Anyakönyvek kölcsönös európai elismerése – Kockázatok és mellékhatások

EU-rendelet készül az anyakönyvek kölcsönös elismeréséről, amivel egyszerűsödne a külföldön született gyerekek anyakönyvezése. Az ellenállás mégis nagy, mert közvetve európai elismerést kapna az azonos nemű párok szülősége és a béranyaság is.

I. Nem kívánt mellékhatások

Rendelet a leszármazással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és a közokiratok elfogadásáról, valamint az európai leszármazási igazolás létrehozásáról[1] – a címet olvasva azt gondolnánk száraz, bürokratikus téma, legfeljebb anyakönyvvezetőket hoz lázba. Néhány tagállamban mégis heves ellenállásába ütközik. A javaslat ugyanis alapvető kihatással van napjaink egyik leginkább polarizáló témájára, ami vörös posztó a nemzeti konzervatív kormányoknak és szavazóiknak: a rendelet az azonos nemű párok szülőségének páneurópai elismeréséhez vezethet, még ha a javaslatnak nem is ez a fő célja. A születési anyakönyvi kivonatok automatikus és általános elismerésével, valamint az európai leszármazási igazolás létrehozásával a tagállamoknak el kell majd ismerniük azokat a kivonatokat is, amikbe két azonos nemű személy van szülőként bejegyezve, még ha egy tagállamban a homoszexuálisok nem is lehetnek szülőpárok. Nem marginális kérdés, tekintettel arra, hogy a 27 EU-tagállamból 14 lehetővé teszi a közös örökbefogadást, további 5 pedig megengedi, hogy az azonos nemű házastárs adoptálja párja vér szerinti gyermekét, például Olaszország és Észtország, 10 tagállam viszont mereven elutasítja mindkettőt, például Magyarország és Görögország.[2]

A rendelet elsősorban mégsem a homoszexuálisok egyenjogúsításáról szól. Egy sokakat érintő probléma több mint időszerű szabályozása, hisz a jelenlegi bizonytalan joghelyzet minden külföldön született gyereknek, illetve szülőjének nehézséget okoz. Egy magyar civil szervezet becslése szerint jelenleg mintegy kétmillió gyermek lehet abban a helyzetben, hogy szülője egy adott tagállamban megállapított jogállását egy másikban nem ismerik el minden tekintetben, és így hivatalosan szülő nélkülivé, illetve hontalanná válik.^[3]

Korlátozott elismerés

A hatályos szabály szerint a tagállamoknak csak a személyek szabad áramlása (EUMSzSz 21. cikk) uniós alapelvének érvényesüléshez szükséges mértékben kell elismerniük a tagállamok által kiállított anyakönyvi kivonatokat, illetve a szülőséget. Tehát biztosítaniuk kell a beutazást és a tartózkodási jogot, valamint nem alkalmazhatnak állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést az uniós polgárok között. Számos más, a szülői minőséggel összefüggő kérdésre és jogra, melyek a nemzeti szabályokon alapulnak, viszont nem terjed ki az elismerési kötelezettség, mint például az öröklési jogra, a tartásdíj fizetésére, a szülői felügyeleti jogra és a gyermek törvényes képviseletének jogára. A korlátozott elismerési kötelezettség szélsőséges esetben egy de facto uniós polgárként született gyermek de jure hontalanságát eredményezheti, mint azt az a nagy vihart kavart és az Európai Unió Bírósága (EUB, Luxembourg) előtt végződött ügy mutat, melyet a későbbiekben részletesen bemutatok.^[4] A készülő rendelet célja a teljes elismerési kötelezettségen keresztül az ilyen helyzetek kialakulásának megakadályozása és a jelenlegi szabályozatlanságok megszüntetése.

Ez égetően szükséges, tekintettel arra, hogy napjaink Európájában a mindennapok részei a határokon átnyúló családi viszonyok: egy másik tagállamban élő hozzátartozók, külföldre költözés munka vagy tanulmányok miatt, esetleg családi okból. Mindez visszatükröződik a szülők körében is: egy német-ír házaspár Belgiumban él, ahol a gyerekük világra jön, majd nem sokkal később a család Németországba költözik.

Ilyen esettekben a nemzetközi magánjog (amit Magyarországon a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény szabályoz) több kapcsolódási pontja is egyszerre érvényesül, ezért nem világos, mely állam jogát kell alkalmazni a gyerek jogállására; a nemzetközi jogi kollízió nem oldható fel. Atipikus családi konstellációkban, különösen azonos nemű párok, illetve speciális fogantatás, úgymint béranyaság és mesterséges megtermékenyítés esetén szinte biztos, hogy jogbizonytalanság fog fennállni, mert ezeket a kérdéseket az unión belül is gyökeresen eltérően ítélik meg az tagállamok. Van például olyan EU-s ország, ahol a béranya kerül anyaként az anyakönyvbe, van, ahol a béranyának megbízást adó párt anyakönyvezik szülőként – függetlenül attól, hogy tőlük volt-e a pete-, illetve a hímivarsejt, legyenek akár azonos neműek –, és van olyan tagállam, ahol a pete-, illetve a hímivarsejt adója kerül szülőként az anyakönyvbe.

Tegyük fel, hogy a példaként említett német-ír pár mindkét tagja nő és gyermekük mesterséges megtermékenyítéssel, az egyikük petesejtjével, de béranyán keresztül jött Portugáliában a világra, ahol az eljárás legális. A gyerek portugál anyakönyvében a pár fog szerepelni szülőként. A pár azonban Németországban él, ahol a hatáságok az esetek többségében nem ismerik el a nem biológia szülőt anyaként. Nem véletlen az „esetek többségében”-megfogalmazás: a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ügyben illetékes önkormányzati anyakönyvi hivatalok nem egységes gyakorlatot követnek. Németországban azonban lehetősége van a nem vérszerinti anyának házastársa gyermekét örökbe fogadni, legyen akár azonos nemű is, mint a példában. De a hosszú procedúra lezárultiig a gyermeknek csak egy szülője van, ha pedig később, a német örökbefogadás lezárulta után Magyarországra költözik a család, ismét csak egy szülője lesz a gyereküknek, hisz egy magyar anyakönyvben nem szerepelhetnek azonos nemű személyek.

