Uniós rendeletek a Tpt. módosítása mögött


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2015. június 29-én kihirdetett 2015. évi LXXXV. törvény módosította a tőkepiaci törvényt, a befektetési vállalkozásokról szóló törvényt (Bszt)., valamint más törvények pénzügyi tárgyú rendelkezéseit. A módosítás tőkepiaci törvényt érintő rendelkezései lépcsőzetesen, 2015. július 7-én, 2016. január 1-jén, majd 2018. január 1-jén lépnek hatályba*.


A tőkepiaci törvényt (Tpt.) érintő változásokat – többek között – két európai uniós rendelet tagállami végrehajtása indukálta: a kereskedési rendszerben szerepet játszó központi értéktárak európai szintű szabályozását a 909/2014/EU-rendelet adja, a központi szerződő felek működését pedig a 648/2012/EU-rendelet szabályozza. Jelen cikk a Tpt. módosításai mögött álló uniós jogforrások áttekintő jellegű bemutatását célozza.

1. EMIR-rendelet

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU-rendelet szabályozásának kiindulópontja, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében – tekintettel arra, hogy azok magánúton megkötött ügyleteknek minősülnek – hiányzik az átláthatóság. A rendelet célja eme ügyletek átláthatóságának biztosítása, csökkentve ezáltal az ilyen ügyletekhez kapcsolódó pénzügyi kockázatokat.

A rendelet szabályozási tárgykörét tekintve három pilléren alapszik: először a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolására kapcsolódóan tartalmaz szabályokat, egyes kategóriák tekintetében kötelező jelentéstételi kötelezettséget is előírva, továbbá regulázza a központi szerződő felek (kszf) engedélyezési feltételeit és működését, különös tekintettel a szervezeti követelményekre és az irányítási rendszerre, valamint harmadsorban a kereskedési adattárak szabályait fekteti le.

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek fogalmi meghatározását a rendelet 2. cikkének 5. és 7. pontja tartalmazza. A szerződő felek a rendelet értelmében meghatározott feltételek fennállása esetén – a származtatott ügylet egyes kategóriáitól függően – kötelesek a központi szerződő fél bevonásával elszámolni a szabályozott piacon kívül megkötött ügyleteiket. E célból a szerződő félnek klíringtaggá kell válnia, vagy közvetett elszámolási megállapodást kell kötnie valamely klíringtaggal [4. cikk (3) bek.]. A rendelet 9. cikkének (1) bekezdése a kereskedési adattárak felé fennálló adatszolgáltatási és jelentéstételi kötelezettséggel terheli a szerződő feleket. A rendelet 11. cikke a nem a központi szerződő fél bevonásával elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pénzügyi kockázatainak csökkentésére irányuló garanciális rendelkezéseket tartalmazza.

A rendelet III. címétől kezdődően szabályozza a központi szerződő felek engedélyezési és működési feltételeit. E tekintetben az EU-s jogszabály meghatározza a kiadott működési engedély territoriális és tárgyi hatályát, továbbá az engedély megadásának alapvető feltételeit (14-15. cikk; 17-21 cikk), valamint rögzíti a központi szerződő felekkel szembeni tőkekövetelményeket (16. cikk), szervezeti előírásokat (26. cikk), különös tekintettel a megbízható vállalatirányítási rendszerre, az igazgatóság összetételére és függetlenségére (27. cikk), összeférhetetlenségi szabályokra (33. cikk) és a jó üzleti hírnévre. A központi szerződő féllel szemben támasztott prudenciális követelményeket a rendelet 40-50. cikkei tartalmazzák. A kszf működését tekintve kiemelt hangsúlyt kap a kockázatkezelési rendszer (28. cikk), az adatmegőrzés és -kezelés kötelezettsége (29. cikk), a hatóságok irányában fennálló tájékoztatási kötelezettség rögzítése (30-31. cikk), az üzletmenet folytonosságának biztosítása és helyreállítási terv kidolgozása (34. cikk), valamint a kiszervezés szabályainak lefektetése (35. cikk). A rendelet 36. cikke garanciális jelleggel írja elő, hogy a kszf klíringtagjainak és adott esetben azok ügyfeleinek történő szolgáltatásnyújtás során tisztességesen és szakszerűen köteles eljárni, a klíringtagok és az ügyfelek érdekeivel, valamint a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel összhangban. Az átláthatóság érvényesülését szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a kszf és klíringtagjai nyilvánosságra hozzák az általuk nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó árakat és díjakat [38. cikk (1) bek.], és a kszf tájékoztatja a klíringtagokat és az ügyfeleket a nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázatokról [38. cikk (2) bek.]. A rendelet 39. cikke az elkülönített nyilvántartási- és számlavezetési kötelezettséget rögzíti.

