Törvénysértő parkolási rendelet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Törvénysértő a fővárosi önkormányzat azon rendelkezése, mely a parkolójegy utólagos bemutatására öt munkanapos határidőt ír elő, valamint az, hogy a parkolási díj megfizetésének igazolhatóságát havi egy alkalomra korlátozza – szól a Kúria Önkormányzati Tanácsának döntése.

Az ügy előzményeként a Kúria korábbi, 2014. június 17-én kelt Köf.5018/2014/6. számú határozatában már vizsgálata a fővárosi parkolási jogszabályt. Egész pontosan a Budapest közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályairól szóló 30/2010. (VI. 4.) fővárosi közgyűlési rendeletet amiatt, hogy az a parkolójegy utólagos bemutatására ötnapos határidőt ír elő, valamint a parkolási díj megfizetésének igazolhatóságát havi egy alkalomra korlátozza.

Ebben az ügyben az önkormányzat amellett érvelt, hogy a jogkövetkezmények alóli mentesülés szabályai nem tehetik működésképtelenné a parkolási rendszert, nem legalizálhatják a díjfizetés megkerülését. Ezért, különös tekintettel a parkolási események tömeges számára, a mentesítés kereteinek szabályozása erős korlátokat indokol. Ennek felel meg az ötnapos jogvesztő igazolási szabály, illetve a díjfizetési hajlandóságot elősegítő havi igazolási lehetőség korlátozása.

A Kúria hangsúlyozta, hogy az önkormányzati törvény értelmében a parkolás közszolgáltatásnak minősül, amelynek biztosítása az érintett önkormányzat törvényben rögzített kötelezettsége. Az Alkotmánybíróság már egy korábbi, a 109/2009. (XI. 18.) számú AB-határozatban is megállapította, hogy a parkolással közigazgatási jogviszony jön létre a véges javakkal gazdálkodó közútkezelő, azaz a tulajdonos önkormányzat képviselő-testülete és a közlekedő között.

A közutak közlekedési célú használatának szabályait rendező közlekedési törvény felhatalmazza a közút kezelőjét a közút területén vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozóhelyen díj és pótdíj szedésére. Mindez azt jelenti, hogy ha a törvényalkotó a parkolást közszolgáltatásnak tekinti, amelyet a közút kezelője szerződéses keretek között nyújt a közlekedőknek, abban az esetben az önkormányzati rendelet lényegében e szerződés feltételeit határozza meg, de ezt csak a törvényi felhatalmazás alapján és a törvényi felhatalmazás adta keretek között teheti meg.

A Kúria kiemelte, hogy az önkormányzat a magánjogi keretek között nyújtott közszolgáltatás biztosítása tekintetében kettős feladatot lát el: helyi közhatalomként rendeletében szabályozza a közszolgáltatás nyújtásának és igénybevételének feltételeit, ugyanakkor gazdasági érdeke fűződik e feltételrendszer kialakításához. A Kúria szerint a magánjogi viszonyok között jellemző szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának biztosíthatóságát, illetve a szolgáltatást szükségképpen igénybe vevő, kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók érdekeit a semleges törvényalkotó által megszabott törvényi keretek biztosíthatják csupán.

Rámutatott továbbá arra is, hogy a várakozási díj és pótdíj megfizetése alóli mentesítést két esetkörben teszi lehetővé a közlekedési törvény. Egyrészt, amikor a jármű üzembentartójának birtokából a jármű a díjfizetés nélkül történt várakozást megelőzően jogellenesen került ki, és igazolja, hogy a jogellenességgel összefüggésben kezdeményezték a megfelelő hatóság eljárását (ilyen például, ha az autót igazoltan ellopták – a szerk.). Másrészt, amikor felhatalmazást ad a helyi önkormányzat képviselő-testületének (és a Fővárosi Közgyűlésnek), hogy a várakozási területek tekintetében rendeletben állapítsa meg a díjfizetés alól mentesítettek és kedvezményezettek körét. Ezzel szemben az önkormányzati rendelet támadott rendelkezése a pótdíj és a várakozási díj ismételt megfizetése alóli mentesülést több feltétel együttes fennállásához kötötte: az üzembentartó érvényes parkolójegyének az ellenőrzéstől számított öt naptári napon belüli bemutatásával havonként egy alkalommal, de csak akkor mentesül, ha nincs 30 napnál régebbi jogosulatlan parkolási esemény miatt kiszabott és nem vitatott várakozásidíj- és pótdíjtartozása.

