Az EUB a menetíró készülék és az adatrögzítés kérdéseiről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szerző az alábbiakban az Európai Unió Bíróságának a V. O. kontra Bezirkshauptmannschaft Tulln-ügyben hozott ítéletét[1] elemzi, mely az „utazó” munkavállalók menetíró készülékben rögzített adatok alapján nem igazolható körülményeit vette górcső alá.

I. Az alapügy

A V. O. tehergépjármű-vezető kontra Bezirkshauptmannschaft Tulln–ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az alsó-ausztriai regionális közigazgatási bíróság, a Landesverwaltungsgericht Niederösterreich terjesztette az Európai Unió Bírósága (EUB) elé. A felek közti vita tárgyát a közigazgatási hatóság közúti ellenőrzés során büntetéseket érintő szabálysértési határozatában a V. O.-val szemben kiszabott bírság jogszerűsége képezte. Az eljárás megállapításai szerint az alperes hatóság határozata a gépjárművekről szóló 1967. évi osztrák törvény, a Kraftfahrgesetz (KFG) jogvita idején hatályos rendelkezésein alapult.

Az „utazó” munkavállalók vezetési és pihenőidejének alapvető szabályait az Európai Unión (EU) belül a közúti szállításra vonatkozó 561/2006/EK rendelet[2] tartalmazza, amely „a közúti személy- és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatos szabályokat állapít meg a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeinek harmonizálása érdekében, különös tekintettel a közúti szektorra, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítására. A rendelet további célja a hatékonyabb tagállami ellenőrzési és végrehajtási gyakorlat elősegítése, valamint a jobb munkagyakorlat bevezetése a közúti szállítási iparágon belül.[3]”

A rendelet alkalmazásában »egyéb munka« az olyan tevékenység, amelyet a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló, 2002/15/EK irányelv[4] munkaidőként határoz meg, a »vezetést« kivéve, beleértve minden, a szállítási szektoron belül vagy kívül eső, ugyanazon vagy egy másik munkaadó részére végzett munka,…[5]”.

A jelen ügy szempontjából mindenképpen figyelmet érdemel annak előírása, hogy „a járművezetőnek egyéb munkaként kell bejegyeznie minden, a 4. cikk e) pontjában meghatározott módon töltött időt, valamint minden, az ezen rendelet hatálya alá nem tartozó kereskedelmi célú jármű vezetésével töltött időt, továbbá be kell jegyeznie minden, a menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK tanácsi rendeletben meghatározott készenléti időt az utolsó napi vagy heti pihenőideje óta[6].

Ezt a bejegyzést kézzel kell megtenni az adatrögzítő lapon, a kinyomaton, vagy azt kézzel kell bevinni a menetíró készülékbe.[7]”

Az alsó‑ausztriai regionális közigazgatási bíróság kérelme

• egyrészt

a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[8] 34. cikke (3) bekezdésének és 36. cikke (2) bekezdésének értelmezésére;

E jogszabályhelyek:

A rendelet 34. cikke szerint:

„(1) A járművezető – attól az időponttól kezdve, amikor a járművet átveszi – minden nap használja az adatrögzítő lapot vagy a járművezetői kártyát, amikor járművet vezet. Az adatrögzítő lapot vagy járművezetői kártyát nem szabad eltávolítani a napi munkaidő vége előtt, kivéve, ha az eltávolítás egyébként megengedett. Egyetlen adatrögzítő lap vagy járművezetői kártya sem használható azon az időtartamon túl, amelyre szánták.

(3) Ha a jármű elhagyásának következtében a járművezető nem tudja használni a járműbe szerelt menetíró készüléket, az (5) bekezdés b) pontjának ii., iii. és iv. alpontjában említett időszakokat be kell jegyezni:[…]

b)      amennyiben a járművet digitális menetíró készülékkel látták el: a járművezetői kártyára a menetíró készülék kézi adatbeviteli eszközeivel.

A tagállamok nem írhatják elő a járművezetők számára annak követelményét, hogy dokumentálják a jármű elhagyása során végzett tevékenységeiket.”[…]

A járművezetők úgy működtetik a kapcsoló berendezéseket, hogy lehetőség legyen a kapcsoló berendezések jeleinek e rendelkezés alpontjai szerinti: I. a vezetési idő, II. egyéb munka, III. a készenléti idő és IV. megszakítás, vagy pihenőidő időtartamának elkülönített és pontos rögzítésére.

