Az EU roaming szabályait automatikusan kell alkalmazni


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kedvezményes roaming díjszabás alkalmazása mellett, az ügyfélnek megfelelő tájékoztatást követően lehetősége van arra, hogy az alapdíjszabástól eltérő roaming tarifát válasszon, állapította meg az EUB.


A Telefónica Germany távközlési szolgáltató cég, amely kizárólagosan tulajdonában áll az O2 mobilszolgáltató.

Az O2 a www.o2online.de honlapján az uniós szinten szabályozott új barangolási díjszabásra való áttérés szabályaira vonatkozó információkat tett közzé, amely díjszabás főszabály szerint a „Roam like at home” (belföldi díjszabás szerinti barangolás; a továbbiakban: Roaming) felelt meg. Konkrétan, az „Általános információk” feliratú fül alatt a következő volt olvasható:

„2017. május 22‑től az O2 valamennyi ügyfele áttérhet SMS‑ben a szabályozott uniós barangolási díjszabásra. Ehhez küldjön egy SMS‑t a »JA« [igen] szóval a 65544‑es számra. Ezután automatikusan átállítjuk az új díjszabásra. A sikeres átállításról SMS‑ben értesítjük.”

A „Hogyan lehet áttérni a szabályozott uniós barangolási díjszabásra?” feliratú fül alatt ugyanezt az szöveget lehetett olvasni.

A Bundesverband szerint az új szabályozott barangolási díjszabás alkalmazásához az O2 honlapján azt követeli meg az ügyfeleitől, hogy egy SMS küldésével és/vagy az O2 informatikai alkalmazásának segítségével egyedi nyilatkozatot tegyenek annak érdekében, hogy részesülhessenek az új szabályozott barangolási díjszabás kedvezményében. A Bundesverband, mivel úgy ítélte meg, hogy ez a gyakorlat ellentétes az 531/2012 rendelet 6a. cikkével és 6e. cikkének (3) bekezdésével, e gyakorlat megszüntetésére irányuló keresetet nyújtott be a Landgericht München I‑hez (müncheni I. sz. regionális bíróság, Németország).

Keresetben a Bundesverband azt állította, hogy az új Roaming díjszabást a rendelet hatálybalépésének időpontjától, azaz 2017. június 15‑től automatikusan minden fogyasztóra alkalmazni kell. Az O2 tehát köteles úgy eljárni, hogy valamennyi ügyfele részesülhessen a Roaming kedvezményében, függetlenül attól, hogy korábban az alternatív tarifát választották‑e, vagy sem. Tehát az O2 nem követelheti a más díjcsomaggal rendelkező ügyfeleitől, hogy nyilatkozatot tegyenek ahhoz, hogy részesülhessenek a Roaming kedvezményében.

A Telefónica Germany ezzel szemben azt állítja, hogy az 531/2012 rendelet alkalmazásában kétfajta barangolási díjszabást kell megkülönböztetni, nevezetesen a szabályozott díjszabást és az „alternatív” díjszabást. A szabályozott díjszabás egy standard díjszabás, amelyre főszabály szerint nem alkalmazhatók többletdíjak a belföldi kiskereskedelmi díjszabáson felül, míg az alternatív díjszabás a belföldi kiskereskedelmi díjszabástól eltérő feltételeket írhat elő. A Telefónica Germany szerint e rendelet azt követeli meg, hogy azok az ügyfelek részesüljenek automatikusan a Roaming kedvezményében, akik már 2017. június 15. előtt a szabályozott díjszabás alá tartoztak. Ezzel szemben ugyanezen rendelet 6e. cikkének (3) bekezdése értelmében a kedvezményes Roamingra történő automatikus áttérés nem vonatkozik azokra az ügyfelekre, akik 2017. június 15‑én az alternatív díjszabás alá tartoztak.

