Tíz éve hatályos a Ptk. – Szemelvények a Polgári Jog Online folyóiratból (12. rész) – A magánautonómia határa, avagy gondolatok a kötbérmérséklésről
Sorozatunk tizenkettedik részében Bíró Levente írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2021. évi 9-10. számában jelent meg.
Tíz évvel ezelőtt, 2014. március 15-én lépett hatályba a 2013-ban elfogadott polgári törvénykönyv. Ebből az alkalomból közlünk szemelvényeket a 2016-ban útjára indított Polgári Jog Online szakfolyóiratból, amelynek középpontjában olyan kérdések állnak, amelyeket az újrakodifikált kódex előkészítésének folyamata vetett fel, és amelyek esetleg máig nem kerültek nyugvópontra, vagy a törvény alkalmazási gyakorlata hozott felszínre. Sorozatunk tizenkettedik részében Bíró Levente írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2021. évi 9-10. számában jelent meg.
Már elérhető a Ptk. 10. évfordulójára összeállított Polgári Jog Modul, mely nagykommentárokkal, magyarázatokkal, szakkönyvekkel és szakcikkekkel, továbbá iratmintákkal és társasági jogi navigátorokkal nyújt segítséget a mindennapi munkához.
Biró Levente: A magánautonómia határa, avagy néhány gondolat a kötbér mérsékléséről
1. Bevezetés
[1] Szerződést kötünk, amikor színházba megyünk, a parkolásért vagy éppen a vonaljegyért fizetünk. A gazdasági szereplők közötti kockázatok megosztásának olyan láthatatlan hálózata ez, amely folyamatos támaszt ad mindennapos gazdasági működésünknek. E szféra a felek autonómiájának otthona, hiszen a potenciális kockázatokat és gazdasági működésüket is a szerződéses felek ismerik a legjobban, így ez tud teret adni hatékony kereskedelmi gyakorlatuknak.
[2] „
A magánautonómia széles körű elismerése, az alanyi jogok szabad gyakorlásának axiomatikus tétele, a szerződések világában a szerződési szabadságban ölt testet.”[1]
[3] A szerződési szabadság korlátját képezheti – többek között –, hogy a jogintézményeket céljuknak, illetve a jogrendszerben betöltött szerepüknek megfelelően használjuk. A szerződéses felek magánautonómiájának határát a jogalkotó jelöli ki. Hol kógens (eltérést nem engedő), hol olyan módon, hogy kivételesen lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy beavatkozzanak a felek szerződési szabadságába. Így van ez a kötbér esetében is, ami egy – a teljesítési készséget fokozó – szerződéses biztosíték, mely úgymond
„motiválja” a feleket a szerződésszerű teljesítésben. Emellett átalány-kártérítésként is szolgál, amelynek segítségével a jogosult kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e [Ptk. 6:186. § (3) bekezdés]. Ez azonban nem jelenthet korlátlan szerzést, és a kötbért átalány-kártérítési jellege miatt nem lehet teljesen kivonni a magánjog egyik alaptételének hatásköréből, a káronszerzés tilalmának elvéből. E jogelv húzódik meg az alábbiakban kifejtett jogintézmény, a kötbér mérséklése mögött is. Ez lehetővé teszi, hogy a káronszerzés tilalmának elve korlátot szabjon a kötbér esetleges visszaélésszerű használatának, illetve biztosítsa annak elsődleges funkcióját, a szerződés teljesítését.
[4] A kötbér használatánál is érdemes előre tudatosítani, hogy a felek szerződési szabadsága e tárgyban sem korlátlan, hiszen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:188. §-a szerint a túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
[5] Ez szilárd jogtörténeti hagyományokon alapul a magyar magánjogban, hiszen a Curia egy 1904-es ítéletében
[2] is kimondta már, hogy
„[a] kötbér, ha ahhoz az érdekhez mérten, aminek biztosítására kiköttetett, aránytalanul magas, akkor az a bíróság által megfelelően mérsékelhető.”
