A szerkezetátalakítási eljárás megindításáról gyakorlati szemmel I.
2022. július 1-jétől hatályos az EU Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvét átültető magyar törvény.
Ők kapták a Pro Iure Laboris Díjat
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Pro Iure Laboris Díjat olyanok kapják, akik hosszú időn keresztül kiemelkedő érdemeket szereztek a magyar munkajog művelésében. Az idei díjat megosztva Dr. Tallián Blanka és Dr. Tálné Molnár Erika bírónők kapták. Most Dr. Berke Gyula a XVI. Magyar Munkajogi Konferencián elhangzott laudációját közöljük.
Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Kolléganők!
Tisztelt Kollégák!
Nagyon köszönöm a XVI. Magyar Munkajogi Konferencia szervezőinek azt a lehetőséget, hogy ez alkalommal méltathatom a „Pro Iure Laboris” díj ez évi kitüntetettjeit.
A „Pro Iure Laboris Díj” kuratóriuma a Visegrádon évente – immár tizenhatodszor – megrendezett munkajogi konferencia alkalmából ítéli oda, s adja át a Díjat.
A kuratórium a hagyomány szerint olyan jelöltek közül választ, akik hosszú időn keresztül kiemelkedő érdemeket szereztek a magyar munkajog művelésében, elméleti és gyakorlati tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a magyar munkajog fejlődéséhez. A korábbi díjazottak között a magyar munkajogász társadalom közmegbecsülést szerzett tagjait találjuk (s most csak néhányukat említem): Nagy László egyetemi tanárt, Hágelmayer Istvánné egyetemi tanárt, Prugberger Tamás egyetemi tanárt, professor emeritust, Kiss György egyetemi tanárt, akadémikust, Lőrincz György ügyvédet, Kézdi Katalint, a Wolters Kluwer Hungary Kft, ügyvezető igazgatóját.
A Kuratórium a 2019. évben – eddigi gyakorlatától eltérően – azt a döntést hozta, hogy a Díjat megosztva ítéli oda a magyar munkajog művelésében az elmúlt évtizedekben kiemelkedő érdemeket szerzett, köztiszteletben álló, ítélő bírói tevékenységüket e konferencia évében befejező bíráknak.
Dr. Berke Gyula
Bejelentem Önöknek, hogy a díjazottak a 2019. évben: Tallián Blanka és Tálné Molnár Erika bírónők.
A Díjazottak életpályája tulajdonképpen meglepően érintkezik – az időközbeni kitérőket követően – kezdő és befejező pontján: egyetemi jogi tanulmányaikat csoporttársakként folytatták, és kúriai ítélő bírói tevékenységük is csaknem azonos időben ért véget (noha a kuratórium reményei szerint ez utóbbi körülmény korántsem jelenti a munkajogtól való elszakadásukat).
A Kuratórium úgy ítéli meg, hogy ez alkalommal a magyar munkajogi jogélet vitathatatlanul meghatározó szereplőit részesíti a Díjban, akiknek tevékenysége tartós, előre mutató, s a magyar munkajog fejlődése számára – európai nézőpontból is – mértékadó beszámítási pontokat teremtett az elmúlt évtizedekben.
Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy elsőként Tallián Blanka bírónő életpályájának lényeges eseményeit ismertessem!
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerezte meg állam- és jogtudományi oklevelét 1975-ben. Jogi szakvizsgáját megelőzően – pályájának kezdetén – 1975-től 1977-ig fogalmazóként dolgozott a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon.
Az 1977. évi jogi szakvizsgát követően 1977. december 1. napján nevezték ki bírónak a Fővárosi Munkaügyi Bíróságra, ahol 1991. november 30. napjáig – közel másfél évtizeden keresztül – ítélkezett. Kezdeti, rendkívül széles körű referádája után elsősorban munkáltatói kártérítési felelősségi ügyekben járt el, és e tárgykörnek napjainkig elismert, tekintélyes szakértője. 1991. december 1. napi hatállyal kapott kinevezést az akkori Legfelsőbb Bíróságra, s e naptól folytatott ítélkezési tevékenységet a Legfelsőbb Bíróság (majd a Kúria) Munkaügyi Kollégiumában (utóbb Munkaügyi Szakágában). 1998. április 1. napjától tanácselnök volt, a Kúria tanácsosa, 2012-től a Kúria Közigazgatási – Munkaügyi Kollégiuma I. tanácsának elnöke. A Kúria mellet működő Másodfokú Szolgálati Bíróság elnökhelyetteseként a bírák szolgálati jogviszonyaival kapcsolatos ügyekben járt el. Az öt tagú Munkaügyi Elvi Közzétételi Tanács vezetőjeként, a Bírósági Határozatok, valamint a Kúriai Döntések című periodikák szerkesztőjeként tevékenykedett. Az ítélkezési gyakorlat egységét biztosító több testületnek is tagja volt, meghatározó szerepet töltött be a Kúria joggyakorlat-elemző tevékenységében.
Részt vett a kodifikációs munkálatokban a munkajogban, s kapcsoló jogterületeken is. Rendszeres előadója volt a Magyar Igazságügyi Akadémia konferenciáinak és a bíróképzés programjainak. A Jogi Szakvizsga Bizottság cenzora. Az élethivatásának tekintett aktív ítélkező tevékenység (2019. évi) befejezését követően ez idő szerint is a Kúria munkatársa.
Az 1997-ben megalakult Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének háromszor megválasztott, illetve újraválasztott elnöke volt. E tisztséget – Radnay József utódjaként – a 2018. év decemberéig töltötte be.
