Új Pp.-koncepció: előnyben a perelterelés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy átlátható, kiszámítható és korszerű igazságszolgáltatás egyik legfontosabb eszközeként az új polgári perrendtartás koncepciójában előtérbe kerülnek a perelterelő és permegelőző eljárások.

A Polgári perrendtartás (Pp.) több mint 60 éve lépett hatályba. Annak ellenére, hogy a rendszerváltást követő módosításoknak köszönhetően már nem az úgynevezett szocialista perjogot tartalmazza, a törvény eredeti ideológiai kiindulópontja, amely a kereteit meghatározta, meghaladottá vált. Szükség van egy átlátható, kiszámítható és korszerű igazságszolgáltatásra, amelynek egyik legfontosabb eszköze a perelterelés, a felek közötti megegyezést előmozdító eljárási szabályok kiépítése. Ezért fontos a polgári perrendtartás megújítása, amely azonban csak egy új törvény megalkotásával érhető el. Az új Pp. koncepciója részletesen kifejti a mediáció, választottbíróság és közjegyzői nemperes eljárások, mint perelterelő és -megelőző eljárások újítását, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy egy, az eddigiektől nagyban eltérő szemlélet kezd kialakulni, ami az ilyen eljárások fontosságára tekintettel örvendetes.

Közvetítői eljárás (mediáció)

A mediáció – vagy más néven közvetítés – a peres eljárásoktól lényegesen eltérő megoldás, célja pedig az, hogy a felek kölcsönös megegyezéssel zárják le vitájukat. Ehhez egy olyan mediátor (közvetítő) segítségét veszik igénybe, aki a vitában nem érintett, semleges és minden szempontból pártatlan harmadik személy. A mediátorra és magára az eljárásra vonatkozóan is komoly feltételeket szab a közvetítői törvény, így minden bizonnyal szakmailag felkészült lesz az a személy, aki a névjegyzékben szakértőként ilyen szerepet vállal. A mediáció tehát egyfajta konfliktuskezelő és vitarendező eljárás, amikor a felek a bírósági per helyett közvetítőhöz fordulnak, s a jövőbeni együttműködésükhöz szükséges és reális igényeiket feltárják, valamint felismerve és megértve a másik fél igényeit, közös megegyezést hoznak létre.

A Pp.-koncepció kidolgozói felismerték, hogy a mediáció, vagyis a „békés” jövőre koncentrálás lényegileg tér el egy jogvita eldöntésétől. Utóbbi esetben ugyanis fennmaradhat a konfliktus, ami további jogvitákat, további ügyeket (végrehajtási és büntetőeljárás, hatósági ügyek) generálhat. Tehát, hiába mond ki ítéletet a bíróság, azzal a konfliktus nem oldódik meg, mivel az egyik fél mindenképpen vesztes pozícióba kerül, és egy tárgyaláson nincs is mód a konfliktus igazi okainak feltárásához, így lényegében megoldatlan marad a helyzet. Ezért kiemelkedő jelentőségűvé emelte a koncepció a mediáció ösztönzését, mivel annak jelentős perelterelő hatása van. Ez pedig azért fontos szempont az új Pp. kialakítása során, mert elősegíti a bíróságok ügyterheinek csökkentését, ami pedig hatással van az egyik legfontosabb célra, a perek ésszerű időn belüli befejezésére.

Annak érdekében azonban, hogy a közvetítői eljárás valóban be tudja tölteni ezt a szerepét, szemléletváltás szükséges, amelynek irányába a közelmúltban több lépés is történt. Például bevezették a piaci mediációnál kicsit kötöttebb formájú bírósági közvetítést, amely a már elindult perekben nyújt nagy segítséget perelterelő jellegével. Továbbá előre mutató az is, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben eljáró bírónak már lehetősége van kötelezni a feleket arra, hogy közvetítőhöz forduljanak. Ennek célja pontosan az, ami a mediáció egyik legnagyobb érdeme, hogy ezáltal a szülők jövőbeni együttműködését biztosítja, ami a szülői felügyelet gyakorlásához és a szülő-gyermek kapcsolattartáshoz elengedhetetlen.

A fenitek okán az új Pp. megalkotása során felismerték, hogy szükséges továbbfejleszteni a közvetítői eljárás igénybevételére ösztönző szabályokat. A koncepció szerint ilyen lehetne a mediáció kedvező hatásairól való kötelező tájékoztatási kötelezettség járásbírósági szinten, valamint ezt kiváltva – immár törvényszéki szinten – előírná az ügyvéd ilyen irányú kötelező tájékoztatását is. Továbbiakban vizsgálná a közvetítőhöz fordulás pénzügyi ösztönző szabályait is, mint az illetékkedvezmény, valamint a költségviselési szabályok, melyeknek továbbfejlesztése indokolt lehet. A koncepció a mediációs megállapodás erejének növelését látja a megállapodás egyezségi kísérletre idézéssel való összekapcsolásában, azonban nem szól arról, hogy ezt milyen formában kívánja megvalósítani az új Pp. A piaci mediáció esetében jelenleg is van arra lehetőség (bár külön eljárásban), hogy miután a közvetítő segítségével megszületett a megállapodás, az egyezségi kísérletre idézés útján a bíróság is elfogadja azt. Ez azért lényeges, mert ezáltal végrehajthatóvá válik a későbbiekben, valamint sokkal költséghatékonyabb minden egyéb peres eljáráshoz képest. A jelenlegi szabályok alapján csak a pertárgy értékének 1 százalékát, de legfeljebb 15 ezer forint eljárási illetéket kell a feleknek leróniuk, ha ezt a variációt választják. Ezt azonban nagyon kevesen ismerik, ezért a bíróságoknál csak csekély ilyen ügy jelenik meg. Az egyezségi kísérletre terelés ezért jó kezdeményezés, mert olcsóbbá és gyorsabbá tesz számos, felek közötti vitát, azonban nem tudni, hogy ez kizárólag bírósági közvetítés útján valósulhat-e majd meg, vagy teret enged valamilyen módon a piaci mediációnak is.