[6] Jelen összefoglaló célja a hivatkozott Ptk. szakasz bíróságok által kimunkált sarokpontjainak bemutatása, a kötbér megszorító értelmezésével kapcsolatos bírósági gyakorlat, illetve a – gyakorlatban megjelenő – felső határ nélküli késedelmi kötbér használatával kapcsolatos kockázatok bemutatása.
2. A kötbér mérséklésének főbb szempontjai
[7] A vonatkozó bírói gyakorlat alapján – melyet az alábbiakban ismertetünk – a kötbér mérséklése körében elsődlegesen az arányosság követelményét, tehát a szerződéssel érintett szolgáltatás értékét és a kötbér egymáshoz viszonyított arányát szükséges vizsgálni. A kötbérnek a vállalkozói díjat megközelítő nagyságrendje nyilvánvalóan eltúlzott és aránytalan (BDT2011. 2487.).
[8] Az alábbiakban ismertetett további szempontok – az arányosság követelményének alapvető érvényesítése mellett – kiegészítésképpen kerülhetnek egy bírósági eljárás során értékelésre (BH2017. 89.). A bíróság mérlegelése során górcső alá vetheti az alábbi szempontokat is (Debreceni Ítélőtábla Gf.30.165/2019/12.).
2.1. A szerződéses teljesítéshez képest az elmaradt, illetve késedelemmel érintett teljesítés aránya
[9] A bíróságok a szerződésszegés súlyosságának megítélésének körében mérlegelés alá vonhatják, hogy a szerződésben vállalt szolgáltatásnak milyen mértéke érintett a késedelemmel és ez milyen arányban áll a szerződésszerűen teljesített szolgáltatással.
[10] Az ítélet alapjául szolgáló tényállásban egy ingatlan pályázat útján történő értékesítésének keretében az alperes a felperesi önkormányzattal szemben szerződéses kötelezettségként vállalta – a tervezett felépítménnyel kapcsolatban – egy úgynevezett 150 férőhelyes közparkoló kialakítását. A felperes mint eladó, valamint az alperes mint a pályázat nyertes vevője között jött létre az adásvételi szerződés bruttó 104 200 000 Ft összegben. A szerződéses felek emellett úgy rendelkeztek, hogy a szerződés alatti bármely kötelezettség határidőre történő teljesítésének elmulasztása esetén az alperest felső határ nélküli, napi 50 000 Ft-os kötbérfizetés terheli. A perben a felperes elsősorban a szerződés szerinti határidő lejártakor 150 parkoló helyett teljesített 111 parkolóhely létesítését sérelmezte, és e késedelmet mint szerződésszegést jelölte meg kötbérkövetelésének alapjául, melynek következtében 39 600 000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[11] A bíróság úgy ítélte meg, hogy bár kétségtelen, hogy az alperes 39 parkolóhely létesítésével késedelembe esett, de azt is szükséges mérlegelni, hogy a vállalt kötelezettségét nagyságrendileg 75%-ban teljesítette, és e részben a szerződés teljesült. Emellett a felperest nem érte számottevő kár és az alperes szerződésszegő magatartását is enyhébben lehetett megítélni, amennyiben az alperes intézkedéseket tett a parkolóhelyek számának bővítésére. Ennek következtében a bíróság megalapozottnak látta a felső határ nélküli késedelmi kötbér mérséklését, és annak mértékét a teljesítés mintegy 75%-os arányához képest, illetve nagyságrendileg azzal arányban 10 000 000 Ft-ban mérsékelte.
[12] Az ismertetett eset ritka példája annak, ahol egy egyszerű matematikai megoldással egyensúlyt lehet teremteni a szerződéses felek, az okozott érdeksérelem és a kötbérmérséklés jogintézménye között (BDT2017. 3716.).
