Ma a pénzügyi békéltetésben a digitális adathalászat, a kiberbiztonságot sértő tevékenységek vizsgálata jelenti a legnagyobb kihívást; sajátosságai miatt ez a terület a legkevésbé eredményes, elenyésző számú ügyben születik valamilyen egyezség – derült ki a hatodik Alternatív Vitarendezési Konferencia második napján megtartott, a Digitális adathalászat és a kiberbiztonság című előadásból.
Hatodik alkalommal rendezte meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a keretei között működő Pénzügyi Békéltető Testület az Alternatív Vitarendezési Konferenciát. A résztvevők megismerhették, hogy a modern világban a digitalizáció térnyerésével és a digitális eszközök használatával milyen kockázatokkal szembesülnek a fogyasztók és hogyan védekezhetnek ellenük. A konferencia második napjának nyitóelőadása igazán illeszkedett a rendezvény témájához. A Digitális adathalászat és a kiberbiztonság – Tények, döntések, lehetőségek a pénzügyi békéltetésben címmel hárman, dr. Kovács Erika, a testületet 2014 óta vezető elnök, valamint a szervezet két tagja, dr. Tarpai Lajos Tamás LL.M. és dr. Cserépi Judit LL.M. példákkal és a jogi háttér bemutatásával ismertették a békéltetők előtt álló kihívásokat.
Dr. Kovács Erika felvezetőjében úgy fogalmazott, az elmúlt évek összehasonlításában a testületnek ez az ügytípus jelenti a legnagyobb kihívást. A 2011-ben felállított szervezet munkája a pénzügyi szektor összes szereplőjének tevékenységét lefedi. Bár az estek zömét minden évben a hitelügyekkel kapcsolatos jogviták teszik ki, csakhogy manapság – új ügytípusként – a digitális adathalászat, a kiberbiztonságot sértő tevékenységek mindenképpen megelőzik a hitelezéssel kapcsolatos jogvitákat. Nehézségükben és bonyolultságukban is vezetik az esetszámot. Ami a tendenciát illeti, 2018-ban szembesültek először azzal, hogy különböző magánszemélyek fizetési számláján lévő egyenlegekben – mások rendelkezése alapján – jóváírások vagy nagyon komoly terhelések jelentkeznek. A testület először azt tapasztalta, hogy néhány magánszemély számláján nagyobb összegű jóváírás jelent meg általa teljesen ismeretlen okból. Nem tudta, ki és miért utalt neki pénzt a számlájára, ahonnan pár perc, pár óra vagy egy nap elteltével ennek a számlaegyenlegnek – például hitelkerettel együtt – akár a dupláját is leemelték ismeretlen személyek. Ez a tendencia pedig folyamatosan nőtt, a számuk 2021-ben már jócskán megemelkedett. A békéltetők kezdetben azt gondolták, egyedi ügyekről van szó, mára azonban már azonosították a csalást, amiről kiderült, rengeteg ügyfelet érint, és hatalmas mennyiségű pénzek mozognak ily módon a különböző számlákon. Az idő múlásával egyre inkább azt látni, hogy nemcsak a pénzügyi szektorra, de még az állam pénzügyi területére is kiterjednek ezek a bűncselekmények. Ezek ellen egy több szervezetet átfogó, nagyon masszív összefogással kell és lehet védekezni. A nagy ugrás 2022-ről 2023-ra következett be; amíg 2018-ban még csak 25, addig 2022-ben már 322, míg 2023 márciusában már 833 ilyen ügy volt a testület asztalán, a konferencia idején pedig már meghaladta a 900-at. Ha marad ez a tendencia, akkor év végére átlépi az ezret. Ez nagyon nagy mennyiség. Fontos rögzíteni, hogy kibercsalásról, személyes adatokkal való visszaélésről, illetve azok jogosulatlan megszerzéséről, végeredményképp magánszemélyek megtakarításait, bankszámláit érintő bűncselekményekről van szó.
