Az orosz doppingbotrány jogász szemmel II. rész – TÉLI OLIMPIA 2018

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A több jogágat is érintő sportjog és azon belül is a dopping szabályok különös helyet foglalnak el a nemzetközi jogrendszerben. 

Különálló szervezetek szövevényes hálózata és alapszabályai, valamint nemzetközi egyezmények és szerződések képezik alapját egy – egy versenyen résztvevő sportolóra vonatkozó kötelezettségek és jogok összességének.

Vitathatatlan, hogy manapság egyre nagyobb szerep jut a jogászoknak a sport minden területén, a szerződésektől kezdve, a választott bíróságon való sportolói képviseletig.

A cikk első részében kronológiai sorrendben láthattuk azon eseményeket és döntéseket, amelyek ahhoz vezettek, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) eltiltotta az Orosz Olimpiai Bizottságot (ROC) a 2018-as téli olimpián való részvételtől.

Ezen túl az IOC Fegyelmi Bizottsága 43 orosz sportolótól vette el a szocsii olimpiai eredményt doppingvétség miatt és el is tiltotta őket minden további olimpiai részvételtől.

Az oroszok koholt vádaknak minősítették az államilag szervezett doppingolás tényét. Külügyminiszterük nyilatkozata szerint az egész botrány mögött Amerika áll, akik csak azért találták ki ezt az összeesküvés elméletet, mert egyébként nem képesek az orosz sportolókat legyőzni fair körülmények között.

Az olimpiáról kizárt, valamint érmüktől megfosztott 43 sportolóból 42 fellebbezett a Nemzetközi Sport Döntőbíróságra (CAS) amely gyorsított eljárásban, összevont meghallgatásokkal igyekezett mindent megtenni, hogy a téli olimpia kezdete előtt meglegyenek a döntések.

A CAS, független választottbírói intézményként sporttal összefüggő jogvitákat hivatott rendezni választottbírói és mediációs eljárások útján. Székhelye Lausanneban található és minden olimpiai és számos nem olimpiai sportág által elismert bírói szerv.

A Döntőbíróság ítélete szerint 28 esetben nem állt az IOC rendelkezésére elegendő, illetőleg megfelelő bizonyíték ahhoz, hogy doppingvétségért elítélje az orosz sportolókat, így visszaállította a szocsii téli olimpián szerzett eredményüket és felmentette őket.

Ez azért is különösen fontos jogi szempontból, hiszen ahogy azt a cikk első részében is említettem, a doppingeljárásokban a bizonyítási teher másként alakul és a bizonyítéknak, bár minden esetben erősebbnek kell lennie a puszta valószínűsítésnél, de nem kell minden kétséget kizárnia. 

11 esetben a CAS megalapozottnak találta a doppingvétséget, azonban megváltoztatta az IOC döntését abban, hogy az érintett sportolók összes jövőbeli olimpiáról való eltiltását csak a soron következő phjongcshangi olimpiára módosította.

A CAS kiemelte, hogy bíráinak az ügyek egyenkénti és egyénenkénti vizsgálata volt a feladata, nem pedig az esetleges országos szinten szervezett doppingolás tényének megerősítése.

A döntésekből egyértelműen látszik, hogy a sokrétű politikai nyomás ellenére a Nemzetközi Sport Döntőbíróság máig képes függetlenül és pusztán szakmai alapon dönteni.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság értelemszerűen nem örült a döntéseknek és teljesen szokatlan módon az elnök, Thomas Bach személyesen kezdte kritizálni a CAS összetételét valamint az indokolással ellátott döntések késedelmét, sőt véleménye szerint a CAS belső struktúráját meg kell változtatni.

Jelen nyilatkozata sok helyütt erős kritikát váltott ki és még az IOC és a WADA Atlétikai Bizottságai is kiemelték (noha sajnálatukat fejezték ki az orosz sportolók felmentése miatt), hogy a független bírói szerv kompetenciáját megkérdőjelezni káros hatású és veszélyes az egységes dopping elleni harcra.

