Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szerzői jogi védelem körében a szerző személyhez fűződő joga nem önmagában a szerző személyiségét illeti, hanem a szerzőnek az egyedi műhöz fűződő személyes és a vagyoni jogok összességét magában foglaló komplex jogviszonyában értelmezhető – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes szerint az I. és a II. rendű alperes megsértette a felperes szerzői jogait azzal, hogy más személyek előtt az I. rendű alperest a tervekkel kapcsolatban felelős tervezőként kívánta feltüntetni. Az I. rendű alperes viszonkeresetében annak megállapítását kérte, hogy a felperes megsértette a névfeltüntetéssel kapcsolatos szerzői személyhez fűződő jogát, mert a nevét nem tüntette fel szerzőként egy közleményében.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság mind a keresetet, mind a viszonkeresetet elutasította, ezt a másodfokú bíróság is helybenhagyta. Hangsúlyozta, hogy a szerzői jogi törvény [1999. évi LXXVI. törvény] 12. § (1) bekezdése nem pusztán a szerző nevének feltüntetését írja elő, hanem azt, hogy a szerzőt szerzőként tüntessék fel, ami bővebb értelmű a puszta névfeltüntetésnél. Azt a követelményt tartalmazza, hogy a szerző nevének úgy kell megjelennie a művön és a műre vonatkozó közleményben, hogy abból egyértelműen kiderüljön: a megnevezett személy az, akinek szellemi tevékenysége a műnek egyéni, eredeti jelleget biztosított. Az építész szakma szabályai szerint a projektvezető építész és az építész projektvezető megnevezés kifejezi, hogy az I. rendű alperes milyen jellegű munkát végzett, annak ellenére, hogy az nem egyezik meg a felek megállapodása szerinti elnevezéssel, amely egyebekben megtévesztő lenne. Így helyes az a következtetés, hogy a felperes a kifogásolt módon nem sértette meg az I. rendű alperes névfeltüntetéshez fűződő jogát.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az I. rendű alperes kérelme befogadhatóságával kapcsolatban azzal érvelt, hogy a felülvizsgálati kérelem kizárólag személyhez fűződő jogokat érint, a sérelemdíj iránti viszontkereset nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak, ezért a felülvizsgálat engedélyezésére nincs szükség a vagyonjogi per szabályai szerint. A felperes szerint a per vagyonjogi pernek minősül, mivel az értéke pénzben kifejezhető, és az I. rendű alperes ki is fejezte 2 000 000 forint összegben. A per vagyonjogi jellegét nem érinti, hogy a felülvizsgálati kérelemben az I. rendű alperes a 2 000 000 forint kártérítés iránti igényét már nem érvényesíti. A Pp. nem a felülvizsgálat terjedelméhez köti a vagyonjogi per fogalmát, hanem a másodfokú ítélethez.
A Kúria megállapításai
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemi elbírálásra alkalmatlannak találta. A Pp. kizárja a vagyonjogi perekben a felülvizsgálatot, ha a pertárgyérték az ötmillió forintot nem haladja meg. Nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. Vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. Annak eldöntésénél, hogy a per vagyonjogi pernek tekinthető vagy sem, eljárásjogi és anyagi jogi szempontokat is figyelembe kell venni: egyrészt vagyonjogi pernek minősül, ha az érvényesített igény vagyoni jogokon alapul, másrészt az a per is, amelyben – az érvényesített anyagi jog jellegétől függetlenül – a per értéke pénzösszegben meghatározható.
A Kúria hangsúlyozta, a szerzői jog a szellemi alkotások elkülönült fajtáira vonatkozó sajátos jogviszony, a polgári jogon belül a személyhez fűződő és a dologi jogok határán létező kizárólagos jog, ezért e jogintézményt a Ptk. nem a személyiségi jogokat védő szabályok között helyezte el, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a szerzői és iparjogvédelmi oltalmat elválasztja a személyiségi jogoktól. A szerzői jogi törvény alapján a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok – a személyhez fűződő és a vagyoni jogok – összessége. A védelem e jogosultságok egységének elvi alapján áll, a személyhez fűződő és a vagyoni elemek együttesen, egymással kölcsönhatásban állva és egymást kiegészítve védik az alkotás folyamatát, egyben a mű kereskedelmi értékét. A szerzői jogi törvény szabályozása speciális, mert nem általában az emberi individuumból fakadó személyiséget, hanem sajátos személyt: a szerzői jogi oltalommal védett mű alkotóját, a szerzőt illető jogokat helyezi oltalom alá a konkrét művet étintő jogsértő magatartásokkal szemben. Ez a sajátos, a műtől elválaszthatatlan jogvédelem az egyes szerzői személyhez fűződő jogok [a mű nyilvánosságra hozatala, a név feltüntetése, a mű egységének védelme] jellegében és szabályozásában is egyértelműen kifejezésre jut. A szerzői jog az alkotás tényéből származik, a szerzői műtől nem szakítható el, a szerzői jogi védelmet keletkeztető jogi tény a mű. A jogi védelem tehát nem önmagában a szerző személyiségét illeti, hanem a szerzőnek az egyedi műhöz fűződő személyes és a vagyoni jogokat is magában foglaló komplex jogviszonyában értelmezhető.
A Kúria szerint az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben a szerzői jogi törvény alapján kifejezetten az alkotóként történő elismerését kérve nem kizárólagosan az egyéni individuum védelmére hivatott személyiségi jogokat érvényesítette, hanem a szerző és a mű között fennálló speciális szerzői jogi védelmet kívánta igénybe venni, a perben is vitatott szerzői minőségét kívánta elismertetni. Ezért a per nem személyiségi jogi, de személyállapoti pernek sem tekinthető, így a felülvizsgálat során a vagyonjogi perekre irányadó szabályokat nem lehetett mellőzni. A Kúria megállapítása szerint a felülvizsgálat tárgyát képező igények tárgyában a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival egyetértett, az elsőfokú ítéletet azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben, ezért az ügyben felülvizsgálatnak nincs helye. Figyelemmel arra, hogy jelen ügyben felülvizsgálatnak nincs helye és az alperes nem terjesztett elő a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben nem vizsgálhatta, ezért azt visszautasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.IV.21.024/2022/4.) a Kúriai Döntések 2023/5. számában 133. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2016. évi CXXX. törvény 7. § (1) bekezdés 18. pont; 1999. évi LXXVI. törvény 9. § (1) bekezdés.