Sajnos a korcsoportok alapján is jól kimutatható, hogy se életkort, se iskolai végzettséget, se felkészültséget, se tudást nem kímél ez a fajta elkövetés. Ugyanakkor nem véletlenül a 45-60 év közötti korosztályt (az estek 34 százalékát) érinti a legjobban, hiszen ez az életkor az, amiben kellő tapasztalattal, viszonylag jobb fizetéssel, megtakarításokkal rendelkezek az emberek. Ezeken a bankszámlákon ott vannak azok a pénzek, amelyekről azt gondolják az ügyfelek, hogy az övék. Ám egyszer csak kiderül, hogy mégsem, mivel az akaratukon kívül más is rendelkezni tud fölöttük. Érthető módon a legkevésbé veszélyeztetett korcsoport a 30 év alattiaké (13 százalék), hiszen a megtakarítások száma összegszerűségében sokkal kisebb. Fontos látni, hogy senkit nem kímél meg sem a kora, sem a felkészültsége, sem a tudása abban, hogy ilyen cselekmény áldozata legyen. Kizárólag egyetlen egy dolog óvhat meg bárkit, ha a saját személyes adataival kellően óvatosan bánik, azokat senkinek, még a legközelebbi hozzátartozónak sem adja ki.
Az elnök azzal zárta bevezetőjét, hogy bár a testületben dr. Cserépi Judit és dr. Tarpai Lajos Tamás foglalkozik a legalaposabban ezzel az ügytípussal, ez mára már olyan mennyiségben fordul elő, hogy a 16-17 fős testület minden tagjának meg kellett tanulnia a kezelésüket.
Dr. Kovács Erika szerint az elmúlt évek összehasonlításában a testületnek a digitális adathalászat és a kiberbiztonságot illető ügytípus jelenti a legnagyobb kihívást (Forrás: MNB)
Dr. Tarpai Lajos Tamás az esettípusok bemutatását megelőzően a kibercsalásokkal kapcsolatban felvázolta, mivel is állunk szemben és mi a feladata a testületnek. Mint mondta, a csalók alapvetően mindig az ügyfeleket támadják, és nem valamilyen high tech módon szerzik meg tőlük az adatokat, hanem kihasználják az emberi természet bizonyos sajátosságait. Például a konfliktusterelést, a pánikban kiszámítható cselekvést, vagy a rutinszerűen és mechanikusan végrehajtott egyes műveleteket. „Egyszóval csalók manipulálnak minket” – szögezte le a szakértő.
Rámutatott, ennek a visszaélésnek számos típusa van, és a lista korántsem teljes. Ilyen például az adathalászat, a telefonos csalás (hamis banki hívások), az sms-adathalászat (hamis banki sms-ek), a hamis szolgáltatói ügyintézés a közösségi médiában, az úgynevezett bálnavadászat (azaz célzott adathalász-támadás felsővezetők és más kiemelt célpontok ellen), vagy a szigonyozás, melynek során a támadó közvetlenül egy adott szervezetet vagy személyt céloz meg személyre szabott adathalász e-mailekkel. Ezek közül dr. Tarpai Lajos Tamás egyet emelt ki, a vishinget, azaz a csalárd telefonhívást, mivel az elmúlt években ez volt az egyik „nagyon sikeres” visszaélésforma. Bár azt gondolták, hogy megelőző jelleggel erről már mindenki mindent elmondott mindenhol (például nem adunk meg kódot telefonon, nem töltünk le programot, nem helyezünk át összeget „biztonságos” számlára), mégis úgyis tűik, hogy „ez a visszaélés idén tavasztól újra itt van köztünk és nagyon sikeresen működik”.
És hogy az egyes visszaélések, az adathalászat típusai hogyan jelennek meg a testület előtt lévő ügyekben? A szakértő a 2023-as évet emelte ki, azon belül is azt, hogy a meghamisított banki oldalak használatával elkövetett ügyek milyen jelentős mértékben vannak jelen. Ilyen például az online termékértékesítés, amikor a csalók elvezetik az ügyfeleket hamis netbanki belépési oldalakra, vagy amikor a fogyasztók nem a hivatalos utakon érik el szolgáltatójuk netbankját, hanem egy keresőprogramban. Majd ahhoz hozzáteszik a netbank-szót, és az első találatok egyike sok estben egy adathalász oldal. Nem elég, ha a bank valódiságáról a képi világ vagy a szöveg alapján győződünk meg, fontos, hogy mindig hivatalos elérési úton használjuk a netbankot. A szolgáltatók üzletszabályzata, felhasználói kézikönyve egyébként tartalmazza, hogyan kell elérni az adott