Egy másik, valóban megtörtént ügyben az eljáró német helyhatósági anyakönyvi hivatal az USA-ban béranyától született gyerek esetében, az amerikai születési anyakönyvi kivonat alapján elismerte az apaságot az azonos nemű házaspár mindkét tagja esetében, tehát annál is, akinek nem volt vér szerinti kapcsolata a gyerekkel, és ennek megfelelően – honosítás után – német anyakönyvi kivonatot állított ki. A szivárványcsalád nem sokkal később Dániába költözött, ahol viszont a hatóságok megtagadták a német kivonat honosítását, így hivatalosan csak egy szülője lett a gyereknek, hisz az amerikai béranya sehol sem volt nyilvántartva, tekintettel arra, hogy a születés után Amerikában csak egy két apát tartalmazó dokumentumot kapott a gyerek.

II. „Az anya személye mindig biztos”

Az alcímben idézett ezeréves, a Bibliából származó és a római jog óta érvényesülő alapelv hatályon kívül helyezéseként is értelmezhető az EUB döntése, amire az írásom elején már utaltam. A luxembourgi taláros testület 2021-es Pancharevo-ítéletében kimondta, hogy a spanyol hatóság által kibocsátott születési anyakönyvi kivonatot, amelyben szülőként két anya szerepel, minden tagállam köteles elfogadni: „Valamely tagállam nemzeti joga által elfogadott szülő-gyermekkapcsolatokat minden tagállamnak ekként kell akceptálnia.”^[5]

„Nagy horderejű döntés valamennyi európai szivárvány-család számára” – kommentálta a döntést a Leszbikusok és Melegek Németországi Szövetségének (Bundesvorstand des Lesben- und Schwulenverbands in Deutschland, LSVD) elnöke, Gabriela Lünsmann a Német Hírügynökségnek (DPA). „A döntés ugyan csak a kölcsönös elismerés elvét írja elő, mégis Európa-szerte ki fog hatni a nemzeti anyakönyvi szabályozására” – értékelte az 1978-ban alapított International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association (ILGA), az egyelten, LMBTQ-jogok védelmére specializálódott nemzetközi civil szervezet igazgatója, Evelyne Paradis.[6]

II.1. Az EUB ítélete

A felperes egy bolgár és egy brit nő volt, az eljárás megindításakor mindketten Spanyolországban éltek és ott kötöttek házasságot. Miután egyiküknek vér szerinti gyereke született, a felsége is bekerült szülőként a spanyol születési anyakönyvbe, kvázi az apa helyett. A spanyol okirat mindkettőjük esetében az ’anya’ megjelölést használja és nem tűnik ki belőle, melyikük a vér szerinti anya. A bolgár állampolgárságú felperes szülő honsítani akarta a spanyol anyakönyvi kivonatot hazájában. Bulgária csak azzal a feltétellel anyakönyvezte volna a gyermek születését, hogy a kérelmező nyilatkozik, ő-e a vér szerinti anya. A bolgár hatóság érvelése szerint két nő szülőkénti elismerése sértené az ország közrendjét. Az Európai Unióról Szóló Szerződés (EUSzSz) úgynevezett ordre public-elve, más néven a közrendi záradéka alapján a tagállamok nem kötelesek az uniós jog végrehajtására, ha az sértené nemzeti identitásukat és alapvető jogelveiket. „Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak nemzeti identitását” – áll az EUSzSz 4. cikkének (2) bekezdésében. Miután a kérelmező nem nyilatkozott, a bolgár anyakönyvi hivatal megtagadta a honosítást és ebből kifolyólag a gyerek bolgár állampolgárságának elismerését. E nélkül pedig a gyermek nem kaphatott bolgár útlevelet és személyi igazolványt.

Minthogy a felperesek egyik se spanyol állampolgár, a gyermekük sem szerezte meg azt születésénél fogva. Nem jogosult tehát spanyol személyazonosító okmányra. Viszont útlevél, illetve személyi igazolvány nélkül nem utazhat szabadon az EU-ban. Ezzel egyrészt sérül a személyek szabad áramlásának uniós elve, amelyet az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSzSz) 21. cikkének (1) bekezdése rögzít; másrészt az utazási jog korlátozásával a gyerek az orvosi ellátáshoz és a művelődéshez fűződő jogát is csak korlátozottan tudja gyakorolni, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának (EUACh) 35., illetve 14. cikke rögzít – érvelt a bolgár állampolgárságú anya. Az által pedig, hogy Bulgária nem ismerte el a gyereket polgáraként, hontalanság fenyegeti, aminek megelőzése az államok nemzetközi jogi kötelezettsége – adta elő a bolgár nő hazája bíróságához benyújtott keresetében, amellyel az anyakönyvi hivatal honosítást megtagadó határozatát támadták meg. A bolgár bíróság megállapította az illetékességét, mert a bírók dokumentumok hiányában is abból indultak ki, hogy a gyerek bolgár anyja révén megszerezte az ország állampolgárságát. Az ügyben azonban nem akartak döntést hozni, mert álláspontjuk szerint az uniós jog értelmezésétől függ, hogy Bulgária köteles-e az anyakönyvezésre, ezért az EUMSzSz 275. cikke alapján előzetes döntéshozatali eljárást indítottak Luxembourgban.

