Szerzői jogi védelem: a szerzői mű egyéni, eredeti jellege

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez című kiadvány második, átdolgozott kiadása átfogóan ismerteti a szerzői jog magyar, európai uniós és nemzetközi szabályrendszerét. A nagykommentár részletesen elemzi a legjelentősebb nemzetközi egyezményeket, a szerzői jogi törvényt, annak szakaszaihoz kapcsolódóan a vonatkozó uniós joganyagot, valamint a magyar joggyakorlaton túl részletesen bemutatja az Európai Unió Bírósága szerzői jogi döntéseit is. Az alábbiakban a szerzői jogi törvény 1. §-ához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely a szerzői mű egyéni, eredeti jellegével foglalkozik. A részlet szerzője dr. Gyertyánfy Péter.

A szerzői jogi védelem fennállásának másik pozitív feltétele, hogy az alkotás, mint a szellemi tevékenység eredménye, egyéni, eredeti jelleggel bírjon. Ez egyben az egyetlen „minőségi” követelmény, ha az alkotás létrehozatala területének behatárolását (irodalom, tudomány, művészet) „területi” követelménynek tekintjük. Ez másfelől azt jelenti, hogy „a védelemnek a mű egyéni, eredeti jellegén kívül más feltétele nincs, nem is lehet, az cenzúrát jelentene. Nem függhet tehát mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől” [Szjt. 1. § (3) bek., miniszteri indokolás az Szjt. 1–9. §-ához]. Nem csak a szép, a kritikus által magas színvonalúnak minősített film, hanem a „rossz” film is mű, ha önálló, egyéni szellemi alkotás eredménye. (Például: a hagyományos zeneelmélet számára kevés értéket hordozó könnyűzenei irányzat, a „techno” zene tekintetében mondta ki a szerzői jogi védelem alá tartozást az SzJSzT 43/2000. számú szakvélemény.)

A most tárgyalt második feltétel második részének első eleme – a mű a szerzőé legyen – azt jelenti, hogy a művet a szerzőhöz személyes kapcsolat fűzi; az szubjektíve eredeti, nem mástól vette át. A második elem – „szellemi tevékenységéből fakadó egyéni […] jelleg” – kifejezi, hogy csak egy olyan szellemi mozgástérben való választás lehet alkotás, ahol a szerzőnek lehetősége van alkotó szelleme eredeti módon történő kifejezésére. A feladatból adódó, nyilvánvaló vagy közhelyszerű megoldás nem elegendő; szükséges egy minimális színvonal (a minimális szint műtípusonként eltérő lehet). „Szellemi tevékenység” csakis emberhez kapcsolódhat – a szerzői mű csakis emberi alkotás lehet (lásd az Szjt. 4. §-át). (A számítógép segítségével alkotott művekről és a mesterséges intelligencia termékeiről a 4. §-nál szólunk.) A „szellemi tevékenységéből fakadó […] eredeti jelleg” – a harmadik elem – pedig azt jelenti, hogy a mű más alkotásoktól való megkülönböztethetősége a tartalmi és formai elemek kifejezésének módjában kell megnyilvánuljon. Vagyis az egyéni, eredeti jellegnek ki kell fejeződnie a művön [részben ezt jelenti a TRIPS 9. cikk (2) bekezdésének és a WCT 2. cikkének az a része, amely szerint a szerzői jogi védelem a kifejezésre („expression”), és nem a kifejezéssel közölt tartalomra irányul], vagyis az egyéni, eredeti jelleggel a tartalom gondolati kifejezésének, a tartalom megformált szövedékének kell bírnia. Ennek pontosnak és egyértelműen (objektíven) érzékelhetőnek kell lennie. Emiatt esik ki a szerzői jogi védelem alól egy étel akár sajátos íze (Levola Hengelo ügy, lásd a Kapcsolódó európai uniós joggyakorlat címszó alatt). Az elv alkalmazása nehéz lehet az absztrakt képzőművészet egyes alkotásainál, amelyek esetenként csak érzelmet, benyomást, hangulatot tükröznek.

A fentiek nem azt jelentik, hogy a szerzői jog a formát védi. A formának, a mű külvilág számára való megjelenésének természetesen jelentősége van a mű azonosíthatósága szempontjából. Az „azonosíthatóság” csak „nem elmúlót” jelent. Azonosíthatóság esetén a szóban forgó gondolatkifejezési forma mindig azonos érzetként reprodukálható. Elmúló mű/részlet például egy le nem jegyzett vagy nem rögzített zenei kadencia. Az azonosíthatóság, mint a gyakorlati jogvédelem természetes előfeltétele azonban nem egyenlő a rögzítettség követelményével. Ilyen követelményt ugyanis sem a nemzetközi egyezmények, sem a magyar jog nem tartalmaznak. Elvileg egy le nem jegyzett, de többek által azonosan ismert mű is lehet a szerzői jogvédelem tárgya [például egy le nem írt koreográfia, mint aminek az úgynevezett „villámcsődület” közösségi performansz (flashmob) is számít].