E rendelet 36. cikke szerint:

„ (2) Ha a járművezető digitális menetíró készülékkel felszerelt járművet vezet, a felhatalmazott ellenőrző tisztviselő kérésére be kell tudnia mutatnia a következőket:

i. saját járművezetői kártyája;

ii. bármely kézi feljegyzés és kinyomtatott lap, amelyet az adott napon és az azt megelőző 28 napon készített az e rendeletben és az 561/2006/EK rendeletben előírtaknak megfelelően…

(3) A felhatalmazott ellenőrző tisztviselő az adatrögzítő lapok, illetve a menetíró készülék vagy a járművezetői kártya által rögzített, kijelzett vagy kinyomtatott adatok, illetve ha ezen adatok nem állnak rendelkezésre, bármely más olyan dokumentum elemzésével ellenőrizheti az 561/2006/EK rendeletnek való megfelelést, amely bizonyos rendelkezések – például e rendelet 29. cikke (2) bekezdésének és 37. cikke (2) bekezdésének – be nem tartását bizonyítja.”

• másrészt, a közúti szállításra vonatkozó formanyomtatványról szóló 2009/959/EU bizottsági határozat[9] érvényességére vonatkozott.

A 2009/959 határozat[10] preambulumbekezdéseiben kimondja, hogy a „közúti ellenőrzéskor az elsődleges információforrást a menetíró készülékben rögzített adatok jelentik. Az adatok hiánya kizárólag azzal igazolható, hogy a menetíró készülékben való adatrögzítés, így a kézi adatbevitel objektív okok miatt nem volt lehetséges. Ilyen esetben egy olyan igazolásra, amelyen az említett okok feltüntethetők. Annak érdekében, hogy az 561/2006/EK rendeletben szereplő rendelkezések betartására vonatkozó tagállami ellenőrzések hatékonysága és eredményessége javuljon, a [2007/230 határozat mellékletében meghatározott igazoló formanyomtatványt a 2006/22/EK irányelv 11. cikkének (3) bekezdésében szereplő adatokon kívüli további adatok beillesztése révén célszerű módosítani.

Az igazoló formanyomtatványt kizárólag akkor kell használni, ha – objektív okokból kifolyólag – a menetíró készülékben rögzített adatok alapján nem igazolható az 561/2006/EK rendelet követelményeinek teljesülése. [11]”

A Bizottság által a 2009/959/EU határozattal 2009. december 14-én készített formanyomtatvány – a korábban a 2007/230/EK bizottsági határozat alapján érvényben lévő, a 2009/959/EU határozattal hatályon kívül helyezett formanyomtatványtól eltérően – a 2006/22/EK irányelv 11. cikkének (3) bekezdése 14., 15. és 17. rovataiban megjelölt  három időszakot tartalmazott,  amelyek során a járművezető:

• betegállományban vagy
• éves szabadságán volt,
• illetve olyan másik járművet vezetett, amely nem tartozik különösen az 561/2006 rendelet hatálya alá.

A Bizottság 2009/959/ számú határozatában – az 561/2006 rendelet rendelkezéseivel összhangban végzett ellenőrzések végrehajtásának és hatékonyságának javítása érdekében – a 2007/230/EK határozat mellékletében szereplő formanyomtatványba a 16., 18. és 19. rovatában szereplő további adatokat is rögzített, amelyek olyan időszakokat is tartalmaznak, amelyekben a járművezető:

• szabadságon volt vagy
• pihenőidejét töltötte, a járművezetésen kívüli egyéb tevékenységet végzett, vagy
• rendelkezésre állt.

Az ügyben a belga és az osztrák kormány továbbá az Európai Unió Bizottsága (Bizottság) észrevételeket terjesztett elő.

II. A tényállás[12]

Egy 2018 márciusában végzett közúti ellenőrzés során V. O.-val, egy digitális menetíró készülékkel felszerelt tehergépjármű vezetőjével szemben az osztrák hatóságok a gépjárművekről szóló 1967. évi osztrák törvény, KFG rendelkezéseire hivatkozva 50 euró bírságot szabtak ki, mivel a gépjármű vezetője az ellenőrzést megelőző több napot illetően nem tudott a munkáltatója által a 2009/959 határozat mellékletében szereplő nyomtatvány alapján kiállított igazolást bemutatni arra vonatkozóan, hogy az érintett napokon nem vezetett.

