A tulajdonhoz való jogot sértette a tankönyvellátók ellehetetlenítése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EJEB szerint a kormányzat döntésével tisztességtelen terhet rótt a vállalkozásokra, amely az elérni kívánt célokhoz képest aránytalannak tekinthető, és amellyel a magyar állam tulajdonképpen megfosztotta a tankönyvellátó cégeket az addigi piacuktól.

A tankönyvellátók azért fordultak az EJEB-hez, mert a magyar állam egy új jogszabály bevezetésével ellehetetlenítette a gazdasági tevékenységüket.

Három magyar cég, a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv-Ker Bt. (továbbiakban: Kérelmezők), azért fordultak az EJEB-hez, mert a magyar állam 2011-ben és 2012-ben olyan jogszabályt fogadott el, amellyel centralizálta az iskolai könyvellátás piacát, amely addig a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozott. Az új jogszabály értelmében a magyar iskolák kizárólag egy új központi társaságon a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft-n (továbbiakban: KELLO) keresztül szerezhették be a tankönyveket.

A jogszabály hatályba lépése előtt a tankönyvellátók közvetlenül az iskolákkal, a kiadók közvetítőiként, szerződtek a tankönyvek szállítására. Feladatai közé tartozott a tankönyvek iskolákba való kiszállítása, a rendelések kezelése, a számlázás és a visszatérítések intézése. A piacon ekkor hat nagy és 30 kisebb viszonteladó tevékenykedett. A piacot hatósági árakkal szabályozták és a kormány hatáskörébe tartozott annak meghatározása, hogy milyen kiadvány minősül tankönyvnek.

Az új jogszabály alapján a KELLO kizárólagosan látja el a tankönyvek beszerzését és iskolák számára történő értékesítését. A jogalkotó a módosítást azzal indokolta, hogy a vásárlók jogait kívánja megerősíteni és átláthatóbbá kívánja tenni a tankönyvek értékesítését.

A Kérelmezők szerint az új jogszabály központosította a tankönyvpiacot és azon monopóliumot hozott létre. A jogszabály a KELLO profitját 20%-ban határozta meg, amely az új szabályozás bevezetése előtt mindössze 3-5% volt.

A Kérelmezőket és a többi céget bármilyen kompenzáció nélkül megfosztották a piacuktól, úgy, hogy ezek a társaságok kizárólag vagy főtevékenységként tankönyvértékesítéssel foglalkoztak.

A Kérelmezők alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az új szabályozással szemben, azonban azt az Alkotmánybíróság az ügy érdemi körülményeinek vizsgálata nélkül elutasította. Az AB megállapításakor már módosítottak a szabályozáson és létrehozták az iskolák tankönyvellátásának állami rendszerét. A Kérelmezők azonban még a régi, akkor már hatályon kívül helyezett szabályok alkotmányossági vizsgálatát kérték, így azt az AB a szabályozás megváltozására tekintettel okafogyottnak minősítette.

A fentiek alapján a Kérelmezők az EJEE 1. számú Jegyzőkönyve 1. Cikkének, azaz a, tulajdonhoz való joguk megsértésének megállapítását kérték az EJEB-től.

A Kormány arra hivatkozott, hogy a kérelmet az EJEB érdemben nem vizsgálhatja, mert a Kérelmezők jövőbeli haszna és piaci részesedése nem tartozik az EJEE által védett tulajdonhoz való jog keretei közé. A Kormány álláspontja szerint ezek meghatározása már az új szabályok hatályba lépése előtt is a Kormány diszkrecionális jogkörébe tartozott.

Az EJEB nem értett egyet a Kormány érvelésével és a Van Marle and Others v. the Hollandia, ügyben hozott döntésére hivatkozott, amely szerint az ügyfelek jogi szabályozás következtében történő elvesztése az EJEE által védett tulajdonhoz való jog megsértésének minősülhet.

Az EJEB a Kormánynak a költségvetési források hatékonyabb felhasználására és a vásárlók védelmére vonatkozó érvelését sem tartotta megalapozottnak, mivel a tankönyvárak korábban is maximálva voltak és a KELLO profitja jelentősen meghaladta a Kérelmezőkét.

Az EJEB szerint az Kérelmezőknek nem volt speciális vagy privilegizált helyzetük a piacon, amely indokolta volna az állami beavatkozást.

Az EJEB a Kormány azon érvelésének sem adott helyt, hogy a piacon nem jött létre monopólium, hiszen körülbelül 36 nagyobb és közepes cég volt jelen a piacon a szabályozás előtt, amelynek ügyfeleit mind a KELLO vette át.

Elméletileg a kiszorított cégeknek is lehetőségük volt részt venni az új szabályozás alapján működő piacon, azonban a KELLO kizárólag meghívásos alapú közbeszerzéseket írt ki, amelyre a korábbi piaci szereplőket nem hívták meg.

A fentiek következtében a cégeknek nem volt valós lehetőségük a korábbi gazdasági tevékenységük folytatására és ügyfeleiket is elvesztették.

Az EJEB megállapította, hogy ugyan volt egy 18 hónapos felkészülési időszak a jogszabály alkalmazására, de ezen idő alatt a Kérelmezőknek már nem volt valós lehetőségük a piaci működésre és a 2013/2014-es tanévtől lehetetlenné vált a működésük.

Az EJEB azt is megállapította, hogy a Kérelmezők számára semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosítottak és nem kompenzálták őket a piacaik elvesztéséért sem. A Kérelmezőknek a felkészülési idő alatt sem volt lehetőségük a tevékenységük folytatására, vagy a tankönyvpiacon kívüli újraépítésére.

Az EJEB szerint sem a gyermekeknek sem szüleiknek nem származott haszna az új rendszer bevezetéséből.

Az EJEB szerint a kormányzat döntésével tisztességtelen terhet rótt a vállalkozásokra, amely az elérni kívánt célokhoz képest aránytalannak tekinthető, és amellyel a magyar állam tulajdonképpen megfosztotta a tankönyvellátó cégeket az addigi piacuktól. A változások következtében a tankönyvértékesítési piacon állami monopólium alakult ki.

(hudoc.echr.coe.int)

---