A kifejezés védelme igazodik a tartalom és a műfajta sajátosságaihoz. Másként „mérhető” egy könyvvitelt támogató számítógépi program és egy opera egyéni, eredeti jellege. Az előbbi esetben a funkció, a feladatteljesítéshez elengedhetetlen programmodulok és a paraméterek (a könyvvezetésre vonatkozó szabályok) nagymértékben szűkítik az egyéni, eredeti jelleg kifejezhetőségének terét, de két, egymástól függetlenül, önállóan alkotó programfejlesztő műve mégsem lesz egyforma. (Lásd: SzJSzT 21/2001.) Hasonlóképp, az építészet esetében is a „tervezőnek a fizikai törvények és építészeti előírások nyilvánvalóan szűkebb mozgási teret engednek, mint a képzőművészeti alkotásokat létrehozó szerzőnek.” (Lásd: SzJSzT 38/2001.) A szerzői jogi védelem és a szabadalmi oltalom tárgya sem ugyanaz. Az előbbié az azonosítható egyéni, eredeti külső és belső forma – ennek felelhet meg a szabadalmi leírás, mint irodalmi mű –, míg az utóbbié az absztrakt új (iparilag alkalmazható és feltalálói tevékenységet tükröző) műszaki megoldás (ezt írják le a szabadalmi igénypontok). A tényfeldolgozó dokumentummű sem a benne foglalt történelmi adatok és nem is azok kikutatása miatt áll szerzői jogi védelem alatt – mivel ezekben nem tükröződik (nem is tükröződhet) a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni-eredeti jelleg, ami a szerzői jogi oltalom alapfeltétele lenne –, hanem az alapul szolgáló tények sajátos rendszerbe építése, az interjúk folyamatos történetté szervezése, a fejezetek dramaturgiává szerkesztése azok a sajátosságai a műnek, ami miatt a dokumentummű szerzői műnek minősül, oltalom alatt áll. A grafikai alkotások többségénél is jellemző, hogy az esztétikumon túl funkcióval is rendelkeznek (például logó, képeslap, plakát, reklámkiadvány, brosúra, csomagolópapír, szakirodalmi illusztráció). Ilyen művek egyéni, eredeti jellegének vizsgálatánál a funkciót, mint az alkotás terét korlátozó tényezőt figyelembe kell venni.

Összességében azt lehet mondani, hogy az egyéni, eredeti jelleg megállapíthatóságának minimálisan az a feltétele, hogy a mű ne legyen más mű szolgai másolása.

Ennek az az oka, hogy a szerzői jogi védelemhez csak szubjektív újdonság kell [Szjt. 1. § (3) bek.], nem pedig objektív iparjogvédelmi újdonság jelleg, amely a védelemből a bár ugyancsak önállóan, de később keletkezett (bejelentett) és megoldásában azonos alkotásokat kizárja. Ezért a szerzői jogban az „újdonság” helyett inkább az „eredetiség” kifejezést használjuk. Itt, a szerzői jogban az azonos tárgyú, hasonló felépítésű „párhuzamos fejlesztések” (párhuzamosan alkotott önálló művek) egyidejű konkuráló védelmet élvezhetnek, hiszen ha más és más szubjektív azonosságúak (mindegyikük más alkotói személyiség egyéni, eredeti gondolati szövedéke, s így tükre is), a másokat kizáró teljes monopólium csak arra vonatkozik, ami úgyis csak az illető jogalany sajátja. Közös, azonos élményanyagból – együtt megélt eseményekből, közösen ismert tényekről – két ember két teljesen önálló szerzői művet alkothat. Ez az abszolút jog másokat nem zár el a műben foglalt eszme, gondolat, megoldás használatától. Ezzel függ össze a védelmi idő viszonylag hosszú tartama is (Szjt. 31. §).

