Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Magyar Energetikai Társaság Interdiszciplináris Tagozata tanulmányt készített az állami tulajdonú, nonprofit alapon működő, holdingalapú közszolgáltatási rendszer megszervezésének előkészítéséhez szükséges intézkedésekről, annak nyomán, hogy augusztus 15-én napvilágot látott a kormány ezzel kapcsolatos határozata. Sorozatunk harmadik részében a nonprofit közműholdinggal szembeni potenciális szabályozási korlátokat és akadályokat ismertetjük.
1.1. EU-jogi korlátok
Az elmúlt két évtizedben egyértelmű volt az az európai uniós törekvés, amely az energiaszektor liberalizációjával és piaci szemléletű átszervezésével igyekezett versenyképes vállalkozásokat létrehozni a közműszolgáltatókból. Ebben a modellben az üzleti szemlélet nehezen volt összeegyeztethető a társadalmi szükségletek és a közérdek elsőbbségével. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy az európai gazdasági és társadalmi berendezkedés fenntartásához elengedhetetlen az állami-önkormányzati részvétel a legalapvetőbb társadalmi szükségletek kielégítésében, így a közműszolgáltatások területén is. Napjainkban már tisztán látszik, hogy van, és kell is, hogy legyen alternatívája a tisztán piaci szemléletű közműszektornak. Egy, az állammal és/vagy a helyi önkormányzatokkal szorosan együttműködő, szociális, társadalompolitikai és gazdaságfejlesztési jövőképpel rendelkező, piaci szemléletben, de extraprofit nélkül működő integrált közműszolgáltató lehet az, ami mind a társadalmi elvárásoknak, mind a gazdasági környezet által támasztott igényeknek meg tudna felelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állami, nonprofit közműholdingnak ne lennének jelenleg is igen szigorú EU-s szabályozási korlátai és akadályai több téren: elsősorban fúziókontroll és versenyjog, másrészt állami támogatási, végül iparág-specifikus vonatkozásokban.
1.2. Az uniós fúziókontroll-szabályozás kérdése
Az egyes szolgáltatók állami akvizíciója során nyilvánvaló kérdésként merül fel, hogy az uniós és hazai fúziókontroll- (merger control) szabályozás érinti-e, gátolja-e ezeket a tranzakciókat, és ha igen, mennyiben. A közösségi fúziókontroll-szabályozás jogi alapját az Európai Unió működéséről szóló szerződés (az úgynevezett EUMSZ) belsőpiaci és versenyjogi rendelkezései (101-109. cikkek), valamint a 139/2004/EK-tanácsi rendelet képezik, a releváns magyar joganyagot pedig elsősorban az 1996-ban született, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény (Tpvt.) tartalmazza.
A tanácsi rendelet alapján egy felvásárlás jóváhagyására alapvetően vagy az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága, azaz a DG Competition, vagy pedig a magyar Gazdasági Versenyhivatal (GVH) rendelkezik hatáskörrel. A kettő közötti vízválasztó pedig az, hogy egy adott tranzakció úgynevezett közösségi léptékű összefonódásnak minősül-e, avagy sem. Ha igen, úgy az eljáró versenyhatóság a DG Competition; minden más esetben viszont az ügy hazai pályán marad, és azt főszabály szerint a GVH bírálja el, egyes kivételes esetekben pedig a kormány saját rendelettel mentesítheti az adott összefonódást a versenyhatósági engedélyezési eljárás alól.
Az, hogy egy összefonódás közösségi léptékű-e, vagy sem, elsősorban az érintett vállalkozások világméretű, illetve közösségi szintű forgalmának nagyságától függ. Eszerint közösségi léptékűnek számít egy tranzakció, ha az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az ötmilliárd eurót, és az érintett vállalkozások közül legalább kettő mindegyikének teljes EU-szintű forgalma meghaladja a 250 millió eurót. E küszöbértékek alatt is lehet egy összefonódás közösségi léptékű, ha az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót; legalább három EU-tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja a 100 millió eurót; legalább három EU-tagállam mindegyikében legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót, és az érintett vállalkozások közül legalább kettő mindegyikének teljes EU-szintű forgalma meghaladja a 100 millió eurót. Van azonban ez alól egy fontos kivétel: az úgynevezett kétharmados szabály. Az említett tanácsi rendelet ugyanis abban az esetben is nemzetinek és nem közösségi léptékűnek minősít egy tranzakciót, ha az a forgalmi küszöbértékek alapján közösségi léptékű lenne, de az érintett vállalkozások (azaz a vállalatcsoport, amelybe a megvett vállalat tartozik és a vevői vállalatcsoport) mindegyike a teljes releváns uniós forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el. E szabály célja, hogy ama ügyleteket, amelyek valóban csak egyetlen tagállamban éreztetik hatásukat, azokat az elbírálni leginkább alkalmas nemzeti hatóság elé utalja.
