Tíz éve hatályos a Ptk. – Szemelvények a Polgári Jog Online folyóiratból (2. rész) Írásbeli forma az új Ptk.-ban

Kovács Krisztián: Írásbeli forma az új Ptk.-ban

Hivatkozott jogszabályhelyek: Ptk. 6:7. § (3), Bécsi Vételi Egyezmény 11. cikk

Bevezetés^[2]

Verba volant, scripta manent – tartja a mondás; de vajon miben ragadható meg leginkább az írásbeliség funkciója? Valószínűleg a bizonyítás során van a legnagyobb jelentősége: a szavakkal szemben az írás – elméletben – maradéktalanul alkalmas a nyilatkozat tartalmának visszaadására, elkerülhető vele az eltérő emlékezetből vagy érdekből fakadó torzulás. A szóban érvényesen megköthető szerződéseket is rendszeresen írásba foglalják, mely azonban nem az érvényességet érinti, hanem a későbbi viták elkerülése érdekében igazolja a pontos tartalmat (deklaratív okirat).^[3] Egyértelmű volt az írásbeliség fogalma a toll és papír korában, azonban a technológia fejlődése talán már napjainkra is meghaladta a „maga írta és aláírta” mantráját. Az úgynevezett „Y generáció” még írt olvasónaplót, fogott a kezében könyvet, talán még képeslapot is küldött a nyári táborból. A „Z generáció” tagjai viszont a meséket már az interneten nézték, értetlenül szemlélik, hogy mi az a nagy doboz a nagyi televíziójának hátuljára illesztve, tabletjeiken és okostelefonjaikon százával írják a szöveges üzeneteket. Mint hogy egyszerre élnek a világban, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) írásbeliség-fogalmának egyaránt fel kell ölelnie az ő világukat, s azét az idős vállalatvezetőét is, aki a mai napig spirálfüzetbe írja az árajánlatait, azt a titkárnője gépeli le, hogy aztán nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve a kézbesítés kockázatát a posta közreműködésével fokozza. Az internet korában az elektronikus út használatának nagyon sok előnye van: szinte azonnal érkeznek az üzenetek, minimális beállítással számtalan címzettnek ugyanannyi idő, energia és pénz levelet küldeni, könnyű a leveleket rendszerezni és sokszorosítani (vagy akár törölni), a kommunikáció környezetbarátabb, mint a postai levélküldés.^[4]

Az 1959-es Ptk. és az írásbeliség

A régi kódex^[5] nem határozta meg az írásbeliség fogalmát, az arra vonatkozó rendelkezéseket az 1960-as Ptké.-ben helyezte el a jogalkotó.^[6] Az 1960-as Ptké. vonatkozó rendelkezései szerint „Ha jogszabály a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás, valamint a távgépírón és telefax útján történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás – így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat – útján létrejött megegyezést.”^[7] Arról, hogy miért pont ezen közvetítő csatornákat választotta a jogalkotó, nem találunk érdemi információt sem a tvr.-ben, sem annak indokolásában.^[8] A tvr. hatálybalépésekor az írásbeli formák felsorolása még csak kételemű volt: a levélváltás útján létrejött megegyezés, illetve a táviratváltás útján létrejött megegyezés, utóbbi is azonban csak akkor, ha ebben a felek kifejezetten megállapodtak. 1968 januárjától a lista már háromeleművé vált; kiegészült a távgépírón történt üzenetváltással, illetve kikerült a külön megállapodásra vonatkozó fordulat a táviratváltással kapcsolatban. 2001 szeptemberében egészült ki a felsorolás a külön törvényre és az elektronikus aláírásra hivatkozással, s különös módon, csak 2004-ben került bele a telefax – de a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése szerint az már korábban is írásbelinek számított.^[9]