Az EUB jogértelmezése szerint a határozatok kölcsönös elismerésének elve alapján minden tagállam köteles a más tagállamok által hozott határozatok elismerése, még ha az elismerésre kötelezett ország hatósága az elismerendő határozatot megegyező tartalmú döntést az eltérő nemzeti joga miatt maga nem hozhatta volna meg. Így Bulgária ugyan nem köteles olyan anyakönyvet kibocsátani, amiben a két nő, illetve anya szerepel szülőként, de el kell fogadni az ilyen tartalmú spanyol okiratot. Ezért a spanyol anyakönyvi kivonatnak ugyan úgy ki kell váltania a bolgár joghatásokat, mint egy bolgár anyakönyvi kivonatoknak. A személyek szabad áramlásának uniós elvénél fogva minden uniós polgárt megilleti a jog, hogy a tartózkodási helye és az állampolgársága szerinti tagállamban is teljes értékű (családi) életet éljen, ami személyazonosító okmány nélkül nem lehetséges. A személyek szabad áramlásának elvét kibontó 2004/38/EK irányelv (az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról) 4. cikkének (3) bekezdésben a tagállamok kötelezettségévé teszi, hogy állampolgáraik részére az állampolgárságot feltüntető személyazonosító igazolványt vagy útlevelet állítsanak ki. A spanyol anyakönyv szerint egy bolgár állampolgár gyermekéről van szó, ezért az irányelv szerinti kötelezettség teljesítése Bulgária feladata. Minthogy ez a kötelezettség az EUMSzSz-ben lefektetett alapelven nyugszik, nem védett a közjogi záradék által. Az order publicra hivatkozta ugyan minden állam maga döntheti el, miként értelmezi a szülő-gyermekviszonyt, de a hazai közrend védelme nem lehet az útiokmány-kiállítás megtagadásának indoka – áll az ítéletben.

A bírák fontosnak tartották világossá tenni, hogy nem áll szándékukban kétségbe vonni a tagállamok jogát a családjogi szabályaik kialakítására. Az útiokmány kiállítására vonatkozó kötelezettség nem jelenti, hogy a tagállamoknak el kellene ismerniük az azonos nemű párok gyermekhez való jogát – áll a luxembourgi ítéletben. A tagállamoknak a másik tagállamok által kiállított születési bizonyítvány alapján továbbra is csak azokat a jogokat kell biztosítaniuk és azokat a kötelezettségeket teljesíteniük, amelyek közvetlenül az uniós jogszabályokból fakadnak. „A tagállam kötelezettsége, hogy elismerje az azonos nemű személyek közötti házasságot, amelyet egy másik tagállamban, annak jogával összhangban kötöttek, nem sérti az elismerésre kötelezett államban a házasság intézményét, amelyet továbbra is a nemzeti jog szabályoz, és amely így a tagállamok hatáskörébe tartozik.”

Az EUB nem kötelezte Bulgáriát az azonos neműek gyermekhez való jogának elismerésére, viszont minden tagállamnak előírta a családjogi határozatok kölcsönös elismerését. Így tehát az azonos neműek gyermekhez való jogát Bulgáriához hasonlóan elutasító, például, Lengyelországnak és Magyarországnak is – értelmezte az ítéletet az LSVD elnöke, Gabriela Lünsmann a DPA-nek.[7]

II.2. Tagállami következmények

Az EUB döntése 2021 óta kihatással van az azonos neműek házasságát, örökbefogadási és szülői jogát elismerő tagállamokra, így Németországra is. A német jog ugyan lehetővé teszi az örökbefogadást a vér szerinti anya feleségének, aki így örökbefogadó szülőként a születési anyakönyvi kivonatba kerül, de az okiratban szerepel, ki a vér szerinti anya. Ezért a német hatóságok se ismerik el a szóban forgó spanyol anyakönyvhöz hasonló születési okiratokat, tehát amelyekben nincs feltüntetve, ki a vér szerinti anya. Jelenleg két ilyen ügy is van német bíróság előtt. Az eljáró Cellei Tartományi Felsőbb Bíróság (Oberlandesgericht, OLG)^[8] és a Berlini Helyi Bíróság (Kammergericht, KG Berlin)^[9] már az EUB ítélete előtt is aggályosnak, alkotmányellenesnek tartották, hogy az anyakönyvi hatóságok megtagadták az ilyen születési okiratok honosítását. Ezért a Szövetségi Alkotmánybíróságtól (Bundesverfassungsgericht, BVerfG) kért jogértelmezést. Karlsruhe még nem nyilatkozott az ügyben.

A luxembourgi döntés is elegendő volt, hogy a német politika mozgásba lendüljön. A berlini szociáldemokrata-zöld-liberális (SPD-Grünen-FDP) koalíció nem akarja megvárni, hogy BVerfG kimondja az alkotmányellenességet, ezért jogszabály-módosítását tervez. Hasonlón járnak el Brüsszelben is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke uniós irányelv kidolgozására tett ígéretet a születési okiratok, illetve az anyaság és az apaság kölcsönös elismeréséről.[10]

II.3. A béranya nem anya?

Kérdés, hogy a spanyol anyakönyv elismerésére kötelező döntés kihatással lesz-e a béranyától származó gyerekek anyakönyvezésére. Béranyaság esetében egy termékeny nő, a béranya egy másik személynek vagy párnak hord ki gyermeket. A béranya lehet a gyermek vér szerinti anyja, ilyenkor mesterséges megtermékenyítésútján esik teherbe. Ha viszont megtermékenyített embriót ültetnek a béranyába, nem vér szerinti a kapcsolata az általa kihordott gyerekkel. A vér szerinti anya ilyen esetben az a nő, akinek a petesejtjéből a béranyába ültetett embrió létrejött. Az Európai Tanács – egyetlen szavazattöbbséggel – 2016-ban elutasította a határozattervezetet, amely felhívta volna a tagállamokat béranyaság legalizálására. Jelenleg a kontinens számos országában, így Magyarország mellett például Németországban, Ausztriában, Itáliában, Franciaországban, sőt még a liberális családpolitikájáról ismert Svédországban is illegális a béranyaság.[11]

Ha a tagállamoknak kölcsönösen el kell ismerniük a születési anyakönyvi kivonatokat, ahogy az az előbb ismertetett EUB-ítéletből következik, akkor elméletileg az olyan tagállami születési dokumentumokat is a sajátjukkal egyenértékűként kellene akceptálniuk, amelyben a gyermeket kihordó nő helyett az őt a béranyasággal megbízók szerepelnek szülőként. Így meg lehetne kerülni a béranyaság tilalmát, amely a legtöbb tagállamban érvényesül. Ez azért is problematikus, mert a gyermek vérszerinti származását illetően számos konstelláció lehetséges, amely nem feltétlenül derül ki az anyakönyvből: (1) a béranyába mesterséges úton került a hímivarsejt, amely a saját petesejtét termékenyítette meg; (2) a béranyába embriót ültettek be, amely az anyakönyvben szülőként szereplő személyek hímivar- és petesejtjéből fogant; (3) a beültetett embrió nem a megbízást adók hímivar- és petesejtjéből, vagy (4) csak az egyikükéből fogant, a másik sejt viszont egy harmadik személytől származik.

