérdések vizsgálata egy alapvető, kiindulóponti, többlépcsős elemzés, amely eldönti, kell-e a közbeszerzési jogot alkalmazni mind elvileg, mind egy konkrét ügyben. Mindez ahhoz a mögöttes koncepcióhoz vezet, hogy hol húzódnak a közbeszerzési jog határai. Továbbá a szerződési jogtól való eltérések, beavatkozási pontok, a közbeszerzési szerződéssel kapcsolatos sajátosságok, a közérdek tartalma – mindezek tudományos és gyakorlati vonatkozásai szerintem figyelemre méltó alapkérdések. Hasonlóképpen foglalkoztat az európai uniós jog, az azzal való kapcsolat és kölcsönhatások elemzése, vagy például az integritás kérdése – persze tudom, ezek nem is részterületek. Szívesen foglalkozom az önkormányzati szférában is jelentkező in-house helyzetekkel (házon belüli beszerzésekkel), vagy kevéssé előtérben levő tárgykörökkel is, mint a nemzetközi szintű együttműködés akár az ajánlatkérői, akár az ajánlattevői oldalon, és olyan projektekben is örömmel veszek részt, ahol kreatív módon kell bánni a közbeszerzési ismeretekkel, mint például a közbeszerzési redflag kockázatjelző indikátorok kidolgozása és fejlesztése.

Visszatérve a folyóiratra: tavaly jelent meg kétrészes tanulmánya a „Közbeszerzési ajánlatkérők, közjogi szervezetek” címmel a lapban – mit jelent itt a „közjogi” jelző, és miért fontos ennek a tisztázása?

A „közjogi szervezet” alanyi kategóriájának megfelelő értése és értelmezése kulcskérdés, hiszen a közbeszerzésre köteles ún. ajánlatkérő szervezeteken belül ez meghatározó gyűjtőfogalom, amelynek tartalmi kritériumait az európai uniós jog, illetve ítélkezési gyakorlat határozza meg. Azt észleltem az ügyvédi és az oktatói munkám során, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság és a bíróságok döntéseit követve, hogy még mindig bizonytalan, nem egységes, sőt félreértésekkel terhelt a közjogi szervezet fogalma, mely a hatályos közbeszerzési törvény (Kbt.) 5. § (1) bekezdés e) pontja alá tartozó jogalanyokat jelenti. Az uniós jognak megfelelő hazai jogértelmezéshez kívántam hozzájárulni, elsősorban az uniós jogesetek és a hazai joggyakorlat bemutatásával, elemzésével, valamint javaslatok megtételével.

Az uniós koncepció szerint a közjogi szervezet – most csak összefoglalóan – mindazokat a szervezeteket magában foglalja a „közjogi” jelző alatt, melyeknél fennáll bizonyos „állami” függőség a működésben (meghatározó befolyás vagy többségi finanszírozás), egyúttal tevékenységüket vagy azok egy részét közérdekű célból és jellemzően nem versenypiaci törvényszerűségek szerint végzik. Ilyen szervezetek esetében indokolt ugyanis – a közbeszerzési versenyeztetési szabályok alkalmazása révén – kikényszeríteni a gazdasági megfontolásokon és hatékonyságon alapuló beszerzéseket, döntéseket. Ez a feltételsor egy meglehetősen összetett vizsgálatot jelent úgy, hogy annak alapja egy autonóm uniós jogi fogalom. A közjogi szervezet kategóriája így túlmutat a közjog–magánjog szerinti hagyományos elhatároláson, és az említett rendezőelv szerint sokszínű, változatos alanyi kört fog át. A hazai jogesetek tanulmánybeli bemutatása és elemzése szerintem tanulságos. Meglátásom szerint a hagyományos közszférán kívül tevékenységet folytató szervezetek egy részénél még mindig célszerű a közjogi szervezet fogalma szerinti öndefiniálást elvégezni. Ennek a fogalomnak a jegyei alapján kellett vizsgálni többek között a Magyar Nemzeti Bank által alapított, nagy visszhangot keltett alapítványok, vagy a MÁV csoport tagjai körébe tartozó egyes gazdasági társaságok, bizonyos sport szolgáltató társaság vagy egy városi zenekar közbeszerzési ajánlatkérői jogalanyiságának kérdését.

