Szerkesztői szabadság kontra Jobbik – 1:0

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét nem sérti a médiaszolgáltató, ha egy hírközlés kapcsán az arról alkotott, de alapvetően más téma tekintetében elhangzott véleményt nem közvetíti – a Kúria eseti döntése.

A tényállás

A felperesek a 2012. június 6-án 18 óra 30 perces kezdettel sugárzott „Híradó”, illetve „Tények” című műsorszámaikban a nyugalmazott főrabbi személyét ért utcai támadásról számoltak be. Nem szóltak ugyanakkor a Jobbiknak az esettel kapcsolatban az MTI-n is közzétett közleményéről, amely alapvetően a határon túli magyarokat ért atrocitásokkal foglalkozott.

A hatósági eljárás

A Jobbik az általa kezdeményezett eljárásban annak megállapítását kérte, hogy a felperesek a nyugalmazott főrabbi személyét ért támadással foglalkozó hírblokkjaikban megsértették a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény rendelkezéseit, mivel álláspontja szerint nem tettek eleget a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének (13. §), és kérte, hogy kötelezzék a felpereseket a hiányzó álláspont megjelenítésére. A hatóság egyetértett ezzel az állásponttal.

A felülvizsgálati eljárás

A felperesek a határozat hatályon kívül helyezését és a jogkövetkezmény alóli mentesítését kérték a bíróságtól. A felperes szerint a Jobbik tendenciaszerűen folytat eljárást a média valamennyi szereplőjével szemben, napi gyakorisággal érkezik kifogás részükről, amelyben azt kifogásolják, hogy valamely jelentőséggel bíró vitatott kérdésről nem számolt be a médiaszolgáltató. A sajtószabadság alkotmányos jogával összeegyeztethetetlennek tartanák a felperesek, ha egy párt maga dönthetné el, hogy a nyilvános rendezvényen elhangzottakból mely mondatok, milyen sorrendben, milyen felvételek kíséretében kerüljenek egy híranyagba. Hangsúlyozták, hogy mind törvény mind az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján megállapítható, hogy egyetlen médiaszolgáltatónak sem kötelezettsége minden, a potenciális érintettek által fontosnak ítélt eseményről tudósítani. Ha a kiegyensúlyozottsági követelményt minden esetben kizárólag egy műsorszámon belül kellene érvényesítenie a műsorszolgáltatónak, az a szerkesztési szabadság olyan fokú sérelmét jelentené, amelyet a vélemény pluralizmusa, mint jogalkotói cél elérése nem igazol. Ráadásul a megjeleníteni kért nyilatkozat témája is különbözik, hiszen érdemben a határon túli magyarokat ért atrocitásokra vonatkozik, és nem a főrabbit ért inzultusra.

Az első fokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét szabályozó jogszabályi előírások érvényesülése, egy adott műsorszám vonatkozásában mindig egyedi vizsgálat alapján állapítható meg. A műsorszolgáltató akkor tesz eleget a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének, ha egy olyan műsorszámban, amelyben egy témáról, kizárólag egyoldalú álláspontok hangzanak el, legalább utalásszerűen tájékoztatással látja el a hallgatókat az ellenvélemények létezéséről.

A bíróság álláspontja szerint a közzétenni kért nyilatkozat tartalmában nem minősült a műsorszámokban elhangzottakkal ellentétes álláspontnak. Mivel a sugárzott műsorszámok témája kizárólag a nyugalmazott főrabbi személyét érő inzultus volt, ezzel szemben a Jobbik közölni kért nyilatkozata a határon túli magyarságról és az ellenük elkövetett támadásokról szólt, a közlemény témájában nem kapcsolódott a sugárzott tartalmakhoz, így nem tekinthető ellentétes álláspontnak. Mindezek alapján a bíróság meglátása szerint a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének sérelme sem valósult meg.

A fellebbezés tartalma

Az alperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a médiaszolgáltatók által nyújtott tájékoztatások nem szűkíthetők le kizárólag a nyugalmazott főrabbit ért inzultusra, mivel a tájékoztatás lényeges elemét képezte a különböző pártoknak és közéleti szereplőknek a támadásra adott reakciója. A párt szerint a megjeleníteni kért közlemény pont a főrabbi elleni támadás kapcsán megjelent reakciók súlya és száma ellenpéldájaként vetette fel a határon túli magyarság sérelmére elkövetett erőszakos cselekményekkel kapcsolatos kormányzati lépések hiányát (hangsúlyozták, hogy két rövid utalással a támadás tényével kapcsolatos kételyeiket is kifejezték). Így álláspontjuk szerint a közlemény kapcsolódott a témához és gyökeresen más álláspontot képviselt, ezért a kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettségnek megfelelően a szerkesztői szabadság aránytalan korlátozása nélkül, tárgyilagosan be lehetett volna számolni róla.

A Kúria megállapításai

A Kúria egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla döntésével. Megítélése szerint az ügyben annak volt relevanciája, hogy a nyugalmazott országos főrabbi személyét támadás érte. Ezen hírértékű közlemény kommentálásaként szerepelt azon körülmény, hogy a támadást elítélte a többi pártszervezet és a Kormány is. Álláspontja szerint ezen túlmenően nem rendelkezett hírértékkel az, hogy ezen esemény kapcsán a Jobbik egyéb területeken kialakított véleményének közlésére bírja rá a médiaszolgáltatókat.

A szerkesztői szabadsággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a médiaszolgáltató szabadon határozza meg a műsorszámban közzétett hírek körét, tehát a saját belátásuk szerint dönthetik el, hogy mely események tartanak számot közérdeklődésre, mely eseményekről számolnak be, kiket szólaltatnak meg. Senkinek sincs alanyi joga ahhoz, hogy bármely médiumban a szereplését, illetve véleménye közlését követelje. Az üggyel kapcsolatban kiemelte, hogy amennyiben a tájékoztatás csak és kizárólag a támadás megtörténtének bemutatására korlátozódott volna, akkor lehetett volna a kiegyensúlyozatlanság vádjával illetni a médiaszolgáltatót, illetve gyökeresen eltérő álláspont képviselete esetén. Mivel azonban a Jobbik nyilatkozata tényszerűen nem tagadta az inzultust és azzal nem is értett egyet, így markánsan eltérő, gyökeresen más álláspontot nem fogalmaztak meg.

Mindezek alapján a Kúria az első fokú ítéletet helyben hagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.III.37.715/2012/11.) a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2014/12. számában jelent meg.

---