Eltérő azonban a faxolt küldeménnyel kapcsolatos joggyakorlat a végrehajtási eljárásban: „Okirat telefaxon való továbbítása esetén a „faxolást” visszaigazoló jelentés valószínűsíti, hogy a telefax küldése történt, ha viszont a címzett tagadja, hogy a telefaxot megkapta, vagy vitatja az átvétel időpontját, az nem állapítható meg, hogy a címzett vette-e át a küldeményt, illetve mikor került abba a helyzetbe, hogy megismerhesse a telefaxon továbbított okiratot. Mindezek hiányában viszont az átvétel ténye és időpontja bizonytalan.”^[10] A végrehajtói vagy postai kézbesítéskor az átadásról jegyzőkönyv készül vagy tértivevényt íratnak alá, mely igazolja az átadás tényét, az átvevő személyét és az átadás időpontját. Ugyanúgy tartalmazhat bejegyzést a kézbesítés meghiúsulásának okáról, körülményeiről. Ha az átadás szabályszerű, akkor a címzett kockázata, hogy a küldeményt mikor bontja fel, annak tartalmát mikor ismeri meg.^[11] Érdekes, hogy bár a felszámolási eljárásban történő követelés bejelentésének elmulasztása (hasonlóan a végrehajtási eljárás okirataihoz) igen komoly következménnyel – jogvesztéssel – jár, a csődtörvény lehetővé teszi a faxon történő igénybejelentést.^[12]

Ezzel szerettünk volna rávilágítani, hogy – még ha lassan is – a jogszabályi környezet, illetve a joggyakorlat lépést tartott a technika fejlődésével a korábbiakban is.

Az egyszerű e-mail és az 1959-es Ptk.

A nem túl számosan fellelhető felsőbírósági döntések nagyobb részben az egyszerű elektronikus levélben küldött jognyilatkozatok köré csoportosultak. A minősített elektronikus aláírással ellátott levélről az 1960-as Ptké., illetve a vonatkozó külön törvény^[13] is rendelkezett, azonban a joggyakorlatban problémát okozott, hogy az egyszerű elektronikus levél formát is sok esetben ezzel egyenértékűnek tekintették a jogkeresők. Először is fontos leszögezni: önmagában semmi jelentősége nincs annak, hogy egy egyszerű e-mail írásbelinek tekinthető-e vagy sem.^[14] A magyar polgári perjogban – ahol végső soron a szerződések is megméretnek – szabad bizonyítás van,^[15] így az esetleges bizonyítási könnyebbségen túl az írásbeli alaknak semmi jelentősége nincs. Jelentősége lehet azonban – és ez a gyakoribb eset -, ha jogszabály vagy a felek megállapodásukban kifejezetten az írásbeli formához társítanak joghatást; az ilyen esetek teszik szükségessé az egyszerű e-mail forma tárgyalását. A felek ráadásul elhelyezhetnek úgynevezett teljességi záradékot, vagy merger clause-t,^[16] mely szerint pusztán az írott szerződés tartalmazza szerződési akaratukat, más nem vehető figyelembe. A jogszabályokban megtalálható, írásbeliséget megkövetelő rendelkezések is inkább egyfajta visszatartó erőt jelentenek; a leírt szónak ugyanis súlya van, így az írásbeli szerződések rendszerint átgondoltabbak, mint a szóban megkötöttek.^[17] Az írásbeli formát megkövetelő jogszabályi rendelkezések megsértése pedig sok államban kikényszeríthetetlenné teszi a szerződés teljesítését.^[18]

A korábbi joggyakorlatban a bíróságok szigorúan és következetesen elzárkóztak attól, hogy írásbelinek fogadják el az egyszerű elektronikus levelezést. Nem fogadta el a Kúria egy szerződésszegéssel okozott kár megtérítése érdekében indított perben,^[19] mikor is a felperes 20 000 tonna mezőgazdasági tüzelőanyag átvételére kívánt az alperessel mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötni, azonban a felperes telefax útján megküldött ajánlatát az alperes egyszerű e-mail-ben igazolta vissza, s erre maga a felperes is egyszerű e-mailben reagált. Mivel egyik fél sem rendelkezett fokozott biztonságú elektronikus aláírással, a Kúria az alsóbb bíróságok döntését megváltoztatta, s kimondta, hogy a felek szerződése joghatás kiváltására alkalmatlan volt a kötelező alakiság megsértése miatt.^[20] A bíróság álláspontja szerint ugyanis, bár a konkrét ügyre nem vonatkozó, de (analógiaként) iránymutatásul szolgáló, XXV. számú polgári elvi döntésnek megfelelően legalább a feleket, az adásvétel tárgyát és a visszterhességre utalást kellett volna tartalmaznia, a járulékos kérdésekben megegyezhettek volna elektronikus levélváltás útján is. A telefaxon eljuttatott ajánlatot azonban az alperes nem fogadta el írásban, így érvényesen nem jöhetett létre a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés.