Tekintettek arra, hogy az EUB a bolgár anyakönyvezési ügyben az uniós jog alapelveire és az EU Alapjogi Chartájára (EUACh) hivatkozva hozta meg a döntését, várhatóan a bírák akkor is relevánsak tartanák ugyan ezeket az elveket, ha béranya útján világra jött gyerek anyakönyvezése estében döntenének. Minthogy azonban ez a kérdés még az azonos neműek gyermeknevelési jogánál is kényesebb, a legtöbb nyugat-európai tagállamban vitatott és illegális, Luxembourg várhatóan elfogadná, hogy az anyakönyvek elismerésére kötelezés sérti a más elveket valló tagállamok közrendjét és identitását. A tagállamok tehát az EUSzSz 4. cikkének (2) bekezdése szerinti ordre public-elvre hivatkozva megtagadhatnák az uniós jog végrehajtását.

II.4. EJEB-ítéletek

Ilyen tartalmú döntést hozott 2017-ben az EJEB: a strasbourgi bírák kimondták, hogy az örökbefogadás kölcsönös elismerése az EJEE 8. cikkének (1) bekezdése szerinti családi élet védelménél fogva kötelező, az alapjog azonban nem terjed ki a születési bizonyítvány elismerésére, ha a gyermek béranyától született és nem a dokumentumban anyaként feltüntetett nő petesejtjéből, illetve apaként feltüntetett férfi hímivarsejtjéből fogant.^[12]

Mindezt egy új, 2021 novemberében hozott döntésében is megerősítette az EJEB.^[13] Luxembourgban kimondták, hogy a gyermek-szülőkapcsolat és az állampolgársághoz fűződő jog elismerésének megtagadása béranyaság esetén nem sérti az EJEE 8. ás 14. cikkét, tehát a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot és a megkülönböztetés tilalmát. A felperes két Izraelben élő izraeli-lengyel kettős állampolgárságú férfi volt, akik Kaliforniában béranya segítségével valósították meg gyermek iránti vágyukat. A kihordó szülőbe a két férfié mellett spermabankból származó hímivarsejteket is befecskendeztek. Az amerikai hatóságok a megszületett ikrek anyakönyvi kivonatába a két felperest jegyezték be szülőként. A lengyel hatóságok viszont nem voltak hajlandók ez alapján anyakönyvezni a gyerekek születését és nem ismerték el őket lengyel állampolgárként. Az európai bírák szerint a lengyel állampolgárság hiánya „nem befolyásolja tartósan negatív irányba a gyermek magánéletét”, mondván, a ’szivárványcsalád’ Izraelben él, ahol a jog elismeri a felpereseket szülőként. Hátrány Lengyelországba költözés esetén merülhetne fel, ezt azonban nem tervezi a család. Ezért nem sérül az EJEE 8. cikke – állapította meg az EJEB.

II.5. Ellentétes álláspontok

Az osztrák katolikus egyház által létrehozott civil szervezet, a Házasság és Család Intézetének (Institut für Ehe und Familie, IEF) jogásza, Antonia Holewik, szerint az EJEB lengyel ügyben hozott elutasító döntése ellenére az EUB bolgár ügyben hozott döntése „sok ország ellenállása ellenére középtávon megnyitja a béranyaság európai bíróságok általi legalizálása előtt a kaput”.[14] Ezzel Holewik ellentmond Philipp M. Reußnak, a göttingeni  Georg-August-Universität nemzetközi jog professzorának, aki szerint a döntés a látszat ellenére nem családjogi természetű. Meglátása szerint az EUB a személyek szabad áramlására vonatkozó jog tartalmát és a tagállamok útiokmány kiállítására vonatkozó kötelezettségét értelmezte.  Holewik az IEF-től az Európai Bizottság javaslatával összefüggésben a találóan állapított meg, hogy „ezzel de facto a vitatott eljárás legalizálására kényszerítené a tagállamokat”. Ezért fontosnak tartja, hogy még az uniós jogszabály elfogadása előtt nemzetközi egyezmény szülessen a béranyaság tilalmáról, illetve a nemzeti szintű tiltás lehetőségéről. A konzervatív családügyi NGO jogászának érvelése annyiban mindenképp megalapozott, hogy az EUB bolgár döntése de facto nemzeti jogot módosított: a homoszexuálisok sok tagállam által elutasított szülői jogát a jövőben Európa szerte el kell ismerni, legalábbis a más tagállamokban történt örökbefogadás esetében.

III. Uniós rendelettervezet

Az esetek mutatják, hogy az uniónak nem sikerült megoldania a problémát a 2016/1191-es rendelet elfogadásával, ami az egyes közokiratoknak EU-n belüli bemutatására vonatkozó előírások egyszerűsítésével a polgárok szabad mozgását volt hivatott előmozdítani. A rendelet ugyan valamely tagállam hatóságai által az adott tagállam nemzeti jogának megfelelően kiállított és egy másik tagállam hatóságai részére bemutatandó közokiratokra alkalmazandó, ami a rendeletben hosszú felsorolásban szereplő tárgykörök valamelyikében született (2. cik (1) bek). Mindenekelőtt családjogi kérdésekben, lakhely és büntetett előélet vonatkozásában. De a rendelet csak az okiratok eredetiségének és nem a tartalmának, valamint joghatásának elismerését írja elő a tagállamok számára.

