Okiratok aláírása az ügyvéd előtt – 10. rész


A Wolters Kluwer gondozásában, Dr. Baranyi Bertold szerkesztésében megjelenő, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt magyarázó nagykommentár a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával nyújt praktikus segítséget. Célját – a törvény szövegének átfogó elemzése mellett – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat bemutatásával, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárásával, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának vizsgálatával éri el. Az alábbiakban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény 43. § (2) bekezdés c) pontjához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely az okirati ellenjegyzés körében az aláírás követelményeiről szól.

A felek aláírása

Az okirat írásbeli alakban megtett jognyilatkozatokat tartalmaz, ezért azt – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:7. § (2) bekezdésére is figyelemmel – a jognyilatkozatot tevő félnek vagy képviselőjének alá kell írnia.

Az aláírás hagyományosan és nyelvtani értelme szerint is („alá” írás) a papír alapú okirat főszövegének végén helyezkedik el, azonban nem minősül az aláírás hiányának az sem, ha az az okiraton más helyen szerepel, feltéve, hogy az okirat szövegétől elkülönül, tehát aláírás jellegű.

A Ptk. 6:70. § (2)-(3) bekezdésére figyelemmel az nem követelmény az ellenjegyzéshez, hogy mindegyik fél ugyanazt az okirati példányt írja alá.

Ha a felek külön-külön okiratban teszik meg a jognyilatkozataikat, amelyek együttesen tartalmazzák a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításukat, akkor ezeket az okiratokat külön-külön kell ellenjegyezni, mivel külön jognyilatkozatokat tartalmaznak.

Amennyiben ugyanannak a papír alapú okiratnak különböző, de tartalmában egyébként azonos példányait írják alá a felek, akkor azok – célszerűen a felek által külön aláírt okirati példányok és az ellenjegyzést tartalmazó külön ív összefűzését követően – egyben is ellenjegyezhetőek. Az ellenjegyzés szövegében nem kötelező utalni a felek általi aláírás ilyen, a Ptk.-ban szabályozott formájára, de az ellenjegyzett okirat mások általi értelmezhetőségét az nagyban megkönnyítheti.

Papír alapú okirat esetében az aláírás a jognyilatkozatot tevő fél vagy képviselője nevének saját kezétől származó, olvasható vagy a rá jellemző, általa kialakított egyedi írásformát és írásképet tükröző módon a papíron való rögzítése. Az aláírás hagyományosan a teljes név leírását jelenti, azonban nem eredményezi az aláírás érvénytelenségét, ha az érintett nem a teljes nevét írja le aláírásként. Az aláíróra jellemző, általa kialakított egyedi írásforma és íráskép tipikusan folyóírást feltételez, de önmagában az a körülmény sem teszi érvénytelenné az okiratot, ha nyomtatott betűkkel történik annak aláírása, azonban ilyen az esetben az aláírás sajátkezűségének utólagos bizonyítása grafológiai szempontból nehézséget okozhat, ezért a nyomtatott betűkkel való aláírás használata kerülendő. Az aláírás olvashatósága önmagában nem követelmény (2/2016. Polgári jogegységi határozat). Aláírásbélyegző lenyomata aláírásként nem fogadható el.

A papír alapú okiraton a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet cégszerű aláírása – ha a létesítő okiratának a cégjegyzésre vonatkozó rendelkezése, illetve a képviselő közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldánya vagy az ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett aláírásmintája szigorúbb formai követelményt nem határoz meg – akként történik, hogy a szervezet (író)géppel vagy kézzel előírt, (bélyegzővel) előnyomott vagy (papírra vagy más hasonló anyagból készült lapra) nyomtatott cégneve fölött vagy alatt a törvényes vagy meghatalmazott képviselő az okiratot aláírja. A szervezet bélyegzőjének lenyomatát a képviselő aláírása mellett az okiratnak csak akkor kötelező tartalmaznia, ha azt a létesítő okirat, illetve a képviselő címpéldánya vagy aláírásmintája kifejezetten előírja.

Nincsen arra vonatkozó követelmény, hogy az aláírásnak milyen íróeszközzel kell történnie, okiratbiztonsági szempontból ugyanakkor a – nem törölhető, lehetőség szerint vízálló tintával író – toll használata nehezen megkerülhető. A toll értelemszerűen lehet olajos vagy vízbázisú tintával működő golyóstoll, rostirón, illetve töltőtoll egyaránt. Az aláírás hagyományosan kék színű tintával történik, de nincs akadálya más szintű tinta használatának sem, célszerű azonban – az aláírás könnyebb felismerhetősége, valamint a fénymásolat és az eredeti okirat könnyebb megkülönböztethetősége érdekében – a fekete színű tinta mellőzése.

