Az Európai Parlamenti tisztviselők napidíja és költségtérítése nem nyilvános

Az Európai Unió Törvényszékének döntése értelmében a Az Európai Parlamenti tisztviselők napidíja és költségtérítése nem nyilvános, erre vonatkozó adatok kiadására nem köteles az Európai Parlament.

  1. szeptember 25. napján hozott döntést az Európai Unió Törvényszéke (a továbbiakban: Törvényszék) az Európai Parlamenti tisztviselők juttatásairól és költségtérítéséről szóló információk kiadhatóságáról. Az ügyeket összevontan vizsgálta, ugyanis 2015. júliusában, majd 2015. novemberében érkezett az Európai Parlamenthez információ kérés számos újságíró, illetve újságírói szövetség részéről az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelet alapján.

Az információkérés bár külön ügyekben, azonban mind a 28 Európai Unió tagállamának összes Európai Parlamenti képviselő tagjára vonatkozott. 2015. július 20-án azonban – mint az elsőként vizsgált – a ciprusi és horvát tagokra vonatkozó kérelmeket a Parlament főtitkára elutasította, a fenti rendelet 4. Cikk (1) bekezdés b) pontjában előírt kivétel alapján, azaz “az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel kedvezőtlenül befolyásolná a következők védelmét: személyiség és a magánszemély becsületének védelme, különösen a személyi adatok védelmére vonatkozó közösségi joganyagnak megfelelően.” Másrészt az elutasítási határozatban, másodlagos érvként kifejtette a főtitkár, hogy nem rendelkezik a Parlament tagjainak bankszámláira vonatkozó részletes kimutatásával.

A kérelmek egyébként azon „akták, jelentések és egyéb releváns dokumentumok másolataira” vonatkoztak, „amelyek részletesen ismertetik, hogy „az egyes tagállamok „európai parlamenti képviselői” a 2011 június és 2015 július közötti különböző időszakok során „hogyan és milyen időpontban költötték el a juttatásaikat (ez magában foglalja az utazási költségek, napidíj és általános költségtérítés)”, valamint „azon dokumentumokra, amelyek feltüntetik az e képviselőknek parlamenti asszisztensi költségek címén folyósított összegeket”, és „az európai parlamenti képviselők azon számláinak a részletező kimutatására, amelyeket kifejezetten az általános költségtérítéshez kapcsolódó kifizetésekre használtak”.

A főtitkári elutasítást követően, a felperesek mindegyik ügyben külön megerősítő kérelmet nyújtottak be az Európai Parlamenthez, a kérelmezett dokumentumokhoz való hozzáférés iránt. Azonban az Európai Parlament is elutasította a kérelmeket egyrészt arra hivatkozva, hogy a kérelmezett dokumentumok közül néhánnyal nem rendelkezik, másrészt pedig a főtitkár által is hivatkozott személyiségi jogok védelme miatt sincs lehetősége kiadni a kért dokumentumokat. Érvelését kiegészítette a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18‑i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének b) pontjával, azaz “Személyes adatok továbbítása közösségi intézményektől és szervektől eltérő, a 95/46/EK irányelv hatálya alá tartozó címzettek részére: A 4., 5., 6. és 10. cikk sérelme nélkül, a személyes adatokat a 95/46/EK irányelv végrehajtására elfogadott nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó címzettek részére kizárólag akkor lehet továbbítani,

  1. b) ha a címzett nyilatkozata szerint az adatok továbbítása szükséges, és nincs ok azt feltételezni, hogy az érintett törvényes érdekei sérelmet szenvedhetnek.”

Továbbá az Európai Parlament megjegyezte, hogy jelen kérelmek teljesítése kiemelkedő és túlzott adminisztratív terhet jelentene.

Ezt követően a felperesek a Törvényszékhez fordultak, ahol kifejezetten kérték, hogy mind a 28 ügy egyesítésre kerüljön, melynek a Törvényszék nem látta akadályát. A felperesek kerestükben öt jogalapot hoztak fel, mellyel a főtitkár és az Európai Parlament elutasító döntését támadták:

1-2. A hivatkozott és megjelölt rendeletek nem alkalmazhatóak, ugyanis a kérelmezett dokumentumok nem tartalmaznak személyes adatokat, és továbbításuk szükségessége bizonyításra került, csakúgy, mint az érintett személyek jogszerű érdekei megsértésének a hiánya is.

  1. A 1049/2001/EK rendelet alapján általános kötelezettség körébe tartozna a kért adatok megküldése, emellett a hozzáférés túlzott adminisztratív teherre való hivatkozáson alapuló megtagadása kifejezetten jogellenes.
  2. A kérelmezett dokumentumokhoz való részleges hozzáférést is megtagadták, mely szintén jogellenes.
  3. Emellett az indokolási kötelezettséget is megszegte az Európai Parlament és a főtitkár.

