Perindítási jogosultság hiánya esetén a bíróságnak a keresetlevelet vissza kell utasítania

A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a pert a jogszabályban erre feljogosított személy indította-e. Perindítási jogosultság hiánya esetén a bíróságnak a keresetlevelet vissza kell utasítania – a Kúria eseti döntése.

Releváns jogszabályhely: 2017. évi I. törvény 48. § (1) bekezdés c) pont; 2009. évi CXV. törvény 19. § (1) bekezdés.

Ami a tényállást illeti, alperes panaszbejelentés alapján 2021. év végén helyszíni ellenőrzést tartott a felperes egyéni vállalkozónál, ami 2022. augusztus 20-án jogutód nélkül megszűnt. Az alperes a hatósági ellenőrzést követően, 2022. október 6-án hatósági eljárást indított az egyéni vállalkozóval szemben, majd az egyéni vállalkozót 1 500 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, valamint 15 fő vonatkozásában megállapította, hogy egyéni vállalkozóval, mint munkáltatóval munkaviszonyban álltak, és a munkaviszonyhoz kapcsolódóan kötelezte a munkáltatót, hogy a munkaviszony bejelentési kötelezettségének tegyen eleget, adja ki a szükséges igazolásokat, illetve tegyen eleget elszámolási kötelezettségének.

A felperes két keresetlevelet terjesztett elő, „eljárásjogi bizonytalanság miatt” az egyiket közvetlenül a bíróságnál természetes személyként, a másikat a hatóságnál megszűnt egyéni vállalkozóként. Mindkettőben kérte az egyéni vállalkozói nyilvántartásból 2022. augusztus 20-án történt törlésére tekintettel annak előzetes vizsgálatát, hogy rendelkezik-e aktív perbeli legitimációval. Arra hivatkozott, hogy a hatósági eljárás megindulásakor, a határozat meghozatala időpontjában az egyéni vállalkozás már jogutód nélkül megszűnt, az alperes nem létező „entitással”, a megszűnt egyéni vállalkozással szemben szabott ki munkaügyi bírságot és határozott meg kötelezettségeket.

Az alperes szerint az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával felel, a munkaügyi ellenőrzés megkezdésekor az egyéni vállalkozó, mint munkáltató még létezett, ezért az eljárás ügyfelének az egyéni vállalkozót kell tekinteni. Az egyéni vállalkozás ugyan jogutód nélkül szűnt meg, de a megszűnés ténye nem érinti a felelősségi szabályokat.

Az elsőfokú bíróság eljárása

A bíróság megsemmisítette az alperes határozatát. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a hatósági ellenőrzés alanya a felperes, mint egyéni vállalkozó, ezért a per alapját képező hatósági eljárásban ügyfélnek az egyéni vállalkozó minősül. Az alperes eljárását a megszűnt egyéni vállalkozással szemben indította, a határozatát is a megszűnt jogalany ellen hozta, ezzel olyan lényeges eljárási jogszabálysértést követett el, ami önmagában jogellenessé teszi a határozatot, ezért a felperes további kereseti hivatkozásait érdemben nem vizsgálta. A bíróság úgy vélte, hogy az alperes által indítványozott Kp. 48. § szerinti visszautasításnak („a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja”) azért nem volt helye, mert ebben az esetben a felperes által keresettel támadott alperesi határozat hatályában fennmaradt volna; a felperes a keresettel a határozat megsemmisítését, illetve hatályon kívül helyezését kérte, ennek jogi feltételei fennálltak, a bíróságnak érdemben kellett a keresetet elbírálnia.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes szerint a keresetlevelet, amelyet a felperes „megszűnt egyéni vállalkozó” néven nyújtott be, az elsőfokú bíróságnak vissza kellett volna utasítania, mert a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indította [Kp. 48. § (1) bekezdés c) pont]. Az elsőfokú bíróság a hatóság döntését arra hivatkozva semmisítette meg, hogy az egy megszűnt jogalannyal szemben született, ugyanakkor a megszűnt jogalany részére lehetővé tette, hogy joghatályosan keresetlevelet terjesszen elő.