A papír alapú okiraton szereplő aláírásnak az aláíró saját kezétől kell származnia.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 44. § (1) bekezdés d) pontjából következően ez azt jelenti, hogy a papír alapú okirat főszabályként, az Üttv. 44. § (5) bekezdése szerinti kivételekkel akkor ellenjegyezhető, ha azt a) az ellenjegyző, illetve az Üttv. 44. § (3)-(4) bekezdése szerint az ellenjegyző helyettesítésére jogosult előtt írta alá az aláíró, vagy b) az aláírást az ellenjegyző vagy a hivatkozott törvényi rendelkezéseknek megfelelő helyettese előtt az aláíró a sajátjaként ismerte el. Az Üttv. 44. § (2) bekezdése szerint az előttemezés mindkét esete videotelefon útján is történhet.

Amennyiben az okirat aláírása nem az ellejegyző vagy helyettese előtt történt, de azt az aláíró a sajátjaként az ellenjegyző vagy a hivatkozott törvényi rendelkezéseknek megfelelő helyettese előtt elismeri, akkor az ellenjegyző nem köteles vizsgálni az aláírás saját kéztől származását. Ha azonban a körülmények alapján az ellenjegyzőben észszerű kétség merül fel abban a tekintetben, hogy az aláírás az aláíró saját kezétől származik-e, akkor az ellenjegyzést a kétség eloszlatásáig vagy az okirat saját kezű aláírásáig nem lehet elvégezni.

Elektronikus okirat esetében annak felek vagy képviselőik általi aláírása az Üttv. 43. § (2a)-(2b) bekezdésében írtak szerint történhet.

Nincsen általános jogszabályi előírás arra nézve, hogy az okiratnak a fél azonosíthatóságához milyen adatokat kell tartalmaznia. Az azonosító adatok feltüntetésének elmaradása – ha jogszabály egyes tárgykörökben kifejezetten nem rögzíti azokat szükséges okirati tartalomként – az okirat vagy az ellenjegyzés érvénytelenségét nem eredményezi ugyan, de az okirat értelmezését, illetve az okirat bizonyító erejének kétségbevonása esetén a bizonyítást nagyban megnehezíti. Ezzel kapcsolatban két eltérő megfontolásra is figyelemmel kell lenni: egyrészt célszerű az okiratban a fél annyi azonosító adatát feltüntetni, amely a személyét a szükséghez képest egyértelműen meghatározhatóvá teszi, másfelől természetes személyek esetében a GDPR 5. cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti adattakarékosság elvére is figyelemmel szükségtelen személyes adatokat az okirat nem tartalmazhat.

A természetes személy fél esetében a természetes személyazonosító adatoknak [családi és utónév, az ettől eltérő születési családi és utónév, a születési hely és idő, anyja születési családi és utóneve, lásd a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 4. § (2) bekezdését] az okiratban való feltüntetése a fél azonosításához általában elégséges, a lakcím feltüntetése pedig a jognyilatkozatok közlésének megkönnyítése érdekében célszerű. Az olyan okirat esetében, amelynek címzettje valamely azonosító kód kezelésére jogosult szerv, indokolt lehet a név és a lakcím mellett ezen azonosító kód feltüntetése.

Jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet esetében a név, a nyilvántartási szám (például cégjegyzékszám, a civil és egyéb cégnek nem minősülő szervezetek bírósági nyilvántartási száma, költségvetési szerv esetén a törzskönyvi nyilvántartási azonosító), az adószám és a székhely feltüntetése az egyértelmű azonosíthatósághoz, illetve az elérhetőség biztosításához elegendő.

Ha a fél képviseletében az okirat aláírása során törvényes vagy meghatalmazott képviselő jár el, célszerű legalább a képviselő nevét és a képviseletet megalapozó minőséget az okiratban feltüntetni.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 32. § (1) bekezdés a)b) pontja szerint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak a fentieken túl természetes személy esetén a születési családi és utónevet és a tizenegy számjegyből álló személyi azonosítót, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet esetében a statisztikai számjelet is tartalmaznia kell.