A bírói gyakorlat messze visszanyúlóan igazolja a fenti tételt. „Szerzői jogi védelem tárgya csak olyan mű lehet, amely megalkotójának önálló, egyéni szellemi terméke. Ismert adatoknak, meglevő anyagnak feldolgozása is védelem alatt álló mű, ha ebben önálló, egyéni tevékenység nyilvánul meg, és az újszerűség bélyegét viseli magán.” (Kúria P.I.3581/1934.) „A felperes által készített kicsinyített vörösréz lemezdomborítás minimális szellemi munkával járó szolgai másolás. A felperes […] szerzői jogi védelemre jogszerűen igényt nem tarthat.” (Legfelsőbb Bíróság Pf.III.20.680/1967.) „A felperes által készített falipolc megtervezésénél (a felperes) általánosan ismert és használt formai elemeket, a funkcióból adódó arányokat és szokásos konstrukciót alkalmazott. A polc terve jellegzetesen egyéni karaktert nem tartalmaz.” (Legfelsőbb Bíróság Pf.III.21.105/1971.) „Szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki.” (BH1980. 332.) „A fotóművészeti alkotást rögzítő negatív kép laborálási munkáinak eredményeként létrehozott pozitív kidolgozási eljárás önmagában nem egyéni és eredeti alkotói folyamat, ezért szerzői jogokat nem keletkeztet.” (BH1992. 578.) [A döntés maga is kissé összecsúsztatja a tevékenységet annak eredményével, az alkotással. Helyesen a határozat úgy értendő, hogy a pozitív kép kidolgozóját […] nem illeti meg a szerzői jogvédelem, mert egyéni, eredeti jellege a felvétel eredményének, a negatív képnek lehet.] Az esztétikai értékelés mű minőség meghatározásában játszott szerepét igazolja a következő döntés: „A Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak a művészeti alkotásról kiadott értékelése önmagában nem alapítja meg a szerzői jogvédelmet.” (BH1990. 420.)

A zene esetében az egyéni-eredeti vonásokat a bírói gyakorlat (lásd a Kapcsolódó joggyakorlat címszó alatt) elsősorban a dallamvezetésben (a hangsor egyediségében) és a harmóniamenetben (akkordokban) keresi.

Az alkotási folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi védelemben részesülhetnek. Ez a szoftver esetében gyakori jelenség, de nemcsak a funkcionális művekre igaz. (Lásd még erről az Szjt. 16. §-ához a „mű azonosítható részeiről” írtakat és a kapcsolódó joggyakorlat példáit.)

Ha vitatott, hogy egy alkotás rendelkezik-e egyéni, eredeti jelleggel, a bíróság a szakkérdés eldöntésére szakértőt, mégpedig az SzJSzT-t rendeli ki (Szjt. 101. §). Az SzJSzT állást foglalt például abban, hogy belsőépítészeti alkotás lehet egy irodahelyiség, tárgyaló beépítésének vázlatterve és a megvalósított beépítés, mert az adott esetben egyéni, művészi színvonalú eredmény jött létre. (Lásd: SzJSzT 14/1991.) Abban a kérdésben, hogy egy sárgaréz öntvényekből és csövekből álló lépcsőkorlát, mint iparművészeti alkotás, védelemben részesül-e, a szakértő testület megállapította: az iparművész munkáját a kivitelezés színvonala emeli művészetté. Az adott esetben egyedi hajlítási, az építészeti kivitelezés hiányosságait is korrigálni képes eredeti megoldásokat kellett alkalmazni. (Lásd: SzJSzT 10/1992.) Ennek nyomán az ügyben eljáró bíróság a jogerős ítéletében megállapította: „Hogy egy mű szerzői jogvédelem alá esik-e vagy sem, azt kizárólag az alkotás jellege, és nem a megrendelő és a szerző megállapodása dönti el.” (Veszprém Megyei Bíróság P.20.145/1992.) Egy film kapcsán pedig azt mondta ki az SzJSzT egy szakvéleménye, hogy a „szerzői jogi védelemnek nem feltétele a mű hossza, illetve az, hogy a mű […] főcímet, »vége« főcímet és stáblistát tartalmazzon. A szerzői mű minőséget az sem »gyengíti« vagy korlátozza, ha az alkotás – adott esetben – műcímmel sem rendelkezik.” (Lásd: SzJSzT 23/2003.)

Nemleges véleményt nyilvánított az SzJSzT abban a kérdésben, hogy a mérleg (pénzügyi beszámoló) összeállítása és egy gazdálkodó szervezet készleteinek értékelése mű-e. „Ezeknek az anyagoknak az elkészítését, elkészítési módját jogszabályok határozzák meg, emellett évente azonos módon visszatérő feladatok ellátásáról van szó.” (Lásd: SzJSzT 8/1990.) „Az utcajegyzék nem minősül olyan sajátos, eredeti szellemi alkotásnak, amely szerzői jogi védelemre alkalmas lenne.” (Lásd: SzJSzT 12/1976., Legfelsőbb Bíróság Pf.III.20.471/1977.) „A (kockás) motívum a konyhai, élelmiszer-ipari felhasználásra utal, közismert, így a szerzői jog által megkívánt egyéni, eredeti jelleg nem mutatható ki.” (Lásd: SzJSzT 11/2002.) Egy meglévő járműből átalakított koromszállító jármű formaterve adott esetben azért nem részesült szerzői jogi oltalomban, mert a „műszaki terveket és az átalakított jármű kialakítását a jármű speciális funkciója, a kötelező műszaki és biztonsági (közlekedésbiztonsági) előírások, valamint az átalakítandó jármű formája alapvetően meghatározta, ez pedig a jelen esetben kizárja az egyéni, eredeti alkotásjelleget.” (Lásd: SzJSzT 28/2002.)

(A részlet szerzője dr. Gyertyánfy Péter)

---