Az erre vonatkozó igazolás benyújtása lehetővé tette volna számára, hogy pótolja azokat a releváns adatokat, amelyeknek szerepelniük kellett volna az általa vezetett járműbe beszerelt digitális menetíró készülékben.

Az gépjárművekről szóló 1967. évi osztrák törvény tényállás idején hatályos rendelkezése[13] szerint:

„A [165/2014] rendelet szerinti digitális adatrögzítő készülékkel felszerelt gépjárművek vezetőinek az adatrögzítő készülék használata során be kell tartaniuk az adatrögzítő készülék használati utasítását. A járművezetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az adatrögzítő készülék menet közben működjön, és hogy az adatrögzítő készülékben használják a járművezetői kártyájukat. A járművezetőknek a közbiztonság szolgálati vagy közút felügyeleti szervek kérésére át kell adniuk a 165/2014/EU rendeletben előírt kinyomtatott lapokat, a járművezetői kártyát, valamint az adott napra és az azt megelőző 28 napra vonatkozóan a járműben tartott adatrögzítő lapokat, ha ebben az időszakban analóg adatrögzítő készülékkel felszerelt járművet vezettek. Erről igazolást kell kiállítani a járművezető részére. Amennyiben a járművezetői kártyáról egyes munkanapok hiányoznak, és ezekre vonatkozóan adatrögzítő lapokat sem tartanak a járműben, e napokra vonatkozóan – a Bizottság által a 2006/22 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése szerint készített formanyomtatvány minimális követelményeinek eleget tévő – megfelelő munkáltatói igazolásokat kell a járműben tartani, és azokat ellenőrzés esetén át kell adni.”

Az alsó-ausztriai regionális közigazgatási bíróság, a Landesverwaltungsgericht Niederösterreich amelyhez V. O. az e bírságot kiszabó határozattal szemben keresetet nyújtott be, egyrészt azt kérdezte, hogy a vezetés nélkül töltött napok a 165/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „tevékenységek” fogalma alá tartoznak-e, és hogy következésképpen – ellentétben az 1967. évi KFG 102a. §-ának (4) bekezdésében meghatározottakkal – a járművezetőtől nem lehet megkövetelni, hogy a vezetés nélkül töltött napokra vonatkozóan igazolást nyújtson be.

E helyzet fennállása esetére, a kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy e rendelkezés megsértése miatt V. O. nem marasztalható el.

Arra az esetre nézve, ha a vezetés nélkül töltött napok az e rendelet 34. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „tevékenységek” fogalma alá tartoznak, a kérdést előterjesztő bíróság a 2009/959 határozat mellékletében szereplő formanyomtatvány érvényességével kapcsolatban várt választ.

E bíróság szerint az e formanyomtatvány 16., 18. és 19. rovatának hozzáadásával a Bizottság túllépte a 2006/22 irányelv 11. cikkének (3) bekezdésében biztosított felhatalmazást, amikor az említett rendelet 34. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírtakkal ellentétben megkövetelte a járművezetőktől, hogy nyújtsák be a munkáltatójuk által kiállított, a járművön kívül végzett tevékenységüket igazoló formanyomtatványt.

E körülményekre tekintettel, az alsó-ausztriai regionális közigazgatási bíróság eljárását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából a két kérdést terjesztett az EUB elé.

III. Az EUB értékelése és ítélete

III.1.

Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, hogy a – bevezetésben idézett – 165/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdésének második albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az általa előírt tilalom hatálya alá tartozik az olyan nemzeti szabályozás, amely arra kötelezi a digitális menetíró készülékkel felszerelt jármű vezetőjét, hogy a menetíró készülékbe való automatikus és kézi adatbevitel hiányában a tevékenységének másodlagos bizonyítékaként adjon át egy, a munkáltatója által a 2009/959 határozat mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelően kiállított tevékenységi igazolást.