A sürgetés és az indokolással ellátott döntések késedelmére megfogalmazott bírálatra válaszul a CAS kiemelte, hogy a döntések precíz megfogalmazása elengedhetetlen. Tegyük hozzá, hogy nem a Bíróság tehet arról, hogy az IOC az olimpiát közvetlenül megelőzően adta csak ki az oroszokat érintő döntéseit.

Az időfaktor itt is, mint anno a riói eltiltásoknál, kulcsszerepet töltött be a jogi eljárások lefolytatásában.

Alapvetően a sportjogra jellemző, hogy nagyon változó az esetenként ugyanazon eljárásra fordított idő. Az eljárás idejét befolyásolhatja egy esetlegesen közeledő nagy sportesemény, kvalifikációs verseny stb…

A sportszervezeteknek a kártérítési perek elkerülése érdekében a sportágspecifikus időfaktort is be kell kalkulálniuk egyes eljárások lefolytatásába, az általános svájci jog szerint irányadó 21 napos fellebbezési határidőről nem is beszélve.

Az Olimpiák különlegessége jogi szempontból, hogy a Nemzetközi Sport Döntőbíróság úgynevezett kihelyezett „rögtön ítélő” tagozattal van jelen a Játékokon annak érdekében, hogy az Olimpiával összefüggő vagy a Nyitó Ünnepséget 10 nappal megelőzően keletkezett jogviták a sportolók érdekében minél hamarabb elbírálásra kerüljenek.

Ezen túl most Phjoncshangban az IOC és a további 7 téli olimpiai sportágat tömörítő Nemzetközi Sportszövetség átruházta az anti-dopping eljárásokkal kapcsolatos jogkörét az Olimpiával összefüggésben a CAS Anti-Dopping Divíziójára a gyors és egységes anti-dopping eljárások érdekében.

[htmlbox jog_innovacio_versenykepesseg]

A CAS oroszokat felmentő ítéletét követően, természetesen a még aktív és téli olimpiára készülő orosz sportolók és sportszakemberek kérvényezték, hogy doppingvétség híján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyezze indulásukat.

A 13 aktív sportoló és két edző kérését azonban az IOC elutasította arra hivatkozva, hogy ők nem doppingvétség kérdésében hivatottak dönteni, hanem azt vizsgálják, hogy az adott CAS által felmentett sportolók vajon tisztának tekinthetők –e ahhoz, hogy olimpiai meghívásban részesüljenek és a felmentett sportolók és sportszakemberek a dopping gyanúját nem tudták eloszlatni.

Az illetékes IOC Panel álltása szerint, nekik több bizonyíték ált rendelkezésükre, mint a CAS-nak. Ezen bizonyítékok abból az adathalmazból (Laboratory Information Management System- LIMS) származnak, ami nemrégiben került a WADA kezére és melyben az orosz „doppingrendeszerben” érintett sportolók doppingszert tartalmazó mintái, a szteroid profiljuk esetleges mainpulációjára vonatkozó adatok és további bizalmas adatok szerepelnek.

A fenti 15 orosz elutasításon túl az IOC még 32 olyan orosz sportolónak tiltotta meg a téli olimpián semleges sportolóként való indulást, akiket soha nem ítéltek el doppingvétségért, de az IOC szerint érintettek az „állami irányítás alatt álló szervezett doppingrendszerben”.

Természetesen az oroszok szerint az IOC döntése mögött kizárólag politikai szándék áll és mind az olimpizmus eszméjével mind a jog alapvető alapelveivel ellentétben áll az olimpiai meghívás megtagadása mely ellen végül 45 orosz fellebbezett a CAS olimpiára kihelyezett „rögtön ítélő” bíróságára.

A CAS ítélet azonban elutasította az összes orosz sportoló fellebbezését. A döntés órákkal a Nyitóünnepség előtt lett nyilvános.

Az indokolás szerint az az eljárás, amelynek keretében az IOC dönthet arról, hogy melyik orosz sportolót hívja meg az Olimpiára az Orosz Olimpiai Bizottság felfüggesztése ellenére és melyiket nem, sokkal inkább tekinthető egy alkalmassági feltételnek, mint szankciónak.