III.1. „Aki egy országban szülő, az minden országban szülő”

Az Európai Bizottság a problémákat felismerve, valamint az EUB és az EJEB határozatait követve rendeletet javasol a leszármazással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és a közokiratok elfogadásáról, valamint az európai leszármazási igazolás létrehozásáról.^[15]

Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke 2020-ban az unió helyzetéről szóló beszédében kijelentette, hogy „aki egy országban szülő, az minden országban szülő”. Ekkor tett ígéretet a most elkészült rendelet megalkotására, hogy egy tagállamban megállapított leszármazást a többi tagállam is minden tekintetben elismerje. Mindezt von der Leyen az EU gyermekjogi stratégiája és az LMBTQ-személyek egyenlőségéről szóló intézkedéscsomagja részének nevezte.

A javaslatot bemutató belügyi biztos, Ylva Johansson a jogalkotás céljaként azt jelölte meg, hogy az EU megerősítse a határokon átnyúló helyzetek által érintett gyermekek alapvető emberi és egyéb jogainak védelmét, ideértve a személyazonossághoz, megkülönböztetés-mentességhez, valamint a magán- és a családi élethez való jogát, továbbá a gyermekek örökléssel és tartással kapcsolatos jogainak érvényesülését más tagállamban, aminek során a Bizottság álláspontja szerint elsősorban a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell szem előtt tartani.

Brüsszel véleménye szerint a gyermekek alapvető érdeke, hogy jogilag egyértelmű és stabil legyen a származásuk. Ehhez elengedhetetlen a szülőség elismerése, függetlenül attól, hogy egy gyerek melyik tagállamban született, melyik ország állampolgárságával rendelkeznek, valamint, hol él ő, illetve a szülei. Az indokolás szerint ez a gyerekek identitásra, személyazonosságra, családi- és magánéletére, öröklésre és tartásra vonatkozó jogából, valamint a diszkrimináció tilalmából következik. Mindezeket a jogokat az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (3. cikk (1) bek. és 8. cikk) és az EU Alapjogi Chartája (24. cikk) is rögzíti. Az illetékes biztos, Ylva Johansson fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy a javaslat összhangban áll az EUB és az EJEB gyakorlatával.

III.2. A legfontosabb szabályok

A javaslat legfontosabb elemei a következők.

• A gyermekek leszármazási ügyeiben eljáró tagállami bíróságok joghatóságának egyértelmű szabályozása (6. cikk). Ezt a tervezet hat alternatív szempont alapján teszi, mint például a gyermek tartózkodási helye, vagy állampolgársága.
• Az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó szabályok (17. cikk). Ez alapesetben a gyermeknek életet adó személy szokásos tartózkodási helye. Ha pedig ez nem állapítható meg egyértelműen, akkor a gyermek születési helye. Ha az így megállapított alkalmazandó jog csak az egyik szülő tekintetében eredményezi a leszármazás megállapítását, akkor az e szülő állampolgársága szerinti, vagy a másik szülő állampolgársága szerinti állam joga, vagy a gyermek születési helye szerinti állam joga alkalmazható a leszármazás megállapítására a másik szülő tekintetében is. Hogy az alternatív kapcsolódási pontok közül, melyik figyeltbe vételével határozódik meg az alkalmazandó jog, azt az elsőként eljáró bíróság az eset összes körülményének mérlegelése után határozza meg, ami – mint kollíziós kérdésekben gyakran – lehet egy másik tagállam joga is.
• A szülőség kölcsönös és automatikus elismerése (24. cikk). A tagállamok leszármazásra vonatkozó bírósági határozatait a többi tagállam külön eljárás nélkül elismeri. Ennek megfelelően nincs szükség külön eljárásra a tagállami anyakönyvi nyilvántartásba történő bejegyzéshez, ha az a leszármazás tárgyában egy másik tagállamban, egy ott hozott olyan bírósági határozat alapján történik, amely ellen ott nincs helye további jogorvoslatnak.
• Az európai leszármazási igazolás bevezetése (46.cikk). Kiállítását a gyermek, illetve törvényes képviselője kérheti a szülői minőség igazolása céljából abban a tagállamban, ahol a leszármazást megállapították. Az igazolás egységes formátumú, de nem automatikusan, csak kérelemre állítják ki és nem helyettesíti a nemzeti anyakönyvi kivonatot, de minden tagállamnak automatikusan el kell ismernie a tartalmát.

III.3. Kihatások és garanciák

A rendelet módosítani fogja, illetve kiegészíti az EU már hatályos nemzetközi magánjogi jogszabályait, mindenekelőtt a család- és az öröklési jogban. A Bizottság azonban hangsúlyozta, hogy a rendelet kollíziós jogi norma, és mint ilyen, nem harmonizálja a tagállami (anyagi) családjogot, az továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörében marad. Így a rendelettervezet nem terjedne ki a külföldi elem nélküli anyakönyvezési ügyekre. Egyértelmű, hogy a rendelet nem keletkeztetné az azonos neműek házassága bevezetésének kötelezettségét, a béranyaság engedélyezését és az azonos nemű párok örökbefogadási jogának bevezetését sem – hangsúlyozza ki számos szakkommentár a német jogi folyóiratokban.^[16]

További garanciális elem a tagállamok számára, hogy a rendelet alkalmazását, illetve az elismerést meg lehet tagadni, ha az nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az adott ország közrendjével (ordre public, 22. cikk). Az értelmezésnek önmagában tág teret adó ordre public-szabály alkalmazását tovább nehezíti, hogy a megtagadásra csak az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jogokat és elveket, különösen a megkülönböztetés-mentességhez való jogról szóló 21. cikkének tiszteletben tartása mellett van a tagállamoknak lehetőségük. Az EP-ben egyelőre ennek ellenére többségben van az álláspont, amely szerint ki kell venni a szövegből ezt az ordre public-szabályt, az európai honatyák tehát azt szeretnék, ha a közrendre való hivatkozással sem lehetne megtagadni az elismerést.