A Törvényszék vizsgálata során kifejtette, hogy a 1049/2001/EK rendelet a lehető legszélesebb hatályt kívánja biztosítani az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférés iránti jognak, azonban csak ténylegesen az érintett intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, tehát e jog nem terjedhet ki olyan dokumentumokra, amelyek nincsenek az intézmények birtokában, vagy amelyek nem léteznek.

Azonban a Törvényszék megállapította az Európai Parlament által benyújtott iratok alapján, hogy a jelen ügyben a felperesek által kérelmezett dokumentumok között nemcsak a napidíjra, az utazási költségekre és a parlamenti asszisztensi költségeknek az Európai Parlament tagjainak járó megtérítésére vonatkozóak szerepelnek, hanem olyan iratok is, amelyek azt részletezik, hogy az Európai Parlamentnek az egyes tagállamokból származó tagjai a különböző időszakokban hogyan és mikor költötték el az általános költségtérítést, valamint az Európai Parlament tagjai olyan bankszámláit részletező kimutatásainak a másolatai, amelyeket kifejezetten az általános költségtérítés használatára szánnak.

Azonban az általános költségtérítés átalányjellegére tekintettel az Európai Parlament nem rendelkezik olyan irattal, amely tárgyi vagy időbeli szempontból részletezné e juttatásnak a tagjai által való felhasználását. Következésképpen az Európai Parlament a megtámadott határozatokban jogosan közölte, hogy nem rendelkezik a tagjai által az általános költségtérítés keretében eszközölt valós kiadásokról szóló adatokkal, és így nem teheti hozzáférhetővé az e címen kérelmezett dokumentumokat. Itt a Törvényszék megállapította, hogy a jogszerűség azon vélelmének megfelelően, amely az Európai Unió jogi aktusaihoz kapcsolódik, azaz amennyiben egy dokumentumhoz hozzáférést kérelmeznek, de az érintett intézmény arra vonatkozó kijelentést tesz, hogy ilyen dokumentum nem létezik, akkor ezt vélelmezni kell. Puszta vélelemről van azonban szó, amelyet a hozzáférést kérelmező bármilyen eszközzel megdönthet, releváns és egybehangzó ténykörülmények alapján. Azonban a felperesek nem terjesztettek elő olyan információkat, amelyek kétségbe vonták volna, hogy a szóban forgó dokumentumok valóban nem léteznek. A felperesek ugyanis mindössze azzal érveltek, hogy nehezen hiszik el, hogy az Európai Parlament nem rendelkezik a szóban forgó dokumentumokkal, mivel azt nyilatkozta, hogy a költségtérítések felhasználását érintő ellenőrzési mechanizmusai kielégítőek. Ezt azonban nem jelenti azt, hogy az Európai Parlament birtokában vannak a tagjainak a kifejezetten az általános költségtérítés felhasználására szánt bankszámláira vonatkozó részletező kimutatások.

Ennek következtében a Törvényszék megállapította, hogy az Európai Parlament jogosan utasította el a felpereseknek az általános költségtérítéshez kapcsolódó kiadásokra és a Parlament tagjainak a kifejezetten e költségtérítés felhasználására szánt kérelmeit. Ugyanis a felperesek az írásbeli beadványaikban csupán annak hangsúlyozására szorítkoztak, hogy a Parlament tagjai az általános költségek után tagadhatatlanul költségtérítésben részesülnek a körzeti irodájuk bérletét, a telefonszámlákat, valamint az informatikai felszerelések és az áramfogyasztás számláit magukban foglaló költségek fedezése érdekében. Ez nem változtat azon, hogy nem vitatott, hogy ezeket a költségtételeket átalányjelleggel térítik meg, és nem a felmerülő kiadások igazolásának a bemutatása ellenében, amit nem vonhatnak kétségbe a felperesek kétségei azt illetően, hogy az Európai Parlament nem rendelkezik kérelmezett dokumentumokkal, mivel a felperesek még csak meg sem próbálkoztak azzal, hogy olyan szabályra hivatkozzanak, amely ennek ellenkezőjét bizonyítja. Így a legnagyobb probléma, hogy a felperesek az érvelésükkel nem arra törekedtek, hogy a megtámadott határozatok jogszerűségét vitassák, hanem lényegében arra, hogy a létező ellenőrzési mechanizmus elégtelenségére és hatékonyságának hiányára rámutassanak, amelyek értékelését nem a Törvényszéknek kell azonban elvégeznie.