A közjogi szervezeti kategóriával kapcsolatos kérdések ismét napirendre kerültek, a legutóbbi közbeszerzési törvénymódosítások között már tetten érhető az a törekvés, hogy a vagyonkezelő alapítványok ne tartozzanak a törvény ajánlatkérői közé. Árulkodó az a szabály is, miszerint ha az állam által alapított vagyonkezelő alapítvány (és az ilyen alapítvány által fenntartott jogi személy) nem tartozna a Kbt. hatálya alá, akkor is köteles a Kbt. szabályait alkalmazni, amennyiben európai uniós támogatásból finanszírozott beszerzést valósít meg. Látni kell, hogy bármely vagyonkezelő alapítvány közbeszerzési ajánlatkérői minősítését jellemzően a közjogi szervezet fogalmi kritériumai alapján kell megítélni az uniós joggal összhangban.

Kell-e, és ha igen, Ön szerint mivel lehetne még kiegészíteni, pontosítani vagy módosítani a jelenleg hatályos Kbt.-t? Várható vajon az egész törvény újrakodifikálása?

Számos technikai jellegű módosítás javasolható, mint ahogyan a hatályos 2015. évi közbeszerzési törvény legújabb módosítására irányuló javaslatot 2020. október 27-én nyújtotta be a Kormány az Országgyűlésnek. A törvényjavaslat szerint 2021. januártól, februártól és júliustól ismét változni fognak egyes szabályok. Amennyiben csak a 2015-ös Kbt. változásait tekintem, akkor az elmúlt 5 évben – ha jól emlékszem – legalább 23 törvénymódosítás érintette a Kbt.-t (ezek közül több módosítás érdemben), és mindez egyben 36 időállapot változást jelentett. Vetítsük mindezt egy évre! A kapcsolódó alsóbb szintű normákról most ne is beszéljünk. Azért emelem ezt ki, mert a szabályozásbeli instabilitás önmagában kedvezőtlenül hat a jogterületre.

Nem arról van szó, hogy ne kellene bizonyos időközönként kezelni a gyakorlatban jelentkező anomáliákat, a joggyakorlati elhajlásokat, vagy összhangba hozni az Európai Unió Bíróságának jogértelmezésével a hazai megoldásokat, mi több, modernizálni. Ugyanakkor olyan kérdésekben nincs megegyezés, és ide-oda változik a szabályozás, melyek azért 25 év alatt nyugvópontra juthattak volna, így többek között az uniós értékhatár alatti értékű beszerzések rendezése, ideértve a nemzeti értékküszöb alatti megrendeléseket és a kivételeket is. Mint ahogyan szerkesztőbizottsági kollégám, Kothencz Éva fogalmazta a KJO 2019. évi 6. számában a Fórum rovatban megjelent írása címében: „Egyet vissza, egyet előre”. Lennének egyéb koncepcionálisabb jellegű vitapontok, melyeket jó lenne immár rendbe tenni, például a támogatás fogalma, a támogatásokból megvalósuló beszerzések, vagy az ellenőrzések, az eljárási folyamat és a jogorvoslat viszonya. Számos fontos részletkérdés csiszolgatása mellett célszerű lenne újragondolni hazai viszonylatban, hogy a mostani joganyag mennyire tudja szolgálni a valóban hatékony és fenntartható közbeszerzés megvalósulását. Mindazonáltal óva kell magunkat inteni attól az illúziótól, hogy majd egy nagyon egyszerű és nagy mozgásteret engedő szabályozás nyújt mindenre megoldást. És attól is, hogy maga a norma minden probléma forrása. Viszont odáig sem kellene eljutnunk, hogy végül majd a közbeszerzési jog legitimáljon versenyeztetés és átláthatóság nélküli közpénz-elfolyást.

Egyelőre utópisztikusnak látom ennek megvalósulását, de azt tartanám újból célravezetőnek, ha alapos előkészítés és valódi, széles körű egyeztetést, adott esetben hatásvizsgálatokat követően sarokponti kérdésekben hosszabb távra alakulhatnának ki kiegyensúlyozott, uniós joggal konform megoldások. Új törvényt nem látok a láthatáron, de a legutóbbi két közbeszerzési törvény is tartalmilag inkább módosításnak volt megfeleltethető, viszont kodifikációs és egyéb szempontok új törvényi köntöst eredményezhetnek.

Megkerülhetetlen téma most a joggal kapcsolatban is a járvány – Ön mit tapasztalt, az elmúlt bő félév, vagyis a pandémia időszaka milyen hatással volt – ha volt – a közbeszerzési gyakorlatokra, folyamatokra?

