Állampolgárságról állampolgárságra – avagy elveszíthető-e az uniós polgári jogállás?

Jelen ügyben az EU luxembourgi bíróságának a tagországok állampolgárság megszerzésével és elvesztésével kapcsolatos, az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeinek új irányvonalát kellett kialakítania. Különösen, hogy ez az ügy közvetlenül érinti az európai uniós polgár alapvető jogállását. 

Alábbi cikkében a szerző az Európai Unió Bíróságának (EUB, Luxembourg) a J. Y. és a Wiener Landesregierung-ügyben hozott ítéletét[1] ismerteti, mely annak kérdéskörét vette górcső alá, amikor valaki lemond meglévő állampolgárságáról egy másik tagország állampolgárságának megszerzése érdekében, ám eközben a hatóságok veszélybe sodorják az uniós polgári jogállását.

I. Bevezetés

Az alábbi ügyben az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel az Európai Unió Bíróságához egy előtte zajló jogvita eldöntése részeként. E per előzménye, hogy a bécsi tartományi kormány (Wiener Landesregierung) határozatával visszavonta egy magánszemély, J. Y.-tól az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosítékot, egyúttal elutasította az illető eme állampolgárság megszerzése iránti kérelmét.

Az ügy alapvető kérdése az volt: ha egy uniós tagállam nemzeti jogszabályai lehetővé teszik, hogy közlekedési szabálysértések miatt visszavonja az állampolgárság megadására vonatkozó biztosítékot valakitől, aki az egyetlen, EU-s országbeli állampolgárságáról, és így az uniós polgári jogállásáról is lemondott, megszerezendő a másik tagország állampolgárságát, mindez megakadályozza-e az uniós polgári jogállásának visszaszerzését?

Jelen ügyben a luxembourgi taláros testületnek, korábbi ítélkezési gyakorlata figyelembevételével[2], a tagállamok állampolgárság megszerzésével és elvesztésével kapcsolatos, az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeinek új irányvonalát kellett kialakítania[3]. Ez az ügy közvetlenül érinti az európai uniós polgár alapvető jogállását. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapvetően az EUMSZ 20. cikkének értelmezésére irányult. Eszerint:

(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.

(2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek. [   ]

Ezek a jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók.

II. A tényállás

Az említett magánszemély, J. Y. az osztrák állampolgárságot kérelmező 2008. december 15-ei beadványának idején észt állampolgár volt.

Alsó-Ausztria tartományi kormánya (Niederösterreichische Landesregierung) 2014. március 11-ei határozatával többek között az állampolgárságról szóló törvény[4] 20. §‑ának megfelelően biztosította J. Y.-t, hogy osztrák állampolgárságot kap abban az esetben, ha két éven belül igazolja észt állampolgárságának megszűnését. J. Y. eközben Bécsbe helyezte át lakóhelyét, és a kétéves határidőn belül benyújtotta az Észt Köztársaság igazolását arról, hogy balti állam kormányának 2015. augusztus 27-ei határozata értelmében az észt állampolgársága megszűnt. Attól az időponttól kezdve J. Y. hontalan személynek minősült.

A J. Y. kérelmének megvizsgálására illetékessé vált bécsi tartományi kormány (Wiener Landesregierung) 2017. július 6-ai határozatával az állampolgárságról szóló törvény 20. §‑ának (2) bekezdése alapján visszavonta az Alsó‑Ausztria tartományi kormányának (Niederösterreichische Landesregierung) 2014. március 11-ei határozatát, és az említett törvény 10. §-a (1) bekezdésének 6. pontja alapján J. Y.-nek az osztrák állampolgárság megszerzése iránti kérelmét elutasította. Indokolásként kifejtette, J. Y. azután, hogy az osztrák állampolgárság megszerzésére vonatkozó biztosítékot kapott, két – a műszaki érvényességet igazoló matrica felhelyezésének elmulasztásából, valamint ittas gépjárművezetésből következő – súlyos szabálysértést követett el, továbbá nyolc közigazgatási szabálysértésért is felelős, amelyeket 2007 és 2013 között, azaz a szóban forgó biztosíték megadását megelőzően követett el. Ezért J. Y. már nem felel meg a vonatkozó törvény 10. §-a (1) bekezdésének 6. pontjában előírt, az állampolgárság megadására vonatkozó feltételeknek.