Lényegében akárhányszor veszi is igénybe a gépjármű üzemben tartója az érintett önkormányzat által biztosított közszolgáltatást, a rendelet havonként csupán egy alkalommal és az ellenőrzéstől számított 5 napon belül teszi lehetővé annak igazolását, hogy a közszolgáltatás ellenértékét megfizette. Indokolásában a Kúria emlékeztetett rá, hogy a közterület, így a közút is főszabályként ellenszolgáltatás nélkül vehető igénybe. A díjfizetés oka az urbanizáltság, vagyis, az a körülmény, hogy a városias környezetben elkerülhetetlen a járművel való közlekedés és azon belül a nyugvó közlekedés, a parkolás. Ilyen körülmények között a parkolás díjfizetéséhez kötése az egyik lehetséges eszköze a közutak mint véges javak megfontolt, gazdaságos használatának. A díj- és pótdíjfizetési kötelezettség önmagában a közlekedő felelős magatartásra szorításának egyik lehetséges eszköze. Ugyanakkor törvénysértőnek találta a Kúria, hogy az önkormányzati rendelet törvényi felhatalmazás nélkül, normatív alapon teremti meg a kétszeres közszolgáltatási ellenérték megszerzésének lehetőségét, megbontva ezzel a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti arányosság szerződési viszonyokban szokásos rendjét. Arra jogosítja ugyanis a parkolás-üzemeltetőt, így a közszolgáltatás biztosítására kötelezett önkormányzatot, hogy gazdasági érdekeit egyoldalúan érvényesítve kétszeresen is hozzájusson a várakozás díjához, illetve jogosulatlan várakozás hiányában is pótdíjbevételhez.

A Kúria mindezek alapján az ötnapos határidőt megállapító, valamint a parkolási díj megfizetésének igazolhatóságát havi egy alkalomra korlátozó rendelkezést törvénysértőnek találta, mert túllépett a felhatalmazó közlekedési törvény által szabott környezetén, megsértve ezzel a közszolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságának követelményét.

Az indítványozó álláspontja

A szóban forgó rendelet szövegét 2014. március 16-ai hatállyal módosította Budapest Főváros Önkormányzata. Az új szabályozás szerint az ellenőrzés napjától számított 5 munkanapos jogvesztő határidőn belül mutatható be a parkolás-üzemeltető ügyfélszolgálati irodájában az eredeti parkolójegy vagy az ellenőrzéskor regisztrált, mozgásában korlátozott személy eredeti parkolási igazolványa, illetve igazolható a mobiltelefonos parkolási díjfizetés. Megtartja a szabályozás azt a korábbi rendelkezést is, miszerint a parkolójegy bemutatásának lehetőségével naptári hónaponként legfeljebb egy alkalommal élhet a gépjármű üzemben tartója, ha a bemutatás időpontjában az adott gépjárműre nincs 30 napnál régebbi jogosulatlan parkolási esemény miatt kiszabott és nem vitatott várakozásidíj- és pótdíjtartozás.

Az indítványozó (Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság) szerint az új szabály ugyanúgy a közlekedési törvény rendelkezéseibe ütközik, mint a Köf.5018/2014/6. számú határozattal elbírált korábbi szöveg, és ugyanúgy felhatalmazás nélküli, sőt még jobban meg is bontja a közszolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyát, mivel az 5 napos határidőt munkanappá és jogvesztő határidővé változtatta. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a korábbi kúriai döntésben meghatározottakat e normaszöveg tekintetében is irányadónak tekintette.