Az eljárás során az oroszok is elismerték az IOC jogkörét arra nézve, hogy bizottságot hozzon létre a meghívásról való döntésre és mivel az egyéni mérlegelést követő döntéshozatal során az IOC egyik panelje sem járt el diszkriminatív vagy jogszerűtlen módon, így döntésüket a CAS érvényesnek nyilvánította.

Az orosz érvelés hangos bírálatot fogalmazott meg aziránt, hogy az IOC a kezdetekben nem közölte egyértelműen, hogy milyen szempontok alapján fogja az illetékes bizottsága eldönteni, hogy az adott sportoló meghívást kap-e az olimpiára.

2017. december 5-én az IOC megfogalmazott 3 kritériumot, amelyek alapján a sportolók alkalmasságát vizsgálni fogják:

• Feltétel, hogy a sportolónak ne legyen doppingvétséggel összefüggő múltja.
• Az olimpia előtt doppingteszten vegyen részt a Játékokat Ellenőrző Bizottság javaslatának megfelelően.
• Bármilyen egyéb ellenőrzésen köteles részt venni azért, hogy az egyenlő feltételek a játékosok között biztosítva legyenek.

Később azonban a fentiek mellé egy 17 pontból álló kritériumrendszerre bővítette az IOC a listát, melynek érvényességét vitatta az orosz fél és kijelentette, hogy amennyiben a 3 feltételnek megfelelnek a sportolók és így is megtagadja az IOC a meghívást az a személyiségi jogok sérelmét vonja maguk után.

Válaszlépésként az oroszok megígérték, hogy csakúgy, mint Rió után, külön versenyeket rendeznek azon sportolóknak, akiket az IOC nem hívott meg az olimpiára 5 sportágban (sí, biatlon, bob, gyorskorcsolya és rövidpályás gyorskorcsolya) és az olimpiával hasonló pénzdíjazást ígért nekik.

A fenti elutasítások ellenére akár 211 orosz sportoló is indulhatott volna a phjoncshangi téli olimpián, de végül csak 169 sportolót neveztek.

Érdekes, hogy Szocsiban 214 sportoló versenyzett, tehát a számokat tekintve nem történt nagy változás a hatalmas doppingbotrány kitörését követően.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Jim Walden, a moszkvai laboratórium korábbi, már Amerikába disszidált és ott tanúvédelmi programban részt vevő igazgatójának, Grigory Rodchenkovnak a jogi képviselője kijelentette, hogy az IOC korrupt és bűnrészesnek tekinthető azzal, hogy engedi az oroszokat indulni, valamint felszólította Thomas Bachot a lemondásra.

Végül 168 orosz sportoló indult az olimpiai zászló alatt és az IOC orvosi igazgatója a játékokat megelőzően kijelentette, hogy az IOC magabiztos, hogy a Játékokon induló orosz sportolók tiszták különös tekintettel az olimpiát megelőző oroszokat célzó doppingellenőrzésekre.

Az olimpiai négy doppingesetből kettő orosz sportoló volt…

Az orosz sportolók indulásán túl az IOC kijelentette az olimpiát megelőzően, hogy amennyiben a meghívott és olimpiai zászló alatt felvonuló orosz csapat jóhiszemű magatartást tanúsít, úgy a záróünnepélyre felemelhetik az eltiltásukat és orosz zászló alatt vonulhatnak be a sportolók a stadionba.

Külön kiemelte az IOC, hogy az orosz sportolók által tanúsított esetleges egyéni vétségek nem fognak latba esni az Orosz Olimpiai Bizottság felfüggesztésének megszűntetéséről szóló döntésnél.

A téli olimpia ideje alatt az Orosz Olimpiai Bizottság át is utalta a büntetésül kiszabott 15 millió dollárt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, annak érdekében, hogy minden feltétel adott legyen a felfüggesztés megszűntetéséhez.