bank hivatalos internetbankos felületét. Az adathalászatnak számos jellemzője van, ám a békéltető testület sokszor utánkövető, azaz később szembesül az új elkövetési formákkal. Ettől függetlenül vannak olyan alapkészségek, technikák, megoldások, amelyek alapján a visszaélések számát jelentősen csökkenteni lehetne a fogyasztók részéről. A csalók nagyon jól ismerik az egyes bankok fizetési eszközeit, és az is igaz, hogy ők bizonyosan elolvassák a bankok üzletszabályzatait, az ügyfelek azonban nem. A csalók kihasználják a pénzforgalmi rezsimek sajátosságait, többek között az azonnali fizetési rendszerek által biztosított előnyöket. Felmerül a kérdés, a pénzügyi békéltető testületnek a tisztán bűncselekményekkel kapcsolatban milyen feladata van, hiszen nem nyomozóhatóság, hanem egy alternatív vitarendezési fórum, amelyik egyedi pénzügyi fogyasztói jogvitákban jár el. A választ a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény, a Pft. adja meg. Ez egy speciális kárfelelősségi rendszert telepített ezekre az esetekre, a jóvá nem hagyott fizetési műveletekre. Márpedig ahol a kárfelelősség kérdése vita tárgyát képezi a pénzügyi szolgáltató és a fogyasztó között, ott a pénzügyi békéltető testületnek biztos, hogy van feladata. Ami a kárfelelősségi rendszert illeti, a pénzforgalmi törvény előírja, hogy a fizetési művelet teljesítésére csak akkor kerülhet sor, ha azt az ügyfél előzetesen jóváhagyta. Ennek hiányában jóvá nem hagyott fizetési műveletről beszélünk. Tipikusan ilyenek a csalások. Ha az ügyfél bejelenti a bankjának a jóvá nem hagyott fizetési műveletből származó igényét, belép az objektív felelősségi rendszer: a pénzforgalmi szolgáltatóknak egy munkanapon belül jóvá kell írniuk a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét vagy helyre kell állítaniuk az eredeti állapotot. Azonban a felelősség alóli mentesülésre is van módjuk, ez esetben azt kell bizonyítaniuk, hogy az ügyfél a fizetési műveletet jóváhagyta vagy a csalással összefüggésben bekövetkezett kár az ügyfél súlyosan gondatlan, szándékos, illetve csalárd módon fennálló kötelezettségszegésével van összefüggésben. Fontos, hogy a pénzforgalmi törvény a fogyasztók számára is meghatároz előírásokat. Az egyik ilyen, hogy biztonságos legyen a bankjuk. A másik, ha észlelik, hogy bármi szokatlan történik a számlájukkal kapcsolatban, azt haladéktalanul bejelentik a banknak. Ez utóbbival kapcsolatban három dologra kell felhívni a figyelmet. Egyfelől a bankok kötelesek olyan rendszert biztosítani, ami alapján az ügyfelek a bejelentési kötelezettségüknek eleget tudnak tenni. A másik, hogy a bejelentést követően belép a garanciális kárfelelősségi szabály: ha valaki bejelenti, hogy a mobileszközével visszaéltek, majd ezután a mobileszköz használatával mégis történik valamilyen probléma (csalás vagy károkozás), akkor egyértelműen a szolgáltatóké a felelősség. A harmadik legfontosabb a fogyasztók számára kiemelendő: nem a visszaélés teljes elkövetési módját kell bejelenteni, hanem azt, hogy valami szokatlanságot észlelt valaki, például olyan műveletről kapott üzenetet, amit nem ő kezdeményezett. Ha ezt bejelenti a bankjának, egy felkészült ügyintéző tudni fogja, hogy mit kell tennie. Persze a pénzügyi szolgáltatók – a mentesülés körében – legtöbbször a fogyasztók súlyos gondatlanságára hivatkoznak. A békéltető testület helyzetét nehezíti, hogy a pénzforgalmi törvény a súlyos gondatlanság fogalmát nem határozza meg. Miközben a bírói gyakorlat már kialakított egy fogalmi rendszert, a testületnek azt kell mérlegelnie, hogy a súlyos gondatlanság valóban fennáll-e vagy sem. Tudni kell, hogy ez egy szubjektív felelősségi forma, az eset összes körülményét mérlegelve és értékelve lehet eldönteni, valóban fennáll-e a súlyos gondatlanság, ugyanakkor a bankoknak személyre szabottan és kétséget kizáróan kell bizonyítaniuk az ügyfél súlyos gondatlanságát.