A javaslat nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy jogszabályokat fogadjanak el a családjog területén, például a család fogalmának meghatározására, mint például a magyar Alaptörvényben, ami L) cikkének (1)bekezdésében „mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget” írja le a házasságot. A rendelet nem érinti a leszármazás belföldi helyzetekben történő megállapítására vonatkozó tagállami hatáskört se. A javaslat nem érinti továbbá a külföldön kötött házasságok és bejegyzett élettársi kapcsolatok elismerésére vonatkozó tagállami szabályokat sem – hívta fel a figyelmet az alapjogi kérdésekben gyakran megszólaló magyar civil szervezet, a Szabad Európa Társaság az elemzésében.^[17]

Mindezekre tekintettel a gyermekek jogait, a szivárványcsaládokat és az anyakönyvvezetőket képviselő szervezetek, valamint a jogi szakembereket többsége összességében a javaslat mellett foglalt állást. Az anyakönyvvezetők elsősorban azért, mert fontosnak tartják, hogy az EU kötelező erejű jogszabály elfogadásával kezelje a leszármazás elismerésével kapcsolatban fennálló problémákat.

III.4. Ellentétes álláspontok

Az Európai Parlament jogi bizottságában a téma előadója, a portugál Maria Leitão Marques szociáldemokrata képviselő azt mondta, hogy a jelenlegi helyzetben „egy gyermek elveszítheti a szüleit és ezzel együtt számos jogot is, ha egy másik tagállamba lép”. Mindezt megakadályozná a rendelet elfogadása. Marques ezzel együtt azt is aláhúzta, hogy a bizottsági javaslat nem változtatja meg egyik ország családjogát se, csak kölcsönösen elismerteti a szülői jogosultságokat.[18]

Németország legnagyobb LMBTQ-szervezete, az LSVD (Lesben- und Schwulenverband in Deutschland e.V.) a Bundestag megkeresésére véleményezte a tervezet. A szakreferens, Sarah Ponti szerint a rendelet kitétele, miszerint nem lehet az ordre public-elvre hivatkozva megtagadni az elismerést, ha az sérti a megkülönböztetés-mentességhez való jogot, egyértelműen azt jelenti, hogy az elismerést nem lehetne a szülőként bejegyzett személyek azonos nemére hivatkozva elutasítani, még ha a homoszexuális párok szülősége szembe is megy egy tagállam nemzeti jogával.^[19] Sarah Ponti azt nem tette hozzá, de egyértelmű, hogy de facto megkerülhetővé válik, gyakorlatilag kiüresedik a nemzeti tiltó szabály.

Nem csoda, hogy kérdéses, meg lesz-e a Tanácsban a tervezet elfogadásához szükséges egyhangúság. A tervezetet kritikusan szemlélő tagállamok közül Magyarország kormánypárti EP-képviselője, Járóka Lívia parlamenti felszólalásában hangsúlyozta a gyermekjogok védelmének és a jogharmonizáció fontosságát. Ugyanakkor kiemelte: „a határokon átnyúló elemek szabályozása során az uniós jogszabályok nem állhatnak a tagállamok alkotmányai felett.”^[20]

Vannak más kritikus hangok is: többen nem tartják egyértelműnek, hogy érintetlen marad-e a tagállamok és az EU közötti hatáskörmegosztás. A kritikusok azt is felhozzák, hogy a javaslat egyoldalúan hivatkozik az ENSZ Gyermekjogi Egyezményére, mert abból a gyermek biológiai szüleinek a megismeréséhez fűződő joga is kiolvasható. A már idézett osztrák katolikus civil szervezet, az IEF állásfoglalásában egyenesen azt állítja, hogy a béranyaság a gyermekkereskedelem tilalma alá esik. Ez egyértelműen túlzás, mert figyelmen kívül hagyja a Gyermekjogi Egyezményben rögzített gyerekkereskedelmi tilalom értelmét és célját.^[21] Az azonban kétségtelenül igaz, hogy az anyakönyvi kivonatok kölcsönös elismerésének kötelezettsége közvetve a vitatott reprodukciós eljárás általános legalizáláshoz vezethet a tagállamokban. Márpedig több tagállam elvi okokból utasítja el a béranyaságot, mondván, ez az intézmény lehetővé teszi, hogy egy családi kötelék pusztán kereskedelmi kapcsolattá váljon. Az európai országok döntő többsége, köztünk valamennyi skandináv állam és a német nyelvű országok is a béranyaságot tiltók között vannak. A Benelux-államok és Írország pedig, ahol de jure megengedett a módszer, olyan szigorú szabályokat alkalmaznak, hogy de facto ellehetetlenül az eljárás alkalmazása. A béranyaság gyakorlatilag csak Nagy-Britanniában és Portugáliában működik a kontinensen. A szigetországban viszont csak a brit állampolgárok, Portugáliában pedig csak a bizonyítottan nemzőképtelen szülők számára. A gyerekvágyukat béranya segítségével beteljesíteni akaró európai párok ezért elsősorban az USA-ba és Kanadába utaznak.[22]

Az alapvető kétségek mellett nyilván keveset nyom a latban, hogy az automatikus elismerés és az európai leszármazási igazolás nagy mértékben hozzájárulna a tagállami anyakönyvi hivatalok és családjogi bíróságok leterheltségének csökkentéséhez – állapította meg helyesen a Philipps-Universität Marburg már idézett családjogi professzora, Tobias Helms.[23]