E kérdés megválaszolásához az EUB emlékeztetett arra, hogy – többek között – az 561/2006 rendelet célja a közúti szektor tekintetében a verseny feltételeinek harmonizálása, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítása, amely célok többek között abban a kötelezettségben fejeződnek ki, hogy a közúti szállítójárműveket főszabály szerint elismert menetíró készülékkel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését[14]. E célból a 165/2014 rendelet tartalmaz néhány rendelkezést, a menetíró készülékeknek az 561/2006 rendelet hatálya alá tartozó járművekben történő használatára vonatkozóan.

Az olyan digitális menetíró készülékkel felszerelt járművek esetében, amelyek olyan intelligens kártyával vannak felszerelve, amelyek lehetővé teszik többek között a járművezető azonosítását és a tevékenységére vonatkozó adatok tárolását, e rendelet előírja, hogy a járművezető – attól az időponttól kezdve, amikor a járművet átveszi – amikor járművet vezet, ezt a kártyát minden nap használja, a kártyát a napi munkaidő vége előtt nem szabad eltávolítani.

A 165/2014/ EU rendelet idézett előírása szerint[15] amennyiben a jármű elhagyásának következtében a járművezető nem tudja használni a járműbe szerelt digitális menetíró készüléket, az „egyéb munka”, a „készenléti idő” és a „megszakítás vagy pihenőidő” valamennyi időszakát rögzíteni kell a járművezetői kártyán a menetíró készülék kézi adatbeviteli eszközeivel.

E rendelet – a bevezetőben idézett – 36. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy az ilyen menetíró készülékkel felszerelt jármű vezetőjének az ellenőrző tisztviselő bármely kérésére be kell tudnia mutatni többek között bármely kézi feljegyzést és kinyomtatott lapot, amelyet az adott napon és az azt megelőző 28 napon készített az e rendeletben és az 561/2006 rendeletben előírtaknak megfelelően. Következésképpen, ha a járművezető egy közúti ellenőrzés során nem tudja az ezen ellenőrzést megelőző több napra vonatkozóan kért információkat bemutatni, azon másodlagos bizonyítási eszközök kérdése merül fel, amelyeket e járművezető a releváns adatoknak a járműben felszerelt digitális menetíró készülékben való rögzítése hiányának orvoslása érdekében köteles lehet bemutatni.

A kérdést előterjesztő bíróság ebben az összefüggésben tette fel a 165/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt azon tilalom terjedelmére vonatkozó kérdését, amely szerint a tagállamok nem írhatják elő a járművezetők számára annak követelményét, hogy dokumentálják a jármű elhagyása során végzett tevékenységeiket.

Pontosabban a kérdést előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy a vezetés nélkül töltött napok az e rendelkezés értelmében vett „tevékenységek” fogalmába tartoznak-e, és ezáltal az gépjárművekről szóló 1967. évi osztrák törvény, a KFG 102a. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem követelhető meg a járművezetőtől, hogy bemutassa a munkáltatója által kiállított, a vezetés nélkül töltött ilyen napokra vonatkozó igazolást, még akkor sem, ha az ilyen igazolást a 2009/959 határozat mellékletében szereplő formanyomtatvány alapján állítják ki[16].

Ezzel kapcsolatban azonban az EUB szerint meg kell állapítani, hogy a 165/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő „tevékenységek” fogalmát a rendelet nem határozza meg. Továbbá, e rendelet egyetlen rendelkezése sem utal arra, hogy e fogalmat megszorítóan kellene értelmezni, oly módon, hogy az e rendeletbe felsorolt időszakok e fogalom alól kikerüljenek. A rendelet előírásából[17] az következik, hogy „a járművezető tevékenysége”, amelynek szerepelnie kell a menetíró készülékben feltüntetett információkban, vagy a megszakítás nélküli járművezetési időnek és a tényleges halmozott pihenőidőnek felel meg, „amennyiben az aktuális tevékenység járművezetés”, vagy pedig a folyamatban lévő tevékenység időtartamának és a tényleges halmozott pihenőidőnek, „amennyiben az aktuális tevékenység rendelkezésre állás, egyéb munka, pihenés vagy megszakítás”.

