Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közigazgatási jogi felelősség körében elterjedt objektív felelősség jellemzője, hogy a szabályszegő magatartáshoz fűzi a jogkövetkezményt, függetlenül a szabályszegő vétkességétől vagy felróhatóságától. A közigazgatási jogszabályok megszegése önmagában a jogellenességre tekintettel jogkövetkezményt von maga után. Ebben az esetben a szubjektív elemeket a jogsértés megállapításához vizsgálni nem is kell, mivel a jog által védett közösségi érdeknek a jogalkotó olyan jelentőséget tulajdonít, hogy az a jogsértő vétkességétől vagy felróhatóságától függetlenül védendő – a Kúria eseti döntése.
Releváns jogszabályhely: Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés; az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés, 2. § (1)–(2) bekezdés.
Ami a tényállást illeti, az alperes próbavásárlással egybekötött helyszíni ellenőrzést végzett a felperes üzletében 2022. áprilisában, ahol megállapította, hogy 8 féle, hatósági árral érintett termék nem állt rendelkezésre az árukészletben és a felperes a termékek 2021. évi adott napi (hétfő) átlagos rendelkezésre álló készlet mennyiségét nem tudta igazolni. A felperes az árukészlet hiányát nem vitatta, azonban a cukor és a csirkemell esetében arra hivatkozott, hogy a szállító gyártási problémák miatt nem teljesítette a leadott megrendeléseket. A termékeket a szállítótól időben megrendelte, a szállító érdekkörébe eső okból keletkezett a teljesítési hiba. Az étolaj termékek esetében köztudomású étolajhiányra hivatkozott, valamint azon szállítólevélre, amelyben korlátozott kiszállítási mennyiségről tájékoztatták
Az alperes a felperes terhére 600 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése okán. Eszerint a kereskedő köteles a hatósági árasként megjelölt, 2021. október 15. napján forgalmazott termékek
a) forgalmazására,
b) vonatkozásában naponta legalább a hét adott napjára vonatkozó, 2021. évi átlagos napi, a kereskedőnél készleten lévő mennyiség árusítására, és
c) készletét – szükség esetén a b) pont szerinti mennyiség kétszeresének mértékéig – és a vásárlók számára történő kihelyezését olyan mennyiségben biztosítani, hogy az a vásárlók kiszolgálására – áruhiány elkerülésével – folyamatosan elegendő legyen.
Kiemelte, hogy a felelősség alóli mentesülés szempontjából a felperes érveit elfogadni nem tudta. A felperes mint vállalkozás köteles gondoskodni a vonatkozó jogszabályi előírások maradéktalan betartásáról, amelyet elmulasztott. A jogsértés megvalósulása szempontjából irreleváns, hogy az egyes termékekből miért nem rendelkezett készlettel. A Korm. rendeletben foglaltak betartásáért objektív felelősséggel tartozik. A felperes vitatta objektív felelőssége fennállását.
Az elsőfokú eljárás
A törvényszék szerint a Korm. rendelet olyan fogyasztóvédelmi intézkedés, amelynek kizárólagos célja, hogy a 2021. évi fogyasztói kereslet a hatósági áras termékekből 2022. évben is kielégítést nyerjen. A Korm. rendelet semmilyen kimentésre nem ad lehetőséget, az abban foglaltak betartásáért a felperes objektív felelősséggel tartozott. A törvényszék szerint az alperes határozata meghozatala során figyelembe vette a jogsértés súlya tekintetében a jogsértéssel érintett fogyasztókat, az érdekeik sérelmének körét, azt, hogy a felperes nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a kifogásolt termékek elérhetőek legyenek a fogyasztók számára. Értékelte azt is, hogy a felperes terhére ugyanezen jogellenes magatartás ismételt tanúsítása nem volt megállapítható. Tekintetbe vette az okozott hátrányt, a felperes eljárást segítő, együttműködő magatartását, gazdasági súlyát, nettó árbevételét és foglalkoztatottjainak számát. A bírság összege megállapítása során figyelembe vette azt is, hogy a készlethiányhoz hozzájárult az, hogy a szállítók a megrendeléseket nem megfelelően teljesítették. Ugyanakkor értékelte, hogy a hatósági árak betartása mellett a megfelelő árumennyiségek biztosítása kiemelten fontos fogyasztói érdek.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes sérelmezte objektív felelőssége megállapítását. Érvelése szerint a közjó és a józanész elve akkor tud érvényesülni, ha a készletért való felelősség az árszabályozással érintett termék beszállítójára/gyártójára terjed ki. Az erkölcsösségnek nem felel meg a lehetetlen teljesítés megkövetelése és az sem, ha a szállító nemteljesítését a felperes terhére értékeli az alperes. Fogalmilag helytelen volt az eljárt bíróság azon megállapítása, hogy a szállító magatartása a készlethiányhoz hozzájárult. Nem hozzájárulásról van szó ugyanis, hanem annak egyedüli oka ez volt.
