Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Két éve, hogy a britek megszavazták, egy éve, hogy hivatalosan is jelezték, az Egyesült Királyság szeretne kilépni az Európai Unióból. Néhány kérdésben sikerült már megállapodni, miközben az européer britek továbbra is a Brexit megakadályozására törekszenek. Időközben a lakosság többsége a kilépés ellen van, egy újabb népszavazásra azonban nincs esély.
Nigel Farage, a UKIP korábbi vezetője ismét feltűnt a nyilvánosság előtt: skót halászok társaságában döglött halakat dobált a Temzébe. Nem is akárhol. A nagyobb feltűnés érdekében a halászokkal lehajózott a Westminsterig. Az európai uniós kvótát felül fogott halakat meg kell semmisíteni; ez gazdasági és környezetvédelmi nonszensz – üzente az akció. A halászati kvóta a Berxit egyik kulcskérdése. A kormány korábbi ígéretek szerint 2019 után brit hatáskörbe került volna a halászat. Az EU és a Nagy-Britannia közötti tárgyalások jelenlegi állása szerint 2021 az új dátum. Ebből sokan a Brexit felpuhításának újabb bizonyítékát látják.
A konzervatív kormánypárt, a Tories képviselői többségében a gyors kilépés mellett vannak. Határozottabb fellépést várnának a kormányfőtől, Theresa Maytől, de még kitartanak mellette. Úgy látják, parlamenti többsége elvesztése ellenére is jók a brüsszeli alkupozíciói. Az európai vezetők tudják, ha May megbukik, keményebb tárgyalópartner fog érkezni Londonból.
Az Egyesült Királyság 2019. március 29. 23 órakori kilépése kevés változást fog hozni. A tervezett kétéves átmeneti időszakban
– Nagy-Britannia továbbra is költségvetési hozzájárulást fog fizetni,
– a szigetország a közös piac és a vámunió része marad
– az uniós jog és az Európai Unió Bíróságának határozatai kötni fogják a briteket,
– érvényesülni fog az EU négy alapszabadsága (áruk, tőke, szolgáltatások, személyek szabad áramlása).
Ami változik: a britek ugyan továbbra is részt vehetnek az uniós testületek munkájában, de elveszítik szavazati jogukat. Ez nem csak őket érinti érzékenyen. A Tanácsban az északi, illetve nyugati államok szavazati aránya 35 százalék alá fog csökkenni. Így a minősített többséget igénylő szavazásoknál nem fogják tudni megakadályozni, hogy a déliek a közép-kelet-európaiakkal összefogva érvényesítsék akaratukat, például lazítsák a költségvetési politikát.
Farage és a torikhoz közel álló nemzeti-konzervatív, euroszkeptikus agytröszt, a „Bruges Group”, amelynek korábban Margaret Thatcher is elnöke volt, nem olyan megértők, mint a kormánypárti képviselők többsége. Hibának tartják, hogy Nagy-Britannia az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikke alapján válik ki. Szerintük már a népszavazás másnapján egyoldalúan proklamálni kellett volna a kilépést. Mondják ezt annak ellenére, hogy a gazdasági következmények beláthatatlanak lettek volna. A szigetország exportjának ugyanis több mint 40 százaléka az EU tagállamokba irányul. Márpedig rendezetlen kilépés esetén Nagy-Britannia automatikusan egy WTO-s kereskedelmi partner státuszába süllyedne. Ezzel – árucikktől függetlenül – akár 600 százalékos vám terhelné a brit exportot. Az euroszkeptikusok egy meghatározó alakja, Robert Oulds szerint most még nagyobbat buknak, mert az idő az EU-nak dolgozik. Brüsszel felocsúdott a kezdeti sokkból, stratégiát dolgozott ki, egyre keményebb feltételeket állít.
A kormány már az érdemi tárgyalások elindulását is sikernek tartja. Októberre pedig megállapodásra akar jutni a kilépés sarokpontjairól. A részletek kidolgozása viszont a kétéves átmeneti időszakra maradna. A May tárgyalási eredményeivel szembeni kritikáknak van valóságalapjuk; az eddigi kompromisszumok az EU-nak kedveznek:
– A britek elfogadták, hogy a tárgyalások 2017 nyarán kezdődött első körében csak a brit költségvetési hozzájárulásról, a személyek szabad áramlásáról és Észak-Írország státuszáról legyen szó. (A három témáról, melyben Brüsszel van jobb alkupozícióban, részletek lejjebb olvashatók.)
– Nagy-Britannia az átmeneti időszakban költségvetési hozzájárulást fog fizetni.
– Az átmeneti időszakban érkezők is élvezhetik a személyek szabad áramlásából fakadó jogokat.
– Az EU elutasította a javaslatot, amely szerint a személyek szabad áramlása vonatkozásában először csak a kölcsönösség elvében állapodtak volna meg: a Nagy-Britanniában élő uniós polgárokat ugyan olyan jogok fogják megilletni, mint az EU más tagállamaiban élő britek. A státuszukról szóló tárgyalást azonban az átmeneti időszakra halasztották volna.