Maga az a lehetőség, hogy az Orosz Olimpiai Bizottság felfüggesztését már a téli olimpia végén felemeli az IOC úgy, hogy az orosz kormány továbbra sem ismerte el a szervezett doppingolás tényét, valamint nem működik közre a régi minták feltárásában, sok helyen ismételten kérdéseket vetett fel az IOC vezetésének kompetenciájával kapcsolatosan.

Jelenleg mind a WADA mind a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság mind pedig a Nemzetközi Atlétikai Szövetség felfüggesztés alatt tartja az oroszokat, noha semlegesként engedi indulni azokat, akik megfelelnek a különálló kritériumrendszereknek.

A visszaállítás feltételeinek harmonizációjával egyértelműen látszik, hogy ezen három sportszervezet szinkronban és következetesen lép fel az oroszokkal szemben, ellentétben az IOC-val.

Mindhárom szervezetnek feltétele a McLaren riport állításainak elismerése vagy az arra adott megfelelő válasz valamint az Orosz Doppingellenes Ügynökség (RUSADA) visszaállítása melynek feltétele még a moszkvai laboratórium mintáihoz való teljes hozzáférés.

Az orosz kormány tagadja a McLaren riport állításait mely szerint államilag volt szervezve a doppingrendszer és a moszkvai labor adataihoz való hozzáférést Rodchenkov kiadatásától teszik függővé. Klasszikus sakk-matt helyzet.

A téli olimpia alatt 3149 doppingtesztet csináltak, ebből 2261 vizelet és 594 vér és 294 pedig vérútlevél analizálására levett minta volt.

3149 versenyen történő 1756 pedig versenyen kívüli ellenőrzést csináltak, ami rekord a téli olimpiák történetében.

2963 sportolóból 1615 sportolót legalább egyszer ellenőriztek.

A 4 doppingesetből kettő orosz nemzetiségű sportoló volt, valamint egy szlovén és egy japán sportoló.

Az első eset curling vegyespárosban történt ahol az orosz pár (való életben egyébként házaspár) férfi tagjának Aleksandr Krushelnitckiinek a szervezetében találtak meldoniumot. Ugyanezzel a szerrel bukott le anno Maria Sharapova és az oroszok egyik legkedveltebb szere volt addig, amíg tiltólistára nem került 2016-ban.

A sportoló állítása szerint a tiltott teljesítményfokozó szer egy Japán edzőtábor során került az italába természetesen a tudta nélkül.

Végül a sportoló lemondott a fellebbezési jogáról, de fenntartotta magának a jogot, hogy eltiltása eltörlését vagy rövidítését kérje amennyiben bebizonyosodik, hogy vétkesség vagy gondatlanság hiányának esete áll fent.

[htmlbox be_jogszabalytukor]

(Magyar Antidopping Csoport Doppingellenes szabályzata, amely megfelel a WADA szabályzatnak;

10.4 Ha a sportoló vagy más személy egyedi esetében igazolni tudja, hogy nem terheli gondatlanság a doppingvétség elkövetésében, az egyébként alkalmazandó eltiltási időszak mellőzendő.)

Többek szerint a fellebbezés mellőzése mögött az áll, hogy az oroszok nem akartak nagy botrányt, hiszen hittek abban, hogy a záróünnepélyre már felemeli az Orosz Olimpiai Bizottság eltiltását az IOC.

A sportolót természetesen azonnal kizárták az olimpiáról és elvették az érmét. Ahogy fent említettem a Nemzetközi Curling Szövetség másik 6 Nemzetközi Szövetséggel együtt az olimpia idejére átadta a további szankcionálás jogát is CAS-nak.

A második orosz doppingeset a női kettes bobban tizenkettedikként végzett Nadezhda Sergeevahoz köthető. A sportoló trimetazidine elnevezésű szívműködést javító szerrel bukott meg és elismerte a doppingvétséget, valamint elfogadta az ideiglenes felfüggesztést.

(Bizonyos szerek esetén opcionális, hogy a sportoló már az eljárás alatt felfüggesztésre kerül-e. Ilyenkor a doppingeljárást végző szerv felajánlja a sportolónak, hogy ha elfogadja, akkor az eltiltási ideje az eljárás alatt is telik, amely később beszámítódik a teljes eltiltási idő tartamába.)

