Szigorúbban szabályozzák a pénzintézeteket

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az uniós elvárások megvalósítása, a magyar pénzügyi szektor korábbinál áttekinthetőbb és logikusabb szabályozásának megteremtése a célja a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvénynek, amely 2014. január 1-jén lépett hatályba – derül ki a Deloitte sajtóközleményéből.

Dr. Erdős Gábor, a Deloitte Legal hálózathoz tartozó ügyvédi iroda igazgatója elmondta:

Az új hitelintézeti törvény legjelentősebb változása azon alapul, hogy Magyarország köteles volt a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló európai uniós irányelvet (2013/16/EU irányelv) implementálni, illetve az Európai Unió által támasztott prudenciális követelményeknek való megfelelést biztosítani, amelyet az ún. „Tőkekövetelmény-rendelet” (575/2013/EU rendelet) szabályoz.

A Tőkekövetelmény-rendeletben előírt és az új hitelintézeti törvényben megjelenő  tőkepufferekre vonatkozó előírások azon fontos kívánalmat segítik elő, hogy a pénzügyi intézmények képesek legyenek a fizetőképesség megfelelő biztosítására. Így az új hitelintézeti törvény bevezeti:

–a fix mértékű tőkefenntartási puffert, amelyet a pénzügyi intézmény a minimális tőkeelőíráson és a pénzügyi szektor felügyelete (MNB) által esetlegesen előírt többlettőke-követelményen túl köteles képezni. Mértéke a teljes kockázati kitettség 2,5 százaléka. A hitelintézetek 2016. január 1-jével kezdődően kötelesek a tőkefenntartási puffer képzésére, amelynek mértéke 2019. január 1-jétől kezdődően kell, hogy a 2,5 százalékos mértéket elérje;

– az anticiklikus tőkepuffert, amelynek célja, hogy a hitelintézet a gazdasági növekedés időszakában elegendő tőkét halmozzon fel ahhoz, hogy egy esetleges válságos időszakban el tudja viselni a veszteségeket. Az anticiklikus tőkepuffert az intézményeknek a minimális tőkekövetelményen, az MNB által esetlegesen előírt többlettőke-követelményen és a tőkefenntartási pufferen felül kell képeznie. Mértékét az MNB határozza meg és az a teljes kockázati kitettség 2,5 százalékában került maximalizálásra. Az anticiklikus tőkepuffert legkésőbb 2019. január 1-jétől kötelesek a hitelintézetek képezni;

– az előzőekben felsorolt tőkerátákon felül az úgynevezett pótlólagos tőkepuffert egyes hitelintézetek számára, amelyek különös kockázatot jelentenek az európai, illetve nemzetközi pénzügyi rendszerre nézve. Az MNB határozza meg e hitelintézetek körét és ezen túlmenően a rájuk alkalmazandó pótlólagos tőkepuffer mértékét is, amely a teljes kockázati kitettség 2 százalékban került maximalizálásra. Ezen hitelintézetek 2016. január 1-jével kezdődően kötelesek a tőkefenntartási puffer képzésére;

– az előzőekben felsorolt tőkerátákon felül a rendszerkockázati tőkepuffert, amelynek az alkalmazása azonban az MNB döntésén alapul. A tőkepuffer elsődleges célja, hogy azon hosszú távú, nem ciklikus, rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok megelőzhetőek és csökkenthetőek legyenek, amelyek a pénzügyi rendszer zavarának veszélyét hordozzák, és esetlegesen súlyos kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak egy adott állam pénzügyi rendszerére és reálgazdaságára nézve. A rendszerkockázati tőkepuffert a hitelintézet egyedi, szubkonszolidált vagy összevont alapon képzi, mértékét és az érintettek kitettségének körét az MNB határozza meg.

Dr. Erdős Gábor elmondta:

A tőkemegfelelési szabályok alkalmazásához szükséges, hogy a hitelintézetek áttekinthető szervezeti felépítéssel és vállalatirányítással rendelkezzenek ahhoz, hogy a fenti módszereket megalapozottan, felkészülten és megfelelően tudják az intézmény működésének egészében alkalmazni. Az új hitelintézeti törvény szigorú szabályokat ír elő a vállalatirányítási rendszerekre és eljárásokra vonatkozó követelmények tekintetében. Olyan szabályokat vezet be, amelyek célja a vezető testület által végzett kockázatellenőrzés hatékonyságának fokozása, valamint a kockázatkezelési funkció javítása. A szabályozás célja továbbá a vezető testület megfelelőségének és sokszínűségének biztosítása, illetve – ennek elősegítése érdekében – az arányossági elvek alapján jelölő bizottság felállításának előírása. Emellett kockázatkezelő bizottság felállításáról is rendelkezik azon hitelintézetek esetében, amelyek magas piaci részesedéssel rendelkeznek.

---