Az új Pp. megalkotása során felismerték, hogy szükséges továbbfejleszteni a közvetítői eljárás igénybevételére ösztönző szabályokat

Az új Pp. koncepciójából jól látható, hogy valóban elkötelezett a közvetítői eljárás alkalmazása iránt, ugyanis vizsgálni szándékozik az egyes ügycsoportokat, annak érdekében, hogy amelyek tipikusan konfliktuscentrikusak és jövőbeni együttműködést feltételeznek a felek részéről, ott a bíró által elrendelhető legyen a mediáció. Ez nagyon fontos lenne olyan ügyekben, mint például egy birtokvita, ahol a feleknek továbbra is egymás mellett kell élniük, vagy a testvérek hagyatéki ügyben való civakodása esetén, sőt – úgy gondolom – a cégvezetők közötti különböző konfliktusokat is sikeresebben oldhatná meg egy közvetítő, mint egy ítélet, legalábbis hosszú távon mindenképpen nagyobb eredményt érhetnének el általa.

Választottbíróság

A koncepció szerint az új polgári perrendtartás kialakításakor át kell tekinteni a választottbírósági eljárásra vonatkozó szabályozást is, hiszen mint alternatív vitarendezési eljárás kötődik a polgári perrendtartáshoz. A koncepció fő kérdése ebből a szempontból az, hogy a választottbírósági eljárásra vonatkozó szabályozást hol helyezzék el. A külön törvényben való megjelenítése mellett szól, hogy az elbírálás nem a bírósági szervezetrendszerre tartozik, és a Pp. szabályai nem alkalmazhatóak. Ennél fogva a koncepció javaslata szerint nem indokolt az új polgári perrendtartásba integrálni.

Ám szükséges a választottbíróság szabályozásának felülvizsgálata is, méghozzá át kell tekinteni annak hazai intézményrendszerét, hatásköri szabályait és az állami bíróságokkal való kapcsolatrendszerét is. Ugyanakkor a koncepció javaslata alapján erre csak az új Pp. elfogadása után kerülhet sor.

Közjegyzői nemperes eljárások

A bíróságok ügyterhének csökkentése, és ezáltal az eljárások időszerű befejezése érdekében szükséges megvizsgálni a bírósági nemperes eljárások közjegyzői hatáskörbe történő elhelyezésének lehetőségét.

A koncepció négy ilyen fontos tárgykört érint.

1.) Fizetési meghagyásos eljárás
A hatályos szabályozás alapján – törvényben meghatározott kivételek mellett – csak fizetési meghagyás útján érvényesíthetőek azok a pénz fizetésére irányuló lejárt követelések, amelyeknek összege az egymillió forintot nem haladja meg. Az új Pp. koncepciója ennek az értékhatárnak az emelését javasolja, 3 vagy 5 millió forintra. Előbbi mellett szóló érv, hogy az egy- és a hárommillió forint között az eljárások nagyon kis része (6,55 százaléka) alakul perré, utóbbinak pedig az kedvezne, hogy bár itt a perré alakulás aránya magasabb (28-30 százalék), de mégis jelentős perelterelő hatása lenne.

2.) Egyezségi kísérletre idézés
A koncepció szándéka szerint be kell vezetni a közjegyző előtti egyezségi kísérletre idézés lehetőségét amellett, hogy fennmaradna a hasonló bírósági nemperes eljárás is. Ennek indoka az, hogy ebben az esetben az eljárás tárgya nem a felek közötti jogvita eldöntése, hanem csupán a létrejött egyezség okiratba foglalása, amelyhez nem szükséges bírósághoz fordulni, így ismét elérhetővé válik az ügyteher csökkentése, mint az új Pp.-vel megjelenő legfontosabb cél.

3.) Általános meghatalmazások nyilvántartása
A koncepció támogatja az általános meghatalmazások nyilvántartásának létrehozását, amely országosan egységes, interneten elérhető, és nem csak bírósági, hanem közjegyzői és végrehajtói eljárásokban is alkalmazható lenne. Ennek megvalósítására egy új közjegyzői nemperes eljárást tart a legalkalmasabbnak.

4.) Egyes személyállapoti nemperes eljárások
A vizsgálat kitért arra is, hogy egyes személyállapoti nemperes eljárásokat (pl. holttá nyilvánítás, halál tényének bírósági megállapítása) célszerű lenne közjegyzői hatáskörbe utalni. Ezt indokolhatja az eljárások célja, ami a halállal bekövetkező joghatások kiváltása, melyek közül kiemelhető az örökség megnyílása, így pedig a hagyatéki eljáráshoz fűződő szorosabb kapcsolata. A jogviszonyok jellegére tekintettel a koncepció mégis a bírósági hatáskörben tartás mellett foglal állást, melynek ebben az esetben garanciális jelentősége van, hiszen az eljárásban az ember jogképességének megszűnéséről döntenek, a közjegyző előtti hagyatéki eljárás pedig ennek vagyonjogi jogkövetkezményeit hivatott rendezni.                                 

---