Strasbourg: életfogytig szóló ítélet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Idén május 20-án döntött a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága a Magyar László kontra Magyarország-ügyben, melyben elmarasztalta hazánkat az emberi jogi egyezmény vonatkozó cikkei alapján, azaz a kínzás tilalma és a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértése miatt. A kérelmezőnek 2000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg 4150 euró eljárási költség mellett. Az elemzés az Ars Boni jogi folyóirítban jelent meg.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikke az Emberi Jogok Európai Bíróságának statisztikája szerint négy részre oszlik: kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, hatékony vizsgálat hiánya, illetve a feltételes megsértés. A statisztika szerint 1959 és 2013 között eddig Magyarország összesen 11 alkalommal sértette meg az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát, négy alkalommal pedig a hatékony vizsgálat követelményét. Az előbbiben az Orosz Föderáció 454, Törökország 279, míg Románia 122 elmarasztalással a legtöbb ilyet magának tudhatja be. A második esetben Törökország 171, míg az Orosz Föderáció 123 elmarasztalással szintén a legtöbb jogsértéssel az első helyet mondhatja magáénak. A fentiekből látható, hogy Magyarország számszerű elmarasztalása a 3. cikk tekintetében – más országokhoz viszonyítva – elenyésző.

Az ügy körülményei

A strasbourgi kérelmet Magyar László fogvatartott nyújtotta be a Magyar Köztársaság ellen 2010. december 9-én, aki jelenleg is a szegedi Csillagbörtönben tölti tényleges életfogytiglani börtönbüntetését. A kérelmező és kilenc másik bűntársa ellen 2002-ben büntetőeljárás indult különböző erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt, míg a 2003-ban benyújtott vádiratban 3 rendbeli emberölés, 19 rendbeli rablás, 19 rendbeli személyi szabadság megsértése, 4 rendbeli súlyos testi sértés, 4 rendbeli birtokháborítás és 3 rendbeli lopás miatt emeltek vádat. 2005-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság – tekintetbe véve, hogy az elkövető többszörös visszaeső –tényleges életfogytiglanra ítélte a kérelmezőt, míg a jogerős döntés 2010-ben született meg a Legfelsőbb Bíróságon.

A strasbourgi bíróság a tényleges életfogytiglannak az egyezmény 3. cikkelyébe ütközését, a nyolc éven át tartó eljárás jogosságát és a szegedi börtönnek a kérelmező által embertelennek minősített körülményeit vizsgálta.

A strasbourgi döntési alapja

Az Emberi Jogok Európai Bírósága először megvizsgálta az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) vonatkozó rendelkezéseit, nevezetesen a 40. paragrafust, amely szerint: a szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. Ezután az 1978. évi IV. törvény ide vonatkozó szabályait vizsgálta, összhangban az Alaptövény egyéni kérelemre vonatkozó rendelkezéseivel. Következő lépésként pedig az Európa Tanács, az Európai Unió és egyéb nemzetközi dokumentum alapján megvizsgálta az életfogytig tartó szabadságvesztést, figyelembe véve a már kialakult strasbourgi gyakorlatot. Ez utóbbit a bíróság 2013. július 9-én meghozott Vinter és mások kontra Egyesült Királyság-döntése szolgáltatta. Az ügyben Douglas Vinter, Jeremy Bamber és Peter Moore gyilkosságért életfogytiglani büntetésre ítéltek esetében állapította meg, hogy az Egyesült Királyság gyakorlata ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkével, tekintve, hogy az elítélteket megfosztja azon jogától, hogy ügyüket bizonyos idő elteltével felülvizsgálhassák, és valamennyi esélyük maradjon a szabadulásra, ami nem jelenti a szabadon engedés kötelezettségét.

A strasbourgi bíróság emellett véglegesen állást foglalt a szabadságvesztés kiszabásának módjával kapcsolatban

A fentiek alapján meghozott döntés értelmében a magyar szabályozás az egyezmény 3. cikkét sérti, tekintettel arra, hogy semmilyen kötelezettség nem terheli a bíróságokat, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést meghatározott időközönként felülvizsgálják, illetve, hogy a köztársasági elnök diszkrecionális jogkörébe tartozik az Alaptörvény által meghatározott egyéni kegyelem gyakorlása is, így a tényleges szabadságvesztést töltők számára semmilyen törvényi garancia nem marad. Ezért tehát a szabályozás ellentétes az egyezménnyel.

Másodsorban a bíróság az eljárás hosszát vizsgálta, amelynek kapcsán ismertette, hogy az ésszerű idő követelménye – az ügy összes körülményét figyelembe véve – függ az ügy bonyolultságától, a felektől és az érintett hatóságoktól. Bár Magyarországgal szemben is számos elmarasztaló döntés született korábban e cikkel kapcsolatosan, a bíróság mégis az alapügynek mondható Pélissier és Sassi kontra Franciaország-esetre hivatkozott, amely alapján megállapította, hogy a kormány érvelése nem elfogadható.

A döntés és annak hatása

A bíróság a 3. és a 6. cikk esetében meghozott döntésében egyhangúlag marasztalta el hazánkat. Paul Lemmens, a tanács belga bírája és egyben a leuveni egyetem professzora azonban a döntéshez különvéleményét fűzött, amelyben nem értett egyet a kérelmező részére megállapított nem vagyoni kártérítéssel. Indoklása szerint, a kérelmezőt olyan súlyos bűncselekmények miatt ítélték el, mint emberölés, személyi szabadság megsértése és súlyos testi sértés. Véleménye szerint megfelelő elégtétel lett volna az elítélt számára, hogy a bíróság a 6. cikk tekintetében megállapítja az egyezmény megsértését.

A strasbourgi bíróság emellett véglegesen állást foglalt a szabadságvesztés kiszabásának módjával kapcsolatban. Köztudottan két fajta megoldás létezik: az egyik szerint meghatározott a maximálisan kiszabható büntetés (pl.: Norvégiában bármilyen bűncselekmény esetén 21 év a maximum); a másik megoldás, hogy nincs felső határ, tehát a tényleges életfogytiglan is a bíró döntésén múlik (pl.: Anglia, Magyarország). Utóbbi megoldás lehetőségét a bíróság nem zárja ki, azonban megköveteli a felülvizsgálat lehetőségét. Ezzel az időben pontosan meghatározott büntetés mellett foglal állást, ami azonban nem jelenti a szabadon engedés kötelezettségét, de mindenképpen garanciát épít a jogszabályi rendszerbe.

Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.

 

---