A nyilvánosan elérhető mérlegadatok és a közelmúltbeli állami tulajdonszerzések gyakorlati tapasztalatai alapján a jelenlegi magyar energiaszektor vállalatai (ideértve a jelentős európai vállalatcsoportok hazai leánycégeit is) valószínűsíthetően és jellemzően a kétharmados szabály alkalmazási körébe fognak tartozni. Ennek megfelelően járt el a magyar versenyhatóság a közelmúlt befolyásszerzései során is. Emiatt a hazai közműszektor kialakítása során várhatóan lezajló állami akvizíciók előreláthatóan nem lesznek közösségi léptékűek, elbírálásukra a magyar hatóságok rendelkeznek majd hatáskörrel.
Nonprofit állami közműszolgáltatás: akár óriási haszon, akár kétes energiapocsékolás, mindenképp sokba kerülhet…
Az, hogy Magyarországon egy állami tulajdonszerzés esetén ki jár el, szintén kettős lehet. Egy 2013 novemberi jogszabály-módosítás nyomán lehetővé vált, hogy a kormány rendelettel mentesítsen egy tranzakciót a GVH vizsgálata alól. A Főgáz 49 százalékos részvénycsomagjának megszerzésével kapcsolatban viszont a kabinet idén januárban már élt is a jogszabály-módosítás nyújtotta lehetőséggel, és a tranzakció nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánításával mentesítette az ügyletet a magyar GVH kötelező engedélyeztetési hatásköre alól [noha kétségtelen, hogy ilyenkor a kormánynak vizsgálnia kell(ene) az ügylet versenyjogi hatásait]. Nem okozna meglepetést, ha a várható jövőbeli állami tulajdonszerzések forgatókönyve hasonló lenne, és több ügylet is nemzetstratégiai jelentőségénél fogva mentesülne majd a GVH vizsgálata alól.
Látható tehát, hogy nem csupán az uniós fúziókontroll-szabályozás nem feltétlenül gátolja majd az állami tulajdonszerzést, hanem adott esetben már annak is megvan a jogszabályi kerete, hogy a GVH vizsgálata alól is mentesíthető legyen egy állami akvizíció.
1.3. Az állami támogatások kérdése
Komolyabb problémát jelent viszont és jóval több figyelmet kell fordítani az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályrendszerre. A befolyásszerzés – az eddigi felvásárlások alapján – minden bizonnyal a Magyar Nemzeti vagyonkezelő (MNV) csaknem 100 százalékos tulajdonát képező Magyar Villamos Műveken (MVM) vagy a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül fog megvalósulni, de a vevő mindenképpen állami entitás lesz, amely állami forrásból gazdálkodik és fizeti ki a vételárat az eladónak. Különösen a villamosenergia- és gázszektor szereplőinek a felvásárlásához jelentős állami forrásokra lesz szükség, például tőkeemelés, tulajdonosi kölcsön vagy akár állami garanciával kötött hitel-megállapodás formájában, amely nagyon könnyen minősülhet – akár a hitelezőknek, akár a vevőknek nyújtott – állami támogatásnak is. Az utóbbira vonatkozó szabályokkal összeegyeztethetetlen műveleteknek komoly következményei lehetnek, így az unió akár a támogatásnak minősített összeg kamatokkal együtt történő visszafizettetésére kötelezhet, amint az például a magyar erőművek hosszú távú kapacitás-lekötési szerződéseinek ügyében történt.
Az EU-s jog állami támogatási alapvetése az, hogy négy feltétel teljesülése esetén minősül valamilyen gazdasági ügylet állami támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján, és főszabály szerint minden állami támogatás összeegyeztethetetlen az uniós joggal. Vannak azonban olyan esetek, amelyekben az EUMSZ szabályai szerint az állami támogatás az EUMSZ megengedő szabályai folytán minden esetben, vagy pedig az EU Bizottság mérlegelésétől függően összeegyeztethető a közös piaccal, ám energetikai vagy egyéb közművállalkozások állami akvizíciójára – prima facie megítélésünk szerint – egyik kivétel sem alkalmazható, így a tiltott állami támogatási jelleg elkerüléséhez magát az állami támogatási jelleget legcélszerűbb elkerülni.