Az észak-ír kérdésben még a megoldás körvonali se látszanak. Brüsszel mégis belement a tárgyalások második, minden témát érintő szakaszának 2017 decemberi megkezdésébe – ez May talán egyetlen sikere.
Bár a lakosság többsége immár a kilépés ellen van, egy újabb Brexit-népszavazásra azonban nincs esély
Személyek szabad áramlása
A több százezer, Nagy-Britanniában élő magyar okán idehaza a személyek szabad áramlása áll a középpontban. Más uniós tagállamok és a szigetország sajtója is leginkább ezzel a kérdéssel foglalkozik, hiszen ez a közvélemény számára a legérthetőbb, legkézzelfoghatóbb. A Nagy-Britanniában élő uniós polgárok egyik érdekképviseleti szervezete, egy ismert, nyolcvanas évekbeli zeneszám címét felelevenítve, „Should I stay or should I go?” (Menjek vagy maradjak?) címen szervez rendezvénysorozatot. Rengeteg a nyitott kérdés; nagy a bizonytalanság a hárommillió, Nagy-Britanniában élő uniós polgár körében:
– Sok vegyes házasságban élő gondolkozik a sziget elhagyásán, ami a szervezet képviselői szerint kulturális és gazdasági veszteség lesz az országnak.
– A maradók eddig ismeretlen kérdésekkel találják szembe magukat: ki, milyen feltételekkel szerezhet tartózkodási engedélyt, illetve állampolgárságot? Vannak, akik csak gyermeküket szeretnék brit állampolgárnak tudni, van, ahol egész családok akarnak britté válni.
– Az állampolgárság megszerzésének legfontosabb feltétele, a legalább ötéves helyben lakás nem tűnik nehezen teljesíthetőnek. De például az a német, aki évtizedekig a brit szigeten élt, majd nyugdíjba menetele után Spanyolországba költözött, már nem jogosult a brit állampolgárságra.
– Az állampolgárság mellett az öröklés területén is nagy változások várhatók. Nem mindegy, hogy a Londonban élő magyar állampolgár végrendeletére a brit vagy a magyar jog szabályai vonatkoznak-e, és hogy a törvényes öröklés melyik ország előírásai szerint történik.
Brüsszel központi kérdésként kezeli az érintettek jogainak védelmét. Azonban nem túl nagyvonalú, ha a más tagállamokban élő egymillió britről van szó. A tervek szerint csak abban a tagállamban illetnék meg őket a személyek szabad áramlásához fűződő jogok, ahol a kilépéskor élnek. Ez a kvázi röghöz kötés jóval kevésbé érinti a spanyol tengerpart angol nyugdíjasait, mint a versenyszférában dolgozókat, akik a jövőben nem fognak tudni olyan egyszerűen Berlinből Bécsbe költözni, és ott munkát vállalni.
Mégis ez az a terület, ahol a legtovább jutottak a tárgyalások. Már megállapodás született a sarkpontokban: (1) az átmeneti időszakban a régieket és az újonnan érkezőket is megilleti a letelepedés és munkavállalás joga; (2) aki az átmeneti időszak lezárulta előtt érkezett az Egyesült Királyságba, a korábbi uniós szabályok szerint maradhat korlátlan ideig. Az emberi sorsokat befolyásoló részletszabályok azonban még hiányoznak.
Áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása
Theresa May márciusban ismertette az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlására vonatkozó elképzeléseit: szabadkereskedelmi szerződése válogatja, hogy a partnerek mely mértékben nyitják meg egymás előtt a piacaikat. Így kell ennek lennie az EU-val kötött megállapodások esetében is. Az nem mazsolázás, ha csak bizonyos szektorokban akarunk szabadkereskedelmet. Mazsolázás az lenne, ha nem ugyanazokat a kereskedelmi jogokat követelnénk magunknak, mint, amit az európai partnereknek biztosítanánk – mondta May.
A szabályozás sokkal összetettebb, több kérdést vet fel, mint a személyek szabad áramlása. Hatalmas a kihívás. Mindeddig nem létezik egyetlen nemzetközi kereskedelmi szerződés sem, amely a pénzügyi szektort olyan részletekbe menően szabályozná, mint ahogy ezt a britek szeretnék. A követendő példának tartott szabadkereskedelmi megállapodás Kanada és az EU között (CETA) sem terjed ki a pénzügyi területet átfogó szabályozására.