Kiemelte, hogy az egyéni vállalkozói törvény szerint nem az egyéni vállalkozó szűnik meg, hanem az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság. Az egyéni vállalkozó nem jogi személy, hanem természetes személy, aki üzletszerű gazdasági tevékenységet végez. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésével önálló, elkülönült jogalany nem jön létre, a vállalkozási tevékenység során keletkezett jogok és kötelezettségek a természetes személyt illetik és terhelik, egyéni vállalkozói tevékenységéért természetes személyként teljes vagyonával felel. A felperes egyéni vállalkozó soha nem volt olyan jogi személy, amelynek kapcsán a jogutód nélküli megszűnés értelmezhető lenne. A jogalkotó csupán az egyéni cég jogutódlásáról rendelkezik, mert az egyéni cég az egyéni vállalkozással szemben a tagtól elkülönült, önálló, saját vagyonnal rendelkező jogalany. A felperes természetes személyként végzett egyéni vállalkozói tevékenységet, amely tevékenységével 2022. augusztus 20-án felhagyott, ez azonban nem jelenti azt, hogy az általa elkövetett munkaügyi jogszabálysértések alól automatikusan mentesülhetett volna. A hatósági eljárást az egyéni vállalkozóval, mint természetes személlyel szemben kellett megindítani, mert a feltárt jogsértések az egyéni vállalkozás működési ideje alatt történtek. Meglátása szerint a bíróság összekeverte a jogi személyek megszűnésére irányadó szabályozást (vagyis azt, hogy ezek a gazdasági társaságok a cégjegyzékből való törléssel szűnnek meg) az egyéni vállalkozási tevékenység végzésére való jogosultság megszűnésének speciális ágazati szabályaival.

A Kúria megállapításai

Az elsőfokú bíróság az eljárás során hozott végzéseiben és a tárgyalási jegyzőkönyvekben felperesként a magánszemélyt tüntette fel, az ítélet bevezető részében a felperes (megszűnt) egyéni vállalkozó szerepel. A Kúria többek közt ez alapján is megállapította, hogy a jogerős ítélet hiányos, érdemi felülbírálatra alkalmatlan, mert az elsőfokú bíróság hivatalból nem észlelte, hogy az ügyben két keresetlevelet terjesztettek elő különböző felperesek; a perben hozott végzések, tárgyalási jegyzőkönyvek alapján nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével melyik keresetlevelet bírálta el. A bíróság nem tisztázta, hogy a keresetlevelet a per megindítására jogosult személy terjesztette-e elő; nem észlelte azt sem, hogy az alperes a hatóságnál előterjesztett keresetlevélre vonatkozóan terjesztette elő védiratát és a peres eljárás során következetesen erre a keresetlevélre vonatkozóan tett jognyilatkozatokat, beadványaiban a felperest egyéni vállalkozónak, vagy „megszűnt” egyéni vállalkozónak nevezi.

A bíróság a perindítási jogosultságot, illetve a kereshetőségi jogot a peres eljárás során hivatalból köteles vizsgálni. Az elsőfokú bíróságnak hivatalból vizsgálnia kellett volna, hogy a perben ki lehet a perindításra jogosult fél, ennek alapján a felperes természetes személyként vagy egyéni vállalkozóként terjeszthette-e elő keresetét. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A bíróságnak az új eljárás lefolytatása alapján meghozandó határozatában figyelemmel kell lennie arra, hogy az ügyben két azonos tartalmú keresetlevelet különböző felperesek terjesztettek elő. Döntenie kell arról, hogy a felperes egyéni vállalkozóval szemben hozott közigazgatási határozattal szemben ki jogosult perindításra; a perindításra jogosultsággal nem rendelkező felperes keresetlevelét vissza kell utasítani

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.VII.45.138/2023/5.) a Kúriai Döntések 2024/9. számában 222. szám alatt jelent meg.