A bécsi közigazgatási bíróság (Verwaltungsgericht Wien) a 2018. január 23-ai ítéletével elutasította a J. Y. által az e határozattal szemben benyújtott keresetet. Megállapítása szerint az állampolgársági törvény 20. §-a (2) bekezdésének megfelelően az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonható abban az esetben is, amikor – mint a jelen ügyben is – az elutasítási ok a korábbi állampolgárság megszűnésére vonatkozó igazolás benyújtása után következik be. Hangsúlyozta, a J. Y. által elkövetett két súlyos közigazgatási szabálysértés alkalmas arra, hogy először is veszélyeztesse a közúti közlekedés biztonságának védelmét, másodszor pedig különös módon veszélyeztesse a közút többi használójának biztonságát.

Így e két súlyos közigazgatási szabálysértés a 2007 és 2013 között elkövetett nyolc közigazgatási szabálysértéssel együtt nem teszi lehetővé J. Y. esetében – az e törvény 10. §-a (1) bekezdésének 6. pontja értelmében vett – a jövőre nézve kedvező előrejelzést. J. Y. hosszabb ausztriai tartózkodása, valamint e tagállamban való szakmai és személyes beilleszkedése sem kérdőjelezheti meg e következtetést. E bíróság további megállapítása szerint e szabálysértésekre tekintettel az érintett határozat a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény fényében arányosnak tekinthető és a tényállás szerinti ügy nem tartozik az uniós jog hatálya alá.

Az ítélettel szemben J. Y. felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság, a Verwaltungsgerichtshof-nál. E bíróság kifejtette, hogy az állampolgársággal kapcsolatos osztrák jog többek között azon a megközelítésen alapul, hogy a többes állampolgárság lehetőség szerint elkerülendő. Egyébiránt a különböző külföldi jogrendszerek a hontalanság elkerülése érdekében nem engedik az állampolgárság előzetes megszüntetését, miközben nem követelik meg, hogy a másik – jelen esetben az osztrák – állampolgárságot először meg kell szerezni. Ehelyett megelégednek egy arra vonatkozó biztosítékkal, hogy e másik állampolgárságot megadják.

Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság rámutatott arra, hogy az állampolgárságról szóló törvény 20. §-ának (1) bekezdésében említett biztosíték az állampolgárság megadásához való jogosultságot alapoz meg, amely csak a külföldi állampolgárság megszűnésének igazolásától függ. E törvény 20. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanakkor e biztosítékot vissza kell vonni, ha a külföldi személy már nem teljesíti az említett állampolgárság megadásához szükséges feltételek valamelyikét. Ám ebben ügyben – figyelembe véve az állampolgársági biztosíték megadása előtt és után elkövetett szabálysértéseket – az osztrák jog értelmében e biztosíték visszavonásának feltételei a vonatkozó törvény 20. §-ának (2) bekezdése értelmében teljesültek. Ennek oka, hogy az érintett személy már nem felelt meg az osztrák állampolgárság megadásához szükséges egyik – nevezetesen az e törvény 10. §-a (1) bekezdésének 6. pontjában említett – követelménynek.

Ugyanakkor felmerült a kérdés, hogy J. Y. a helyzete jellegénél és következményeinél fogva az uniós jog hatálya alá tartozik-e, és hogy a szóban forgó határozat elfogadásához a hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságnak tiszteletben kellett-e tartania e jogot, különösen az arányosságnak az uniós jogban biztosított elvét. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen volt, hogy az ilyen helyzet nem tartozik az uniós jog hatálya alá.

A visszavonásról szóló határozat meghozatalának időpontjában – amely időpont meghatározó a bécsi közigazgatási bíróság ítéleti megalapozottsága szempontjából – J. Y. már nem rendelkezett uniós polgári jogállással. Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság megállapítása szerint az uniós polgárság elvesztése nem e határozat következménye volt[5]. Éppen ellenkezőleg, azáltal, hogy visszavonták az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosítékot, és egyúttal elutasították az állampolgárság megadása iránti kérelmét, J. Y. elveszítette annak az uniós polgárság újbóli megszerzésének feltételesen megszerzett jogát, amelyről korábban maga mondott le.

