A büntetőeljárás alapelvei a nemzetközi dokumentumok tükrében – I. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ENSZ Közgyűlésének ajánlásai nem kötelezőek a tagországokra nézve, de iránymutató szerepük következtében befolyásolják az államok igazságszolgáltatását.

Az Európa Tanács ajánlásai nagyobb hatással vannak a tagországok igazságszolgáltatására, mert kevesebb állam képviselője fogalmazza meg a követendő célt, és a nemzeti sajátosságokat is könnyebben tudják egyeztetni egymás között. Mindezen túlmenően a tagországokat sok közös szál köti össze, ez pedig lehetővé teszi, hogy a megfogalmazott ajánlásokat az egyes államok könnyebben beépíthessék saját jogukba. A nemzetközi beszámoló jelentésekből is az derül ki, hogy az európai országok nagy része igyekszik teljesíteni az elvárásokat, és ennek megfelelően, jogszabályaikat módosítják.

Az Európai Unió jogalkotási eszközei a rendeletek, az irányelvek és a kerethatározatok. Emellett természetesen ajánlásokat is találhatunk. A rendeletek kötelezőek a tagállamokra, az irányelvek viszont csak az elérendő célt tűzik ki, a tagállamok pedig beépítik azokat belső normáikba. Az ajánlások esetében az EU nem él jogalkotási hatáskörével, hanem csak közös álláspontot szeretne sugallni a tagállamoknak azzal, hogy elképzeléseit közvetíti feléjük. A büntetőjog világa ugyanis kívül esik az Európai Unió jogalkotási hatáskörén, mivel a tagállamok a büntetőjog területét a nemzeti szuverenitás utolsó védőbástyájának tekintik. Ennek ellenére szükséges a jövőben valamilyen közös nevezőre jutnia a közösségnek és tagjainak ezen a területen is.

A nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott elvárások gyakran fedik egymást, ezért egy-egy igény több helyen is szerepel. Vajon az együttműködés, a harmonizáció, a közelítés nem akar-e átváltani egységesítésre? Mintha ezt sugallná az úgynevezett Corpus Juris is, amely ugyan nem európai uniós hivatalos okmány, de annak készült, bár hatályba sohasem lépett. A második Schengeni Egyezmény, például a nyomozással kapcsolatosan már konkrét szabályokat tartalmaz. Az Amszterdami Szerződés szerint pedig az EU Szerződés része a Schengeni Acquis, és a Kerethatározat is igyekszik egy irányba terelni a tagállamokat, bár 2015 eseményei kezdik felülírni az eddigi akaratot.

A mostani cikk az ENSZ legfontosabb egyezményeit, valamint az EU két kerethatározatát tekinti át, a következő rész tér ki a többi EU-val kapcsolatos, továbbá az Európa Tanács jogalkotására.

Az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (lásd az 1976. évi 8. törvényerejű rendeletet, mely az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát hirdette ki) felsorolja azokat az eljárási garanciákat, amelyeket minden államnak biztosítania kell. A felsorolás csupán a minimális követelményeket tartalmazza. Az egyéni panaszok benyújtásának lehetővé tétele opcionális az államok számára, így az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ítélkezése legfeljebb útmutató a nemzeti döntéshozó számára.

Az ENSZ 1985. november 29-én fogadta el nyilatkozatát, melynek pontos címe: Az Igazságszolgáltatás Alapelveinek Deklarációja a bűncselekmények és a hatalmi visszaélések áldozataival kapcsolatban. A nyilatkozat a hatalommal való visszaélés áldozataival kapcsolatos kérdések mellett számos olyan problémát is érint, amely a bűnmegelőzéssel, a bűncselekmények felderítésében való nemzetközi együttműködéssel, a kiadatással, valamint a sértett kárigényének kielégítésével kapcsolatos. Ennek értelmében a kormányoknak felül kell vizsgálniuk gyakorlatukat és jogszabályaikat annak érdekében, hogy a kártérítésre kötelezést – mint büntetési lehetőséget – vegyék figyelembe az egyéb büntetési szankciók mellett. E célból el kell törölniük minden olyan korlátozást, amely megakadályozza e lehetőség általános alkalmazását. Az állam további feladata, hogy nemzeti alapok létrehozásával anyagi kompenzációt nyújtson, ha a sértett kára az elkövetőtől vagy más forrásból nem térül meg. A deklaráció felhívja a tagországok figyelmét, hogy tegyék lehetővé a sértettek számára a megfelelő információhoz való jutást. A nyilatkozat szerint nemzeti és nemzetközi intézkedésekre van szükség az áldozatok jogainak elismerésére, tiszteletben tartására és biztosítására. Az államoknak segítséget kell nyújtaniuk a bűncselekmény áldozatának. Felül kell vizsgálni a hatályos normákat és gyakorlatot annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek a nemzetközi normákkal, és együtt kell működniük egymással a kölcsönös jogi és igazgatási segítségnyújtás érdekében.

Az ENSZ-közgyűlés ajánlásai nem kötelezőek a tagországokra, de iránymutató szerepükkel befolyásolják azok igazságszolgáltatását

Az ENSZ alábbi három, úgynevezett „puha” eszköze a különösen kiszolgáltatott elkövetői csoportokra vonatkozik.