2.2. A jogosult teljesítéshez fűződő érdeke
[13] A jogosult teljesítéshez fűződő érdekének kérdéskörét jól szemlélteti az alábbi bírósági ítélet. Ebben az esetben az alperes egyedüli részvényese volt egy banknak, melyben a felperes – a bank tőkeemelés során kibocsátott részvényeinek 3 000 000 000 Ft névértéken történő lejegyzésével – 49%-os részesedést szerzett. A tranzakció következtében a bank 6 122 000 100 Ft jegyzett tőkéjéből az alperest 51%-os, a felperest 49%-os részesedés illette meg. A felek együttműködésük keretét szindikátusi szerződéssel szabályozták. A szindikátusi szerződésben az alperes vállalta, hogy a felperes részesedésszerzéséig tartó időszakra kizárólag őt terheli a bank tőkehelyzetének rendezése, a veszteségek pótlása, és megteszi a nem megfelelő tőkehelyzet orvoslásához szükséges lépéseket. Az alperes vállalta, hogy a kitűzött határidőig olyan mértékű ázsiós tőkeemelést fog végrehajtani, amelynek következtében a bank saját tőkéje el fogja érni vagy meg fogja haladni a bank jegyzett tőkéjét. Az alperes e kötelezettségét a szindikátusi szerződésben vállalt késedelmi kötbér-kötelezettség biztosította. Ennek mértéke a teljesíteni elmulasztott tőkepótlásnak akkora hányada, mint amekkora a felek által tűzött határnapon a felperes tulajdoni részesedésének aránya volt a bank jegyzett tőkéjéből. Az alperes a bank és a felperes felhívása ellenére a tőkeemelési kötelezettségét nem teljesítette, így a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti eljárásának következtében a bank tevékenységi engedélye visszavonásra került, és elrendelték a bank végelszámolását.
[14] Az alperes szerződésszegése miatt a felperes – többek között – 1 430 260 559 Ft kötbér és késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes – többek között – a kötbér mérséklésére vonatkozó ellenkérelmet terjesztett elő.
[15] A fentiek fényében a bíróság úgy ítélte meg, hogy a kötbér mérséklésére nincs mód, hiszen a felperes teljesítéshez fűződő érdeke olyan mértékű volt, amely nem tette lehetővé a kötbér mérséklését. Ebben a relációban az érvényesített kötbér mértéke és az alperes kötelezettségének elmaradásának következményei (a jogosult teljesítéshez fűződő érdeke) kerültek értékelés alá. A bank tőkehelyzetének rendezésére vállalt alperesi kötelezettség olyan súlyú volt, melynek elmaradása veszélyeztette a bank szabályszerű működését, és elvezetett a tevékenységi engedélyeinek visszavonásához, illetve a bank végelszámolásához, ezért a felek által kikötött késedelmi kötbér mértéke arányban állt a jogosult teljesítéshez fűződő érdekével, így a bíróság nem látta indokoltnak a kötbér mérséklését (Kúria Pfv.20.486/2018/15.).
[16] Ebben az esetben – tekintettel a jogviszony atipikus jellegére – a bíróság a jogosulti érdeket értékelte a legfőbb szempontnak, ami felülkerekedett az arányosság követelményén, mint a bírósági gyakorlatban alapelvként lefektetett elsődleges szemponton is.
2.3. A szerződésszegő magatartás súlya
[17] A bíróság a szerződésszegő fél magatartása vétkességének fokát is mérlegelheti. Jó példa erre a 2.1 pontban bemutatott eset is, ahol a bíróság figyelembe vette a kötbér mérséklése körében, hogy a vevő a késedelem ellenére is tett intézkedéseket a szerződésnek megfelelő számú közparkoló-férőhely létrehozásáért. A per alatt a kivitelezés már folyamatban volt, ezért a bíróság is úgy fogalmazott, hogy az alperesi szerződésszegő fél magatartását enyhébben lehet megítélni, és ezt a kötbér mérséklésének megalapozásaként fogadta el (BDT2017. 3716.). Emellett ismert olyan eset is, ahol a bíróság egy hirtelen megjelenő gazdasági válság következményeit, nevezetesen az ingatlanpiacon leállt finanszírozást értékelte úgy, hogy az jelentősen megnehezítette az adott ingatlanprojekt kivitelezésének határidőben történő megkezdését, így a kötelezett szerződésszegő magatartása enyhébben volt megítélhető (Kúria Pfv.21.648/2016/6.).
