Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A vádlott azzal a magatartásával, hogy internetes portálon közzétette „Fogadalom” megnevezésű, következő szövegű írását: „Vállalom, hogy a népirtás csökkentése érdekében azt az országgyűlési képviselőt, aki a 2013. évi MIC. számú, devizarabszolga-felszabadító törvényt 2013. augusztus 20-ig nem szavazza meg, állampolgártársaim számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzem”, az emberölés előkészületének bűntettét valósította meg, mert fogadalomként nyomatékkal hangsúlyozott szándékát nyilvánosságra hozva arra vállalkozott, hogy emberölést követ el – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a vádlott évekkel korábban célul tűzte maga elé a „devizahitelesek megsegítését”. Céljának elérése érdekében elkészítette az általa 2013. évi MIC. számú devizarabszolga felszabadító törvénynek nevezett fogalmazványt, amit eljuttatott valamennyi országgyűlési képviselőhöz, némelyiknek személyesen átadva, némelyeknek elektronikus úton megküldve. 2013. május 28-án az Országos Választási Bizottságnak címezve aláírásgyűjtő ív hitelesítése iránti kérelmet nyújtott be, melyben az alábbi három kérdést tüntette fel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy – népirtás leállítása érdekében – tízmillió forint vérdíjat kapjon, aki a http://devizarabszolga.5mp.eu oldalon rögzített, 2013. évi MIC. számú devizarabszolga felszabadító törvényt 2013. augusztus 20-ig meg nem szavazó országgyűlési képviselőt, 48 órán belül kivégzi?”, „Egyetért-e Ön azzal, hogy azt az országgyűlési képviselőt, aki az általunk beterjesztett Devizarabszolga Felszabadító Törvényt nem szavazza meg 2013. augusztus 20-ig, fosszuk meg vagyonától és 48 órán belül végezzük ki?”, „Egyetért-e Ön azzal, hogy azt az állampolgárt, aki ezt a kivégzést bárhol, bármilyen módon végrehajtja, a nemzet megmentője kitüntető címmel és 10 millió forint vérdíj jutalommal jutalmazzuk?”.
Az OVB megtagadta a hitelesítését. Ezt követően a vádlott elkészítette, feltöltötte és ezáltal bárki számára megismerhetővé tette az általa készített „Fogadalom” megnevezésű írást az alábbi tartalommal: „Vállalom, hogy a népirtás csökkentése érdekében azt az országgyűlési képviselőt, aki a – http://devizarabszolga.5.mp.eu/weboldalon nyomtatható – 2013. évi MIC. számú, devizarabszolga felszabadító törvényt 2013. augusztus 20-ig nem szavazza meg, állampolgártársaim számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzem.”
Az első- és másodfokú eljárás
A törvényszék felmentette a vádlottat az ellene terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette miatt emelt vád alól, mivel a cselekmény meglátása szerint nem bűncselekmény. Úgy ítélte meg, hogy az aláírásgyűjtő ív csupán kérdéseket tartalmaz, melyek már önmagában kizárják a kérelem tartalmának fenyegetésként való értékelését. A terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettének tényállási eleme a fenyegetés megtörténte, ez azonban a törvényszék álláspontja szerint az OVB-hez benyújtott aláírásgyűjtő ív hitelesítésére irányuló kérelemnél nem áll fenn, így az nem bűncselekmény. Ugyancsak a bűncselekmény hiányát állapította meg a „Fogadalommal” kapcsolatan is. Álláspontja szerint a devizarabszolga felszabadító törvény megszavazása, és az országgyűlési képviselőkkel szembeni elvárás kifejezetten komolytalan volt. A vádlott objektíve kivitelezhetetlenül kívánta annak megszavazását, így maga is tisztában volt azzal, hogy az általa megszavazni kívánt „2013. évi MIC. számú törvény” nincs az Országgyűlés előtt, tárgyalására nem kerülhet sor, annak megszavazására reális lehetőség nincs, így a fogadalomban írtak beváltása sem történhet meg. Bár a vádlott a „Fogadalom” szövegét az általa üzemeltetett nyilvános weboldalra feltöltötte, de az a körülmény, hogy a világhálón a szöveg hozzáférhető volt, nem eredményezte, hogy arról az érintettek is tudomást szereztek, a vád tárgyát képező bűncselekmény megállapításának szükséges eleme, hogy az elkövető közvetlenül hozza az állami szerv tudomására, hogy mit „vár el” tőle, komoly fenyegetés, tevés vagy tűrésre kényszerítés nem valósult meg.
