Védői jogok a bírósági eljárásban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoportjának 2014.EL.II.E.1/10.VÉDŐ-50. számú összefoglaló véleménye


A csoport egyrészről azt vizsgálta, vajon a bírósági eljárásban a védői jogok, az előzetes eljáráshoz képest valóban kiteljesednek-e, és érvényesül-e az ügyfélegyenlőség elve. Utóbbit tekintve, vajon a védő jogai összemérhetők-e az ügyészével, és egyáltalán vele egyenrangú ügyfélnek minősül-e, „olyan ügyfélnek, aki képes a vádat nemcsak megkérdőjelezni, végső soron akár el is hárítani”. (Védői jogok a bírósági eljárásban. Összefoglaló vélemény, 2. o.) Továbbá a bíróság biztosítja-e a védői jogok érvényesülését, ha nem, akkor a védői jogok korlátozása milyen eljárási következményekkel jár. Másfelől a vizsgálat kiterjedt arra is, hogy maga a védő él-e a jogaival.

„A védő jelentős mulasztása esetén az állam kötelessége a hatékony intézkedések megtétele, de az állam felelőssége nem korlátlan a védői mulasztásokért, mert csak akkor indokolt a beavatkozás, ha súlyos mulasztásról van szó és az érintettek ezt rögtön panaszolták” – utalt a vizsgálat az Imbrioscia v. Svájc (1993.) ügyre. (12. o.), továbbá idézte a Daud kontra Portugália ügyben az EJEB döntését is, melyben a bíróság „újfent kifejtette, hogy az Egyezménynek nem elméleti vagy illuzórikus, hanem gyakorlati és hatékony jogok biztosítása a célja (Imbrioscia kontra Svájc), és a védő kirendelése önmagában nem biztosítja a vádlott részére nyújtott jogi segítség hatékonyságát. Az állam nem lehet felelős minden jogi segítségnyújtás céljából kirendelt ügyvéd mulasztásaiért (ld. Kamasinski kontra Ausztria). A jogászi szakmának az államtól való függetlenségéből következik, hogy a védelem magatartása csak a vádlottra és védőjére tartozik, akár jogi segítség nyújtása céljából kirendelt védőről, akár megbízás alapján eljáró ügyvédről van szó. Az illetékes nemzeti hatóságoknak a 6. cikk 3.c. pontja alapján csak akkor kell beavatkozniuk, ha a megfelelő képviselet érdekében jogi segítséget nyújtó védő hibáját észleli vagy azt más módon a tudomására hozzák.” (12. o.)

A vizsgálat nem a hatályos jogra, hanem sokkal inkább az azt alkalmazó bírósági joggyakorlat elemzésére irányult, s az összefoglaló vélemény emellett a hétköznapok problémáira is felhívja a figyelmet, többek között a kirendelt védői intézményre, melyre úgy tűnik, a vizsgálat is ezt támasztja alá, nem sikerült életet lehelni. Továbbra is érvényesek a korábbi megállapítások, miszerint a kirendelt védői tevékenységet tekintve ez a jogintézmény nem véd a hatósági túlkapásokkal és tévedésekkel szemben … A vizsgálat tapasztalatai indokolttá teszik, hogy létrejöjjön egy olyan állami garanciarendszer, amely lehetőséget biztosít a rosszul ellátott védelemből fakadó, a fogvatartottat hátrányos helyzetbe hozó esetek orvoslására. Figyelemmel arra, hogy az ügyvédnek államtól származtatott joga az ártatlanság vélelmének ügyfele képviseletében való érvényesítése, az állami garanciarendszer csak úgy valósulhat meg, hogy törvény határozza meg azt a tevékenységi minimumot, aminek a kirendelt védő köteles eleget tenni, továbbá azt, hogy ezen kötelesség végrehajtásának ellenőrzését állam milyen formában biztosítsa.” (Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1996-os jelentéséből)

„A védő kirendelésének jelenlegi rendszere nem felel meg annak a követelménynek, mely szerint az alkotmányos alapjogoknak hatékonyan kell érvényesülniük… megállapítom, hogy a kirendelt védő jogintézményének jelenlegi szabályozása visszásságot okoz a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, a védelemhez való joggal, valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoggal összefüggésben.” (Az alapvető jogok biztosának 2012. augusztus 21-én kelt jelentése)

Utalt az összefoglalás Kádár András egyik korábbi megállapítására, miszerint „a kirendelt védői rendszer működtetéséhez négy alapvető funkció ellátására van szükség: 1) kirendelt védő biztosítása azokban az esetekben, amikor kötelező vagy egyébként szükséges; 2) a kirendelt védői tevékenység minőségének nyomon követése (egyéni minőségbiztosítás); 3) a rendszer egészének figyelemmel kísérése és értékelése (általános minőségbiztosítás); 4) a rendszer költségvetésének megtervezése és végrehajtása. (A vétkesség vélelme, Sérelmes bánásmód és védői tevékenység az előzetes letartóztatásban lévő terheltek ellen folyó eljárásban, 2004, 149. o.)