Az egyes esettípusok előtt két fogalmat tisztázott dr. Tarpai Lajos Tamás annak megértésére, hogy ezekben az ügyekben hol „csúsztak el” az ügyfelek. Ez a hitelesítés és a személyes hitelesítési elemek. Az első az az eljárás, ahol a bank ellenőrzi az ügyfél kilétét, a fizetési eszköz és a benne lévő adatok érvényességét. Ehhez pedig személyes hitelesítési elemeket biztosít az ügyfélnek. Ezeket az üzletszabályzatokban lehet megtalálni, ilyen például az sms-ben szereplő számsor, a netbanki bejelentkezési jelszó vagy épp a QR-kód. Az ügyfél ezzel hitelesíti az eszközét vagy magát. Ezért sem mindegy, hogy valaki kinek és mihez kapcsolódóan adja ki ezeket.
A klasszikus adathalászat a legkönnyebben megelőzhető visszaélés, de pontosan rámutat arra, hogy ha rutinból és mechanikusan cselekszik valaki, akkor „csúnya történetekbe” tud belekerülni. Közüzemi szolgáltatók, logisztikai cégek vagy például a Magyar Posta nevében nagy tömegben, sms-ben vagy e-mailben küldenek ki üzeneteket, például arra szólítva fel a panaszost, hogy meg kell erősítenie a bankkártyaadatait. Ezek az üzenetek mindig tartalmaznak egy linket, az arról megnyitott weboldalon pedig a károsultak el kezdik kiadni az adataikat. Egy ilyen, konkrét ügyben az ügyfél úgy nyilatkozott, semmi szokatlant nem észlelt. És ez a probléma. Az üzenetek többsége ugyanis már nem magyartalan, emiatt sokkal kevesebben gyanakodnak. Viszont számos olyan más lépés van, amiből felismerhető a csalási szándék. A Magyar Posta például mindig magyar telefonszámról küld sms-t, és csak vámkezeléssel kapcsolatban, ami tartalmazza a küldeményazonosítót, a megerősítő kódot, a benne szereplő link pedig mindig a posta.hu vámszolgáltatására mutat. Ehhez nyilván kell tapasztalati tudás arról, hogyan működik ez a mechanizmus a hivatalos csomagküldő szolgáltatásoknál. De ezen a ponton a probléma még mindig megállítható lenne. Az ügyfél ott hibázik, hogy az sms-ben szereplő jóváhagyott kódot kiszolgáltatja, és teszi anélkül, hogy az sms szövegét elolvasta volna. Mert megszokásból cselekedett: azt hitte, kártyás vásárlás történik, olyankor ugyanis mindig érkezik egy sms-ben szereplő kód. Ez pedig a csalás esetében is megérkezik, az ügyfél pedig kiadja a kódot anélkül, hogy meggyőződne arról, valóban kártyás vásárlásról van-e szól. Ehhez az is hozzátartozik, a panaszos nem feltétlenül veszi észre, hogy adathalász oldalon van, de ha kontrollálja a kapott üzenetet, ellenőrizni tudja a tevékenységet. Ha ezt elmulasztja, elmulasztja a kellő körültekintést is.
Egy másik típus a hamis banki hívás, ami pontosan megtestesíti azt, amitől a pszichológiai manipuláció nagyon jól működik. Ezekben az estekben – a telefonszámot sokszor találomra kiválasztva – arról értesítik az illetőt, hogy „viszik a számlájáról” a pénzt. Ettől az ügyfél pánikba esik, és az sem tűnik fel, hogy nem a bankja hívta fel. De mielőtt bármit is tenne ez esetben, érdemes végiggondolnia, hogy megelőzően kapott-e üzenetet gyanús banki tranzakcióról, amit akár a netbankba belépve is ellenőrizhet. Csakhogy mégis tovább folytatja a műveletet, mert nyomást a csalók nyomást gyakorolnak rá azzal, hogy ha most nem lép, akkor már nem tudja megállítani a visszaélést. Ehhez olyan adatokat mondanak be – tipikusan bankkártyaadatokat – amiről a panaszos elhiszi, hogy azt csak is a bankja tudhatja. Ha pedig valaki ezek után jóváhagyja a tranzakciót, onnantól a békéltető testületnek is nehéz a dolga. Egy harmadik típus az online termékértékesítés. Ez is egy nagyon sikeres visszaélésforma, tavaly ősz óta n különösen. A csaló arról biztosítja a hirdető ügyfelet, hogy tetszik neki az általa kínált