Hangsúlyozta, hogy a jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy készlettartási felelőssége objektív lenne. Ahhoz, hogy ez így legyen, nem elegendő azt csupán vélelmezni, hanem konkrétan ki is kell mondani. A törvényszék azonban sem konkrét felelősségtelepítést, sem a kimentés hiányát tartalmazó inverz rendelkezést nem tudott megjelölni a Korm. rendeletben, hanem csupán megállapította, hogy a felelősség azért objektív, mert nincs benne kimentés. Ez a jogértelmezés minden alapvető jogi normával szembe megy, a jogszabályok értelmezésének nyelvtani és logikai módjával ellentétes.
A Kúria megállapításai
A Kúria azt a kérdést vizsgálta, hogy a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti kereskedői felelősség objektívnek tekintendő-e, illetve a kereskedő a szállító/gyártó magatartására hivatkozással mentesülhet-e a felelősség alól. Álláspontja szerint egyrészről a piaci rendellenességek káros hatásainak megelőzése, másrészről a fogyasztók fokozott védelme mint közérdek okán a vizsgált jogszabályi rendelkezések az objektív felelősségi formát állapítanak meg. A kereskedő – felróhatóságtól függetlenül – köteles a hatósági áras termékekből a Korm. rendeletben meghatározott árumennyiséget biztosítani.
Kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a közigazgatási bírságok a közigazgatás-ellenes magatartások esetén alkalmazható olyan objektív szankcióknak minősülnek, melyeknek elsődleges funkciója a közigazgatási jog érvényre juttatása, illetve másodlagosan a prevenció. Közvetve szerepük a jog által védett közösségi érdek, függetlenül a jogsértő bűnösségétől, illetve vétkességétől. A jogalkotót a felelősségi szabályok megalkotásakor – az Alkotmány keretei között – viszonylag szabad mérlegelési jog illeti meg. Önmagában az a tény, hogy a jogalkotó az általános felelősségi alakzat szerint szankcionál-e, avagy az általános szabályoktól eltérő, speciális rendelkezések megalkotását tartja szükségesnek, és már a szabályok vétlen megszegése – azaz lényegében a vétkességtől független objektív felelősség fennállása – esetén is lehetősége van bírság kiszabására, a jogbiztonságot nem sérti, sőt erősíti. Az Alkotmánybíróság döntéseiből levezethetően ez a jogbiztonság erősítése a jogkövető magatartás tanúsításában nyilvánul meg a bírság elkerülése érdekében.
A Kúria hangsúlyozta, a közigazgatási jogi felelősség körében elterjedt objektív felelősség jellemzője, hogy a szabályszegő magatartáshoz fűzi a jogkövetkezményt, függetlenül a szabályszegő vétkességétől vagy felróhatóságától. Ez a szankció a jogkövető magatartásra a felelősségre vonás elkerülhetetlensége révén ösztönöz. A közigazgatási jogszabályok megszegése önmagában a jogellenességre tekintettel jogkövetkezményt von maga után. Ebben az esetben a jogsértés megállapításához a hatóságnak nem feladata egyéb tények, szubjektív elemek vizsgálata, mivel a jog által védett közösségi érdeknek – jelen esetben a fogyasztói társadalom védelmének – a jogalkotó olyan jelentőséget tulajdonít, hogy az a jogsértő vétkességétől vagy felróhatóságától függetlenül védendő. Objektív felelősség esetén tehát maga a jogellenes magatartás ténye megalapozza a jogsértés megállapítását, amelyhez a jogszabály kötelezően kiszabandó jogkövetkezmény alkalmazását rendeli. Vannak olyan közigazgatási jogi bírságok, amelyeknél a jogalkotó szabályozza a kimentés esetköreit, ez azonban nem dogmatikai követelmény.
A Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése meghatározza azt a jogellenes magatartást, amely jogsértésként a jogellenes magatartást megvalósító felperes terhére esik. A Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése pedig a jogsértés fennállása esetén kötelezővé teszi a bírság jogkövetkezmény alkalmazását. A jogalkotó kimentési okot nem fogalmazott meg, a bírság jogkövetkezmény alkalmazása a jogsértő magatartás megvalósítójával szemben kötelező, ugyanakkor a bírság mértékének megállapítására az eset összes körülménye figyelembevételével, ezáltal mérlegeléssel kerül sor. Ezen mérlegelés körében értékelte az alperes a felperes készlethiányának okát, e körben a szállítási/szállítói hibákat. Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.III.37.863/2022/7.) a Kúriai Döntések 2023/7. számában 202. szám alatt jelent meg.
