Ügyvédi modellek és modell ügyvédek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Bárándy Aliz 2005-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán diplomázott. 2008-ban a Budapesti Corvinus Egyetem Jogász Közgazdász szakán szerzett képesítést. 2009-ben alapította saját ügyvédi irodáját. Szakterülete a családjog, szerzői jog, polgári jog, gazdasági jog. Angolul és németül beszél. Férje dr. Bárándy Gergely büntetőjogász és országgyűlési képviselő. Kedvenc étterme a balatonfüredi Balaton Étterem. Főként a halételeket szereti nagyon, mindenekelőtt az édesanyja halászlevét. Emellett nagy kedvence még az anyósa által készített vadas. Autóban a Jaguar, órában a Jaeger-LeCoultre Reverso Duoface Steel a favorit. Szabadidejében fut a Margitszigeten és a Római-parton a kutyájával, társasági életet él, nyaranta a balatonfüredi lakásukban pihen a családjával, imád kint lenni a természetben.

Manapság azt mondják, hogy nem is a munka elvégzése a legnehezebb, hanem az ügyfélkör kiépítése. Hogyan kezdte a pályát?

Egy kezdő ügyvédet szinte sokkszerűen éri, hogy ahhoz, hogy egyáltalán praktizálni kezdhessen, több százezer forintot kell befizetnie különböző jogcímeken. Ezután az első hónap végén azonnal fizetheti a különböző járulékokat, adókat s egyéb közterheket, nem is beszélve az iroda fenntartási költségeiről. Így, akinek nincs már induláskor saját ügyfélköre, nem tanácsos egyéni ügyvédként kezdenie. Én viszont ezt szerettem volna. Ezért már ügyvédjelöltként törekedtem arra, hogy saját ügyfélkört építsek. Természetesen, ekkor még főnököm neve és szakmai felügyelete mellett. Mire azonban letettem a szakvizsgám, már megvolt a kezdő ügyfélköröm. És mondhatom, még így sem könnyű. Másrészt, különös figyelmet fordítottam arra, hogy folyamatosan képezzem magam, hogy legyenek olyan szakterületek, amelyekben elmélyült elméleti tudásra teszek szert. Ma óriási a verseny. Kevés az a kezdő ügyvéd, aki induláskor azonnal megengedheti magának a specializációt, viszont ha van terület, amelyhez kiemelten ért, csökken a konkurencia. Nekem ez egyelőre bejött.

 

Említette a specializációt. Diplomamunkáját a Magyar Szabadalmi Hivatal Apáthy-díjban részesítette, a Budapesti Ügyvédi Kamara pedig a jogi szakvizsgáját Nagy Judit-díjjal honorálta. Melyik jogterületek érdeklik leginkább?

Rendkívüli megtiszteltetés, ha egy fiatal jogász ilyen elismeréseket kap. Ami a szakterületeim illeti: az egyetem alatt alakult ki a szerzői jog és a nemzetközi magánjog iránti érdeklődésem, az általad is említett, díjazott diplomamunkám is a TRIPS Egyezményről (szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény) szólt. Ez ma az egyik legdinamikusabban fejlődő és az egyik legérdekesebb jogterület. Gyakorlatilag egy nyarat töltöttem el a Magyar Szabadalmi Hivatal Szerzői Jogi Osztályán, annak a könyvtárában, illetőleg az Országgyűlési Könyvtárban. Életem egyik legszebb nyara volt, akkor szembesültem először azzal, hogy milyen kutatómunkát végezni, milyen a tudományos életben részt venni. A tudományos érdeklődésem azóta is megmaradt. A szerzői jog és nemzetközi magánjog mellett mostanság leginkább a médiajog, a gazdasági jog, azon belül is az építőiparral összefüggő jogterületek érdekelnek. Publikálok, és remélem, nem túl sokára megpróbálkozhatok a most készülő disszertációm megvédésével.

 

Hogy látja a szakma jövőjét, ön szerint egy fiatal ügyvéd mit tehet érte?

Az ügyvédséget hivatásnak tartom, nem csupán foglalkozásnak. Így az én fogalmaim szerint egy ügyvédnek több a feladata az ügyek mindennapi vitelénél. Ha az ügyvédi kar tisztességesen, szakmailag felkészülten, lelkiismeretesen és felelősségteljesen működik, nemcsak az ügyfelek érdekeit szolgálja, hanem hozzájárul a jogállam fenntartásához, működtetéséhez, az állampolgárok jogainak érvényesítéséhez; az állampolgárok és az állam kívánatos viszonyának és az emberek biztonságérzetének kialakításához. Éppen ezért kötelességemnek tartom az ügyvédség tekintélyének fenntartását, s lehetőség szerint javítását. Sok panasz érkezik az ügyvédek egyikére-másikára, s saját tapasztalatom sem győz meg mindig e kritikák igaztalanságáról. De még mindig hiszem, hogy ez nem általános jelenség, s minden ügyvédnek egyéni felelőssége van abban, hogy a magyar ügyvédi kar tekintélyét, megbecsültségét elősegítse.