A 165/2014 rendelet 36. cikkének (3) bekezdéséből következően az ellenőrző tisztviselő az adatrögzítő lapok, illetve a menetíró készülék vagy a járművezetői kártya által rögzített, kijelzett vagy kinyomtatott adatok, illetve ha ezen adatok nem állnak rendelkezésre, „bármely más olyan dokumentum elemzésével” ellenőrizheti az 561/2006 rendelet rendelkezéseinek való megfelelést, amely az egyes rendelkezések, így e rendeletnek a megsérült vagy hibásan működő járművezetői kártyára vonatkozó 29. cikke (2) bekezdésének és az üzemképtelen vagy hibásan működő menetíró készülék esetén rögzítendő adatokra vonatkozó 37. cikke (2) bekezdésének be nem tartását bizonyítja.

Az EUB értelmezésében e két rendelkezésre történő hivatkozás nyilvánvalóan nem kimerítő jellegű, e rendelet 36. cikkének (3) bekezdése következésképpen felhatalmazza a tagállamok ellenőrző hatóságait arra, hogy bármely más olyan dokumentumot kiegészítő bizonyítékként elemezzenek, amely lehetővé teszi számukra a járművezető különböző tevékenységeire vonatkozó időszakok ellenőrzését abban az esetben, ha azok nem szerepelnek a jármű digitális menetíró készülékében[18].

Az EUB ezen értékelését a belga kormány és a Bizottság eljárás során tett egybehangzó észrevételei is alátámasztják, amelyek szerint a 165/2014 rendelet 34. cikkében foglalt tilalom kizárólag azon tagállamok gyakorlatának orvoslására irányul, amelyek a menetíró készülékben való adatrögzítésen kívül rendszeresen megkövetelik a járművezetőktől a tevékenységük bizonyítékaként a nemzeti formanyomtatványok bemutatását, amely gyakorlat adminisztratív terhekkel és többletköltségekkel jár.

Az EUB megjegyzése szerint, a 165/2014 rendelet elfogadása egyáltalán nem érintette a 2006/22 irányelv 11. cikke (3) bekezdésének tartalmát. Ez a rendelkezés felkérte a Bizottságot arra, hogy egy elektronikus és nyomtatható formanyomtatványt készítsen, amely abban az esetben használandó, amikor a járművezető betegállományban vagy éves szabadságon volt, illetve az adott napon és az azt megelőző 28 napon olyan másik járművet vezetett, amely nem tartozik különösen az 561/2006 rendelet hatálya alá. Márpedig a 2009/959 határozat (3) és (4) preambulumbekezdésének megfelelően az e határozat mellékletében szereplő formanyomtatványt csak a menetíró készülékben történő – akár kézi – adatrögzítések hiányában kell használni, ami lehetővé teszi az 561/2006 rendelet rendelkezései tiszteletben tartásának biztosítását.

E megfontolások összességéből az EUB értelmezésében az következik, hogy a 165/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik az általa előírt tilalom hatálya alá az olyan nemzeti szabályozás, amely arra kötelezi a digitális menetíró készülékkel felszerelt jármű vezetőjét, hogy a menetíró készülékbe való automatikus és kézi adatbevitel hiányában a tevékenységének másodlagos bizonyítékaként adjon át egy, a munkáltatója által a 2009/959 határozat mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelően kiállított tevékenységi igazolást[19].

III.2.    

Második kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a Bizottság azáltal, hogy a 2009/959 határozattal a 2007/230 határozat mellékletében szereplő formanyomtatványt úgy módosította, hogy a 2006/22 irányelv 11. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknál több, nem vezetéssel töltött időszakokra vonatkozó eseteket írt elő, túllépte-e az e rendelkezésben számára biztosított felhatalmazást, ami az így módosított formanyomtatvány teljes vagy részleges érvénytelenségét vonja maga után.

Az EUB e kérdéssel kapcsolatban megállapította, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem vonta kétségbe e formanyomtatvány érvényességét a 14., 15. és 17. rovatok tekintetében, amely rovatok a 2006/22 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése értelmében azon időszakoknak felelnek meg, amelyek során a járművezető betegállományban vagy éves szabadságán volt, illetve olyan másik járművet vezetett, amely nem tartozik különösen az 561/2006 rendelet hatálya alá.

Továbbá emlékeztetett arra, hogy a 2009/959 határozat mellékletében szereplő formanyomtatvány három további rovatot tartalmaz, amelyek lehetővé teszik azon időszakok feltüntetését, amelyek során a járművezető szabadságon volt vagy pihenőidejét töltötte, vezetésen kívüli feladatokat látott el, vagy rendelkezésre állt; ezeket az időszakokat e formanyomtatvány 16., 18. és 19. rovata sorolja fel.