termék, megvásárolná, de az adásvételhez még szüksége van az e-mail-címére. Arra pedig megérkezik egy üzenet, mely elkalauzol egy bankválasztó oldalra, ahol az ügyfél rákattint a sajátjára. Az tovább viszi egy netbanki belépési oldalra, ahol gyanútlanul folyamatosan kiadja az az adatait, kódjait. Meg kell említeni még az úgynevezett párhuzamos működést, ami a mobilalkalmazásoknál fontos. Itt arra kell vigyázni, hogy ezekkel az alkalmazásokkal nemcsak tranzakciókat lehet végezni, hanem hitelesíteni is lehet velük. A csalók pedig gyakran ezt használják ki. Egy másik típus a hamis befektetés, valamint az online személyi kölcsönök területe. Lényegében távoli hozzáférést biztosító eszköz telepítéséről van szó. Ezek legális programok, de csak akkor érdemes letölteni őket, ha valaki biztosan tudja, hogy mire használhatók. Példánkban az ügyfél online személyi kölcsönt igényelt, a csalók pedig egy óra alatt tízmillió forintot tettek rá a számlájára, majd onnan tovább utalták. Ebben az estben az a lényeg, hogy az igényléskor a bank automatikusan betölt egy csomó adatot, s ha azokon az ügyfél nem módosít, akkor simán végigmegy a kölcsönfolyamat anélkül, hogy a panaszos maga bármilyen adatot megadott volna. A testület számára az ilyen ügyek feldolgozása nagyon nehéz, mert először vizsgálni kell az online személyikölcsön-igénylést, majd a jóvá nem hagyott fizetési műveletet. Tehát először a kölcsönigénylést kell megítélni formailag és tartalmilag, és csak azután lehet megvizsgálni az ügyfél esetleges súlyos gondatlanságát.
Dr. Cserépi Judit előadásában a határon átnyúló pénzügyi jogvitákat ismertette. Ezeknek két típusa van: az egyik, amikor Magyarországon lakóhellyel rendelkező ügyfél nyújt be kérelmet az EGT egy más tagállamában székhellyel rendelkező pénzügyi szolgáltatóval szemben. A másik típus ennek épp a fordítottja. Ezekre egy-egy példát mutatott be. Az első esetben az eljárás megindításához a pénzügyi szolgáltatónak nyilatkoznia kell arról, hogy aláveti magát a testület eljárásának, és kötelezést tartalmazó határozatának. Ha ezt megteszi, úgy érdemi döntést lehet hozni. Ám az ismertetett példában egy litván, egyébként népszerű pénzügyi szolgáltató nem vetette alá magát az eljárásnak, a testület – eljárási akadály miatt – kénytelen volt megszüntetni az eljárást. Ez estben tájékoztatják a kérelmezőt, hogy melyik az a szervezet, jelen estben Litvániában, amelyik a kérelmét elbírálhatja. Az ügyfél kezdeményezésére egyébként a testület a kérelmet átteszi ehhez a másik szervezethez.
A másik eset az előző fordítottja: ekkor egy másik EGT-tagállam fogyasztója nyújt be kérelmet egy magyar székhelyű szolgáltató ellen. Ez estben azonban nem hívják fel a szolgáltatót a nyilatkozattételre, hiszen az MNB-törvény alapján együttműködési kötelezettsége van. Azaz részt kell vennie a pénzügyi testület eljárásában, illetve válasziratot kell benyújtania. A példaként említett esetben a kérelmező egy klasszikus telefonos csalás áldozata volt. Elismerte ugyan a hibáját, de arra hivatkozott, hogy a szolgáltató csalásmonitoring-rendszere nem működött megfelelően, és átengedte a szóban forgó tranzakciókat, amiket a kérelmező szerint meg kellett volna állítania. A testület a pénzforgalmi törvény rendelkezéseit tudja vizsgálni, azaz, hogy az adott tranzakciót jóváhagyták-e vagy sem. Ha ez utóbbit állapítja meg, akkor megvizsgálja, hogy a kérelmező súlyosan gondatlanul járt-e el. Ha pedig így történt, a szolgáltatót nem terheli megtérítési kötelezettség. Ugyanakkor a kérelmező által felvetett kérdést a békéltető testület, hatáskör híján, nem tudja vizsgálni, azt a pénzügyi felügyelet tudja megtenni.