Erre tekintettel a Törvényszék elutasította a kereset minden olyan jogalapját, amely az általános költségtérítéshez kapcsolódó kiadásokra, valamint a Parlament tagjainak költségtérítésre szánt bankszámláinak a részletező kimutatásaira vonatkozó dokumentumokat érintette.

Így a továbbiakban a Törvényszék vizsgálata kizárólag a felperesek által a napidíjakra, az utazási költségek megtérítésére, valamint a parlamenti asszisztensi költségek megtérítésre vonatkozóan előterjesztett hozzáférés iránti kérelmekre korlátozta.

A Törvényszék vizsgálata során kifejtette, hogy az adatok kiadása megtagadható, ha a kérelmezett dokumentumok közül valamennyi tartalmaz azonosítható természetes személyre vonatkozó információkat. Ez lefedi az utazási költségek megtérítésére és a napidíjra vonatkozóan rendelkezésére álló dokumentumokat, amelyek szükségszerűen azonosítják az Európai Parlament valamennyi érintett tagját, még ha csak e költségtérítések kifizetése céljából is. Ugyanez vonatkozik azokra a dokumentumokra is melyekkel az Európai Parlament a parlamenti asszisztensi költségek vonatkozásában rendelkezik, és amelyek szükségszerűen azonosítják az Európai Parlament egyes érintett tagjait és e költségtérítéseik kedvezményezettjeit, még ha csak a költségtérítések kifizetése céljából is. Ez azonban vitathatatlanul a személyiségi jogok védelme alá tartozik, és a felperesek sem a hozzáférés iránti első kérelmükben, sem a hozzáférés iránti megerősítő kérelmükben nem terjesztettek elő olyan kifejezett és jogszerű igazolást, amely bizonyítaná, hogy a szóban forgó személyes adatok továbbítása a legmegfelelőbb az elképzelhető intézkedések közül, és a kitűzött cél elérése érdekében, és azzal arányban is áll. Ugyanis a felperesek nem bizonyították a kérelmezett dokumentumok továbbításának a szükségességét, inkább a meglévő ellenőrzési mechanizmusok elégtelenségének és hatékonyságának bemutatására törekedtek, melynek értékelése, továbbra sem a Törvényszék feladata.

Így a Törvényszék megállapította, hogy a kérelmezett dokumentumok közül valamennyi tartalmaz azonosítható természetes személyekre vonatkozó információkat, és ezen adatok személyes adatoknak való minősülése miatt jogosan tagadta meg az Európai Parlament a dokumentumok kiadását, ugyanis a kérelmezők nem tudták bizonyítani az adatok továbbításának a szükségességét, hogy e továbbítás nem sértheti az érintett személy jogszerű érdekeit. Az, hogy a személyes adatok kihúzása nélkül ki kellett volna adni a dokumentumot, szintén elvetette a Törvényszék, ugyanis, minden információ így elveszett volna, mely az újságírókat érdekelte volna, és ennek fényében valóban túlzott és aránytalan terhet rótt volna az Európai Parlamentre.

Összességében a Törvényszék azért utasította el az újságírók kérelmét, mert nem jelöltek meg semmilyen indokot, illetve célt a közérdekű adatigénylés mellett és inkább az ellenőrzési mechanizmus hiányosságára fektették a hangsúlyt. Azonban a Törvényszéknek nincs lehetősége felülvizsgálni az ellenőrzési mechanizmust, csupán arra szorítkozhat, hogy jogszerűen járt el az uniós intézmény vagy nem.

Kapcsolódó cikkek:


EJEB: Elkaszált tankönyvpiaci államosítás
2018. november 13.

EJEB: Elkaszált tankönyvpiaci államosítás

A magyar tankönyvpiac monopolizációja az EJEB szerint jogellenes volt: a strasbourgi bíróság kimondta, hogy az államosítás az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik.

Ki védi meg az amerikai demokráciát?
2018. november 7.

Ki védi meg az amerikai demokráciát?

Donald Trump hajlamos a neki nem tetsző jogszabályok és demokratikus elvek ignorálására. Egyre több amerikai félti a jogállamot. Sokuk a különleges ügyészektől, a bűnüldöző szervektől és a titkosszolgálatoktól várja a védelmet. Ezek azonban gyakran visszaélnek hatalmukkal. Ki védje meg a demokráciát, ki ellenőrizze a hatalom birtokosait? – teszik fel a kérdést az amerikai jogászok.

Disznók a bíróság előtt
2018. október 30.

Disznók a bíróság előtt

Az állatoknak évszázadokig büntetőjogi felelősségük volt Európában, mivel önálló tudattal és akarattal rendelkező élőlényként kezelték őket, akik így büntethetők a cselekedeteikért. Sőt, abból indultak ki, hogy az eljárást és az ítéletet is megértik.