Arra az esetre vonatkozóan, ha J. Y. esete az uniós jog hatálya alá tartozna, a kérdést előterjesztő bíróság arra kereste a választ, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak – az EUB ítélkezési gyakorlatának megfelelően – meg kell-e vizsgálniuk, hogy az érintett állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonása – amely akadályát képezi az uniós polgárság újbóli megszerzésének – az uniós jog szempontjából összeegyeztethető-e az arányosság elvével, tekintettel azokra a következményekre, melyeket az ilyen határozatok gyakorolnak az érintett személy helyzetére.

Ebben az esetben tehát logikus, hogy az arányosság ilyen jellegű vizsgálatát megköveteljék. Jelen ügyben az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság arra kereste a választ, hogy e tekintetben döntő jelentőségű-e pusztán az a tény, hogy J. Y. lemondott az uniós polgárságáról azáltal, hogy maga szüntette meg az őt Észtországhoz kötő, szolidaritáson és hűségen alapuló, különös kapcsolatot, valamint az állampolgársági jogviszony alapját képező jogok és kötelezettségek e tagállammal fennálló kölcsönösségét.

Mindezekre tekintettel az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett Luxembourg elé.

III. Az eset értékelése és az EUB ítélete

III. 1 Az első kérdés a következőre irányult: annak a személynek a helyzete, aki csak egy tagállam állampolgárságával rendelkezik, és arról lemond – ezáltal elveszítve uniós polgári jogállását – annak érdekében, hogy egy másik tagállam állampolgárságát megszerezze, az utóbbi tagállam hatóságaitól kapott, az állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték után, következményeinél fogva az uniós jog hatálya alá tartozik-e, ha e biztosítékot visszavonják, és így e személy nem szerezheti vissza az uniós polgári jogállását.

A jelen ügyet alapvetően jellemzi, hogy a vitatott határozat meghozatalának időpontjában J. Y. már lemondott észt állampolgárságáról, következésképp uniós polgári jogállásáról.

Az osztrák kormány észrevételeiben előadta, hogy J. Y. saját kezdeményezésére mondott le észt állampolgárságáról, és így az uniós polgárságról. J. Y. ugyanakkor hangsúlyozta, hogy soha nem állt szándékában lemondani uniós polgári jogállásáról, mint alapvető jogállásról, csak egy másik tagállam állampolgárságát akarta – jogos elvárással élve – megszerezni, ezért az uniós polgári jogállását végeredményben nem szándékoltan veszítette el.

Az EUB a kérdés kapcsán kiemelte, hogy az állampolgárságról szóló osztrák törvény 20. §-a (1) bekezdésének megfelelően – az e rendelkezésben előírt feltételeknek megfelelő – külföldi számára biztosított az osztrák állampolgárság megadása, ha két éven belül igazolja származási országa szerinti állampolgárságának megszűnését. A honosítási eljárás keretében az ilyen biztosítékot követően az osztrák állampolgárság e külföldinek történő megadásának előfeltétele a külföldi korábbi állampolgárságának elvesztése. J. Y. uniós polgári jogállásának – legalábbis átmeneti – elvesztése, közvetlenül abból a tényből ered, hogy e személy kérelmére a származási tagállam kormánya az állampolgárságát megszüntette.

Az osztrák hatóságoknak az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonásáról szóló határozata csak második lépésben vezet az uniós polgári jogállás végleges elvesztéséhez. Az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonásáról szóló határozat időpontjában J. Y. már hontalanná vált, és így uniós polgári jogállását elveszítette. Az előterjesztő bíróság és az osztrák kormány ebből arra következtetett, hogy jelen helyzet nem tartozik az uniós jog hatálya alá, és különbözik a korábbi ítéleteiben megállapított tényállástól.

III.1.1 Ugyanakkor J. Y. helyzetében bár az uniós polgári jogállás elvesztése annak tényéből következik, hogy származási tagállama kérésére állampolgárságát megszüntette, e kérelmet az osztrák állampolgárság megszerzésére irányuló honosítási eljárás keretében terjesztették elő, és annak a következménye, hogy ő – figyelembe véve az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosítékot – megfelelt mind az állampolgárságról szóló törvényben, mind az e biztosítékról szóló határozatban foglalt követelményeknek.

