Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Magánvádas eljárásban a rendőrkapitányságon tett feljelentést úgy kell tekinteni, mint ha azt az illetékes bíróságon terjesztették volna elő. A vádló döntési lehetőségét megalapozó vagylagos illetékesség esetén a nyomozó hatóságnak nincs hatásköre eldönteni a ténylegesen eljáró bíróság illetékességét. Vagylagos illetékesség esetén az illetékesség a vád - magánvádas eljárásban a feljelentés - benyújtásával rögzül. Magánvádas eljárásban 2018. július 1. napját követően is van lehetőség arra, hogy a magánvádló a terhelt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt emeljen vádat –…
Magánvádas eljárásban a rendőrkapitányságon tett feljelentést úgy kell tekinteni, mint ha azt az illetékes bíróságon terjesztették volna elő. A vádló döntési lehetőségét megalapozó vagylagos illetékesség esetén a nyomozó hatóságnak nincs hatásköre eldönteni a ténylegesen eljáró bíróság illetékességét. Vagylagos illetékesség esetén az illetékesség a vád – magánvádas eljárásban a feljelentés – benyújtásával rögzül. Magánvádas eljárásban 2018. július 1. napját követően is van lehetőség arra, hogy a magánvádló a terhelt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt emeljen vádat – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a sértett (egyik házastárs) 2012. július 5-én feljelentést tett a terhelt (másik házastárs) ellen a B rendőrkapitányságon testi sértés vétsége miatt. Az ügyben B és V Járásbíróságra között illetékességi vita alakult ki. A terhelt B területén lakik, a cselekményt V területén követték el.
V Járásbíróság az illetékességgel kapcsolatos álláspontját arra alapította, hogy az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek területén a terhelt lakik, ha az ügyész, a magánvádló vagy – ha e törvény másként nem rendelkezik – a pótmagánvádló ott emel vádat [régi Be. 17. § (3) bekezdés], ezért B Járásbíróság illetékes a magánvádas eljárás lefolytatására. Ezzel szemben B Járásbíróság szerint az illetékességet az elkövetés helye határozza meg [új Be. 21. § (1) bekezdés], ezért V Járásbíróság illetékes a magánvádas eljárás lefolytatására
A sorozatos áttételeket követően végül V Járásbíróság folytatta le a pótmagánvádas eljárást és mondta ki a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettének kísérletében.
A másodfokú eljárás
A másodfokon eljárt V Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az indokolás szerint B Járásbíróság a jogvesztő határidő eltelte után törvénysértően hívta fel a sértettet a pótmagánvádlókénti fellépés lehetőségére, ugyanakkor magánvádas eljárás keretében módja lett volna az eljárást lefolytatni, hiszen a bíróság illetékességét az alapozta meg, hogy a magánvádló ott emelt vádat és a magánvádas eljárás a B Járásbíróságon folyt. Mindezek hatására V Járásbíróság végzésében illetékessége hiányát állapította meg és az ügyet áttette a B Járásbírósághoz. B Járásbíróság azonban 2019. március 7-én kelt végzésével illetékességének hiányát állapította meg és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése céljából a Kúriára felterjesztette.
A Kúria megállapításai
A Kúria V Járásbíróság álláspontját tekintette törvényesnek és megalapozottnak. A Kúria kiemelte, hogy a feljelentés megtétele idején hatályos Be. értelmében, ha a Be. eltérően nem rendelkezik, az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették. Emellett az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek területén a terhelt lakik, ha az ügyészség, a magánvádló, vagy – ha a törvény másképp nem rendelkezik – a pótmagánvádló ott emel vádat. A feljelentő a feljelentését a terhelt lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon tette meg, azonban az egyúttal a vádemelés helyének felelt meg. Hangsúlyozta, hogy a vádemelés helyének megállapítása szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a Rendőr-főkapitányság a feljelentést, azaz a vádat nem az eljárásra illetékes B Bíróságra, hanem V Járásbíróságra küldte meg azzal az indokolással, hogy az elkövetés helye szerint az eljárás lefolytatására a V Járásbíróság is illetékes. Nem a rendőrség joga eldönteni – a vádló döntési lehetőségét megalapozó vagylagos illetékesség esetén – a ténylegesen eljáró bíróság illetékességét.
Amennyiben a magánvádló a terhelt lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt kívánja az eljárás lefolytatását, ez a bíróság illetékesség okából nem teheti át az ügyet az elkövetés helye szerinti bírósághoz. A magánvádlónak a terhelt lakóhelye szerint illetékes bírósághoz benyújtott feljelentése megalapozza ennek a bíróságnak az illetékességét, az ügyet ez a bíróság nem teheti át az elkövetés helye szerinti bírósághoz.
A Kúria nyomatékosította, hogy a magánvád emelésével a vagylagos illetékesség, azaz a terhelt lakóhelye szerinti illetékesség rögzült. Ha a magánvádló a vádat az elkövetés helye szerint illetékes nyomozó hatósághoz vagy bírósághoz nyújtotta volna be, az általános illetékesség rögzülése folytán nem lett volna lehetősége a vagylagos illetékességi szabályra figyelemmel a terhelt lakóhelye szerinti bírósághoz történő áttételre, csakúgy, mint az ügyész által a bíróságon emelt közvád esetén. Mind a két illetékességi ok esetén ugyanis a vád (magánvádas eljárás esetén a feljelentés) benyújtásával az illetékesség rögzül.
Hasonló szabályokat tartalmaz az új Be. is, amiker az eljárás megismétlésének időpontja miatt már alkalmazni kell. A 21. § (1) bekezdés rögzíti, hogy ha a Be. eltérően nem rendelkezik, az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a bűncselekményt elkövették. Ugyanakkor az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek az illetékességi területén a) a terhelt, vagy b) a sértett lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található, ha az ügyészség ott emel vádat. A magánvádas eljárás során a magánvádló feljelentése esetén a sértett lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye fordulat nem alkalmazható.
A régi Be. alapján a magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illették meg. Az új Be. ehhez hasonlóan úgy fogalmaz, hogy a magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illetik meg az általa emelt vád tekintetében. Tehát mind a vádemeléskor, mind a jelenleg hatályos Be. lehetővé teszi vagylagos illetékesség alkalmazását, vagyis azt, hogy a magánvádló maga dönthesse el, hogy a törvényi keretek között melyik bíróság járjon el. A magánvádas eljárásban tehát a jogalkotó továbbra is fenntartotta a vagylagos illetékesség lehetőségét, amely alapján a magánvádló megválaszthatja, hogy az elkövetés helye vagy a terhelt lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt terjeszti elő a vádat.
Abból a tényből, hogy a sértett és a terhelt lakóhelye azonos és a magánvádló az ennek megfelelő illetékességgel rendelkező rendőrkapitányság előtt tette a feljelentést, egyértelműen következik, hogy az illetékességet a régi Be. 17. § (3) bekezdésére alapította, amely az új Be. 21. § (3) bekezdés a) pontja szerint továbbra is joghatályos. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a megismételt eljárás lefolytatására az illetékesség vádemeléskor történő rögzülése folytán a vádemelés helye szerinti, azaz a B Járásbíróság illetékes.
Az ismertetett döntés (Kúria Bkk. I. 941/2019.) a Kúriai Döntések 2020/1. számában 7. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: Be. 21. § (1) és (3) bekezdés a) pont, 379. § (3) bekezdés, 762. § (3) bekezdés, 765. § (2) és (3) bekezdés.