Egyik újabb végzésében a Kúria azonban kimondta,^[21] hogy a követelés vitatása nem kizárólag az 1960-as Ptké.-ben előírt, ott nevesített módok egyikén lehet „írásbeli”; ha a vitatás formáját tekintve egyszerű e-mail, mely kétséget kizáróan megérkezett – hiszen tartalma nem vitatott a másik fél által – úgy a vitatás joghatályos, tehát az adós felszámolása nem kezdhető meg.^[22] Két dologra szeretnénk ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet: az egyik, hogy az adós és a hitelező között létrejött szerződés kifejezetten nevesítette, hogy az egyszerű e-mail formát a felek írásbelinek tekintik; a másik pedig, hogy ennek az ügyben, az obiter dicta megállapítások fényében egyáltalán nem volt jelentősége. Példaértékű – és sajnos nem mindenkinek magától értetődő – az alábbi megállapítás: „Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, a vitatás írásbeli módjának a jelentősége az, hogy a vitatás megtörténte, tartalma, időpontja utólag is rekonstruálható, ellenőrizhető legyen.”^[23] A Kúria tehát nem öncélúan, hanem – már csak az alaptörvényi előírás^[24] okán is – teleologikusan értelmezte az írásbeliség követelményét, így tudott helyes és igazságos eredményre jutni.

Írásbeliség a munkajogban

A munkajogban főszabály szerint alaki kötöttség nélkül lehet jognyilatkozatot tenni, így volt ez a korábbi munkajogi kódexben, és így van a jelenleg hatályosban is. Újítást a hatályos Mt. [a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)] annyiban hozott, hogy meghatározza azon jognyilatkozatok körét, melyeket írásbelinek kell tekinteni – egy körülírással, nem pedig taxatív módon -, így e tekintetben nem a Ptk. háttérszabályait kell figyelembe venni, mint a korábbi gyakorlat alapján.^[25] Az Mt. szerint írásba foglaltnak tekintendő az elektronikus dokumentum is, amennyiben: (1) a nyilatkozat változatlanul visszaidézhető, (2) a nyilatkozattevő személye azonosítható, (3) a nyilatkozat megtételének időpontja meghatározható.^[26] A munkajogászok között többséginek tekinthető az az álláspont, hogy az egyszerű e-mail – időbélyegző és elektronikus aláírás nélkül – is megfelel az itt meghatározott feltételeknek.^[27] Vékás Lajos az egyik Ptk. kommentárban ezt a nézetet egyértelműen hibásnak tartja,^[28] az ezzel kapcsolatos álláspontját azonban nem osztjuk a lentebb kifejtettek miatt. A szabályozás nagy előnye – amihez valljuk be, szükség volt a kommentár-irodalomban egy elfogadó közegre -, hogy a definícióba beleférnek a hétköznapi életben széles körben használt és elterjedt, közfelfogás szerint is írásbelinek minősülő formák, mint amilyen az egyszerű e-mail és akár az sms is.^[29] Utóbbiakkal kapcsolatban helyesen jegyzik meg, hogy a kézbesítéssel, illetve az átvétel bizonyításával adódhatnak problémák,^[30] azonban ez nem érinti azt, hogy végső soron írásbelinek tekinthetők-e avagy nem.

Természetesen hordoz kockázatokat a rendkívül rugalmas szabály: az sms rögzíti például, hogy milyen számról küldték; az e-mail a küldő e-mail-címét, de közel sem biztos, hogy ténylegesen az a személy áll a küldött dokumentum mögött, akinek a telefonszámot vagy elektronikus levélcímet tulajdonítjuk, ráadásul az egyértelműen írásbelinek tekintett faxszal is megtörténhet, hogy nem az áll a nyilatkozat mögött, aki azt a jelek szerint küldte.^[31] Valószínűnek tűnik azonban, hogy a telefont ellopó személy nem fog felmondást küldeni az alkalmazottaknak, a besurranó tolvaj nem küld a vállalati levelezőlistára munkaszerződés-módosítást. Az ezzel kapcsolatos félelmekkel szemben már csak az az egyszerű ellenérv is felhozható, hogy a papíralapú írásbeli formába foglalt jognyilatkozat manipulálását már évezredek óta gyakorolják – talán valamivel könnyebb is, mint behatolni egy levelezőrendszerbe -, ennek ellenére azonban széles körben használatos napjainkban is.^[32]