[18] A szerződésszegő magatartás megítélésére értelemszerűen hatással lehetnek az alapul fekvő szerződés rendelkezései is. Így például, ha a felek megállapodása bizonyos szerződésszegő magatartásokat
„súlyos szerződésszegésként” értékel, akkor az a kötbérmérséklés ellenében kerülhet értékelésre. Következésképpen, a mérséklés alapjaként szolgálhat, ha az eset körülményeire tekintettel a követelt kötbér mértéke nem igazodik a szerződésszegés súlyához (BDT2020. 4116.).
2.4. Az okozott hátrány nagysága
[19] Az okozott hátrány nagysága, így például a szerződésszegéssel a jogosultnak okozott kár mértéke is értékelésre kerülhet. Ez abból is ered, hogy a káronszerzés tilalmának elve meghúzódik a kötbér mérséklésének jogintézménye mögött. Példaként említhető az a bírósági eset, ahol a felperes mint eladó és az alperes mint vevő két ingatlanra összesen 82 300 000 Ft + áfa értékben ingatlan-adásvételi szerződést kötött egymással. Ennek során az alperes vevő vállalta, hogy a vonatkozó építési rendelet előírásainak megfelelőn beépíti az ingatlanokat és négy éven belül megszerzi azokra a jogerős használatbavételi engedélyt. A felek az alperes kötelezettségét 25 000, illetve 30 000 Ft/nap mértékű késedelmi kötbérfizetési kötelezettséggel biztosították. Az alperes bár az ingatlanokért fizetendő vételárat maradéktalanul megfizette, viszont a beruházás kivitelezését nem teljesítette határidőben. Ennek következtében a felperes mint eladó összesen 50 015 000 Ft-nak megfelelő késedelmi kötbérkövetelést és ezen összeg törvényes késedelmi kamatát érvényesítette az alperessel szemben. Az alperes – többek között – a kötbér mérséklését kérte a bíróságtól.
[20] A bíróság ítéletében a kötbér mérséklésének alátámasztása mellett értékelte, hogy a vevő fő szerződéses kötelezettségét az eladóval szemben maradéktalanul határidőben teljesítette, így az ingatlanok vételárát megfizette. Emellett pedig megállapította, hogy a felperesnek az ingatlanok beépítésének az elmaradása miatt kára, tényleges vagyoni hátránya nem keletkezett és ezt a kötbér mérséklésének egyik indokaként fogadta el, ezért az érvényesített kötbért 25 000 000 Ft-ban mérsékelte (Kúria Pfv.21.648/2016/6.). Ennek következtében a szerződésszegéssel okozott hátrány olyan objektív szempontként kerülhet értékelésre, mely képes megmutatni a szerződésszegő fél magatartásának következményeit, így például az okozott kár mértékét (Kúria Pfv.20.348/2016/4.).
2.5. A szerződéskötés körülményei, a teljesítés reális alapjának szerződéskötéskori fennállta
[21] E szempont körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a szerződéskötés időpontjában a teljesítés reális volt-e. Amennyiben igen, akkor ezt a mérséklés egyik indokaként értékelheti. Erre is példát ad egyrészről a 2.4. pontban bemutatott eset, ahol a bíróság a jelen 2.5 pontban bemutatott szempontot a mérséklés mellett fogadta el és úgy fogalmazott, hogy az ingatlan-adásvételi szerződés megkötésekor a teljesítés reális volt, amit az ingatlanprojekt finanszírozására megkötött hitelszerződés is alátámasztott, tekintettel arra, hogy a hitelező csak reális üzleti terv, megfelelő fedezet és hitelbiztosíték megléte mellett láthatta reálisnak a finanszírozás nyújtását (Kúria Pfv.21.648/2016/6.). Továbbá, e szempont úgy is megjelenik a gyakorlatban, hogy a szerződésszegő fél alkalmassága egy, a szerződéskötést megelőző közbeszerzési eljárásban már vizsgálat alá került, és ez alátámasztja azt, hogy a teljesítésnek reális alapja volt (Debreceni Ítélőtábla Gf.30.165/2019/12.).