Áttérve az online befektetési platformokra, ez a csalási ügyek egy másik típusa – folytatta dr. Cserépi Judit. Ezekben az ügyfelek azt hiszik, hogy valós platformokról van szó, ahol valódi befektetési eszközöket tudnak vásárolni, igazi ügyleteket tudnak kötni, illetve maga a platform valós piacokkal van kapcsolatban. Azt gondolják, hogy kis befektetéssel hatalmas hozamra tudnak szert tenni. A platform üzletkötői telefonon arra is ráveszik őket, hogy egyre nagyobb összegeket fektessenek be. Az ügyfél átutalja ezeket a pénzeket a platform által megadott bankszámlára, de előfordult kártyás tranzakció is. A jogszabályi háttér és megközelítés miatt fontos hangsúlyozni, hogy ezekben az ügyekben a károsultak szándéka az, hogy a tranzakciók létrejöjjenek. Ők hajtják végre, ők hagyják jóvá. Ők mindaddig gyanútlanok, amíg megpróbálják kivenni a nyereségüket a platformról. Abban a pillanatban azonban rájönnek, hogy csalás áldozatai, hiszen vagy lefagy a rendszer, vagy eltűnnek a korábban nagyon kedves üzletkötők is. Ezeknek az ügyeknek a szereplői egyfelől az elkövetők. Őket nehéz fellelni, hiszen a platform működtetője – ha fel is tünteti, de – egy nagyon távoli országban van bejegyezve, szinte lehetetlen vele kapcsolatba lépni. A másik szereplők az áldozatok, akik lehetnek külföldi vagy magyar magánszemélyek, illetve maga a számla kedvezményezettje, aki ugyancsak lehet magánszemély vagy egy cég is. Ez utóbbiak leginkább az MNB által nem felügyelt társaságok, feltehetően engedély nélkül végzik a tevékenységüket, viszont lekereshetők a cégnyilvántartásból. A testület eljárásában szerepel a fizető fél, valamint a kedvezményezett bankja – a kérelmezők ezekkel szemben tudják megindítani az eljárást. A panaszosok többfélével próbálkoznak, például rendőrségi feljelentéssel, melynek vagy van eredménye, vagy nincs. A legtöbb estben azonban a kedvezményezett bankjával szemben indítják meg az eljárást. A kérelmezőkben gyakran felvetődik, miért nem vette észre a bank, hogy a kedvezményezett számláján nagyon gyakran nagyobb összegek megjelennek, ami esetleg pénzmosásra is utalhat. Az ügyfelek meggyőződése, hogy ezt a bankok csalásmegelőző rendszerének ki kellene szűrnie. És mit tehet a testület ezekkel az ügyekkel? Mivel a kereskedelmi platformokkal kapcsolatban nincs hatásköre, így abban az estben tud érdemi eljárást lefolytatni, ha a kérelmező a saját, tehát a fizető fél bankjával szemben indítja meg az eljárást. Ezen kívül, ha bármilyen engedély nélküli tevékenységet észlel, azt jelzi a felügyeletnek.
Az előadást dr. Kovács Erika zárta egy rövid, a testület eredményességét illető összegzéssel. Mint mondta, sajnos ez az az ügykör, ahol a legkevésbé tudnak eredményesek lenni, a békéltetési eljárásban a lehető legkevesebb ügynél tudják azt mondani, hogy egyezség vagy olyan döntés született, ami a károsult ügyfél számára pozitív lehet. Ami 2022-2023-at illeti (ez a két év az, amikor ezzel az ügytípussal nagyon gyakran találkozott a testület), nagy különbség nincs az eredményességet illetően. A legtöbb eset megszüntetéssel végződött, egyezség 15-17 százalékban született, míg a kötelezések száma minimális volt. Pozitívként értékelhető azonban, hogy az eljáráson kívüli egyezségek tekintetében idén ötszázalékos javulást tapasztalt a testület. Ez pedig arra utalhat, a szolgáltatók is kezdik felismerni, hogy itt nagyon komoly és nagy pénzeket érintő, kockázatos és veszélyes ügyletekről van szó, melyeknél az ő felelősségük – már csak ügyélmegtartás miatt is –, hogy valamilyen áldozatot vállaljanak. A békéltetők részéről mindegy, hogy eljárásban vagy azon kívül születik egyezség, a lényeg, hogy azzal az alternatív vitarendezés lényege valósul meg. A konkrét ügyek elbírálása mellett a testület előtt további lehetőségek állnak, így szakmai cikkeket publikálása, részvétel az MNB és a bankszövetség által közösen létrehozott kiberpajzs-programban, rendszeres tájékoztatás azt eljárásban szerzett tapasztalatokról, valamint szoros együttműködés a pénzügyi felügyelettel, különösen ebben az ügytípusban.
(A Wolters Kluwer Hungary Kft. a jogaszvilag.hu kiadója – a szerk.)