A koronavírus okozta világjárvány hatása alól a közbeszerzés területe sem tudta kivonni magát. Egyrészt a Kormány rendkívüli szabályokat alkotott e téren. Ezek a rendelkezések a veszélyhelyzetek köztes idejében, az egészségügyi válsághelyzetben is velünk maradtak. A nagyobb baj az, hogy ezeket a közbeszerzési eljárás alól egyedileg mentesített beszerzéseket nem lehet átlátni, még akkor sem, ha azok meghaladják az uniós értékhatárokat. A KJO 2020. évi 4. számában írtam erről egy röpiratot. Másrészt, az egyébként rendelkezésre álló, az ún. rendkívüli sürgősségre és előre nem látható helyzetekre alapított kivételes eljárás, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás érthetően gyakrabban kerülhetett alkalmazásra. Egy további velejárója a pandémiának, hogy az „előre nem láthatóság” okán rendelkezésre álló jogi megoldások gyakrabban merültek fel a bírálat, illetve a szerződéskötés terén, valamint a szerződésmódosítások jogcímeként. A központosított közbeszerzések szerepe tovább növekedhet. Vélhetően hamarosan statisztikailag kimutathatóak lesznek egyéb hatások is.

A közbeszerzés mellé nagyon gyakran odateszik a korrupció szót is. Mellette sokszor igaz, hogy a gyakorlatban azt is nehéz elhatárolni, hogy mi az, ami valóban csak beszerzés, és nem közbeszerzés. Hogyan látja, van értelme szigorítani a szabályozáson, büntetéseken, vagy más módon érdemes megközelíteni ezt a kérdést?

Fontos téma. Szakmai körökben is lehet vitázni arról, hol kezdődik és végződik a korrupció a közbeszerzéseknél. A közbeszéd biztos, hogy tágabb korrupciós fogalmat használ, nem szűkíti le a Büntető Törvénykönyv szerinti korrupciós bűncselekményekre (például a vesztegetésre, hivatali vesztegetésre). Az EU 2014-es Antikorrupciós jelentése is a szélesebb értelemben vett korrupciós fogalomból indul ki, egyfelől akként, hogy „hatáskörrel való visszaélés személyes haszon érdekében”, másfelől a közbeszerzések tekintetében mindazokat a területeket és intézkedéseket tárgyalja, melyek hatással lehetnek a korrupciós kockázatra, ami a pénzáramlásból eredően jellemzően magasabb. A nemzetközi megközelítés szintén az egész közbeszerzési folyamatot vizsgálja, kezdve az előkészítéstől, az eljárás lefolytatásán át, egészen a megkötött szerződés teljesítéséig. A különböző felmérések és tanulmányok korrupt gyakorlatnak definiálják a következőket: testre szabott feltételek vagy nem egyértelmű feltételek (például értékelési szempontok) a kiírásban; összeférhetetlenség; ajánlattétel összejátszással; egyéb szabálytalanságok, így különösen a versenyeztetéses eljárási kötelezettség szándékos elkerülése vagy visszaélések a tárgyalásos eljárások során, vagy a sürgősségi okokkal való visszaélés; a szerződéses feltételek (jogsértő) módosítása a szerződéskötés után.

Két példát emelnék csak ki a közelmúlt hazai jogeseteiből – elgondolkodtatóak. Az egyik esetben az ajánlatkérőnek minősülő szervezet a korábbi közbeszerzési szerződés lejártát követően is még e korábbi szerződéses partnertől szerzett be 4 éven keresztül 950 milliós értékben élelmezési szolgáltatást, a Kbt.-t mellőzve. A közérdekű bejelentés alapján indított jogorvoslati eljárásban 50 millió forintos bírságot szabott ki a Közbeszerzési Döntőbizottság. Egy másik, útfelújítás tárgyú közbeszerzési eljárás miatti jogorvoslati ügyben a tényállás szerint az ajánlatkérő által az eljárás előkészítése során készített, a becsült értéket alátámasztó árazott költségvetés és a nyertes ajánlattevő által benyújtott árajánlat költségvetése minden egyes tételében forintra pontosan megegyezett, de az ajánlatkérő nem vizsgálta ezt a helyzetet. Az eljárás öt ajánlattevő felhívásával indult, de csak a nyertes adott be ajánlatot. A Döntőbizottság megállapította az összeférhetetlenségi szabályok megsértését, illetve azt, hogy az ajánlatkérő nem tett meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az összeférhetetlenséget és a verseny tisztaságának sérelmét eredményező helyzet kialakulását. Lehet vitatkozni, hogy mindez korrupció vagy sem, mindenesetre súlyos jogsértések.

Az is elgondolkodtató, hogy a Közbeszerzési Hatóság a 2019. évről készített Beszámolójában arról olvashatunk – a jogorvoslati eljárások számának viszonylagos csökkenése, de nagyságrendileg változatlanul jelentős értékű bírságolás mellett –, hogy a korrupciós kockázat csökkenő, míg a jogszerűség növekvő tendenciát mutat. Mindeközben a 2019-es Korrupciós Érzékelési Index nemzetközi szervezetek bevonásával készített felmérése és rangsorolása alapján Magyarország helyezése világviszonylatban romlott, és az Európai Unió tagállamai közül is csak Bulgáriát előzi meg. Igaz, ez az index túlmutat a közbeszerzési folyamatokon.

