Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szeptember 9-én jelent meg az Európai Unió Bíróságának a Prüller-Frey ügy kapcsán indított előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete, mely a 864/2007/EK rendeletnek (Róma II. rendelet) a szerződésen kívüli károkozás esetén a biztosító elleni közvetlen keresetindítás megengedhetőségének kérdésével foglalkozó cikkét értelmezi.
Az alapügyben az ausztriai lakó- és tartózkodási helyű felperes Ausztriában a Landesgericht Korneuburg előtt keresetet indított a Spanyolországban elszenvedett repülőgép-balesetében keletkezett kárai megtérítéséért a repülőgépének üzembentartója, N. Brodnig és biztosítója, az Axa ellen.
Az alapügyben eljáró bíróság lehetségesnek tartotta, hogy a lex loci damni elv alapján a kötelemre a spanyol jog lenne alkalmazandó, amely jog lehetővé teszi a károsult személy számára, hogy bizonyos körülmények között közvetlenül a biztosítóval szemben indítson keresetet. A biztosítási szerződés felei a szerződésre a német jog alkalmazását kötötték ki.
A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja az volt, hogy a károsult személy helyzete nem lehet a biztosított helyzeténél kedvezőbb, és mivel a biztosítási szerződés felei a szerződésre a német jogot kötötték ki, ennek alapján a károsult személyt nem illetné meg a jog, hogy a spanyol jog alapján közvetlenül a biztosítóval szemben indítson keresetet.
A Bíróság rámutatott arra, hogy a Róma II. rendelet 18. cikke nem tekinthető kollíziós szabálynak, a cikk egyedüli célja, hogy lehetővé tegye, hogy a károsult közvetlenül érvényesítse a követelését a biztosítóval szemben, amennyiben a cikkben meghatározott jogok valamelyike engedélyezi az ilyen lehetőséget, de ez nincsen kihatással az érintett biztosítási szerződés feleinek szerződéses kötelezettségeire.
A Bíróság álláspontja szerint tehát a Róma II. rendelet 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a károsult személy számára a kártérítésért felelős személy biztosítójával szembeni közvetlen keresetindítást, amikor az ilyen keresetindítást a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog előírja, függetlenül attól, amit a biztosítási szerződésre alkalmazandó, e szerződés felei által választott jog előír.
A Bíróság fentiekben ismertetett ítélete egyértelművé tette: könnyen előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy a biztosítási szerződésre kikötött jog (így például a magyar jog a kötelező gépjármű felelősségbiztosításon kívüli biztosítási szerződések tekintetében) nem ismeri el a biztosító károsult általi közvetlen perlésének lehetőségét, a károsult mégis közvetlenül perelje a biztosítót vagy a biztosítót és a károkozó biztosítottat. Erre különösen akkor nyílik lehetőség, ha olyan felelősségbiztosítási szerződésről van szó, amely a biztosítottnak a biztosító és a szerződő székhelyének országától eltérő országban folytatott tevékenységére is fedezetet nyújt, a károsult pedig olyan tagállamban szenvedett kárt, amelynek joga lehetővé teszi a biztosító közvetlen perlését.
Mivel ez a lehetőség szerződéses eszközökkel nem zárható ki, a biztosítónak a kockázatvállalási, illetve kárrendezési gyakorlata alakítása során célszerű erre a potenciális többletkockázatra figyelemmel lennie.