A tőkepiaci törvényt érintő változásokat – többek között – két európai uniós rendelet tagállami végrehajtása indukálta

A rendelet VI. címe a kereskedési adattárak nyilvántartásba vételi feltételeit és eljárási szabályait, valamint az Európai Értékpiaci Hatóság kereskedési adattárakkal kapcsolatos felügyeleti feladatait és jogköreit szabályozza, továbbá meghatározza a kereskedési adattárak megbízható működésével kapcsolatos alapvető feltételeket, az adatvédelem és -rögzítés garanciális szabályait és az átlátható működés követelményét (78-81. cikkek).

2. 909/2014/EU-rendelet

A kereskedés utáni infrastruktúra és a pénzügyi piacok működésének másik nagy szervezeti intézménye a központi értéktár. A rendeleti szintű jogalkotás lehetővé teszi, hogy az értékpapír-kiegyenlítésre, valamint a központi értéktárak engedélyezési feltételeire és működési szabályaira valamennyi tagállamban azonos követelmények érvényesüljenek. A rendelet garanciális szabályként rögzíti, hogy a kibocsátó jogosult arra, hogy az olyan értékpapírjait, amelyeket szabályozott piacokon vagy multilaterális kereskedési rendszerekben való kereskedésre bevezettek, vagy amelyekkel kereskedési helyszíneken kereskednek, bármely tagállamban letelepedett bármely központi értéktárban nyilvántartásba vetesse [49. cikk (1) bek.].

Az értékpapír-kiegyenlítés közös keretszabályai után a rendelet a központi értéktárak működésére és szervezetére vonatkozóan állít fel követelményeket [1. cikk (1) bek.]. A központi értéktárként történő működés engedélyezési feltételeit és eljárási kereteit a rendelet 16-17. cikkei tartalmazzák meghatározva a központi értéktárak engedélyezésére hatáskörrel rendelkező hatóságok feladatait és hatásköri szabályait is a kapcsolódó felügyeleti rendelkezésekkel együtt (10-15. és 22 cikkek).

A rendelet külön figyelmet szentel azon tevékenységi körök és kiegészítő jellegű szolgáltatások meghatározásának, amelyet a központi értéktár végezhet, különös tekintettel az egyes tevékenységi körök kiterjesztésére és kiszervezésére (19. és 30. cikk), valamint a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokra (54-60. cikkek). Az engedélyezett központi értéktár többek között fióktelep alapítása útján jogosult más tagállamban is szolgáltatások nyújtására [23. cikk (1) bek.]. Ha egy adott tagállamban engedélyezett központi értéktár egy másik tagállamban fióktelepet alapít, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának és a fogadó tagállam illetékes hatóságának szorosan együtt kell működnie egymással [24. cikk (1) bek.].

Kluwer International
Külföldi jogi e-könyvek

 

Egy kattintásra Öntől!

 

A központi értéktárak szervezeti és működési feltételeit tekintve a rendelet megköveteli, hogy a központi értéktárnak megbízható irányítási rendszerrel kell rendelkeznie, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő kockázatok azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére szolgáló hatékony eljárásokat, valamint megfelelő javadalmazási politikákat és belső kontrollmechanizmusokat foglal magában [26. cikk (1) bek.]. A központi értéktárnak valamennyi általa működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer esetében speciális szervet, felhasználói bizottságot kell létrehoznia, amely a kibocsátóknak és az ilyen rendszerek résztvevőinek a képviselőiből áll (28. cikk).

A rendelet meghatározza a központi értéktárakhoz való nyílt hozzáférés szabályait (33. cikk), lefekteti az átláthatósági kritériumokat (34. cikk), a prudenciális követelményeket (42-47. cikkek), beleértve a tőkére vonatkozó minimumrendelkezéseket is.

*2015. évi LXXXV. tv. (3), (5) és (8) bek.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.