E körülményekre tekintettel nem tekinthető úgy, hogy J. Y. önként lemondott az uniós polgári jogállásáról. Épp ellenkezőleg, mivel a fogadó tagállamtól biztosítékot kapott arra, hogy megkapja annak állampolgárságát, az állampolgársága szerinti tagországgal fennálló állampolgárság megszüntetése iránti kérelem célja az volt, hogy megfeleljen az eme állampolgárság megszerzéséhez szükséges valamely feltételnek, és eme állampolgárság megszerzése után az uniós polgári jogállást és az ahhoz kapcsolódó jogokat továbbra is élvezhesse[6].

III.1.2 Az állampolgárság megszerzése és elveszítése feltételeinek meghatározása – összhangban a nemzetközi joggal – az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, továbbá az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben a vonatkozó nemzeti szabályoknak az uniós szabályokat tiszteletben kell tartaniuk[7]. Az EUMSZ 20. cikkének (1) bekezdése az uniós polgár jogállását biztosítja mindenki számára, aki valamely tagország állampolgára – az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azzal a céllal, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen[8].

Amikor jelen ügyben a honosítási eljárás keretében a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai visszavonták az állampolgárság megadására vonatkozó biztosítékot, J. Y. – aki csak egy másik tagország állampolgára volt, és az eljárás követelményeinek való megfelelés érdekében eredeti állampolgárságáról lemondott – olyan helyzetbe került, amelyben nem tudta az uniós polgári jogállásából eredő jogait érvényesíteni.

Az ilyen eljárás egészében véve az EUMSZ 20. cikke által a tagállamok állampolgárainak biztosított jogállást befolyásolta, mivel azt eredményezhette, hogy a J. Y.-t az e jogálláshoz kapcsolódó valamennyi jogától megfosztják, még akkor is, ha a honosítási eljárás megindításának időpontjában valamely tagország állampolgárságával, és így uniós polgári jogállással rendelkezett.

III.1.3 Nem vitatott, hogy J. Y. észt állampolgárként az EUMSZ 21. cikkének (1) bekezdése szerinti szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát gyakorolta azáltal, hogy Ausztriában telepedett le, ahol több éve tartózkodik. Ezzel kapcsolatban Luxembourg már korábbi ítéletében kimondta, hogy az uniós polgárok számára az EUMSZ 21. cikkének (1) bekezdésében biztosított jogok célja többek között, hogy elősegítse az érintett uniós polgárnak a fogadó tagország társadalmába való fokozatos beilleszkedését[9].

Ezért J. Y. mint tagországi állampolgár helyzete – aki eredeti állampolgárságáról kizárólag az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték megszerzésével kapcsolatos feltétel teljesítése miatt, és ennél fogva kizárólag az uniós polgárság visszaszerzése érdekében mondott le – nem minősíthető „önkéntes lemondásnak”[10]. Lemondására azután került sor, hogy az osztrák hatóságok biztosítékot adtak részére a tekintetben, a korábbi állampolgárságának megszűnésétől eltekintve az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó valamennyi további feltétel teljesül. J. Y. nyilvánvalóan meg akarta őrizni uniós polgári jogállását.

III.1.4 E megfontolásokra tekintettel az EUB első kérdésre adott válasza: annak a helyzete, aki csak egy tagország állampolgárságával rendelkezik, és lemond arról – ezáltal elveszítve uniós polgári jogállását – annak érdekében, hogy egy másik tagország állampolgárságát megszerezze, az utóbbi állam hatóságai által az állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonása – jellegénél és következményeinél fogva – az uniós jog hatálya alá tartozik, hiszen ennek következtében e személy nem szerezheti vissza az uniós polgári jogállást.

III.2 Második kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ: az EUMSZ 20. cikkét úgy kell-e értelmezni, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságainak és adott esetben nemzeti bíróságainak meg kell vizsgálniuk, hogy az e tagállam szerinti állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonásáról szóló határozat – amely véglegessé teszi az érintett személy számára az uniós polgári jogállás elvesztését –az e személy helyzetére gyakorolt következményeire figyelemmel összeegyeztethető-e az arányosság elvével.