Az indítványozó az 5 munkanapos jogvesztő határidő, valamint a parkolási díj megfizetésének igazolhatóságát havi egy alkalomra korlátozó rendelkezés megsemmisítését kérte a Kúriától.

Az önkormányzat állásfoglalása

A főváros szerint a közlekedési törvény és az önkormányzati törvény alapján Budapest a díjmegállapítás és a díjalkalmazás teljes körű szabályozására kapott felhatalmazást, amelybe beletartozik a díjfizetéssel kapcsolatos élethelyzetek szabályozása, így az indítvánnyal támadott rendelkezések [48. § (3) bekezdés] is. Az önkormányzat szerint a parkolóhelyet igénybe vevő autós a parkolóhely igénybevételéért cserébe ellenszolgáltatásként nem csak a parkolójegy megváltására, hanem ezzel egyidejűleg a megvásárlás megtörténtének igazolására is köteles. Ez – parkolójegy esetén – csak a szélvédő mögötti, látható elhelyezéssel biztosítható. Ennek elmulasztása esetén nem vehető igénybe a parkolási közszolgáltatás, ugyan úgy, ahogy megváltott, de otthon felejtett jeggyel sem lehet moziba, színházba menni. Leszögezte továbbá, hogy a kiadott pótdíjfizetési felszólítások 10 százalékában élnek a gépjárművezetők az utólagos bemutatás lehetőségével, amely nagy szám felveti a visszaélésszerű alkalmazás gyanúját. Ráadásul az ellenőrzés időpontjában érvényes más parkolójegyek értékesítéséről is tudomással bír a hatóság, melyet olyan gépjárművezetők számára adtak el, akik az adott időpontban már pótdíjfizetési felszólítást kaptak. Eme esetek megelőzése érdekében lett előírva az 5 munkanapos jogvesztő határidő, és a havi egy alkalom, mint garanciális elemek.

A Kúria Önkormányzati Tanácsának döntése

Mivel a rendeletnek az e döntésben elbírált és a korábban törvényellenesnek ítélt szövege és a jelen ügyben vizsgált, 2014. március 16-ától hatályos szövege tartalmilag azonos, a Kúria irányadónak tekintette a Köf.5018/2014/6. számú határozatában foglaltakat. Mindkét normaszöveg ötnapos határidőt ír elő az eredeti parkolójegy bemutatására, és mindkét szöveg naptári hónaponként legfeljebb egy alkalommal engedi az utólagos bemutatást. Az azonos tárgyban, azonos törvényességi probléma kapcsán született korábbi határozatától, annak indokaitól pedig a Kúria nem térhet el, illetve csak akkor, ha a körülmények megváltoztak. Mindezek alapján a Kúria meglátása szerint a jelen ügyben lényegében tartalmi „res iudicata” áll fenn.

HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. Bővebb információ és konstrukciók >>

A Kúria a korábbi határozatának indokai mentén haladva ebben az ügyben is arra a következtetésre jutott, hogy a rendelet szabályozásának módja normatív alapon teremti meg a kétszeres közszolgáltatási ellenérték megszerzésének lehetőségét, és ezzel megbontja a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti arányosság szerződési viszonyokban szokásos rendjét. Ugyanúgy fennáll a törvénysértés, mert az új szabály is arra jogosítja (törvényi háttér nélkül) a parkolás-üzemeltetőt, hogy – egyoldalúan érvényesítve gazdasági érdekeit – kétszeresen is hozzájusson a várakozás díjához, illetve jogosulatlan várakozás hiányában is pótdíjbevételhez.

A Kúria az önkormányzat érveire reagálva kijelentette, hogy a visszaélés lehetősége önmagában nem alapozza meg a törvénysértő rendelkezés hatályában való fenntartását. A jogalkotónak az esetleges visszaélések visszaszorítására törvényes eszközöket kell találnia.

Mindezek alapján a Kúria a támadott rendelkezéseket megsemmisítette, megállapítva, hogy a megsemmisített részek nem alkalmazhatóak az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.

Az ismertetett döntés a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5014/2015/4. számú határozata.

---