E körülmények között a Landgericht München I úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult.

európai unió jogrendszere

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Kérdésével a kérdést előterjesztő Landgericht München I. lényegében arra kereste a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 531/2012 rendelet 6a. cikkét és 6e. cikkének (3) bekezdését, hogy az e rendelet 6a. cikkében szereplő új szabályozott barangolási díjszabást 2017. június 15‑i hatállyal nem csak azokra az ügyfelekre kell automatikusan alkalmazni, akik már a szabályozott díjszabás alá tartoztak, hanem azokra is, akik eddig az időpontig egy más díjszabást választottak.

Először is azt kell megállapítani, hogy az 531/2012 rendelet 6a. cikkének megfogalmazásából az következik, hogy a kedvezményes Roamingra való áttérést 2017. június 15‑i hatállyal általános jelleggel a valamely tagállamban „barangolást végző ügyfelekre” vonatkozóan kell végrehajtani, és e rendelkezés nem tartalmaz az e „barangolást végző ügyfelekkel” kapcsolatos kivételeket vagy fenntartásokat, és még kevésbé az azon kérdéssel kapcsolatos fenntartásokat, hogy ezen ügyfelek ezen időpontig más díjszabás alá tartoztak‑e. Az 531/2012 rendelet 6a. cikkében szereplő egyedüli fenntartások e rendelet „Méltányos használat” című 6b. cikkéből, valamint „A kiskereskedelmi barangolási többletdíjak eltörlésének fenntarthatósága” című 6c. cikkéből következnek, amelyek azokat a kereteket határozzák meg, amelyen belül a barangolásszolgáltatók a kedvezményes Roaming méltányos használatára vonatkozó feltételeket alkalmazhatják, illetve kivételes jelleggel barangolási többletdíjakat számíthatnak fel.

A szabályozott barangolási díjszabásra való áttérés minden ügyfélre vonatkozó automatikus jellegét az 531/2012 rendelet 6e. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek megfogalmazása is megerősíti.

A rendelet értelmében a barangolásszolgáltatók „kínálhatnak”, a barangolást végző ügyfelek pedig „önszántukból választhatnak a 6a., 6b., 6c. cikkben […] foglaltaktól eltérő barangolási díjszabást is, aminek eredményeként […] más díjat fizetnek, mint amit alapesetben fizetnének”. A rendelet 6e. cikkének (3) bekezdése szerint tehát, ha egy ügyfél nem kíván élni a kedvezményes Roaming lehetőségével, azt kifejezetten ki kell nyilvánítania.

A rendelkezés szövege nem rögzíti az alkalmazására vonatkozó időbeli hatályt, ezért nem kizárt, hogy egy ilyen választásra a 2017. június 15‑i határidő előtt is sor kerülhetett. Ennek megfelelően annak érdekében, hogy erre a választásra már ezen időpont előtt is sor kerülhessen, illetve, hogy a másik díjszabást ezen időpontot követően meg lehessen tartani, a barangolásszolgáltatóknak ezen időpont előtt fel kellett venniük a kapcsolatot az érintett ügyfelekkel a célból, hogy megkérdezzék, meg akarják‑e tartani a másik díjszabást, emlékeztetve őket arra, hogy „a barangoláshoz kapcsolódó mely előnyöket veszítik el” ezzel a választással. E szabály értelmében, ha egy ügyfél nemleges választ adott, vagy nem válaszolt, automatikusan a kedvezményes Roaming díjszabás alá sorolták.

Tehát a kedvezményes Roaming lehetőségét automatikusan biztosítani kell minden ügyfélnek, de eltérő tarifát továbbra is lehet kínálni, feltéve, hogy az említett rendelet 6e. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti feltételek teljesülnek, különösen pedig az, hogy az ügyfél e díjszabást „önszánt[á]ból választ[otta]”.

A 2015/2120 rendelet (21) preambulumbekezdéséből az következik, az uniós jogalkotó megállapította, hogy – a nagykereskedelmi díjak megfigyelhető szintjére tekintettel – a barangolási és a belföldi díjszabások közötti különbség megszüntetése, amely 531/2012 rendelet végső célja, nem volt megvalósítható fenntartható módon, amely okból az a döntés született, hogy 2017. június 15‑től el kell törölni a kiskereskedelmi barangolási többletdíjakat.