Az EUB korábban már kimondta, jogszerű az, hogy valamely tagállam védeni akarja a közötte és állampolgárai között meglévő, a szolidaritáson és hűségen alapuló különös kapcsolatot, valamint az állampolgársági jogviszony alapját képező jogok és kötelezettségek kölcsönösségét[11].

Az EUMSZ 20. cikkének (1) bekezdése által a minden személy számára – aki valamely tagállam állampolgára – biztosított uniós polgári jogállás célja az, hogy a tagországok állampolgárainak alapvető jogállása legyen. E tekintetben az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek; az uniós polgárok pedig – többek között – jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni.

Így jelen esetben a J. Y. uniós polgárt az EUMSZ 20. cikke alapján megillető jogok gyakorlása és hatékony érvényesülése megköveteli, hogy eme uniós polgár ne legyen semmikor kitéve annak, amikor pusztán eme eljárás végrehajtása miatt elveszíti az uniós polgári alapvető jogállását. E jogállás bármely – akár ideiglenes – elvesztése ugyanis azt jelenti, az érintett személyt határozatlan ideig megfosztják attól a lehetőségtől, hogy az említett jogállás által biztosított valamennyi jogot gyakorolja.

Amikor valamely tagország állampolgára annak érdekében mond le az állampolgárságáról, hogy egy másik tagország állampolgárságát megszerezhesse – és így továbbra is uniós polgári jogállással rendelkezzen –, a származási tagállam nem hozhat a másik tagállam által adott biztosíték alapján (amely szerint ezen állampolgárságot az érintett személynek meg fogják adni) az állampolgárság megszüntetésére vonatkozó végleges határozatot anélkül, hogy megbizonyosodna arról, e határozat csak az új állampolgárság tényleges megszerzése után lép hatályba.

Az állampolgárságról szóló osztrák törvény célja annak elkerülése, hogy ugyanazon személy több állampolgársággal rendelkezzen. E törvény 20. §-ának (1) bekezdése azok közé a rendelkezések közé tartozik, amelyek éppen e cél elérésére irányulnak.

E célkitűzés jogszerűségét főszabály szerint megerősíti az állampolgárságról szóló európai egyezmény 15. cikkének b) pontja, amely szerint eme egyezmény rendelkezései nem korlátozhatják a részes állam ama jogát, hogy belső jogában meghatározza: az állampolgárság megszerzése vagy megtartása függ-e egy másik állampolgárságról való lemondástól vagy annak elvesztésétől. Következésképpen jogszerű, hogy valamely tagállam az állampolgárság megadásához olyan jogot biztosít, amely az – StbG 20. §-ának (1) bekezdéséhez hasonló – nemzeti rendelkezések értelmében csak valamely másik tagállam vagy harmadik állam állampolgársága megszűnésének igazolásától függ[12].

Az állampolgárságról szóló törvény 20. §-ának (2) bekezdése előírja az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonását, ha az érintett személy már nem teljesíti az állampolgárság megadásához szükséges feltételek valamelyikét. Ezek között szerepel az e törvény 10. §-a (1) bekezdésének 6. pontjában előírt feltétel, miszerint az érintett korábbi magatartása alapján biztosítottnak kell lennie, hogy az Osztrák Köztársasággal szemben megfelelő magatartást tanúsít, és nem jelent veszélyt a közrendre, a köznyugalomra és a közbiztonságra, valamint nem veszélyezteti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkének (2) bekezdésében említett egyéb közérdeket[13].

Márpedig az állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonásáról szóló határozat – melynek indoka, hogy az érintett személy nem tanúsít megfelelő magatartást ama tagállammal szemben, amelynek állampolgárságát meg akarja szerezni, de magatartása veszélyeztetheti e tagállam közrendjét és közbiztonságát – közérdekű indokon alapul[14].

Az arányosság uniós jogi elve tiszteletben tartásának vizsgálata megköveteli az érintett személy, valamint adott esetben a családja egyéni helyzetének értékelését. Ez annak meghatározására kell, hogy az állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonásáról szóló határozat, ha az az uniós polgári jogállás elvesztését eredményezi, olyan következményekkel jár-e, amelyek a nemzeti jogalkotó céljához képest aránytalan módon érintenék családi és szakmai élete alakulását az uniós jogra tekintettel. E következmények nem lehetnek hipotetikusak vagy esetlegesek[15].