Az ügyvéd sokkal több, mint jogi kisiparos. Ezért vallom, hogy tudatosan törekedni kell arra, hogy az ügyek intézésekor a működésünk ne váljon sablonossá. Egyszer ügyvéd férjemtől, dr. Bárándy Gergelytől olvastam valahol, hogy nincs olyan technika, taktika, avagy szófordulat, amit ne tanítana meg a jelöltjeinek. Ugyanis nem szabad sablonok és sztereotípiák alapján dolgozni. Minden ügy más és más. Minden ügyre külön fel kell készülni, s minden ügyhöz kell egy külön ötlet. Ezért nem használok sem én, sem Gergő olyan félmondatokat, mint mondjuk: „abban a nem várt esetben, ha a bíróság nem osztaná a védelem álláspontját…” avagy „méltányos büntetést kérek”.

De visszatérve az ügyvédség jövőjére: nem könnyű ma a kollégák helyzete. Csak Budapesten több ügyvéd van, mint egész Ausztriában. Azzal, hogy az ügyvédi szakma mindenki számára szabaddá vált, nemcsak az választotta ezt, aki hivatásaként gondolkodott az ügyvédségről, hanem sokan olyanok is, akik jogászként más munkahelyről kiestek, s jobb híján, avagy kvázi parkolópályaként ügyvédnek álltak. Ennyi ügyvédet pedig a sajnos egyre szűkülő piac nem tud eltartani. S ebből következik az is, hogy a megélhetésért – emberileg érthető okokból – kollégák olyan alacsony munkadíjért kénytelenek az ügyeket ellátni, ami már a megbízás megkötésekor nyilvánvalóvá teszi, hogy az nem lehet rentábilis. Legalábbis jól ellátni annyiért nem lehet, hiszen a költségek többet emésztenek fel. A verseny pedig bizonyos szakmák esetén nem szólhat csak a munkadíjról. Ha valaki vesz egy olcsó üdítő italt, s rájön, hogy az ihatatlan, nem vesz többet olyat, s a cég tönkremegy. De ha már döntöttek a gyermek elhelyezéséről, a lakás tulajdonjogáról, vagy éppen a vádlott bűnösségéről, hiába jön rá az ügyfél, hogy rosszul választott. Ráadásul az ügyfelekért – s rajtuk keresztül a megélhetésért – folytatott harc sokszor nem a legetikusabb eszközök használatát eredményezi…

 

A probléma adott, de mi lehet a megoldás?

Először is, a kamarának ügytípusonként meg kéne határozni a minimális munkadíjat. Azt, ami alatt a kamara számításai szerint nem lehetséges az ügyet tisztességesen és egyben nyereségesen ellátni. Így a verseny nem kizárólag a munkadíj, hanem az ügyvéd munkájával szerzett híre alapján is alakulna. A felső határ természetesen továbbra sem lenne kötött, a munkadíj továbbra is szabad megállapodás tárgya maradna.

Aki az így meghatározott minimális ügyvédi munkadíjat nem tudja megfizetni, fordulhatna a Jogi Segítségnyújtó Szolgálathoz, amit viszont tovább kell fejleszteni. Ma nagyon sok kolléga a kirendelésekből él. A kirendeléseket pedig sok esetben azok az ügyvédek kapják, akik a hatóságnál voltak korábban munkatársak, és sokakban felmerül, hogy ezért cserébe nem is „akadékoskodnak” sokat. Ez pedig nincs jól így. Egyrészt, ez nem lehet az ügyvédkiválasztás alapja, másrészt egy a hatósággal túl jó viszonyban álló ügyvéd, akinek megélhetése részben vagy egészben a hatóság kirendeléseitől függ, nem láthatja el megfelelőképpen a feladatát. Jobb volna, ha egy állam által koordinált független hatóság – a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat –, a névjegyzékből rotációs alapon rendelné ki a vele szerződésben álló ügyvédet, a kirendelési kérelmet pedig e hatósághoz juttatná el mindenki. A hatóságnak módja lenne ellenőrizni a szerződött ügyvéd munkájának minőségét, s ha nem elégedett vele, a következő időszakra nem köt szerződést. Ez biztosítaná az objektivitást, az ügyfél érdekének hatékony képviseletét, a tisztességes versenyt az ügyvédek között, valamint a biztos megélhetést a szerződött kollégáknak. Ez az új modell teljesen kiválthatná a pártfogó ügyvédi és a kirendelt védői rendszert. Persze lehet gondolkozni még más javaslatokban is, vannak, akik jónak tartanák a létszámkorlátozás bevezetését, differenciált szakvizsgarendszer kialakítását, az etikai szabályok szigorítását… Egy dolog biztos, a probléma magától nem fog megoldódni.