Lehetséges minták az értelmezéshez

A kodifikáció során sok esetben mintául szolgált Bécsi Vételi Egyezmény,^[33] melynek 11. cikke kimondja, hogy a szerződésekre vonatkozóan nincs formakényszer, azok létezése és tartalma bármilyen módon bizonyítható, a szöveg külön kiemeli a tanúbizonyítás lehetőségét. A 13. cikk szerint írásbeli formának kell tekinteni a táviratot és a telexet is. Az „is” (includes) szó egyértelműen jelzi, hogy az Egyezmény egy minimumot határoz meg, tudniillik, hogy a táviratot és a telexet mindenféleképpen írásbelinek kell tekinteni a részes államoknak – mint amilyen Magyarország is -, ezen túl azonban nagy szabadsággal rendelkeznek az írásbeli forma meghatározását illetően.^[34] Egyes szerzők kifejezetten kiemelik, hogy mivel az Egyezmény nem követeli meg az aláírást, az írásbeliség kritériumait az elektronikus kommunikáció is kielégíti.^[35]

Valamivel nagyobb hagyománnyal rendelkeznek a common law vagy vegyes rendszerű országok az írásbeliség megítélése kapcsán: a 17. századi Angliából származnak a mai napig ható rendelkezések, melyeket az ún. Statute of Frauds inkorporált magába. Az első törvény még 5 szerződésnél kívánta meg az írásbeli formát – elsősorban a szerződés általános tulajdonságai alapján: a házassági szerződéseknél, olyan szerződéseknél amelyeket nem lehet egy éven belül teljesíteni, a vagyonkezelési jellegű szerződéseknél, kezességnél és garanciavállalásnál, ingatlan tulajdonjogának átruházásánál.

A felsorolás a későbbiekben bővült, így például az Egyesült Államokban a Uniform Commercial Code 2-201. szakasza előírja, hogy olyan adásvételnél, aminek az értéke az 500 dollárt meghaladja, csak akkor kényszeríthetők ki az abból fakadó jogok, ha írásbeli bizonyíték van arról, hogy az, akivel szemben jogot szeretnének érvényesíteni, szerződést kötött, s azt aláírta.^[36] Fontos, hogy nem kell felmutatni az írásbeli szerződést, elegendő egy írásbeli bizonyíték az alperes oldaláról azzal kapcsolatban, hogy a felek szerződtek.^[37] A bíróságok még az aláírást is megengedően értékelik: elegendő az is, ha megfelelő bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a fél megismerte és szerződéskötési akarattal tudomásul vette a feltételeket.^[38] A szabály tehát azt a felet védi, akit perelnek; amennyiben nincs írásbeli bizonyíték a szerződésről, úgy ő nem is perelhető – így a felek maguk is érdekeltté válnak abban, hogy írásba foglalják a szerződést, nem bízhatnak abban, hogy a bíróság rekonstruálja a szerződési akaratot és valahogy helyrehozza az alaki hibát.

