Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szexuális szokások, a nemi identitás és az ezek körébe tartozó tények az intim szféra részét képezik, s azoknak nagy nyilvánosság elé tárása a sértett személyiségi jogát, emberi méltóságát sérthetik, ezért alkalmas lehet a becsület csorbítására, s a rágalmazás vétségének megvalósítására – állapította meg a Kúria egy eseti döntésében.
Ami az ügy előzményeit illeti, a terhelt és a magánvádló 2006 januárja és 2008 szeptembere között egymással élettársi kapcsolatban álltak. Ez idő alatt közösen használták a magánvádló internetes postafiókjait, amelyekhez tartozó jelszavakat a terhelt ismerte, így hozzáfért a magánvádló teljes magánlevelezéséhez.
A terhelt 2008. december 1-jén hajnalban az általa az élettársi kapcsolatuk alatt a magánvádlóról készített, saját számítógépén tárolt fényképek közül négy fényképet mellékelve, „coming out” címzéssel, valamint egy Karinthy-verssel együtt a magánvádló teljes levelezőlistáján lévő valamennyi, több mint száz címre levelet küldött.
A „coming out” címzésű levélben szövegként a „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” kezdetű versből (Előszó) 18 kiválogatott sor szerepelt. A versidézet szövege a következő volt:
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgy is egyre megy,
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy…
…Szép napot!”
A levél mellékletét képező 4 fényképen a magánvádló volt látható, többek között kisminkelt, női ruhákba öltözött állapotban, illetve műpénisszel pózolva.
Az első- és a másodfokú bíróság döntése
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a magánvádló barátai, munkatársai és a vele a munkája révén kapcsolatban álló személyek előtt kellemetlen helyzetbe került, magyarázkodásra szorult. Ráadásul, mivel a magánvádló pályakezdő, minisztériumi alkalmazásban álló, jelentős projekteken dolgozó személy volt, a terheltet a levél elküldésekor az ő lejáratása és ellehetetlenítése, valamint a bosszúállás motiválta.
A terhelt által megírt levél a címzéssel, az átírt verssel, valamint a mellékletként csatolt képekkel egyértelműen a magánvádló szexuális beállítottságára vonatkozó tényállítás volt a terhelt részéről, amely alkalmas volt a magánvádló becsületének csorbítására. Mivel százas nagyságrendet kitevő címzett részére küldte meg a levelet, így a cselekményt nagy nyilvánosság előtt követte el. A bűncselekmény elkövetésének indítéka pedig egyértelműen alantas, így a cselekmény nagy nyilvánosság előtt és aljas indokból került elkövetésre.
Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője fellebbezett, a törvényszék a büntetést néhány ponton enyhítve ugyan, de alapvetően helyben hagyta az ítéletet.
A másodfokú bíróság megjegyezte, a terhelt azzal védekezett, hogy mivel a verset és a képeket maga a magánvádló küldte el, így bűncselekmény azért sem valósulhatott meg, mert a képek nem alkalmasak a magánvádló becsületének csorbítására. Álláspontja szerint a társadalom az eltérő nemi irányultságot ma már oly mértékben tolerálja, hogy fogalmilag kizárt az emberi méltóság sérelmének megvalósítása. A bíróság leszögezte, hogy mindenki saját magáról büntetőjogi fenyegetettség nélkül nyilvánosságra hozhat információkat, de a bemutatott ügyben a terhelt valósította meg mindezt.
A felülvizsgálati indítvány tartalma
A jogerős határozatok ellen a terhelt bűnösségének anyagi jogszabályt sértő megállapítása miatt, illetve anyagi jogszabályt sértő minősítés és ennek folyományaként törvénysértő büntetés kiszabása miatt a terhelt védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő [1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a) és b) pont].