 

Önnél mi az elsődleges szempont az ügyfelek képviseletében?

A személyes kapcsolat kiépítésében hiszek. Bizalom nélkül, eredményesen nem lehet ellátni egy ügyet sem. A problémamegoldás nemcsak szakmai kérdés, hanem emberi is. Ha én ügyvédként elmegyek egy orvoshoz, akkor az életemet, az egészségemet teszem a kezébe. Ha az ügyfél megtisztel azzal a bizalommal, hogy a legféltettebb titkait, problémáit osztja meg velem, akkor méltón, alázattal és tisztelettel kell viseltetni az ügyfél iránt, a konkrét jogi probléma megtárgyalása, ezután következhet csak.

Fontos, hogy ügyfeleim komplex szolgáltatásban részesüljenek. Az egyéni praxisom alatt olyan irodát hoztam létre, melynek tevékenysége a gyakorlott jogterületeket ügyfélközpontúan, hivatásom szolgáltatási jellegét hangsúlyozva fogja át. Munkám során kiemelkedően fontosnak tartom a pontos, hiteles, szakmailag felkészült és egyben rugalmas jogi képviselet ellátását. Döntő fontosságúnak tartom, hogy az ügyeket jogon túli összefüggéseikben is vizsgálni kell, a felmerülő problémákra a jogi és a gazdasági szempontok együttes figyelembevételével lehet csak optimális megoldásokat találni.

Sokan találgatják, hogy vajon mi a jövő modellje. Az egyéni ügyvédség, a kis irodák, vagy a nagy multinacionális jogi gyárak. A nagy nemzetközi irodáknak valószínűleg van jövőjük, hiszen a multinacionális vállalatoknak fontos, hogy a világ minden pontján ugyanazt kapják, s hogy a legkomolyabb és legkülönbözőbb ügytípusokban, komoly felelősségbiztosítással rendelkező jogi képviselőjük legyen. De a hazai kis és középvállalkozások képtelenek megfizetni óradíjukat. Viszont a komplex ügyintézés számukra is nagy érték. Így én olyan irodamodellben gondolkozom, ahol költséghatékonyan, de minden szolgáltatást megkaphatnak az ügyfelek. Ezért állandó és intézményesített kapcsolatot építettem ki adótanácsadó céggel, közbeszerzési referenssel, az igazságügyi minisztérium által akkreditált mediátorokkal, több budapesti és vidéki ügyvédi irodával, ingatlanközvetítő, befektetési és beruházásszervező céggel, valamint több tolmáccsal. Ha tehát egy ügyfél bejön hozzám, bármilyen ügyét el tudom látni, vagy én magam, vagy közreműködővel.

 

Evezzünk kicsit személyesebb vizekre! A szépsége és a remek alakja megkérdőjelezhetetlen. Részt vett az „Ügyvédnők a kifutón” divatbemutatón. Jól tudom, hogy modellkedett korábban?

Valóban. Az egyetem előtt modellkedtem, de abba kellett hagynom a tanulás miatt. Ha komolyan veszi az ember, a kettő összeegyeztethetetlen. Örömmel vettem részt az „Ügyvédnők a kifutón” divatbemutatón modellként, nagyszerű kezdeményezésnek tartottam. Egy teljesen más megvilágításban tudta a szakma megmutatni magát. Az ügyvédi lét megkívánja, hogy elegánsak legyük a tárgyalásokon – még a talár alatt is –, az ügyfelek előtt, a társasági életben, tán még a családunk előtt is. A divatbemutató számomra kicsit arról is szólt, hogy ez még ma is fontos. És talán a legfontosabb, hogy ma, amikor egyre több a szegény sorsú ember, s egyre kevesebb a segítség, a rendezvény karitatív célokat is szolgált.

 

Augusztus elejére várják kisbabájuk születését. Egy fiatal pályakezdő hölgynek mi a fontos: a karrier vagy a család?

Mindkettő. Tényleg. Férjemmel, Gergővel másfél éve házasodtunk össze, s izgatottan várjuk első kisbabánkat. Elnézve édesanyámat, látva anyósomat, s néhány olyan kolléganőt, akiket nagyra becsülök, helytálltak mindkét területen. Szerintem sikerülni fog nekem is. Azt gondolom, attól, hogy egy nő munkát vállal, még nő marad. Ez a legfontosabb feladatunk. Az anyaság rengeteg örömet, kihívást és szépséget tartogat. Szeretném mind megélni.

 

Az interjú az Ügyvédvilág 2012. áprilisi számban jelent meg.

---