A kedvezményes Roamingra történő ezen áttérés automatikus jellege a 2015/2120 rendelet (25) preambulumbekezdéséből is kitűnik, amely egy „átmeneti időszakot” ír elő, amelynek során „a barangolásszolgáltatóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az általuk nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokra többletdíjat alkalmazzanak”, anélkül azonban, hogy a másik díjszabásra, vagy annak a lehetőségére utalna, hogy a kedvezményes Roaming alkalmazását az ügyfeleknek a szolgáltatókhoz címzett nyilatkozata alá rendelje.

Az EUB megállapította, hogy az uniós jogalkotónak félreérthetetlenül az volt a célja, hogy valamennyi ügyfél tekintetében a kedvezményes Roamingra való automatikus áttérést részesítse előnyben.

Következésképpen, bár a kedvezményes Roamingra az összes barangolást végző ügyfél tekintetében történő automatikus áttérés tökéletesen összhangban van ezzel a célkitűzéssel, a kedvezményes Roaming kifejezett akaratnyilvánítás által aktiválásának követelménye viszont azzal a kockázattal jár, hogy ellentétes lehet e célkitűzéssel azokban a helyzetekben, ahol a másik díjszabás magasabb a belföldi díjszabásnál.

Az EUB hangsúlyozta, hogy az optin és az optout rendszerek azonos kellemetlenségeket okoznak az ügyfeleknek, mivel mindkettőnek az a lényege, hogy hogy felhívják az ügyfeleket arra, hogy kinyilvánítsák akaratukat a barangolásszolgáltató felé. Mindazonáltal az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a kedvezményes Roamingra való automatikus áttérés rendszere a leghatékonyabb módon teszi lehetővé az 531/2012 rendelet által követett célkitűzés elérését, amelynek lényege a mobilhírközlési szolgáltatások belső piacának létrehozása a nemzeti és a barangolási tarifák közötti különbségtétel nélkül.

A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 531/2012 rendelet 6a. cikkét és 6e. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy 2017. június 15‑től kezdődően a barangolásszolgáltatók kötelesek voltak arra, hogy a többek között az e rendelet 6a. cikkében előírt szabályozott barangolási díjszabást automatikusan alkalmazzák minden ügyfelük tekintetében, függetlenül attól, hogy ezen ügyfelek előzőleg szabályozott barangolási díjszabást vagy egy másik, szabályozott barangolási díjszabástól eltérő díjszabást választottak, kivéve ha ezen ügyfelek a 2017. június 15‑i határidőt megelőzően kifejezetten kinyilvánították, hogy egy ilyen másik díjszabást választanak az említett rendelet 6e. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében e tekintetben előírt eljárásnak megfelelően.

(curia.europa.eu)




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 17.

Minden olasz munkavállalónak védettnek kell lennie

Az olasz kormány csütörtökön fogadta el a világ legszigorúbb koronavírus-elleni intézkedéseit, amely minden munkavállaló számára kötelezővé teszi a koronavírus elleni védettség igazolását, a negatív tesztet vagy a fertőzésből való gyógyulást.

2021. szeptember 16.

Magyarország megsértette a külföldiek kollektív kiutasításának tilalmát

Az ügy középpontjában a magyar államhatárról szóló törvény által bevezetett “feltartóztatás és átkísérés” intézkedés áll, amely felhatalmazást nyújtott a rendőrség számára, hogy a Magyarország területén illegálisan tartózkodó külföldi állampolgárokat határozat nélkül a határkerítés külső oldalára (a szerb határra) szállítsa. Az eljárás során Magyarország megsértette a kollektív kiutasítás tilalmát, mivel egyedi határozat hiányában a kérelmezőt, magatartásától függetlenül, 11 társával együtt kitoloncolta anélkül, hogy valódi és hatékony módot biztosított volna számukra a Magyarországra való beutazásra, illetve a megfelelő jogorvoslatra.