Neki is elvették az akkreditációját, de ő is fenntartotta magának a jogot, hogy később büntetését csökkentsék vagy töröljék, ha a doppingolásban nem volt gondatlan vagy vétkes.

Bár az IOC kijelentette, hogy az orosz esetek egyéniek és nem köthetők az oroszországi szervezett doppingolási rendszerhez, a gyakorlatban nem nagyon volt más választása, minthogy fenntartsa az oroszok felfüggesztését legalább a záróünnepély idejére.

Végül a záróünnepség előtti elnökségi ülésen úgy döntött az IOC, hogy amennyiben nincs több pozitív doppingeset úgy az összes mintaeredmény beérkezését követően felemeli az oroszok eltiltását. Egyértelmű volt, hogy ez a Záróünnepélyt (február 25) követően fog bekövetkezni.

A visszaállítással az IOC elismerte, hogy az oroszok tiszteletben tartották a felfüggesztés időtartamát.

A visszaállítás dátuma 2018. február 28 lett, három nappal az olimpia lezárultát követően.

A Nemzeti Doppingellenes Ügynökségeket tömörítő szervezet nyilatkozata szerint az IOC döntése bizonyítja, hogy az olimpiai irányítás az eddigi rosszról még rosszabbra fordult.

Közben Bryan Fogel Icarus elnevezésű dokumentumfilmje (ami feltárja a moszkvai labor vezetőjének és a labor működésének fekete oldalát) megnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar díjat. A díjátadón a rendező lemondásra szólította fel Thomas Bachot az IOC elnökét.

Jogos a kérdés hogy miért gondolja úgy az IOC hogy fel kell emelni egy olyan olimpiai bizottság eltiltását az olimpia után ahol még máig nem ismerték el a szervezett doppingolás tényét és nem működnek közre a moszkvai labor régi mintáinak megosztásában és analizálásában?

[htmlbox BDT]

Milyen üzenetet közvetít ez azon tiszta orosz nemzetiségű sportolók felé, akiket doppingvétség elkövetése nélkül sem hívott meg az olimpiára az IOC?

Milyen helyzetet eredményez ez a sportszervezetek szövevényes hálójában, így hogy a WADA a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség még mindig felfüggesztés alatt tartja az oroszokat?

Kétség kívül kijelenthető hogy az utóbbi időszak hihetetlen és példa nélküli kihívás elé állította a sportszervezeteket és a sportjogászokat.

Lehetetlen ilyen különleges helyzeteket minden szempontból igazságosan kezelni, hiszen a nemzetközi a nemzeti sportszervezetek valamint a sportolók is teljesen más perspektívából és teljesen más prioritásokkal kezelnek egyazon szituációt, arról nem is beszélve, hogy a sportpolitika és sok ízben a világ politikája is beleszól a sporttal kapcsolatos döntésekbe.

Azonban mindegy egyes tiszta élsportoló megérdemli, hogy amikor áttekintjük ezen események jogi csűrés csavarását csupán egy gondolat erejéig megemlékezzünk az általuk befektetett hatalmas munkáról és elgondolkozzunk a döntések nemcsak jogszerű, hanem igazságos mivoltán is.

Kiemelném, hogy bár az egész cikk az orosz doppingbotrány történéseit taglalja, nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy az elmúlt időszakban az orosz sportolók kiemelt doppingellenőrzésnek voltak kitéve, noha sajnos a világban máig vannak olyan régiók ahol a doppingellenőrzés minősége és mennyisége meg sem közelíti a nemzetközi színvonalt.

Egyértelmű, hogy egy állami rendszer leleplezése az összes médiafigyelmet egy pontra összpontosítja, azonban végeredményben a jogi útvesztőkben azt is kell néznünk, hogy hány olyan sportoló indulhatott mind Rióban mind Phjonhcsangban, akiket nem olyan gyakran ellenőriztek és bizony hány olyan orosz nemzetiségű sportolótól tagadta meg a versenyzés jogát az IOC, akik több doppingellenőrzést követően is tisztának bizonyultak.

---