A bíróság szerint a vádlott csak üres fenyegetést használt, és csupán a közvélemény figyelmének felkeltését kívánta elérni hatásvadász kijelentéseivel. Ezt igazolja az is, hogy a kitűzött határidő elteltével sem tett semmit a javaslatát meg nem szavazó országgyűlési képviselőkkel szemben.
Ítéletet hirdet a Debreceni Ítélőtábla – © Fotó: Derencsényi István
A másodfokok eljáró ítélőtábla bűnösnek mondta ki a vádlottat terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettében. Azzal egyetértett, hogy az aláírásgyűjtő ív hitelesítését célzó kérelme pusztán kérdéseket tartalmazott, amely már önmagában kizárja a kérelem tartalmának fenyegetésként való értékelését.
A fogadalommal kapcsolatban azonban más álláspontra helyezkedett. Kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás az egyéni önkifejezés alapján lehetővé teszi az egyén számára, hogy vágyait, gondolatait, szándékát megfogalmazza, másokkal megossza. Ezen alapjog minden közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül annak módjától, értékétől, erkölcsi minőségétől és legtöbbször valóságtartalmától. Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és a szabadság védelme vagy érvényesítése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. A terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására ezért csak az olyan komoly, konkrét fenyegetés ad alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bűntettének speciális elkövetése. Az ítélőtábla szerint a fogadalomban a címzettek felé komoly, konkrét kijelentést tett a vádlott. A vádlott célja az Országgyűlés valaminek tevésére kényszerítése személy elleni erőszakos cselekmény elkövetésével való fenyegetéssel. A bíróság szerint a hangsúly a fenyegetés céljának konkrét megjelölésén van (állami szervnek valaminek tevésére kényszerítésén), ennek híján terrorcselekményre hivatkozásról nem beszélhetünk.
[multibox]
A fellebbezés tartalma
A másodfokú bíróság határozata ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására csak az olyan komoly és konkrét fenyegetés adhat alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bűntettének specialitása. A fenyegetés tárgyi ismérve súlyos hátrány kilátásba helyezése. Alanyi ismérve pedig, hogy a kilátásba helyezett súlyos hátrány a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A félelem komolysága nem feltétlenül jelent rémületet, pánikot, rendkívüli fizikai vagy idegállapotot, csupán az szükséges, hogy a megfenyegetett komolyan vegye a kilátásba helyezett súlyos hátrány bekövetkezésének lehetőségét, és annak elkerülésre érdekében cselekedjék. A fenyegetés akkor alkalmas a komoly félelem kiváltására, ha az eljut a címzetthez.
A Kúria megállapította, hogy bár önmagában az ölési cselekményre vállalkozás tehát a terrorcselekménnyel fenyegetés tényállási elemeit hiánytalanul nem valósította meg, következésképpen e bűncselekmény nem valósult meg, az ölési szándék meghirdetése, fogadalommal megerősítése azonban komoly elhatározást bizonyít, amely megvalósításának reális lehetősége nem zárható ki, így annak büntetőjogi értékelése, emberölés előkészületeként történő minősítése nem maradhat el.
A vádlott a közzétett és nyilvánosságra hozott írásában arra vállalkozott, hogy szándékos emberölést valósít meg, kivégzi azt az országgyűlési képviselőt, aki a megadott határidőig az általa készített és hozzájuk eljuttatott törvényjavaslatot nem szavazza meg, ez a Kúria szerint az emberölés előkészületét kimeríti.
A régi Btk. szerint „aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Az előkészületet a szándéktól az különbözteti meg, hogy míg a szándék kialakulása a pszichikumban lejátszódó, mások elöl rejtve maradó folyamat, addig az előkészület már a külvilágban lejátszódó tényleges cselekvés, a szándék tettekben megnyilvánuló megerősítése, mások számára is megismerhetővé tétele. Büntetendőségének feltétele, hogy a célzott bűncselekmény véghezvitelének megkezdésére nem került sor. Az előkészület büntetendősége szempontjából érdektelen, hogy a véghezvitel megkezdése a szándék vagy elhatározás gyengülése, a feltételek hiánya, esetleg a megkezdés előtti leleplezés következtében maradt el. Az előkészületi cselekmény végrehajtása önmagában még nem bizonyítja, hogy a szándékolt cselekmény végrehajtását a feltételek megvalósulása esetén az elkövető egyáltalán meg is kezdte volna.
Mindezek alapján a Kúria az ítélőtábla ítéletét részben megváltoztatta, és a vádlott cselekményét emberölés előkészülete bűntettének minősítette.
Az ismertetett döntés (Kúria Bhar. III.561/2016.) a Kúriai Döntések 2016/11. számában 294. szám alatt jelent meg.
