Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A légitársaságok nem tudnak automatikusan mentesülni kártalanítási kötelezettségük alól a rendeletben meghatározott felmentési okok esetén sem, minden ügyet egyedileg, a sajátos körülmények mellett szükséges megvizsgálni.
Az Európai Unió Bíróságának (EUB) 2018. április 18-án hozott döntése tovább pontosította a légi utasok kártalanításához való jogát. A döntés szerint egy átszervezés váratlan bejelentése után kialakult sztrájk nem minősül olyan rendkívüli körülménynek, amely lehetővé tenné a légitársaságnak, hogy mentesüljön a légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén fennálló kártalanítási kötelezettsége alól.
Az alapügyben az utasok a TUIfly-nál foglaltak utat 2016. október 3. és 8. közötti időszakra. Ezt megelőzően 2016. szeptember 30-án a légitársaság igazgatósága váratlanul bejelentette a cég átszervezésre vonatkozó tervét, amely hatására a személyzet sajátos sztrájkba kezdett, ugyanis a munkavállalók jelentős része betegállományba vonult. A dolgozók közül betegállományban lévők száma 2016. október 1-je és 2016. október 10-e között átlagosan 10 százalék volt csupán, míg a pilótafülke személyzetének tekintetében ez a szám elérte a 34–89, míg a kabinszemélyzet tekintetében a 24–62 százalékot. A sztrájk hatására a TUIfly október első hetében számos járatát törölte, a többi pedig több mint háromórás késéssel érkezett.
A TUIfly igazgatósága 2016. október 7-én jelentette be, hogy sikerült megállapodásra jutniuk az alkalmazottakkal, így csak ez után tértek vissza a légi járatok eredeti menetrendjéhez. Ugyanakkor a járattörlések és -késések miatt beadott utas-kártalanítási igényeket a 261/2004 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján elutasították, köztük jelen ügy felpereseinek igényét is.
| Az 5. cikk |
|---|
|
Járat törlése (3) Az üzemeltető légi fuvarozó nem köteles kártérítést fizetni a 7. cikk szerint, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. (4) A bizonyítási teher azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, mint hogy az utast tájékoztatták-e és ha igen, mikor a járat törléséről, az üzemeltető légi fuvarozóra hárul. |
A TUIfly így azzal érvelt, hogy rendkívüli körülmények okozták a légi járatok törlését és késését. A kérdést vizsgáló német bíróság arra jutott, hogy a bevett nemzeti gyakorlat szerint a legénység valamely tagjának megbetegedése, és helyettesítéséről való gondoskodás nem minősül a 261/2004 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének értelmében vett rendkívüli körülménynek. Azonban a német bíróságban kétségek merültek fel, tekintettel arra, hogy a nemzeti bíróságok egy része alapesetben a külső és belső sztrájk esetén elismeri a rendkívüli körülményt, ám jelen esetben nem hivatalos szakszervezeti sztrájkról, hanem vad sztrájkról van szó, mely a dolgozók egymásközti felhívásával terjedt és nem is illeti meg az egyesülési szabadság sem.
Az EUB szerint endkívüli körülménynek csak olyan körülmény nevezhető, amely jellegénél vagy eredeténél fogva nem tartozik az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásán kívül esnek
Ezért a német bíróság az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatali eljárás keretében a következő kérdéseket terjesztette az EUB elé:
„1) Rendkívüli körülménynek minősül-e az, ha az üzemeltető légi fuvarozó személyzetének a légi járatok működése szempontjából jelentős része betegszabadság miatt távol marad? Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: milyen mértékűnek kell lennie a távollévők arányának ahhoz, hogy az ilyen körülmény vélelmezhető legyen?
2) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: rendkívüli körülménynek minősül-e az üzemeltető légi fuvarozó személyzete – a légi járatok működése szempontjából – jelentős részének spontán távolléte, ha annak oka munkajogi és kollektív munkajogi szempontból nem igazolt munkabeszüntetés („vad sztrájk”)? A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: milyen mértékűnek kell lennie a távollévők arányának ahhoz, hogy az említett körülmény vélelmezhető legyen?
3) Az első vagy a második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: magánál a törölt légi járatnál kell-e fennállniuk a rendkívüli körülményeknek, vagy az üzemeltető légi fuvarozó jogosult üzemgazdasági megfontolásokból új menetrendet felállítani?