Tény, hogy e rovatokat a 2006/22 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése nem említi, az EUB megjegyzése szerint a 2009/959 határozat jogalapját nemcsak e rendelkezés, hanem ezen irányelv 13. cikke is képezi, amely többek között felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy saját kezdeményezésére elfogadja a 2006/22 irányelv végrehajtási intézkedéseit, amelyek – egyéb megfontolások mellett – az 561/2006 rendeletre vonatkozó, ellenőrző hatóságok általi megközelítések összhangjának, valamint összehangolt értelmezésének előmozdítására irányulnak[20].

A 2009/959 határozat (3) preambulumbekezdése szerint, a tagállamok által az 561/2006 rendelet rendelkezéseivel összhangban végzett ellenőrzések végrehajtásának és hatékonyságának javítása érdekében illesztették be az e határozat mellékletében szereplő formanyomtatványba a 16., 18. és 19. rovatában szereplő további adatokat.

Többek között az 561/2006 rendelet[21] előírásaiból azonban kitűnik, hogy a járművezetőnek automatikusan vagy manuálisan rögzítenie kell a napi és heti pihenőidőt, a „rendelkezésre állás” időtartamát, valamint az egyéb feladatokra fordított időt. Ez az adatrögzítési kötelezettség a 165/2014 rendelet 34. cikke rendelkezésének[22] megfelelően arra az esetre is kiterjed, amikor a járművezető elhagyja a járművét.

Amennyiben az ilyen adatrögzítések nem állnak rendelkezésre, a járművezetőtől megkövetelhető, hogy bizonyítsa az e rendeletek rendelkezéseinek való megfelelést a jelen ítélet előző pontjában említett egyik vagy másik időszakra vonatkozó releváns információknak a 2009/959 határozat mellékletében szereplő formanyomtatvány alapján történő bemutatásával, annak érdekében, hogy a tagállamok ellenőrző hatóságai megbizonyosodhassanak különösen arról, hogy az e rendelet által követett, a járművezetők munkakörülményeinek javítására és a közúti közlekedés biztonságának védelmére irányuló célkitűzéseket tiszteletben tartották.

Összességében, az EUB a kérdést előterjesztő bíróság második kérdésének vizsgálata során nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2009/959 határozat mellékletében szereplő bizottsági formanyomtatvány érvényességét[23].

Lábjegyzetek:

[1] 2020. május 7-ei V. O. kontra Bezirkshauptmannschaft Tulln C‑96/19. sz. ügy, ítélet ECLI:EU:C:2020:353 (Ítélet)

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 561/2006/ EK rendelete (2006. március 15.) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

[3] 561/2006/EK rendelet 1. cikk

[4] A közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló, 2002. március 11-ei 2002/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikk a) pont munkaidőként határoz meg

[5] 561/2006 rendelet 4. cikk

[6] A közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-ai 3821/85/EGK tanácsi rendelet 15. cikke (3) bekezdésének c) pontjának meghatározása szerint

[7] 561/2006 rendelet 6. cikk (5) bekezdés

[8] A közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4-ei 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet

[9] A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos formanyomtatványról szóló 2007/230/EK határozat módosításáról szóló, 2009. december 14-ei 2009/959/EU bizottsági határozat

[10] A Bizottság határozata (2009. december 14.) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos formanyomtatványról szóló 2007/230/EK határozat módosításáról

[11] A 2009/959 határozat (1), (3) és (4) preambulumbekezdései

[12] Ítélet 22-25. pont.,Előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2.1, 2.2.pont

[13] A Kraftfahrgesetz 1967 tényállására alkalmazandó változata 102a. §-ának (4) bekezdése

[14] 2019. február 7-ei NK ítélet, C‑231/18, EU:C:2019:103, 18. pont

[15] 165/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdése első albekezdésének b) pontja

[16] Ítélet 34., 35. pont

[17] 165/2014 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének c) pontja

[18] Ítélet 38. pont

[19] Ítélet 41. pont

[20] Ítélet 45. pont

[21] 561/2006 rendelet 6. cikkének (5) bekezdése

[22] 165/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdése első albekezdése b) pontja

[23] Ítélet 49. pont.

---