Jogszabályfigyelő 2024 – 17. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/46–47. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok közül válogattunk.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Indulatból vagy „előre megfontoltan” is történhet az azonnali hatályú felmondás, de mindkét esetben fontos a törvényi rendelkezések – például az indokolás, a munkakör szakszerű átadása – pontos betartása.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bek. c.) alpontja és a 78. §-a szerint a munkaviszony azonnali hatállyal is megszüntethető felmondással mind a munkavállaló, mind a munkáltató részéről (2012.06.30-ig „rendkívüli felmondás”, 2012.07.01-től „azonnali hatályú felmondás” a neve).
A törvény indoklási kötelezettséget ír elő, meghatározva azt a két alapvető esetkört (kötelezettségszegés, illetve egyéb magatartás), amely esetben – a tudomásra jutástól számított 15 naptári napon belül – élni lehet ezzel a felmondási típussal. Két törvényi kivétel van:
– bármelyik fél megszüntetheti a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással a próbaidő alatt indokolás nélkül, a 15 napos határidőtől függetlenül
– a munkáltató ugyanígy indokolás nélkül szüntetheti meg a határozott idejű munkaviszonyt.
Két jól elkülöníthető esetkör határozható meg az azonnali hatályú felmondásos ügyekben:
1. a munkáltató és/vagy a munkavállaló is tudatosan készül a nyilatkozat megtételére, mert eltérő okokból nem akarja már a munkajogviszonyt fenntartani
2. hirtelen elhatározás, indulati döntés előzi meg az azonnali hatályú felmondás másik féllel való közlését
Az első esetben mindegyik fél ürügyre vár, arra, hogy a másik valami olyat tegyen, vagy mulasszon el, amely „belefér” a törvényi definícióba.
A munkáltató általában azt várja, hogy a munkavállalónak valamely, a munkavégzéséhez kapcsolódó magatartását vagy mulasztását róhassa a terhére, ami
– lényeges kötelezettség, szándékosan vagy súlyosan gondatlanul történő jelentős megszegése
– a munkaviszony fenntartását a továbbiakban lehetetlenné teszi,
és ezzal arányban áll az azonnali hatályú felmondás kiadása.
A munkavállalók ilyenkor inkább valamely munkáltatói mulasztás bekövetkezésére várnak (pl. a munkáltató nem biztosítja az előírt munkaruhát, védőfelszerelést, vagy: a munkáltató nem fizeti ki a tárgyhavi munkabért legkésőbb a következő hónap 10.napjáig).
Mindkét fél részéről tudatos, végiggondolt magatartásáról van szó, a munkáltatói jogokat gyakorló vezető egyeztet a munkáltató személyügyi (humán) vezetőjével és/vagy jogi képviselőjével, a munkavállaló igyekszik megismerni a jogait és kötelezettségeit, tájékozódik a világhálón és/vagy ügyvédhez fordul.
A második esetben a döntést általában a másik fél hirtelen (váratlan) magatartása idézi elő. Ilyen lehet főnök és beosztott munkahelyi, valamely munkafeladattal kapcsolatos szóváltásával induló, majd általánosabb szintre csúszó vitája, melynek a végén valamelyik félnél „elszakad a cérna” („Akkor felmondok!” – „Írd le, add be! – „Ne is gyere holnap már dolgozni!” – „Ezt add nekem írásba!”).
Az indulati döntést a munkáltatói oldalról az írásbeli azonnali hatályú felmondás kiadása követi, amelynek vagy megfelelő az indokolása, vagy nem. A felmondást a munkavállalónak átadják (ő aláírásával igazolja, hogy átvette), vagy részére ajánlott, tértivevényes küldeményként postáznak (a visszaérkező tértivevény igazolja, hogy az átvétel megtörtént) – ha csak „sima” postával küldik, utóbb nem tudják igazolni, hogy megtörtént a határozat közlése a munkavállalóval.
A munkavállaló indulati döntését és annak közlését közvetlenül az követi, hogy a munkahelyéről eltávozik – ritka az, hogy úgy, hogy előbb leírja az azonnali hatályú felmondását és azt a munkáltató képviselőjének később is igazolható módon átadja („átveteti”) és a munkakörét is átadja valakinek.
Gyakoribb, hogy összeszedi a személyes dolgait és távozik, jó esetben a távozás után megírja a felmondását és a munkáltató címére postára adja, az esetek többségében azonban nem így történik.
Kevés figyelmet kapott eddig a munkakör átadási kötelezettség [Mt. 80. § (1) bek.], amely a munkavállalót a felmondás és az azonnali hatályú felmondás esetén is terheli, továbbá a közös megegyezés, és a határozott idő elteltével beálló munkaviszony megszűnés esetén is (a munkavállaló halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén nyilvánvalóan nem), a törvényi szabályozás szerint úgy, hogy a feltételeit a munkáltató köteles biztosítani.
Mik a munkakörátadás feltételei? Ki a munkáltató részéről a munkavállaló partnere ebben az eljárásban? Hogyan kell egyes munkafázisokra vonatkozó ismeretanyagot átadnia (szóban vagy írásban) a munkavállalónak? Hivatkozhat-e megalapozottan a munkavállaló arra, hogy munkakörét nem kellett átadnia, mert az a személy – az ő megítélése szerint – akinek átad(hat)ta volna, birtokában volt az átadható (átadandó) ismereteknek?
A bírói gyakorlat e körben szegényes.
A szerző ügyvéd.
Alábbi cikkünkben a 2024/46–47. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok közül válogattunk.
A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.
Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állító bírói indítványt indokolni kell, az indokolási kötelezettségnek nem tesz eleget a fél álláspontjának ismertetése – a Kúria eseti döntése.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!