[22] Álláspontunk szerint a jelen pont szerinti szempont bár a gyakorlatban több esetkörben is megjelenik, de a kötbérmérséklés megítélésénél valójában irreleváns. Hiszen a kötelezett abban az esetben is „
büntethető”, ha a szerződéskötés pillanatában olyan kötelezettséget vállalt, ami reális volt, de nem teljesítette azt és akkor is, ha olyan kötelezettséget vállalt, ami már a szerződéskötés pillanatában sem volt reális. Jelentőséget legfeljebb annak lehet tulajdonítani, ha a szerződéskötést követően olyan körülmények következtek be, amelyek miatt a kötelezett szerződésszegő magatartását enyhébben lehet megítélni.
2.6. A teljes kötbér kiszabása nem ró-e a szerződésszegő félre a kötbér ösztönző hatásán túlmenően – átalány-kártérítés jellege szempontjából is – aránytalanul súlyos terhet
[23] Itt jelenik meg igazán a kötbér polgári jogi funkciója, mely szerint e jogintézmény elsődleges rendeltetése a teljesítés elősegítése. Álláspontunk szerint leginkább ezzel áll szemben a gyakorlatban elterjedt felső határ nélküli késedelmi kötbér esete, melynek problematikáját a 4. pont alatt járjuk körül.
2.7. A felek vagyoni helyzete
[24] A kötbér mérséklése során figyelemmel kell lenni arra, hogy a teljes kötbér összege a szerződésszegő félre nem jelent-e rendkívüli terhet, ezért e körbe bevonható a felek vagyoni helyzetének vizsgálata is (Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.021/2018/6.). A felek vagyoni helyzetének vizsgálata mint a kötbér mérséklését megalapozó indok elsősorban természetes személyek közötti jogviszonyokban lehet irányadó, hiszen nyilvánvalóan nem támogatandó, hogy a felek irreális, kikényszeríthetetlen mértékű kötbérben állapodjanak meg egymással, és éppen ezért indokolt, hogy a felek a vagyoni helyzetüknek megfelelő, reális kötelezettségeket vállaljanak.
[25] Jogi személyek esetében azt gondoljuk, hogy ennek a vizsgálatnak egy magasabb mércén kell megtörténnie, így a vagyoni helyzetük vizsgálata és annak a kötbér mérséklése alapjául való elfogadása a polgári jog edukációs hatásán már kívül áll, és a többi ismertetett szempont elégséges perspektívát nyújt ahhoz, hogy a kötbér mértéke, illetve annak mérséklésének vizsgálata kellően megalapozott legyen.
2.8. A szerződésszegés felderíthetősége és a kötbér funkciója az adott szerződésben
[26] A fentiek fényében magyarázatra szorul az a jelenség, hogy ha a kötbérnek a szerződéses szolgáltatás értékét megközelítő nagyságrendje
„kétségkívül és nyilvánvalóan aránytalan”, akkor mi magyarázza a vonaljegy meg nem váltása esetén fizetendő magas pótdíjat. Példánk azért releváns, mert a pótdíj valójában kötbérnek minősül, hiszen a Budapesti Közlekedési Központ (a továbbiakban: BKK) szabályzata általánosan és egységes szerkezetbe foglalja azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a BKK által nyújtott szolgáltatást igénybe vevőkre vonatkoznak. Ilyen kötelezettség az is, hogy a szolgáltatást igénybe vevők – többek között – vonaljegyet kötelesek váltani. Ennek teljesítésének elmulasztása az utas oldalán jelentkező szerződésszegés, amit a BKK – annak tartalma szerint elbírálva – kötbér
[3] fizetésével szankcionál.