E tekintetben különösen azt kell megvizsgálni, hogy e határozat indokolt-e az érintett személy által elkövetett jogsértés súlyosságához, valamint az eredeti állampolgárságának visszaszerzésére vonatkozóan meglévő lehetőségéhez képest[16]. Az arányossági vizsgálat keretében az eljáró nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak meg kell bizonyosodniuk afelől, hogy az ilyen határozatuk összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartája által garantált alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását az EUB biztosítja.

III.2.1 J. Y. észt állampolgársága visszaszerzésének lehetőségét illetően a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, miszerint az észt jog megköveteli többek között azt, hogy annak a személynek, aki észt állampolgárságáról lemondott, nyolc évig e tagállamban kell tartózkodnia ahhoz, hogy ugyanezt az állampolgárságát visszanyerhesse[17].

A tagállam nem akadályozható meg abban, hogy visszavonja az állampolgárság megadására vonatkozó biztosítékot, miközben az érintett személy, aki már nem felel meg az érintett állampolgárság megszerzéséhez előírt feltételeknek, nehezen szerezheti vissza származási tagországának állampolgárságát[18].

III.2.2 Ami a J. Y. által elkövetett szabálysértések súlyosságát illeti, azt rótták fel neki, hogy az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték megadása után két súlyos közigazgatási szabálysértést követett el, amelyek közül az első a műszaki érvényességet igazoló matrica felhelyezésének elmulasztása, a második pedig ittas állapotban történő gépjárművezetés volt. Továbbá J. Y. e biztosíték megadását megelőzően, 2007 és 2013 között nyolc közigazgatási szabálysértést is elkövetett.

Az EUB megállapítása szerint e szabálysértések már a biztosíték megadásának időpontjában ismertek voltak, megadását nem akadályozták. Következésképp e szabálysértéseket az ugyanezen biztosíték visszavonásáról szóló határozat megalapozásához már nem lehet figyelembe venni.

Ami az osztrák biztosíték megadása utáni két közigazgatási szabálysértést illeti, a bécsi közigazgatási bíróság úgy ítélte meg, hogy ezek „veszélyeztetik a közúti közlekedés biztonságának védelmét”, illetve „különös módon veszélyeztetik a közút többi használójának biztonságát”. Így „a közúti közlekedés biztonságát és rendjét szolgáló védelmi normák súlyos megsértésének” minősül, és „önmagában kizárhatja az állampolgárság megszerzésének megadási feltételeinek teljesülését, anélkül, hogy az alkoholfogyasztás mértéke meghatározó lenne”.

Ennek kapcsán Luxembourg emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 20. cikke által a tagállami állampolgároknak biztosított uniós polgári jogállás elvesztését maga után vonó határozat igazolásaként a „közrend” és a „közbiztonság” fogalmát szigorúan kell érteni. Azok tartalmát pedig a tagállamok az uniós intézmények ellenőrzése nélkül nem határozhatják meg egyoldalúan[19]. Az EUB megítélése szerint a „közrend” fogalma mindenképpen – a társadalmi rend megzavarásán túl, amelyet valamennyi jogsértés megvalósít – olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély fennállását feltételezi, amely a társadalom valamely alapvető érdekét érinti. A „közbiztonság” fogalma magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát, következésképp pedig az alapvető állami intézmények és közszolgáltatások működésének veszélyeztetése, valamint a lakosság fennmaradására vonatkozó fenyegetés, akárcsak a külkapcsolatok vagy a népek békés együttélése súlyos megzavarásának a kockázata, vagy a katonai érdekek veszélyeztetése hatással lehet a közbiztonságra[20].

Jelen ügyben – figyelemmel a két közigazgatási szabálysértés jellegére és súlyosságára, valamint arra a követelményre, hogy a „közrend” és a „közbiztonság” fogalmát szigorúan kell értelmezni – nem tűnik úgy, hogy J. Y. olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent, amely érinti a társadalom valamely alapvető érdekét, vagy sérti az Osztrák Köztársaság közbiztonságát[21].