Álláspontjuk szerint, ha valakiről valótlanul állítják vagy sugallják, hogy a nemi identitása más, nem lehet a becsület csorbítására alkalmas, mivel az eltérő nemi identitással (szexuális irányultsággal) rendelkezők éppen olyan becsületes emberek, mint a heteroszexuálisok. A becsület nem más, mint a személyhez fűzött társadalmi értékítélet. Ennek okán tehát az eltérő nemi identitásúakra nézve egyenesen felháborító az a feltételezés miszerint, ha valakit közéjük sorolnak, az alkalmas a becsület csorbítására. Így az, hogy nyilvánosságra hozott információk a becsület csorbítására alkalmasak, téves.
Érvelnek továbbá amellett is, hogy olyan tény közlése, amely tényt magával kapcsolatosan egy adott személyt akar megjeleníteni, nem lehet a becsület csorbítására alkalmas, miután saját becsületének csorbítására senki sem törekszik. A képek pedig a magánvádló hozzájárulásával készültek, a magánvádló nemi identitásáról vallanak, vagy legalább is saját kívánságára tüntetik fel őt eltérő nemi identitásúnak.
Megkérdőjelezik továbbá a cselekmény minősítését is, szerintük a bosszúállás nem állja meg a helyét, hiszen ha a terhelt a magánvádló munkáját, egzisztenciális helyzetét igyekezett volna ellehetetleníteni, saját érdekei ellen cselekszik, mert a magánvádló nem tudta volna a kölcsöntartozását rendezni.
A Kúria megállapításai
A felülvizsgálati indítvány az aljas indokból elkövetés minősítő körülményként történt megállapítását a bizonyítékok mérlegelését sérelmezve, kizárólag a megállapított tényálláson keresztül vitatta. Mivel a felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi – nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja, az ezzel kapcsolatos érvekkel a Kúria nem foglalkozott.
Rögzítette ugyanakkor, hogy a Btk. 179. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el az, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény védett jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság. A társadalmi megbecsülés fogalmán a személyről kialakult kedvező megítélését, a személy tulajdonságainak, magatartásának környezetében meglévő elismertségét kell érteni. A bűncselekmény elkövetési magatartása a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
A Kúria szerint becsületsértő lehet a hálószobatitkok kiteregetése
A Kúria rögzítette továbbá, hogy a becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.
Nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására [pl.: BH 2001. 462.]. A törvény, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, ám nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten.
A törvényszék által kifejtettekkel egyetértve, a Kúria megállapította, hogy a levelekben elküldött versrészlet és a csatolt fényképek nem a magánvádló magánéletének legintimebb körére, szexuális életének konkrét történéseire vonatkozó állítást jelentettek, amelyeket a magánvádló nem akart a címzettekkel megosztani, azok tudomására hozni.
A terhelt által küldött levelek a magánvádló megbecsülését, emberi méltóságát alapvetően sértő, mások negatív értékítéletének kiváltására alkalmas magatartást fejtett ki. A csatolt fényképek konkrét magánvádlói magatartásra vonatkoztak, ennek megfelelően a cselekmény tényállítást jelentett (a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó olyan nyilatkozat, kijelentés, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot). A sértettet felismerhetően ábrázoló, szexuális magatartást bemutató fényképek elektronikus levélben történő közzététele egyértelműen tényállítást valósít meg.
A terhelt érveivel szemben szükségesnek találta a Kúria annak megállapítását, hogy nincs jogi relevanciája annak, hogy e képek eredetileg a magánvádló beleegyezésével készültek, miután azok ily módon másokkal megismertetésére a magánvádló akarata ellenére került sor.
Mivel pedig a tényállásból egyértelműen megállapítható volt, hogy a terhelt levelét élettársi kapcsolatuk megszakadása után, bosszúból, a magánvádló lejáratása érdekében küldte meg mintegy 100 címzettnek, így a Btk. 179. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) és b) pontjai szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt aljas indokból elkövetett rágalmazás vétségét maradéktalanul megvalósította a terhelt. Fel sem merülhet, hogy az enyhébben büntetendő becsületsértés vétségét kellett volna megállapítani.
A Kúria mindezek alapján a megtámadott határozatokat fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 1.632/2012.) a Kúriai Döntések 2013/11. számában jelent meg.