[27] Jelen ponthoz vegyük példának a BKK jelenlegi szabályzatát, illetve az összefoglaló megírásának időpontjában alkalmazandó 1 db vonaljegy árát. A BKK által nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez szükséges 1 db vonaljegy ára 350 Ft, amely a szolgáltatás értékének minősül. Vonaljegy vételének elmulasztása esetén az alkalmazandó pótdíj helyszínen fizetve 8 000 Ft, illetve 30 napon belül 16 000 Ft, amely szemmel láthatóan jócskán meghaladja a szolgáltatás értékét.
[28] A fentiekben ismertetett indokok és szempontrendszer ellenére mégsem tanácsoljuk senkinek, hogy tömeges pereket indítson egy esetleges mérséklés reményében, hanem inkább azt, hogy vegyen vonaljegyet. Javasoljuk ezt elsősorban azért, mert a magas kötbérnek ebben az esetben az a mögöttes indoka, hogy a szerződésszegés felderíthetőségének költsége, illetve a látencia kiemelkedően magas és ennek költségét részben az utazók közös kockázatközössége viseli, és részben ez jelenik meg a magas kötbér mértékében is. A kötbér mérséklésének körében vizsgálat alá kerülhet a szerződésszegés felderíthetőségének kérdésköre, illetve a kötbér funkciójának az adott szerződésben betöltött szerepe is.
[29] Jól látható, hogy a kötbér mérséklésének a Ptk.-ban mindösszesen egy szakaszból álló jogszabályi alapja mögött terjedelmes polgári joggyakorlat lelhető fel. A fent ismertetett szempontok szükséges garanciákat és támpontokat adnak, hiszen a kötbér bíróság általi mérséklése súlyos beavatkozás a szerződéses feleket megillető autonómiába. A bíróságok általi beavatkozásra szükség lehet, hiszen közérdek fűződik ahhoz, hogy a felek a szerződéskötés során alkalmazott jogintézményeket rendeltetésüknek megfelelően alkalmazzák. Ez biztosíthatja a kereskedelmi gyakorlat hatékony működését is, melyen keresztül elkerülhető egy esetleges későbbi peres eljárás és az ezzel kapcsolatos alternatív költségek megjelenése is.
[30] Különösen így van ez – a hazai joggyakorlatban fellelhető – azon szerződési gyakorlat esetén, ahol a felek a szerződésükben alkalmazott késedelmi kötbér mértékét nem korlátozzák, ezért annak nem lesz felső határa.
[4] E gyakorlattal kapcsolatos problémákat és kockázatokat a 4. pont alatt mutatjuk be.
3. A kötbér megszorító értelmezése
[31] Kötbér kikötésére nemcsak a Ptk.-ban nevesített esetekben kerülhet sor, hanem az bármely szerződéses kötelezettség megszegéséhez kapcsolódhat. Ennek megfelelő alátámasztásához pedig szükséges, hogy e kikötések világosak, egyértelműek és kifejezettek legyenek (EBH2016. P.4.). A kötbérrel biztosított – egymástól különböző – kötelezettségekből szükségszerűen következik, hogy e kikötések nem értelmezhetőek kiterjesztően, hiszen enélkül a biztosított kötelezettségek nem lehetnének egyértelműen elhatárolhatóak egymástól. Ez pedig csak további szerződéses vitákat eredményezhetne. Következésképpen a kötbér megítélésének csak akkor van helye, ha az ahhoz való jogosultság a szerződéses rendelkezésekből határozottan megállapítható (Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.414/2018/9.). E gondolatmenetből érthető meg az a következetes bírói gyakorlat is, ami amellett áll ki, hogyha a felek a szerződésükben meghiúsulási kötbért nem, csak késedelmi kötbért kötöttek ki, akkor a teljesítés meghiúsulása esetén a jogosult késedelmi kötbért nem követelhet (BH1997. 180.). E kialakított gyakorlat azonban abból a szempontból vitatható, hogy a nem teljesítést – a legtöbb esetben – szükségszerűen megelőzi a késedelem. Egy laikus szerződéses fél pedig éppen azért köt ki a szerződésében kötbért, hogy a kötelezett szerződésszegése esetén ne kelljen bizonyítania kárának nagyságát. Azonban, ha a szerződő felek a nem teljesítés esetére nem kötnek ki kötbért, akkor a szerződéses teljesítés meghiúsulása esetén a jogosult késedelmi kötbér követelését sem érvényesítheti.