Bírói tevékenysége mellet aktív munkajogi publikációs tevékenységet is folytatott: számos munkajogi tárgyú kötet, illetve a joggyakorlatot feldolgozó kommentár társszerzője, önálló tanulmányok szerzője.
A Juhász Andor Díj arany fokozatával 2014-ben, a Deák Ferenc Díjjal 2018-ban tüntették ki.
Tálné Molnár Erika életpályájáról hadd emeljem ki a következő körülményeket!
Egerben tett érettségi vizsgát francia-orosz tagozaton, ugyanebben az évben nyert felvételt az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára. Egyetemi tanulmányait 1975-ben fejezte be, s szerzett állam- és jogtudományi oklevelet. Jogi szakvizsgáját 1977-ben teljesítette.
Fiatalon állította az élet rendkívüli kihívások elé: vezetőként dolgozott a közigazgatásban, állami nagyvállalat jogi és igazgatási osztályvezetőjeként, megyei főügyészség polgári és általános felügyeleti ügyészeként. Bírói kinevezésére 1989. november 1. napi hatállyal került sor, s bírói pályája kezdetén a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon tevékenykedett. E bíróságon az elnöki teendőket 1998. június 30. napjáig látta el. Ezt követően nevezték ki a Legfelsőbb Bíróság bírájává (1998. július 1. napi hatállyal). A Polgári Kollégium munkaügyi szakágában az I. tanácsban ítélkezett. 2009. január 1. napja óta vezette tanácselnökként a munkaügyi perekben eljáró II. tanácsot, így a munkaügyi szakághoz tartozó valamennyi ügytípusban ítélkezett, ideértve a társadalombiztosítási ügyeket, valamint a hatósági határozatok felülvizsgálatát.
Ítélkező tevékenysége mellet a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának kollégiumvezető-helyettese volt 2012. október 1. napjától, illetve a Kollégium munkaügyi szakágának vezetője. 2011. áprilisától kezdődően a Másodfokú Szolgálati Bíróság tagjaként működött. Tagja volt a Közjegyzői Fegyelmi Bíróságnak és a Végrehajtói Fegyelmi Bíróságnak, utóbbinak elnökeként is. A Magyar Munkajogi Társaság elnökhelyettese, s a tisztséget a második ciklusban tölti be.
- november 3. napjától részt vett a Francia Köztársaság Államigazgatási Főiskolájának „Az európai ügyek gyakorlata” című képzési programjában, s ennek elvégzését követően diplomát kapott.
A Jogi Szakvizsgabizottság cenzoraként működik 1997 óta, s 1999-től mintegy tíz esztendőn keresztül az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének oktatója volt.
Több évtizeden keresztül aktívan részt vett a munkajogi kodifikációs munkálatokban.
Kezdeményezője és – múlhatatlan érdemekkel rendelkező – szervezője volt a Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete létrehozásának 1997-ben; napjainkban is meghatározó szerepet betöltve a munkaügyi bírói kar szervezésében, szakmai együttműködésének és érdekképviseletének biztosításában. Az Egyesület keretében számos hazai és nemzetközi konferencia létrehozója volt, amelyek körében külön is említendő az Egyesület megalakulásának 20. évfordulójára alkalmából megtartott tudományos ülés (amelynek keretében kiadott „QUID JURIS?” című, nagy érdeklődést kiváltott, számos munkaügyi bíró közreműködésével megjelent tanulmány-gyűjtemény szervezője és szerkesztője volt).
A 2019. évben befejezett ítélő bírói tevékenysége mellet kiemelkedően aktív munkajogi publikációs tevékenységet is folytatott, s folytat: számos munkajogi (és közszolgálati jogi) tárgyú kötet szerkesztője, illetve a joggyakorlatot feldolgozó kommentár társszerzője, szerkesztője, önálló tanulmányok szerzője, több munkajogi folyóirat munkatársa, s bátran állíthatjuk: a hazai munkajogi szakmai közélet meghatározó szervezője, elkötelezett aktora. A Magyar Igazságügyi Akadémia gyakori előadója a munkaügyi bírák számára szervezett képzésekben.
Kedves Kollégnők!
Kedves Kollégák!
Önök számosan, s hosszú időn át olvashatták a díjazottak aláírását a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria ítéleteinek szövegeiben, s számos, a részvételükkel, illetve vezetésük mellett meghozott ítélet az elmúlt évtizedek munkajogi jogalkalmazásának gyakorta hivatkozott „beszámítási pontjává” vált.
Úgy vélem, hogy a Díj Kuratóriuma, s valamennyiünk számára megtiszteltetés, hogy a Díjazottak elfogadták a mai alkalomra szóló meghívást, itt vannak ma körünkben!
Hadd említsem meg azt a személyes körülményt, hogy számomra ez alkalommal különleges megtiszteltetést jelentett a Díjazottak méltatása. A Kúria munkatársaként a közelmúltban közvetlenül is tanúja lehettem a Díjazottak bírói tevékenységének, s örülök, hogy ebben a körben is alkalmam van kifejezni személyes nagyrabecsülésemet elkötelezett, kiemelkedően igényes és számomra, s minden bizonnyal sokak számára komoly tanulságokat hozó működésük iránt!
Felkérem Kézdi Katalin asszonyt, a Wolters Kluwer ügyvezető igazgatóját, valamint Pál Lajos ügyvéd urat, hogy a kuratórium képviseletében adják át a 2019. évi „Pro Iure Laboris” díjat Dr. Tallián Blankának és Dr. Tálné Dr. Molnár Erikának!