Vannak előremutató lépések, de gyenge pontok is. Megelőzés- és nyilvánosság-párti vagyok, de a szankcióknak is megvan a szerepük. Olyannyira, hogy a közbeszerzési szakjogász képzésen résztvevő hallgatók körében végzett kis vélemény-felméréseim alapján jellemző visszajelzés, hogy elégtelennek tartják a jelenlegi jogkövetkezményeket. Az ajánlatkérői oldalon a belső integritás kialakítása alapvető lenne minden szervezet esetében. Van lehetőség a teljes közbeszerzési folyamat civil monitoringozásra is, de minden eljárás mellé nem állítható „teremőr”. Kartellgyanú esetén a versenyjogi és a közbeszerzési szabályok még nem illeszkednek teljeskörűen. Az ellenőrzésekben vannak holt terek, az intézményi függetlenségi kérdések felvethetőek.  Összességében időszerű lenne egy újabb komplex antikorrupciós vizsgálat, majd intézkedési terv kidolgozása speciálisan a közbeszerzési területen (az általános korrupcióellenes stratégián túl). Érdemibb előrelépés azonban a rendszerszintű problémák kezeléséből eredhetne, de úgy tűnik, nincs valódi politikai akarat a korrupció felszámolására. Ennek viszont az is az eredője, hogy felmérések szerint a társadalom egy jó része nem utasítja el kategorikusan a korrupciót, a „van, volt, lesz” beletörődés tovább görgeti e szavakat és elhajlásokat.

A digitális átállás, digitalizálás, mesterséges intelligencia a jog területeire is betört. A közbeszerzési jog szempontjából ez miben érezhető, hol jelenik meg a legélesebben?

Valóban, a mesterséges intelligencia kérdései már elérték a mi generációnkat is, nyitottan szemlélem ezt a fékezhetetlen folyamatot, de nem érzem magaménak.

Először is vívmánynak tartom, hogy jelentős lemaradást követően végül Magyarországon is 2018. április közepétől megtörtént az átállás az elektronikus közbeszerzésre, ha nem is buktatók nélkül. Az e-közbeszerzési technikák, sajátos beszerzési módszerek egyre jobban el fognak terjedni. Már ma is látható továbbá az a törekvés, hogy minták, sablonok révén egyszerűsíteni próbálják az eljárást. A digitalizálás ajánlatkérői szervezeti szinten tulajdonképpen az egész közbeszerzési előkészítési, lebonyolítási, teljesítési és dokumentálási folyamatot jelentősen tudja támogatni. A mesterséges intelligencia révén pedig olyan területeken tudnék elképzelni további segítő modult, ahol a terjedelmes dokumentumok feldolgozása és a mindig szűkös időkeret tipikusan hibázási lehetőségeket rejt, mondjuk egy építési nagyberuházásnál a tervek, a műszaki leírás és a közbeszerzési egyéb dokumentumok, szerződéses feltételek „összeolvasásában”. Látok fantáziát a kockázatelemzés és a kockázatok beárazása vagy egy összetettebb értékelési szempontrendszer alkalmazásban is, szintén jellemzően az építési beruházásoknál vagy a beszerzési koncessziók esetében. A közbeszerzési és piaci adatok elemzésében is lenne helye. Tudom, a fantáziám itt még nem eléggé színes.

Végezetül még egy kérdés: mik a tervei a következő Közbeszerzési Jog online számokra, mire helyezik a fókuszt?

Nem árulnám el a következő számok tartalmát, de kapcsolódunk még többek között a válsághelyzethez, a fenntarthatóság, illetve a kizáró okok témaköréhez. Perspektivikusan tematikus számokban is gondolkodunk. Szeretnénk az eddigi színvonalat, frissességet, az aktualitásokra is reflektáló, illetve kritikai attitűdöt és gyakorlatias megközelítést továbbra is tartani. Meg persze a határidőket, ami nem mindig könnyű, különösen a mostani kegyetlen járványhelyzetben. A minősített folyóirati státusz elérését szintén szem előtt tarjuk.

Bízom benne, hogy egyre több kolléga, szerző osztja meg gondolatait, írásműveit a folyóiratunkban, melyet élő fórumként szeretnénk alakítani, és ezzel nemcsak a szűkebb szakmai közösséget kívánjuk támogatni, hanem a közbeszerzésekkel különböző módon kapcsolatba kerülőket, a közbeszerzés iránt érdeklődőket is.

---