IV. A probléma iskolapéldája: Olaszország

Bár a magyar kormány is kritikusan néz a brüsszeli tervezetre, nem közéleti, illetve sajtótéma a rendelet. Nem úgy Olaszországban. Az olasz jognak 2016 óta része a bejegyzett élettársi kapcsolat azonos nemű párok számára (unione civile)[24], de a közös örökbefogadás joga és az élettárs vér szerinti gyermeke adoptálásának joga nélkül. Ezért a gyerekre vágyó párok külföldre utaztak, hogy örökbefogadáson, mesterséges megtermékenyítésen, vagy béranyaságon keresztül váljanak szülőkké. A külföldi születési anyakönyvet, legyen akár EU-n belüli vagy kívüli, Itáliában honosítani kell, ami az önkormányzati anyakönyvi hivatalok feladata. Sokáig – világos jogszabályi, illetve bírósági tilalom híján – a helyhatósági hivatalok egy része akkor is honosította a külföldi születési bizonyítványokat, ha azokat az olasz jog szerint nem lehetett volna kiállítani, mert például a mesterséges megtermékenyítéssel világra jött gyermek születési anyakönyvi kivonatában a vér szerinti apa mellett a bejegyzett élettársa szerepelt szülőként. Mígnem a belügyminisztérium 2023 elején a prefektúrákhoz intézett utasításával véget vetett a gyakorlatnak. A tilalom azonban nem volt hosszú életű. „Újrakezdjük a meleg párok külföldön született gyerekei anyakönyvének honosítását” – állt ki a sajtó elé Milánó polgármestere augusztusban.[25]

IV.1. Egy kanadai ítélet olasz kihatásai

A belügyminisztérium az Olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 2022 decemberi ítéletét követte, ami lefektette, hogy csak a biológiai szülők kerülhetnek a születési anyakönyvbe.[26] Az ügyben érintett homoszexuális pár Kanadában kötött házasságot, amit Itáliában bejegyzett élettársi kapcsolatként elismertettek. Szintén Kanadában, 2017-ben egyikük hímivarsejtjével, mesterséges megtermékenyítéssel és béranya segítségével gyerekük született, akinek a kanadai születési anyakönyvében csak a vér szerinti apát jegyezték be szülőként. Nem került be se az azonos nemű házastársa, se a petesejtet adó nő, se pedig a gyermeknek életet adó béranya. A pár bírósághoz fordult Kanadában, aminek eredményeként a Supreme Court of British Columbia elrendelte a nem vér szerinti apa házastárs szülőkénti bejegyzését.

Az olasz állampolgárságú pár odahaza honosítani akarta ezt az anyakönyvet, de több éves jogi huzavona után végül 2023 elején a Corte di Cassazione is megerősítette az olasz anyakönyvi hivatal és az alsóbb bíróságok honosítást elutasító döntéseit. A bírák egyrészt lefektették, hogy a béranyaságot kifejezetten tiltja és büntetni rendeli az olasz jog[27] és az olasz alkotmánybíróság (Corte Costitutionale) kérdésben hozott határozata is[28]. Az olasz taláros testület 2017-ben, 2021-ben és 2022-ben is kimondta, hogy a módszerrel sérül a béranya emberi méltósága, ezért az összeegyeztethetetlen az alkotmánnyal. Az ítélet szerint a kifejezett jogszabályi és alkotmánybírósági tilalom, valamint a büntetőjogi fenyegetés miatt a béranyaságon keresztül fogant magzat nem részesülhet a magzatot megillető jogokban, majd a béranyától született gyermek az olasz jog és állam védelmében se. A Corte di Cassazione év eleji ítéletében kitért arra is, hogy a mesterséges megtermékenyítésre is szigorú szabályok vonatkoznak, azt csak akkor engedi az olasz jog, ha a gyermekre vágyó pár heteroszexuális és az eljárás egyikük nemzőképtelensége miatt alternatíva nélküli.

IV.2. Ellentmondásos jogi reakciók

Az ítélet után Itália-szerte több ügyészség, elsőként a padovai (Procura di Padova) érvénytelenítette azoknak a gyermekeknek a születési anyakönyvi kivonatát, akiket 2017 után – a Milánóhoz hasonlóan baloldali vezetésű város – anyakönyvi hivatala honosítással állított ki és két azonos nemű személy szerepelt benne szülőként. Az ügyészség még akkor is megsemmisítette az anyakönyvi kivonatokat, ha egy gyermek az Olaszországban – igaz, csak heteroszexuális és meddő pároknak, de – engedélyezett mesterséges megtermékenyítéssel jöttek a világra. A gyerekek azonban nem maradtak hivatalosan szülő nélkül, mert az ügyészek automatikusan új anyakönyvi kivonatokat állítottak ki, melyekben csak egy személy szerepelt az azonos nemű pár két tagjából, a biológiai anya, illetve apa.

„Fekete nap az olasz igazságszolgáltatás történetében” – kommentálta a paduai ügyészség döntését a magának hasonló jellegű ügyek képviseletével országos hírnevet szerzett ügyvéd, Alessandro Simeone.[29] Joggal beszélt a jogbiztonság súlyos megsértéséről, hisz nem a jövőbeli bejegyzéseket állították csak le, de sok tucat gyermeket megfosztottak anyakönyvbe bejegyzett szülőjétől.

Sok városvezető is hasonlóan gondolkozott és néhány hónap után cselekedett is. Különösen, mert a belügyminisztériumi tilalom után semmilyen olasz anyakönyvet nem kaptak az érintett újszülöttek, így hiába az olasz vér szerinti szülő és ezzel a gyereket születésével megillető olasz állampolgárság, nem kaphattak se személyi igazolványt, se lakcímkártyát, és jogilag semmi közük nem volt az őket nevelő apákhoz.[30]

„Az értintett gyerekek nyilvánvaló diszkriminációja és amúgy is tarthatatlan ex lex-állapot” – indokolta a második legnagyobb olasz város, Milánó első embere a honosítás augusztusi újrakezdését. A várost 2015 óta irányító baloldali Sala hangsúlyozta, hogy a jobboldali római kormány jóváhagyásával teszi ezt. Valóban. Ugyanis a belügyminisztérium új állásfoglalása szerint, ha a külföldi – hitelesen lefordított és apostille-el ellátott, tehát a 1961-es hágai egyezménynek megfelelően hitelesített^[31] – dokumentumból egyértelműen kiderül, ki a biológiai apa, illetve anya, őt be lehet jegyezni az olasz anyakönyvbe. Sala kijelentette, hogy ezt meg fogják tenni visszamenőleg minden gyerek esetében, aki külföldi anyakönyvének honosítását az év első felében el kellett utasítania az önkormányzatnak.

