Vezető tisztségviselők kártérítési felelőssége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha a jogi személy több vezető tisztségviselővel szemben ugyanazon magatartás miatt érvényesít egyetemleges kártérítési igényt, és a vezető tisztségviselők a jogi személlyel vegyesen megbízási jogviszonyban, illetve munkaviszonyban álltak, a károkozó vezető tisztségviselők között kényszerű egységes pertársaság jön létre. A kényszerű pertársakkal szembeni kártérítési igény elbírálása ilyen esetben egységesen a rendes bíróság hatáskörébe tartozik.

Ami a tényállást illeti a felperesi takarékszövetkezet volt igazgatósága – melynek tagjai az I-VI. rendű alperesek – és a felügyelőbizottság – melynek tagjai a VI-IX. rendű alperesek – előterjesztése alapján jogsértően hozott határozatokat. Az igazgatóság döntött az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjainak járó tiszteletdíj kifizetéséről (71/2013. számú határozat), továbbá jutalomelőleg, valamint jutalom kifizetéséről (69/2013., 81/2013., 82/2013., 83/2013. számú határozat), így összesen az I-IX. rendű alperesek részére jogellenesen kifizetésre került 21 366 127 Ft, míg a felperes dolgozói részére 26 666 500 Ft. Az előterjesztett adatok alapján megállapítható volt, hogy az I. rendű alperes – a felperes igazgatóságának volt tagja – az érintett időszakban a felperesi takarékszövetkezetnél munkaviszonyban állt.

[multibox]

A kereseti kérelem tartalma

A felperes keresetében a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Szövetkezeti tv.) 33. § (1) bekezdése alapján kérte az I-IX. rendű alperesek kártérítés fizetésére kötelezését akként, hogy az alpereseket a jogellenes határozattal juttatott összeg visszafizetésére kérte kötelezni, és kérte egyetemleges kötelezésüket a dolgozóknak juttatott 28 887 392 Ft és járulékai vonatkozásában is.

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével az I. rendű alperessel szemben indított pert megszüntette, és ebben a körben az ügy iratainak áttételét rendelte el a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, egyúttal a II-IX. rendű alperesekkel szemben indított per tárgyalását a munkaügyi per jogerős elbírálásáig felfüggesztette. A végzés indokolása rögzítette, hogy a Szövetkezeti tv. 33. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az I. rendű alperesre a jelen jogvitában a per tárgyává tett időszakban hatályos polgári anyagi jogi szabályok voltak az irányadók. Másfelől viszont a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 22. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perek, ezért az I. rendű alperes vonatkozásában a törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel. A pert e miatt az I. rendű alperes vonatkozásában megszüntette és az ügy iratainak áttételét rendelte el a hatáskörrel rendelkező Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, egyúttal a II-IX. rendű alperesekkel szemben az egyetemleges kötelezésre irányuló kereseti kérelem alapján – mivel a két eljárás egymással párhuzamosan folyna, egyrészt célszerűségi szempontból, másrészt az egyetemlegesség kimondásának hiánya kétszeres végrehajtást tenne lehetővé – a törvényszék előtt folyó eljárást a munkaügyi per jogerős elbírálásáig felfüggesztette.