[32] Első ránézésre ez a gyakorlati álláspont valóban vitathatónak tűnik, amennyiben a jogosultat kvázi megfosztja a késedelemből eredő igényétől. Álláspontunk szerint a jogosultat azonban nem éri olyan súlyú érdeksérelem, amit a bíróságnak el kellene hárítania, hiszen kártérítés jogcím alatt szabadon érvényesítheti követelését a szerződésszegő féllel szemben. Emellett a felek szerződési akarata sem terjedt ki arra, hogy a szerződés nem teljesítése esetén kötbér terhelje a kötelezettet. Abban az esetben pedig, ha a jogosultat valójában nem érte kár, és ezért kártérítés címen nincs mit érvényesítenie, akkor még kevésbé látjuk megalapozottnak, hogy a bíróság megítélje a jogosultnak – a korábbi gyakorlattal szemben – a késedelmi kötbérrel kapcsolatos igényét.
[33] Következésképpen, a kötbér megszorító értelmezése nem fosztja meg a jogosultat igényétől, hiszen amennyiben kára keletkezett, úgy azt kártérítés jogcímen szabadon érvényesítheti. A szerződésszegéssel kapcsolatos kár és/vagy érdeksérelem hiányában – a káronszerzés tilalmával összhangban – nem indokolt a nem létező vagyoni érdeksérelmet elhárítani.
4. A felső határ nélküli késedelmi kötbérről
[34] A felső határ nélküli késedelmi kötbér több problémát is felvet. Egyrészről, a konstrukció magában hordozza egy potenciális peres eljárás kockázatát, amelynek keretében jelentős esély van a bíróság általi mérséklésre, ha annak egyéb feltételei is fennállnak. Másrészről, e szerződéses feltétel álláspontunk szerint könnyen szembe kerülhet a szerződési jog egyik meghatározó alapelvével, a pacta sunt servanda-val (
„a szerződéseket teljesíteni kell”) és a kötbér mint jogintézmény alapvető rendeltetésével. Hiszen képzeljünk el egy példát, ahol a késedelmi kötbér felső határ nélküli, azonban a felek a meghiúsulási kötbért a szerződéses szolgáltatás értékének 10%-ában korlátozták. Ilyen esetben e szerződéses kikötés elvezethet oda, hogy a kötelezettnek jobban megérheti vállalni – a meghiúsulási kötbér kifizetése mellett – azt, hogy nem teljesít. Ez a helyzet jól láthatóan szemben áll a szerződési jog idézett alapelvével. A szerződés teljesítése olyan alapvető elsődleges szerződési érdek, amelynek le kell képződnie a szerződések tartalmában.
[5]
[35] A kötbér egy teljesítési készséget fokozó szerződési biztosíték, elsődleges funkciója
[6] és legfőbb polgári jogi rendeltetése, hogy elősegítse a szerződés teljesítését. Tehát a kötbér fő funkciója az ösztönzés és nem a reparáció.
[7] Egy felső határ nélküli késedelmi kötbér esetén olyan helyzet állhat elő, hogy egy ponton túl e konstrukció szerződésszegésre ösztönözhet, hiszen reális a kockázata annak, hogy a felhalmozódott késedelmi kötbér – a kötelezett késedelme esetén – oly mértéket érhet el, ami meghaladhatja a meghiúsulási kötbér mértékét is. Ez azt a következményt vonhatja maga után, hogy a kötelezett gazdaságilag jobban járhat a szerződés felmondásával, mint annak – késedelmes – teljesítésével. Ez akár olyan abszurd esetekhez is vezethet, hogy a szerződéses kötelezett jobban járhat a szerződés felmondásával, mint a késedelmes teljesítéssel, illetve a jogosultnak jobban érdekében állhat a késedelmes, mint a szerződésszerű teljesítés. A kötelezetti magatartást azonban némileg árnyalja, illetve további mérlegelendő szempont, hogy szándékos szerződésszegésével kárt okoz(hat) a jogosultnak és ezért annak teljes kárát köteles lenne megtéríteni [Ptk. 6:143. § (3) bekezdés], hiszen a jogosult a kötbért meghaladó kárát is érvényesítheti [Ptk. 6:187. § (3) bekezdés]. Extrém esetekben a vázolt eset akár oda is vezethet, hogy a felső határ nélküli késedelmi kötbér miatt a jogosult a szerződéses szolgáltatáshoz akár ingyen is hozzájuthatna.