4) Az első vagy a második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az elkerülhetőség szempontjából a rendkívüli körülménynek vagy pedig az említett körülmények bekövetkezéséből fakadó következményeknek van-e jelentőségük?”
Az EUB megállapította a korábbi Pešková és Peška-ítélet alapján, hogy az utasnak akkor nem jár kártalanítás, ha a légi társaság bizonyítani tudja, a járat törlését vagy az érkezéskor legalább háromórás késését olyan „rendkívüli körülmények” okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. Rendkívüli körülménynek pedig csak olyan körülmény nevezhető, amely jellegénél vagy eredeténél fogva nem tartozik az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásán kívül esnek. Az EUB kiemeli, hogy a fent említett rendelet 14. preambulum-bekezdése is foglalkozik a rendkívüli körülmények fogalmával, melyben kiemeli, hogy ilyen körülmények lehetnek kifejezetten a meteorológiai feltételek, biztonsági kockázatok, váratlan repülésbiztonsági hiányosságok és olyan sztrájkok, amelyek egy üzemeltető légi fuvarozó működését befolyásolják.
Azonban az EUB külön kiemeli, a Wallentin–Hermann-ügyben is megállapította már, hogy a preambulum-bekezdésben szereplő körülmények nem jelentenek szükségképpen és automatikusan kimentési okokat a kártalanítási kötelezettség alól. Ugyanis nem minden váratlan esemény minősítendő szükségképpen a fenti pontban szereplő értelemben vett rendkívüli körülménynek, hanem úgy lehet tekinteni, hogy egy ilyen esemény az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe tartozik-e, és minden esetben szűkítően kell alkalmazni az utasok minél szélesebb körű védelme érdekében.
Az EUB az iratokból megállapította, a kialakult sztrájk abból eredt, hogy a társaság váratlanul bejelentette a vállalkozás átszervezését. E bejelentés azt eredményezte, hogy megközelítőleg egy hét alatt különös mértékben megemelkedett a légi személyzet távolléti aránya egy olyan felhívás nyomán, amelyet nem a vállalkozás munkavállalóinak képviselői, hanem spontán módon maguk a betegszabadságot igénybe vevő munkavállalók tettek közzé. Így a sztrájkot a TUIfly személyzete indította abból a célból, hogy kifejezzék követeléseiket a munkáltatójukkal szemben. Ennek következtében pedig a sztrájk a vállalkozások átalakításához és átszervezéséhez kapcsolódik, ami minden vállalkozás szokásos üzletviteli intézkedései közé tartozik. Így az ilyen intézkedéseket kísérő szociális következményekből eredő kockázatokat úgy kell tekinteni, hogy azok az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe tartoznak.
Azon a tényen túlmenően, hogy a sztrájk az említett légi fuvarozó döntéséből ered, az is kiemelt fontosságú, hogy a fuvarozó a munkavállalók képviselőivel kötött megállapodást követően azonnal megszűnt. Ezért az EUB megállapítása szerint nem minősíthető rendkívüli körülménynek a sztrájk, így arra sem alkalmas, hogy felmentse az üzemeltető légi fuvarozót a kártalanítási kötelezettsége alól.
[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]Így az EUB az első és a második kérdésre azt a választ adta: a légi személyzet jelentős részének olyan spontán távolléte, mint amely az alapügyekben szerepel, és amely abból ered, hogy az üzemeltető váratlanul bejelentette a vállalkozás átszervezését, és amely egy olyan felhívás nyomán alakult ki, amelyet nem a vállalkozás munkavállalóinak képviselői, hanem spontán módon maguk a betegszabadságot igénybe vevő munkavállalók tettek közzé, nem tartozik a rendkívüli körülmények fogalma alá. Az EUB emellett kifejti, hogy a harmadik és a negyedik kérdés vizsgálata az első két kérdésre adott választ után szükségtelen.
Az EUB így egyértelműen kimondta, hogy bár a preambulum-bekezdés meghatározza, melyek azok az esetek amelyek rendkívüli körülménynek minősülnek és kimentésre adnak okot, ám ezeket szűkítően kell értelmezni, hogy az utasok minél szélesebb körű védelme megvalósuljon, másrészt mindig vizsgálni kell, hogy ez a körülmény valóban a légitársaság rendes tevékenységi körébe tartozik-e. Ennél fogva nem tudnak a légi társaságok automatikusan mentesülni a rendeletben meghatározott felmentési okok esetén sem, minden ügyet egyedileg, a sajátos körülmények mellett szükséges megvizsgálni.