Bár e szabálysértések a közúti közlekedésről szóló törvény alapján a közúti közlekedés biztonságát veszélyeztető jogsértésnek minősülnek, ugyanakkor e két közigazgatási szabálysértés – amely egyébként viszonylag minimális, 112 illetve 300 euró összegű bírsággal járt – nem volt alkalmas arra, hogy J. Y. vezetői engedélyét visszavonják, és így eltiltsák őt a közúti gépjárművezetéstől.

Az EUB szerint a közúti közlekedésről szóló törvénynek az egyszerű közigazgatási bírságokkal büntethető megsértései nem tekinthetők úgy, mint amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy az e szabálysértésekért felelős személy olyan veszélyt jelent a közrendre és a közbiztonságra, amely indokolhatja uniós polgári jogállásának végleges elvesztését. Ez annál is inkább így van, mivel a jelen esetben e szabálysértések csekély mértékű közigazgatási bírságot vontak maguk után, és J. Y.-t nem fosztották meg attól a jogától, hogy továbbra is gépjárművet vezessen közúton[22].

III.2.3 A luxembourgi taláros testület szerint – a J. Y. helyzetére gyakorolt, különösen a családi és szakmai életének alakulására vonatkozó jelentős következményekre tekintettel, amelyeket az osztrák állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonásáról szóló határozat tartalmaz, véglegessé téve az uniós polgári jogállás elvesztését – e határozat nem tűnik a J. Y. általa elkövetett szabálysértések súlyával arányosnak, az ilyen szabálysértések önmagukban nem adnak okot a honosítás visszavonására.

III.2.4 E megfontolásokra tekintettel az EUB második kérdésre adott válasza: az EUMSZ 20. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságainak és adott esetben nemzeti bíróságainak meg kell vizsgálniuk, miszerint az állampolgárság megadására vonatkozó biztosíték visszavonásáról szóló határozat, amely véglegessé teszi az érintett személy uniós polgári jogállásának elvesztését – figyelembe véve az e személy helyzetére gyakorolt következményeit – összeegyeztethető-e az arányosság elvével.

Az arányosság elvével való összeegyeztethetőségre vonatkozó e követelmény nem teljesül, ha az ilyen határozatot a közúti közlekedésről szóló törvénybe ütköző közigazgatási szabálysértésekkel indokolják, amelyek az alkalmazandó nemzeti jog szerint egyszerű pénzbírságot vonnak maguk után[23].

Lábjegyzetek:

[1] A 2022. január 18-ai J. Y.  és  a Wiener Landesregierung-ítélet, C  ‑118/20, ECLI:EU:C:2022:34 (Ítélet)

[2] A 2010. március 2‑ai Rottmann-ítélet, C‑135/08, EU:C:2010:104 ; a 2019. március 12‑ei Tjebbes és társai-ítélet C‑221/17, EU:C:2019:189.

[3] Maciej Szpunar főtanácsnok J. Y. és a Wiener Landesregierung-ügyben tett indítványa (Indítvány) 2. pont

[4] Az állampolgárságról szóló 1985. évi osztrák törvény, a Staatsbürgerschaftsgesetz 1985 (BGBl. 311/1985) jelen ügy tényállására alkalmazandó változata

[5] Tjebbes és társai-ítélet

[6] Ítélet 36. pont

[7] A 2021. december 14‑ei V. M. A.-ítélet, C‑490/20, EU:C:2021:1008, 38. pont

[8] A 2021. július 15‑ei A- [Állami egészségügyi ellátások] ítélet, C‑535/19, EU:C:2018:595, 41. pont

[9] A 2017. november 14‑ei Lounes-ítélet, C‑165/16, EU:C:2017:862, 56. pont

[10] Indítvány 61.pont

[11] Tjebbes és társai-ítélet, 33. pont

[12] Indítvány 92. pont

[13] Ítélet 56. pont.

[14] Rottmann ítélet, 51. pont.

[15] Tjebbes és társai ítélet, 44. pont.

[16] Rottmann ítélet, 56. pont.

[17] Ítélet 62. pont.

[18] Rottmann ítélet, 57. pont.

[19] 2016. szeptember 13‑i Rendón Marín ítélet, C‑165/14, EU:C:2016:675, 82. pont.

[20] Rendón Marín ítélet, 83. pont.

[21] Ítélet 70. pont.

[22] Ítélet 71. pont.

[23] Ítélet 74. pont.

---