Nagykommentár az ügyvédi törvényhez

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratok aláírása

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratok esetében az Inytv. 32. § (2) bekezdés e) és g) pontja, valamint 32. § (5) bekezdése követelményként határozza meg a felek aláírásának nyilvánvaló azonosíthatóságát.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 69. §-a szerint ez akkor teljesül, ha az aláírás alatt olvashatóan szerepel az aláíró neve és az ügyletkötői minősége (például eladó, vevő, haszonélvező stb.). Képviselet esetén az olvasható feltüntetés kötelezettsége a joggyakorlat szerint kiterjed a képviselt személy vagy szerv nevére, a törvényes vagy meghatalmazott képviselőként eljáró természetes személy nevére és a képviseletet megalapozó minőségére is.

Ugyan ezek a többletkövetelmények a jogszabály szerint csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratok esetében kötelezőek, de alkalmazásuk más okiratok esetében is célszerű, mivel az okirat bizonyító erejére vagy az ellenjegyzés szabályszerűségére vonatkozó esetleges későbbi eljárásokban az aláíró pontos beazonosíthatósága a bizonyítást megkönnyíti.

Keltezés

Bár az Üttv. tételesen általános szabályként nem írja elő, de nehezen mellőzhető, hogy az ellenjegyzett okirat tartalmazza a jognyilatkozat megtételének, vagyis az okirat fél általi aláírásának helyét és idejét (keltezés). Ennek hiánya ugyanakkor – ha az adott okiratra jogszabály külön nem írja elő a keltezés feltüntetését – nem vezet az okirat vagy az ellenjegyzés érvénytelenségéhez, azonban az okirat bizonyító erejének kétségbevonása esetén a bizonyítást megnehezíti.

Papír alapú okirat esetében a keltezés hagyományosan az okirat főszövegének végén, a felek aláírása felett helyezkedik el, de nem kifogásolható az a terjedőben levő, angolszász eredetű szerkesztési mód sem, amely a keltezést az okirat fedlapján helyezi el. Ha a felek eltérő helyen, illetve időpontban írták alá az okiratot, a keltezést célszerű az egyes felek aláírása fölött külön-külön megjelölni. A keltezést a papír alapú okirat mind nyomtatva, mind kézzel vagy géppel írva, mind bélyegezve tartalmazhatja, akár ezek kombinációjaként is. Ennek megfelelően különösen előre megszerkesztett és kinyomtatott vagy gépelt okirati példány esetén nincs akadálya annak, hogy a keltezést vagy annak egyes elemeit az aláíráskor, kézzel vagy dátumbélyegzővel vezessék rá az okirati példányra.

A keltezés a magyar joggyakorlatra figyelemmel tartalmazza az aláírás helyszínéül szolgáló település megjelölését (esetleges kerület feltüntetése nélkül), külföldi település esetén az ország megjelölését, valamint az aláírás naptári napjának a Magyarországon általánosan használt Gergely-naptár szerinti megjelölését. Szükség esetén az aláírás pontos időpontjaként – az okiratban feltüntetett eltérés hiányában az adott aláírás keltezésének helye szerinti időzóna alapján meghatározott – óra és perc is megjelölhető.

Ha elektronikus okiratot írnak alá a felek, és az aláíráshoz időbélyegző is kapcsolódik, az az aláírás időpontjának külön feltüntetését kiváltja, de értelemszerűen nem akadálya annak, hogy az aláírás időpontját az okirat szövege is tartalmazza. Ha a két időpont eltér egymástól, az aláírás időpontjának az időbélyegző szerinti időpontot kell tekinteni. Az aláírás helye elektronikus okirat esetében mind az okirat szövegében, mind az elektronikus aláíráshoz kapcsolódó záradékban megjeleníthető.

Az okirat aláírásának helye és ideje eltérhet az ellenjegyzés helyétől és idejétől, hiszen az ellenjegyzés szükségképpen csak követi az okirat felek általi aláírását, illetve számos esetben [például az Üttv. 32. § (10) bekezdése szerinti azonosítás elhúzódása, az aláírás Üttv. 44. § (2) bekezdése szerinti sajátként való elismerése] az okirat aláírása és ellenjegyzése között akár hosszabb idő is eltelhet.