A vizsgálat szerint „a kirendelés egyik legfőbb problémája, hogy a kirendelt védő személyének meghatározása ad hoc jellegű, lényegében a kirendelő szubjektív megítélésén alapul, sőt önkényességhez is vezethet. Az egyik ítélőtábla azt jelezte, hogy a nyomozó hatóságok nem a kamarai jegyzék alapján rendelik ki a védőket, ami kötelező felmentési ok [Üt. 34. § (1) bekezdés) pont], azaz ki sem lettek volna rendelhetőek. A kirendelés szabályozásának alapvető fogyatékossága, hogy a kirendelt védő személyének meghatározása nincs objektivitáshoz kötve, holott az kötendő lehetne a névsorban elfoglalt sorrendhez és biztosítandó kellene, hogy legyen a kirendelések számához igazodás is.” (22. o.)

A vizsgálat eredményeként összeállított vélemény különböző álláspontokat összegez, melyek szerint „a jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kirendelt védői intézmény kiüresedett, a védők pusztán jelen vannak a tárgyaláson és legfeljebb jogorvoslati jogukkal élnek.” (23. o.)

A vizsgálatot végző csoport szerint „a lehetséges megoldást a bíróságok eltérően látják. Vagylagos lehetőségként vetik fel: a kirendelt védőt a terhelt választhassa ki; büntetőeljáráson kívüli hatóság rendelje ki; sorsolással történjék a kirendelés. Egyes – kisebbségi véleményen lévő – bíróságok kifejezetten külön kirendelt védői (közvédői) intézmény felállítását tartják szükségesnek, bár az egyik törvényszék a szervezeti széttagoltságra tekintettel aggályos a hatékony működtethetőséget illetően. A bíróságok többsége ellene van, pontosabban nem támogatják, a vizsgálati jelentésekből kitetszően azért, mert a személyi állandósultsággal jellemezhető rendszer bejáratott, és: működik. Konkrét korrekciós elképzelést jelzett az egyik ítélőtábla: tervezik egy számítógépes program elkészíttetését és alkalmazását, amely a kirendelés szükségessége esetén öt védő nevét jelölné meg, akik közül a tanácselnök választana. Az egyik törvényszék jutott a legmesszebbre a kiút keresésében: a kamara naprakészen vezetett és a 23 folyamatban lévő kirendelések számát is feltüntető nyilvántartása alapján, számítógépes program választaná ki a kirendelendő védőt. Lehetséges megoldásként – a legkevesebb változtatást igénylősége miatt – legalább a következőket javasoljuk:

Vezető tisztségviselők –

felelősségi viszonyok az egyes jogterületeken

Pontosan tudja Ön, mire kell figyelnie:

Az új Ptk. alapján; fizetésképtelenség – felszámolás – esetén; a cégtörvény alapján; munkajogi és büntetőjogi szempontból; a befektetési és szolgáltatási szabályok alapján; a hitelintézeti törvény alapján?

A válazokat megtudhatja június 3-ai konferenciánkon, ráadásként pedig a népszerű A vezető tisztségviselő felelőssége című könyvet is megkapja!

További információ és jelentkezés >>

– a kamara a valamennyi kirendelhető ügyvéd nevét, elérhetősége és eljárása esetleges akadálya valamennyi adatát tartalmazó alfabetikus jegyzékét a honlapján tegye közzé, és folyamatosan itt aktualizálja,

– a jegyzék on-line hozzáféréssel, automatikusan, az arányossághoz is igazodó sorrendben következő ügyvédet engedje kirendelni,

– a kirendelő ettől csak annak megjelölésével térhessen el, ha felmentési/kizárási okot észlel, ekkor a sorrendben következő ügyvéd rendelhető ki,

– a kirendelőnek az eltérésről az ügyiratok között feljegyzést kelljen készítenie.” (24. o.)

A csoport tagjainak véleménye szerint, „miután a hatóság személyre nem konkretizáltan kirendelte a védőt – a további feladatot végezhetné a jogi segítségnyújtó szolgálat is, avagy – miként a szakértői intézmény vagy testület is kirendelhető szakértőként, amikor annak vezetője jelöli ki az eljáró szakértőt [Be. 102. § (2) bekezdés 2. mondat] – elvileg kirendelhető volna az ügyvédi kamara is, s a további teendők már ráhárulnának. Megfontolható a közvédői intézmény felállítása is.” (24. o.)

A kirendelt védő felmentése: főleg az ügyvédi törvény igazít el ebben, a Be.-nek ebben nagy szerepe nincs. Az összefoglaló vélemény szerint különösnek tűnik ez a szabályozás, már csak azért is, mert a Be. nem tartalmaz utaló szabályt az ügyvédi törvény alkalmazandóságára. (39. o.)

A meghatalmazott védőre vonatkozó vizsgálatot következő írásunkban ismertetjük.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 14.

Sérelemdíj az elvesztett levelek miatt – eljárás a bv.-ben

Ha a fogvatartott már szabadult, a Bv. tv. nem írja elő a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeményezett előzetes eljárás lefolytatását a sérelemdíj iránti igény érvényesítéséhez akkor sem, ha a fogvatartás ideje alatt az elítéltnek módja volt sérelemdíj iránti eljárást kezdeményezni – a Kúria eseti döntése.

2024. június 10.

Jogszabályfigyelő 2024 – 23. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.