A Pekingi Szabályok (Közgyűlési Határozat 40/33/1985/) a fiatalkorúakkal kapcsolatos igazságszolgáltatás minimumszabályait írják le. A fiatalkorúakat megillető jogokat garantálni kell az eljárás valamennyi szakaszában (pl. hallgatáshoz való jog, szülő/gondviselő jelenlétéhez való jog, nyilvánosság joga, ártatlanság vélelme, védelemhez való jog).A szabályzat az egyéb nemzetközileg elismert, egyetemes emberi jogi nyilatkozatokkal összhangban értelmezendő.

A Riyadi Irányelvek (Közgyűlési Határozat 45/112/1990/) a fiatalkorú bűnözés megelőzésére vonatkozó irányelv.

A Havannai Szabályok (Közgyűlési Határozat 45/113/1990/) pedig a szabadságjoguktól megfosztott fiatalkorúak védelmére vonatkozó ENSZ Szabályok.

Az Európai Unión belüli jogalkotás főleg a büntető anyagi jogra vonatkozóan közelíti egymáshoz a tagállamok igazságszolgáltatását, azonban néhány processzuális egységesítő törekvés is található.

A sértett jogállására vonatkozik az Európai Unió Tanácsának Kerethatározata (2001. március 15.). Eszerint a tagállamok kötelesek törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiket a szükséges mértékben közelíteni egymás jogszabályaihoz; mégpedig azért, hogy a bűncselekmények sértettjei, függetlenül attól, hogy melyik tagállam területén tartózkodnak, mindenhol magas szintű védelemben részesüljenek. A tagállamoknak a sértettek igényeit átfogó és összehangolt módon kell megközelíteniük, illetve kezelniük azért, hogy elkerüljék a részleges és következetlen megoldásokat, valamint a sértettek másodlagos viktimizációját.

A kerethatározat, bár a címe alapján a büntetőeljárásra vonatkozik, mégsem korlátozódik a sértett érdekeinek a büntetőeljárás alatti védelmére, hanem kiterjed az azt megelőző és az azt követő intézkedésekre is. A mediációt is érinti azzal a megszorítással, hogy a közvetítésre vonatkozó rendelkezések kizárólag a bűncselekmények esetében érvényesek, és nem érintik a polgári jog világát.

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

Ezt a kerethatározatot megváltoztatta az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU számú irányelve. A 2001/220/IB kerethatározat által elért szinttől való továbblépés érdekében a magyar EU-elnökség időtartama alatt kidolgozták az úgynevezett Budapest Ütemtervet, melyet 2011. június 10-ei ülésén fogadott el az Európai Unió Bel-és Igazságügyi Tanácsa. A dokumentum hatékony és magas színvonalú áldozatsegítő rendszer felépítéséhez nyújt útmutatást és szab irányvonalat az Európai Unió Tanácsa részére. Az ütemterv elkészítése során az áldozatvédelmi rendszer hazai és európai szintű problémáit, hiányosságait feltárták, valamint az Európai Unió intézményeinek, a hazai és nemzetközi civil szervezeteknek a megoldásául szolgáló javaslatait is figyelembe vették. Az általános elvek mellett konkrét intézkedési javaslatok kidolgozására is sor került. A Budapest Ütemterv a 2001/220/IB számú kerethatározat felváltására a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó, kibővített tartalmú; minimumszabályok megállapításáról szóló irányelvtervezet megalkotását kezdeményezte. A tervezet jelentősen bővítette az áldozatok büntetőeljárásbeli jogait, az áldozatnak nyújtott szolgáltatásokat pedig szeretné kiterjeszteni az érzelmi és pszichológiai támogatásokra is. Kiemelt szempontként kezeli az úgynevezett speciális áldozati csoportok – a gyermekek, a fogyatékkal élő személyek, a szexuális erőszak és az emberkereskedelem áldozatai –szükségleteinek meghatározását, az elszenvedett bűncselekmény típusát, továbbá a személyhez kötődő jellemzők alapján rendeli minősíteni. Feladatként tűzte ki az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek képzési követelményeire vonatkozó feltételrendszer megteremtését is.

A büntetőeljárási jogokat az 1-17. számú cikkek tartalmazzák: meghallgatáshoz való jog, védelemhez való jog, minimális kötelező tájékoztatás az első kapcsolatfelvételkor, jogorvoslati jog az eljárás megszüntetése esetén, az elkövetővel való kapcsolat elkerülésének joga, jogok a feljelentés megtételekor, helyreállító igazságszolgáltatáshoz való jog, nyomozás során biztosítandó jogok, tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog az eljárás egésze folyamán, jogi segítségnyújtáshoz való jog, magánélet védelméhez való jog, üggyel kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog, költségtérítéshez való jog, az áldozatok egyéni értékeléséhez való jog, polgári jogi igény elbírálásához való jog, jogok a nyomozási szakban (kihallgatás megfelelően átalakított helyiségben, kihallgatás erre kiképzett szakember által/segítségével, valamennyi kihallgatást egyazon személy végezze, nemi erkölcs elleni cselekménynél azonos nemű kihallgató), más országban élők joga.

Folytatása következik.   

---