Egyes törvényi rendelkezések bizonyos okiratok esetében kifejezetten előírják a keltezés feltüntetését. Az Inytv. 32. § (2) bekezdésének bevezető rendelkezése szerint a belföldön kiállított magánokiratból a keltezés helyének és idejének ki kell tűnnie ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson. A Ptk. 7:17. § (1) bekezdésének bevezető rendelkezése az írásbeli magánvégrendelettel szemben támasztja érvényességi kellékként, hogy az okirat készítésének helye az okiratból kitűnjön. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 24. § (1) bekezdés d) pontja és a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 91. § (1) bekezdés c) pontja szerint a létesítő okirat kelte közhiteles cégjegyzéki/névjegyzéki adat, így értelemszerűen a létesítő okiratnak, illetve módosításának mindenképp tartalmaznia kell keltezést.

Ügyvéd Jogtár

Az írástudatlan aláírása

Az írni nem tudó (de írásra fizikailag képes) természetes személy esetében a Ptk. 6:7. § (4) bekezdéséből következően a kézjegye is elfogadható aláírásként. Kézjegynek minősül ebből a szempontból bármilyen, az érintett saját kezétől származó, a papíron rögzített írásnyom.

Írni (fizikailag) nem képes természetes személy a papír alapú okiratot nem tudja aláírni, így esetében ügyvédi ellenjegyzésre csak akkor kerülhet sor, ha korábban, még írásképes állapotában aláírta az okiratot, és azt az ellenjegyző előtt sajátjaként ismeri el. Amennyiben az írni nem képes személy még írásképesen nem írta alá az okiratot, a jognyilatkozatát közokiratnak kell tartalmaznia.

Az ügyvédi ellenjegyzés az Üttv. 44. § (1) bekezdés d) pontjából következően a sajátkezűséget önmagában tanúsítja, így az ellenjegyzés a szövegében erre való külön utalás nélkül is megfelel a Ptk. 6:7. § (4) bekezdése által megkövetelt igazolásnak, de nyilvánvalóan nincsen akadálya annak sem, hogy az egyértelműség kedvéért az ellenjegyző az ellenjegyzés szövegében kifejezett utalást is tegyen az előttemezés körülményeire.

A Ptk. 6:7. § (4) bekezdése a jognyilatkozat érvényességéhez megköveteli, hogy az olvasni nem tudó, továbbá az okirat nyelvét nem értő fél vagy képviselője esetében magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta. Ebből következően, ha az ellenjegyzett okiraton tanúk nem szerepelnek, az ellenjegyzőnek vagy az ellenjegyzés valamely mozzanata során helyette eljáró személynek kell megmagyaráznia az okirat tartalmát az ilyen félnek vagy képviselőjének. Ha az okirat tartalmát nem az ellenjegyző magyarázta el a félnek vagy képviselőjének, az elmagyarázó személy tanúként akkor is szerepelhet az okiraton, ha egyébként azt az okiratszerkesztő ellenjegyzi (ilyen esetben a tanú nem minősül az ellenjegyzés szempontjából félnek). A megmagyarázás megtörténtét akár az okirat főszövegében, akár az ellenjegyzés szövegében rögzíteni lehet.

Korábban az írásra vagy olvasásra képtelen személy ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas jognyilatkozatot csak közokiratban tehetett, de ezt a rendelkezést az Inytv. 33. § (3) bekezdése immár nem tartalmazza.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 8.

Lehet-e ügyvéd, aki a köz bizalmára nem érdemes? – 9. rész

A Wolters Kluwer gondozásában, dr. Baranyi Bertold szerkesztésében megjelenő, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt magyarázó nagykommentár a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával nyújt praktikus segítséget. Célját – a törvény szövegének átfogó elemzése mellett – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat bemutatásával, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárásával, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának vizsgálatával éri el. Az alábbiakban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény 22 §-ához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely az ügyvéd közbizalomra való érdemtelenségével és ennek következményével foglalkozik.
2021. szeptember 1.

Ügyvédi „tabula rasa” – 8. rész

A Wolters Kluwer gondozásában, dr. Baranyi Bertold szerkesztésében megjelenő, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt magyarázó nagykommentár a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával nyújt praktikus segítséget. Célját – a törvény szövegének átfogó elemzése mellett – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat bemutatásával, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárásával, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának vizsgálatával éri el. Az alábbiakban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény 22 §-ához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely a büntetőjogi mentesítésen túlmutató, az ügyvédi tevékenységről szóló törvény által meghatározott további várakozási időről szól.