A Ptk. írásbelisége

A Ptk. írásbeliség koncepciója véleményünk szerint tehát magába foglalja az egyszerű, tehát minősített elektronikus aláírással nem rendelkező elektronikus levelet (e-mailt) is. A Ptk. vonatkozó rendelkezése^[39] szerint a jognyilatkozat változatlan formában történő visszaadását lehetővé kell tennie. Gyakori tévedés, hogy ebben a rendelkezésben sokan a megmásíthatatlanságot látják, holott egyszerű nyelvtani értelmezéssel sem ezt jelenti. A rendelkezés visszautal a funkcióra: azért van szükség a változatlan visszaidézésre, hogy az írásbeli formában elkészült jognyilatkozatot később is újra elő tudjuk venni, amennyiben vita támad a tartalmat illetően.^[40] Mind a sima okirat, mind a minősített elektronikus aláírással ellátott okirat módosítható, amennyiben valaki rendelkezik a szükséges szakértelemmel. Azonban fontos mind az egyszerű (papíralapú), mind a sima e-mail, mind a minősített elektronikus aláírással rendelkező e-mail esetén megjegyezni, hogy a forgalomban jelenlévő jogalanyok – akik tehát egyúttal a nyilatkozattevők zömét adják – több, mint 99%-a nem rendelkezik olyan tudással, amivel az itt felsoroltak bármelyikét úgy tudja módosítani, hogy a módosítás szakember számára nem nyilvánvaló. A nyilatkozat megtételének időpontját eddig még senki sem állította pellengérre az egyszerű e-mail kapcsán, így egyik érvet vagy ellenérvet sem tudjuk cáfolni. A nyilatkozattevő személyét már tárgyaltuk a munkajogi szabályok kapcsán, így ehhez csak néhány gondolatot fűzünk: valóban „csak” az e-mail-címet látjuk az egyszerű e-mailnél, nem pedig azt, hogy ki küldte; a küldéshez azonban be kell lépni mind a küldő platformra, mind a levelező kliensbe, amelyekből egy átlag felhasználónál legalább az egyik jelszóval védett. Tény ugyanakkor, hogy a fax szintén nem alkalmas arra, hogy a küldő személyt azonosítsa, hiszen a faxon a telefonszám látszik amiről faxolták, a faxolt iratot alá sem kell írni,^[41] mégsem kérdőjelezte meg senki a faxolt jognyilatkozat írásbeli mivoltát. Korábban az 1960-as Ptké. rendelkezett arról, hogy a fax írásbeli, ez a rendelkezés a Ptk. hatálybalépésével érvényét vesztette, a fax írásbeliségének tehát a Ptk.-n kell(ene) alapulnia. Sem a fax, sem az egyszerű e-mail nem azonosítja egyértelműen a nyilatkozattevőt (az egyik egy telefonszámot, a másik egy címet tud megmutatni), így kétféle következtetést lehet levonni: vagy mindkettő írásbeli forma, vagy egyik sem az.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Lábjegyzetek:

^[1] dr. Kovács Krisztián, doktorandusz, megbízott oktató, PPKE-JÁK Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék. kovacs.krisztian@jak.ppke.hu

^[2] A problémáról lásd még: Éles Tamás: Két dilemma az írásbeli jognyilatkozatok kapcsán. Magyar Jog, 2015/6. sz. 321-325. o.

^[3] Csehi Zoltán: Az érvénytelenség. In: Csehi Zoltán (szerk.): Kötelmi Jog I. – A 2013. évi V. törvény alapján. Menedzser Praxis, Budapest, 2014. 64-65. o.

^[4] Amelia Rawls: Contract Formation in an Internet Age. The Columbia Science and Technology Law Review, Volume X., 2009. 228-229. o.

^[5] 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről (a továbbiakban: 1959-es Ptk.)

^[6] 1960. évi 11. törvényerejű rendelet a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról (a továbbiakban: 1960-as Ptké.)

^[7] 1960-as Ptké. 38. § (2) bek.

^[8] A tervezetnek a szerződések alakjával foglalkozó 38. §-a javarészt a jelenlegi jogban is ismert tételeket kodifikálja. Lásd: 1960. évi 11. törvényerejű rendelet indokolása – a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról II. fejezet 5-74. § IV. 2. pont.

^[9] BH2003. 502. – A joggyakorlat még annyi pontosítást adott a fenti szabályhoz, hogy a faxnak nem a nap végéig kell megérkeznie a bíróságra, hanem a hivatali idő végéig. Lásd: Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.24.855/2002/4. és Debreceni Ítélőtábla Gpkf.III.30.678/2014/4.

^[10] BH2012. 192.

^[11] Uo. – Véleményünk szerint az is a címzett kockázata lenne, hogy amennyiben rendelkezik faxkészülékkel (hiszen nincs olyan kötelezettsége, hogy birtokoljon egyet), gondoskodjon annak üzemképességéről, papírral történő ellátottságáról és megfelelő időközönként történő ellenőrzéséről. Az indokolással így nem tudunk egyetérteni. Ezzel összhangban lásd: BH2015. 169. – [13] Amennyiben a felszámoló telefaxszámát a hitelezők számára hozzáférhetővé teszi, úgy az elektronikus kommunikáció általánossá válásával számolnia kell a levelezés e formájának igénybevételével. A felszámolói tisztséget betöltő személy gondosságához hozzátartozik a telefaxküldeményként érkező levelek megfelelő kezelése, a telefaxkészülék adatainak rögzítése és megőrzése.

^[12] Kúria Gfv.VII.30.399/2014. – BH2015. 169.