Nem valószínű, hogy szerepet játszott a belügyminisztérium engedékenyebbé válásban, de tény, hogy az Európai Parlament a nyár elején felszólította az olasz kormányt a döntés visszavonására, mert a belügyminisztérium kötelező iránymutatása „az azonos nemű párok mellett gyermekeiket is diszkriminálja”.[32]

A korábbiakkal ellentétben azonban a nyár végi újrakezdés óta a nem vér szerinti élettársat nem jegyzik be szülőként, számára csak az örökbefogadás lehetősége marad. A mostani helyzettel ellentétben, a Corte di Cassazione ítélete és a belügyminisztérium utasítása előtt, sok olasz helyhatóságnál a külföldivel megegyezően az olasz anyakönyvben is két azonos nemű személy került szülőként, a biológiai és a házastársa, illetve élettársa, a honosítás nyári újrakezdése óta viszont csak a biológiai szülőt jegyzik be az olasz anyakönyvbe.

Ezért Sala hangsúlyozta, hogy „szükséges, de nem elégséges” az anyakönyvezés részleges újraindítása. A megoldásnak az azonos nemű párok teljes egyenjogosítását tartja. „Veletek vagyunk, harcolunk értetek” – fogalmazott világosan és harciasan a városvezető.

Lábjegyzetek:

[1] COM(2022) 695 final.

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CONSIL:ST_15837_2022_INIT

[2] http://nelfa.org/inprogress/wp-content/uploads/2020/12/NELFA-presentation-16112020-final.pdf

[3] https://www.szabadeuropa.hu/a/az-eu-ban-ketmillio-gyermek-veszitheti-el-jogilag-a-szuleit-ha-egy-masik-tagallamba-utazik/32491755.html

[4] EUB-ítélet, 14.12.2021, Rs. C-490/20.

[5] EUB-ítélet, 14.12.2021, Rs. C-490/20, Pancharevo

[6] https://www.lto.de/recht/nachrichten/n/eugh-c49020-zwei-muetter-geburtsurkunde-anerkennung-eu-regenbogenfamilie/

[7] https://www.sueddeutsche.de/politik/eu-eugh-regenbogenfamilien-eu-weit-anerkannt-dpa.urn-newsml-dpa-com-20090101-211214-99-378823

[8] Beschluss, 24.3.21, Az. 21 UF 146/20.

^[9] Beschluss, 24.03.2021, Az 3 UF 1122/20.

[10] https://www.lto.de/recht/nachrichten/n/eugh-c49020-zwei-muetter-geburtsurkunde-anerkennung-eu-regenbogenfamilie/

[11] http://nelfa.org/inprogress/wp-content/uploads/2020/12/NELFA-presentation-16112020-final.pdf

^[12] Ítélet, 24.01.2017 – 25358/12 (Rs. Paradiso, Campanelli vs. Italy).

^[13] Határozat, 16.11.2021 – 16363/19 (SH vs. Polen)

[14] https://www.ief.at/eu-familie-selektive-sicht-auf-das-kindeswohl/

^[15] COM(2022) 695 final.

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CONSIL:ST_15837_2022_INIT

^[16]  https://www.famrz.de/gesetzgebung/anerkennung-der-elternschaft-zwischen-eu-mitgliedstaaten.html

^[17] https://www.szabadeuropa.hu/a/az-eu-ban-ketmillio-gyermek-veszitheti-el-jogilag-a-szuleit-ha-egy-masik-tagallamba-utazik/32491755.html

^[18] https://www.europarl.europa.eu/meps/de/197635/MARIA-MANUEL_LEITAO-MARQUES/home

^[19] https://www.lsvd.de/de/ct/8721-EU-Verordnung-zur-grenzueberschreitenden-Anerkennung-der-Elternschaft

^[20] https://fidesz-eu.hu/hu/az-unios-jogszabalyok-nem-allhatnak-a-tagallamok-alkotmanyai-felett/

^[21] https://www.ief.at/eu-familie-selektive-sicht-auf-das-kindeswohl/

^[22] http://nelfa.org/inprogress/wp-content/uploads/2020/12/NELFA-presentation-16112020-final.pdf

[23] https://www.famrz.de/files/Media/dokumente/pdfs/newsletter/2019/famrz-newsletter-11-2019.pdf

^[24]

https://www.gazzettaufficiale.it/atto/vediMenuHTML?atto.dataPubblicazioneGazzetta=2016-05-21&atto.codiceRedazionale=16G00082&tipoSerie=serie_generale&tipoVigenza=originario

^[25] https://www.lastampa.it/cronaca/2023/08/03/news/milano_trascrizioni_figli_coppie_gay-12981058/

^[26] Sent. 30/12/22 n.38162

https://www.eius.it/giurisprudenza/2022/728

^[27] Legge n. 40/2004 all’art. 12 c. 6

^[28]  Sentenza Corte costituzionale n. 272/2017.

^[29] https://www.repubblica.it/cronaca/2023/03/01/news/divorzio_breve_intervista_avvocato-390008407/

[30] https://www.diritto.it/maternita-surrogata-trascrizione-atto-di-nascita/?callback=in&code=YZRIMZC5ZGETNJE0OS0ZNTFMLWE1ZJKTYZUYMZEZMMY3YTBJ&state=5fbd53c2e1a64b93b68fa8b87b980d9a

^[31] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97300011.tvr

^[32] https://www.ansa.it/europa/notizie/rubriche/politica/2023/03/30/il-pe-condanna-lo-stop-di-roma-a-registrazioni-dei-figli-di-coppie-gay-_24e38a1c-5be0-4b73-9453-1d8aa3b5041f.html

---