[36] Továbbá, egy szerződés teljesítése során aránytalansághoz és a szerződéses jogintézmények nem rendeltetésszerű alkalmazásához vezethet, ha a szerződésben vállalt késedelmi kötbér mértéke meghaladhatja a meghiúsulási kötbér mértékét. Dogmatikailag a késedelem egy időleges szerződésszegés, ellentétben a szerződéses cél teljes meghiúsulásával, mely egy végleges állapotot eredményez. E különbségnek le kellene képződnie a szerződéssel kapcsolatos jogkövetkezmények alkalmazása során is, ellenkező esetben egy olyan helyzet állhat elő, amelyben veszélyeztetve lehet a szerződés teljesítése.
[37] Jelen 4. pontban írtak következtében a felső határ nélküli késedelmi kötbér mint szerződéses konstrukció ellentétes a polgári jog alapelveivel, illetve a kötbér mint jogintézmény immanens polgári jogi rendeltetésével. Emiatt könnyen alapjául szolgálhat egy későbbi vitarendezéssel kapcsolatos eljárásnak, melynek keretében indokolt lehet annak bíróság általi mérséklése. Mindezek következtében, a késedelmi kötbért mind gyakorlati, mind elméleti okok miatt indokolt valamilyen módon korlátozni.
[38] A jelen összefoglaló tárgyaként szolgált jogintézmény mögött tartalmas bírósági esetjog és szerződéses jogviták sora húzódik meg. Éppen ezért indokolt lenne valamilyen egységes irányt kialakítani azzal kapcsolatosan, hogy mikor minősül „
túlzó mértékűnek” a kötbér. Javaslatunk az, hogy főszabály szerint az arányosság követelményéből kiindulva – a szerződéses szolgáltatás értékéhez viszonyítva – a kötbér 40%-os mértéke felett legyen csak alapja a kötbér mérséklésének. Olyan atipikus szerződéseknél pedig, ahol az arányosság elvét a kötbér mérséklésének vizsgálatakor nem lehet figyelembe venni, ott a bírósági mérlegeléshez az arányosság vizsgálata nélkül is megfelelő eszközállomány áll rendelkezésre (Kúria Pfv. 20.486/2018/15.).
Lábjegyzetek:
[1] Vékás Lajos: A Ptk. 6:59. § szakaszához fűzött kommentár. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez [online]. In: Jogtár. Wolters Kluwer, Budapest, 2013.04.15. [2021.03.01.]
[2] A Curia 1904. szeptember 30-i I.G. 143. sz. ítélete
[3] Ptk. 6:186. § (1) A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést
[4] Eltérően a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott azon szerződéses gyakorlattól, ahol a késedelmi kötbér mértékét a meghiúsulási kötbérben korlátozzák
[5] Kérdéses, hogy helyes-e a kötbér szerzésében való érdekeltséget felkelteni ott, ahol nincs meg az elsődleges érdekeltség a reális teljesítésben, a másik fél jogszerű magatartásában. Eörsi Gyula: A tervszerződések. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957, 410. o.
[6] A Kúria Pfv. 21.648/2016/6. ítélete szerint a bíróság számára kivételes lehetőség a mérséklés alkalmazása, amelynek során a kialakult bírói gyakorlat szerint az eset összes körülményére és a kötbér funkciójára is figyelemmel kell lenni
[7] Eörsi Gyula: A tervszerződések. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957, 396. o.