| Állami támogatások az EU-s szabályok alapján |
|---|
| Az uniós jog alapján állami támogatásnak minősül mindaz, amit 1. állami vagy állami forrásokból – vagy akár az államnak betudhatóan – nyújtott támogatások, amelyek (állami forrás) 2. bizonyos vállalatoknak vagy egyes áruk termelésének nyújtott (szelektivitás) 3. kedvezményekkel a versenyt eltorzítják, vagy annak eltorzításával fenyegetnek, feltéve, hogy (előny) 4. a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásával fenyegetnek. |
A fenti állami támogatási formák közül a vállalkozásnak juttatott előny megítélése az, amelynek megléte vízválasztó lehet az állami akvizíciók megítélése során, hiszen az állami tulajdonszerzés, még ha közvetett is, a vonatkozó joggyakorlat szerint igen jó eséllyel teljesíteni fogja az első és második feltételt, míg a nemzetközi cégcsoportoktól, mint eladóktól való vásárlás gyakorlatilag önmagában megalapozza a negyedik feltételt teljesülését.
| Céginfo.hu – az üzleti információ |
|---|
|
Ha szeretne részletesebb információhoz jutni meglévő vagy leendő üzleti partnereiről, üzleti érdekeltségeikről, pénzügyi helyzetükről, akkor látogasson el a ceginfo.hu oldalra! A saját igényei alapján kiválasztott előfizetési modulokat itt rendelheti meg |
Az előny léte tekintetében elsődleges jelentőséggel bír az úgynevezett Market Economy Investor Principle (MEIP). Ennek lényege, hogy ha az állami erőforrásnyújtás feltételei olyanok, hogy az adott feltételek mentén egy megfelelő információkkal rendelkező, idealizált befektető hatékonyan működő piaci körülmények között is azonos erőforrásokat nyújtana, ez kizárja azt, hogy állami támogatási szempontból a kérdéses vállalkozásnak adott erőforrás előnynek minősüljön és így a juttatott erőforrás fogalmilag nem minősül állami támogatásnak.
A jelen helyzetre alkalmazva ez azt jelenti: egy állami akvizíciónál rendkívüli módon ügyelni kell arra, hogy a megszerzett vállalkozásért fizetett teljes ellenértéknek – ideértve a részesedésért fizetett ellenértéket (equity price), valamint az átvállalt vagy az akvizíciókor valamilyen értéken megszerzett tagi kölcsönök, csoporton belüli hitelek ellenértékét is – olyan feltételekkel kell megvalósulnia, amilyenek rendes piaci körülmények között is reálisak.
Ez a kérdés tehát jól láthatóan elsősorban vállalatértékelési kérdés, amelynek főleg a hálózati engedélyesek állami akvizíciója esetén lesz kulcsszerepe. Egy veszteséges, ám jelentős piaci értéket képviselő hálózati vagyonnal rendelkező vállalkozás (például egy elosztói engedélyes) értékelése teljesen más értéket adhat ki eredményül egy discounted cash flow- vagy egy capital asset pricing- (elosztóknál praktikusan RAB) modellalapú értékelésnél. Ehhez kapcsolódóan szeretnénk megjegyezni, hogy a pénzügyi elméleti szakirodalom egy egyszerű szabályt szolgáltat arra, mikor végezne el egy magánbefektető egy befektetési lépést: akkor, ha a várható nyereség nagyobb, mint az alternatív költség, tehát más azonos kockázatú befektetés hozama. Ezen elvet azonban ki kell egészíteni azzal, hogy egy racionális magánbefektető vállalna egy alacsony hozamú vagy éppen veszteséges befektetést is akkor, ha ugyanazon befektetés magasabb hozamot eredményez egy másik befektetésében, amely utóbbi elv még jelentőséggel bírhat a kormányzat által létrehozni tervezett integrált közműszolgáltató esetén.
Látható tehát, hogy a potenciális állami akvizíciók megítélésében a megállapított vételár nagysága lehet vízválasztó jelentőségű. Ha ugyanis az EU Bizottsága azt állapítja meg, hogy túlértékelték a megszerzett vállalkozást, akkor jó eséllyel megállapítja a tiltott állami támogatás fennállását is.
Szerzők: dr. Bálint Norbert, Herczeg András MBA, dr. Tóth Máté LLM, Gebhardt Gábor
A teljes tanulmány megtalálható a http://e-met.hu/images/banner/719b4a85e55637af44c3c8313bfd6ba0.pdf oldalon.