A fellebbezés tartalma

A végzéssel szemben a felperes élt fellebbezéssel, melyben kérte a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per tárgyalására való utasítását. Nem vitatta, hogy az I. rendű alperes a felperessel munkaviszonyban állt, ugyanakkor előadta, hogy a vonatkozó szabályok szerint az elnök-ügyvezető kettős szerepkörben járt el a szövetkezetben: egyrészt, mint választott képviselő, másrészt, mint munkavállaló. Munkavállalói szerepkörben az ügyvezető csak akkor járt el, amikor nem választott tisztségviselőként működött, választott tisztségviselőként pedig akkor járt el, amikor az igazgatóság ülésén szavazott és vezette az ülést. Mivel a kifogásolt döntéseket az igazgatóság hozta, melynek tagja és vezetője volt az I. rendű alperes, így nem mint munkavállaló járt el, ezért magatartásának vizsgálatára és az ezzel kapcsolatos kereset elbírálására a polgári bíróság rendelkezik hatáskörrel, az nem tartozik a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A Szegedi Ítélőtábla szerint a fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Szövetkezeti tv. értelmében a vezető tisztségviselőnek minősülő volt igazgatósági tag I. rendű alperes felelősségére a polgári anyagi jogi szabályok alkalmazandóak. A vezető tisztségviselők a szövetkezetnél a Szövetkezeti tv. 33. § (1) bekezdésének, míg a gazdálkodó szervezeteknél a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (2) bekezdésének – az új Ptk. hatálybalépéséig, azaz 2014. március 15. napjáig hatályos – rendelkezései szerint a szövetkezetnek, illetve a gazdálkodó szervezetnek kötelezettségük vétkes megszegésével okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint (Ptk. 339. §) felelnek. A szabályozás nem tett különbséget attól függően, hogy a vezető a tevékenységét megbízási jogviszony vagy munkaviszony keretében látta el. A munkaviszony keretében eljáró vezetők tekintetében a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992-es Mt.) 192/A. § (1) bekezdése kifejezetten kimondta, hogy a vezető a vezetői tevékenysége megszegésével okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel. A 2014. március 15. napjától hatályos, a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:24. § (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselők ügyvezetési tevékenységük során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felelnek a jogi személlyel szemben. A Ptk. szabályozása továbbra sem tesz különbséget abból a szempontból, hogy a vezető tisztségviselő milyen jogviszonyban látja el az ügyvezetéssel kapcsolatos feladatait. A hatályos Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségi szabályokat nem nevesíti külön.

Azonban az ítélőtábla kiemelte, hogy a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségére vonatkozó anyagi jogi rendelkezésektől meg kell különböztetni azt az eljárásjogi kérdést, hogy a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő kártérítési felelősségének elbírálására – akár a polgári jogi, akár a munkajogi felelősség szerint – mely bíróság rendelkezik hatáskörrel. A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel szembeni kártérítési felelőssége tárgyában folyó per a Pp. 349. § (1) bekezdés a) pontja, illetve a Pp. 22. § (2) bekezdése alapján első fokon a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó munkaügyi pernek minősül. Ezért az elsőfokú bíróság abban a kérdésben helytálló álláspontra helyezkedett, hogy az I. rendű alperessel szemben – ha kizárólag saját eljárásáért felel – a közigazgatási és munkaügyi bíróság járhatna el.

[htmlbox BDT]

Azonban a felperes jelen esetben keresetében a szövetkezet több vezető tisztségviselőjével szemben érvényesített egyetemlegesen igényt, akik – az I. rendű alperes kivételével – a felperessel nem álltak munkaviszonyban. A keresetben a felperes jogellenes magatartásként az igazgatósági határozatok meghozatalát jelölte meg, a perbeli ügyben emiatt az igazgatósági határozat jogszerűségét kellett egységesen vizsgálni. A döntés meghozatalában résztvevő alperesek között szükségképpen kényszerű pertársaság jött létre [Pp. 51. § a) pont], mert a per tárgya – a határozatok jogszerűségének vizsgálata – csak egységesen dönthető el, ezért valamennyi igazgatósági tagnak perben kell állnia a kereset elbírálásához. Feloldhatatlan ellentmondáshoz vezetne az, ha ugyanazon magatartás jogszerűségének kérdésében eltérően foglalna állást a megbízási jogviszony keretei között az egyik, illetve a munkaviszony alapján eljáró másik bíróság. Ugyanakkor a vezető tisztségviselő magatartásának jogszerűségét és a kártérítési felelősség jogalapját illetően egyik bíróságot sem köti a másik bíróság álláspontja, ezért ezek nem minősülnek olyan előzetes kérdésben való döntéshozatalnak, amik a tárgyalás felfüggesztéséhez indokul szolgálhatnának.

A megbízási jogviszonyban álló tagokkal szemben a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre, ezért nem járhat el. A pert a többi tagra hatáskörrel rendelkező bíróságnál kell az egységes pertársakkal, így a munkaviszonyban állt I. rendű alperessel szemben is megindítani, ezért jelen ügyben az elsőfokú bíróság – a végzésében foglaltaktól eltérően – az I. rendű alperes tekintetében is a szükségképpeni pertársaság szabályai alapján eljárhat.

Az ítélőtábla megjegyezte, hogy a Pp. 23. § (2) bekezdése szerint, ha valamelyik pertársra a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik.

A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 258. §-ában foglaltak alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pkf.III.20.238/2017.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2017/6. számában 96. szám alatt jelent meg.

---