^[13] Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 4. § (1) Ha jogszabály a 3. § (2)-(4) bekezdésében foglaltakon kívüli jogviszonyban írásba foglalást ír elő, e követelménynek eleget tesz az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumba foglalás is, ha az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá.

^[14] A Price Waterhouse Coopers szakértőinek jelentése szerint 10 éve (!) egy átlagos gazdasági bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban több mint 500 ezer e-mailt és más elektronikus adatot vizsgáltak át, amik később a 80%-át adták a bizonyítékoknak; tehát valószínűleg elégséges bizonyosságot adhat az egyszerű elektronikus levél is. Lásd: Infokommunikáció és Jog, 2005/10. sz., 215. o.

^[15] A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 3. § (5) bek.

^[16] Chunlin Leonhard: Beyond th Four Corners of a Written Contract: a Global Challenge to U. S. Contract Law. Pace International Law Review, 2009/1. 19. o.

^[17] Patrick Selim Atiyah: An Introduction to the Law of Contract. Fifth Edition, Clarendon Law Series, Oxford, 2002. 163. o.

^[18] Stephen Martin Leake: A Digest of Principles of the Law of Contracts. Third Edition, Stevens and Sons, London, 1892. 146. o.

^[19] Kúria Pfv.VII.22.271/2011/6.

^[20] Megjegyezzük, hogy a jogviszony létrejött ugyan a felek között, de kötelező alakiság megsértése miatt semmis. Lásd: BDT2007. 1512.

^[21] BH2015. 310.

^[22] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (3) bek.

^[23] BH2015. 310. [15] pontja.

^[24] Alaptörvény 28. cikk: A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

^[25] BH1998. 506.

^[26] A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 22. § (2) bek. a) pont.

^[27] Gyulavári Tamás: Általános rendelkezések. In: Gyulavári Tamás – Hős Nikolett – Kártyás Gábor – Takács Gábor: A munka törvénykönyve 2015 – egységes szerkezetben állásfoglalásokkal és magyarázatokkal. Kompkonzult, Budapest, 2015. 51-52. o.

^[28] Vékás Lajos: Kötelmi jog – Általános rendelkezések. In: Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. CompLex, Budapest, 2013. 513. o.

^[29] Lőrincz György: Általános rendelkezések. In: Kardkovács Kolos (szerk.): Az új Munka törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC, Budapest, 2012. 67. o.

^[30] Berke Gyula – Kiss György (szerk.): Kommentár a munka törvénykönyvéhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 114-115. o.

^[31] EBH2003. 841.

^[32] Kártyás Gábor: Felmondás sms-ben? ado.hu. 2012. 10. 03. http://ado.hu/rovatok/munkaugyek/felmondas-sms-ben

^[33] Lásd pl.: Boronkay Miklós: Kártérítés fedezeti szerződés alapján. Magyar Jog, 2015/5. sz., 274-282. o.

^[34] Jacob. S. Ziegel – Claude Samson: Report to the Uniform Law Conference of Canada on Convention on Contracts for the International Sale of Goods. Toronto, 1981. Comment on Article 13. http://www.cisg.law.pace.edu/cisg/wais/db/articles/english2.html

^[35] John O. Honnold: Uniform Law for International Sales under the 1980 United Nations Convention. Kluwer Law International, Hága, 1999. 141-142. o.

^[36] (1) Except as otherwise provided in this section a contract for the sale of goods for the price of $500 or more is not enforceable by way of action or defense unless there is some writing sufficient to indicate that a contract for sale has been made between the parties and signed by the party against whom enforcement is sought

^[37] A hivatalos kommentárt lásd: http://law.justia.com/codes/ohio/2006/orc/jd_130204-5331.html

^[38] Crabtree v. Elizabeth Arden Sales Corporation, 305 NY 48, 110 N. E. 2d 551 (1953).

^[39] Ptk. 6:7. § (3) Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.

^[40] Helyesen jegyzi meg Csehi Zoltán, hogy az okiratról készült fényképfelvétel is megfelelhet ennek a követelménynek. Lásd: Csehi Zoltán: 6:7. § Írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozat. In: Csehi Zoltán (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv magyarázata – Kommentár a 2013. évi V. törvényhez. Menedzser Praxis, Budapest, 2014. 6. Könyv 9. o.

^[41] BDT2001. 496.