[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]A brit kormány legfontosabb célja, hogy a londoni City továbbra is Európa pénzügyi központja maradjon. Ennek alfája és ómegája az úgynevezett passporting, tehát a gazdasági társaságok bejegyzésének kölcsönös elismerése az EU-ban. Ez lehetővé teszi a Nagy-Britanniában bejegyzett bankoknak, hogy az EU egész területén pénzügyi szolgáltatásokat nyújthassanak. Minthogy a passporting a szolgáltatások szabad áramlásának kvintesszenciája, és egyben a közös piac szerves része, a britek akceptálják, hogy a kilépés után, minthogy a közös piacot is el akarják hagyni, a brit cégek nem élvezhetik a passporting előnyeit. Az viszont nem világos, hogy a cégbejegyzések kölcsönös elismerése a kilépés pillanatában, vagy csak az átmeneti időszak végén fog megszűnni. Nagy tehát a sietség. A legtöbb pénzintézet már hozzálátott az EU tagállamaiban működő leánybankjai felfejlesztéséhez, vagy ilyenek alapításához. A nyertes: Frankfurt. A német város nagy népszerűségnek örvend a brit bankárok körében. Eközben May és kormánya azon igyekszik, hogy Nagy-Britannia és az EU között legalább a pénzügyi tevékenységek engedélyezésének kölcsönös elismerése fennmaradjon.
Brüsszelben egyszerűbben teszik fel a kérdést: Közös piac – igen vagy nem? Köztes megoldás nincs, különösen a pénzügyi szolgáltatások esetében. Ebben az összefüggésben dobta be korábban Angela Merkel a mazsolázás kifejezést: áruk, szolgáltatások, tőke és a személyek egységet képeznek, vagy minden szabadon áramlik, vagy semmi.
Az eddigi tárgyalások ezen a területen is Brüsszel sikerét mutatják. Ugyanis elsősorban az áruk szabd áramlásának részleteiről folyik az alkudozás, ahol Nagy-Britanniának – szemben a pénzügyi, szolgáltatási szektorral – deficites a fizetési mérlege: jóval többet importál a tagállamokból, mint annyit exportálni tud.
A britek tárgyalási pozícióját gyengíti, hogy nem tárgyalhatnak, illetve állapodhatnak meg a számukra fontosabb tagállamokkal szeparált kereskedelmi szerződésekről. Az uniós jogban ugyanis a legnagyobb kedvezmény elve érvényesül. Ennek értemében, ha egy tagállam harmadik országgal olyan megállapodást köt, amely kedvezőbb kereskedelmi feltételeket tartalmaz, mint amelyek a harmadik ország és bármely más tagállam között érvényben vannak, akkor a kedvezőbb kondíciók automatikusan a szerződésben nem részes tagállamok számára is alkalmazandóak.
Az északír-kérdés
Teljes a bizonytalanság Észak-Írországot illetően. Az íreket képviselő párt, a Sinn Féin – Theresa May-el ellentétben – a jövőt az európai közös piacon belül képzeli el. A gazdaság szereplői csak ezen, míg az észak-ír katolikusok csak az ír állampolgárságon keresztül látják biztosítva a jövőt. Utóbbiak a ’98-as Nagypénteki Megállapodás értelmében jogosultak az ír állampolgárságra. A referendum óta egyre többen élnek is ezzel a jogukkal. A probléma súlyát mutatja, hogy a Sinn Féin szerint a teljes szakítással az Egyesült Királyság és az EU között nem tarthatók a Nagypénteki Megállapodásban lefektettek.
A brit kormány mindent megpróbál, hogy megóvja a törékeny észak-írországi békét. A brüsszeli tárgyalások során többször is garanciát vállalt, hogy az Ír Köztársaság és Észak-Írország között nem lesz a mindennapokban érezhető határellenőrzés. Erre az ír kormány újra és újra kilátásba helyezett vétója is rákényszerítette.
| Miként vétózhatnak az írek? |
|---|
| Az EUSZ 50. cikke szerinti kilépési eljárásban a végső döntést a Tanácsban minősített, míg az Európai Parlamentben (EP) egyszerű többséggel kell meghozni. Egyetlen tagállam nem tudja tehát megakadályozni a britek rendezett távozását. Az EU és Nagy-Britannia jövőbeli viszonyát azonban csak az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 218. cikke szerinti nemzetközi szerződés szabályozhatja. Ennek elfogadásához a Tanácsban minősített, az EP-ben pedig egyszerű többség kell. Majd ezután mind a 28 tagállamnak ratifikálnia kell a megállapodást. Ha ezt az ír parlament megtagadja, nem léphet hatályba a szerződés. |
Hogy miként maradhat a kilépés után is ellenőrizetlen a brit-ír határ? Ez egyelőre rejtély. May azonban konkrét terveket ígér a júniusi csúcstalálkozóra. Olyan szabadkereskedelmi megállapodásban bízik az EU és Nagy-Britannia között, amely nem teszi majd szükségessé a két ország közötti áruforgalom ellenőrzését. Ebben reménykedik a katolikus Sinn Féin mellett a DUP, az észak-ír protestánsok pártja is. Kontrollálatlan áruforgalom azonban csak egy közös piacon belül lehetséges. A britek viszont éppen az elhagyására készülnek. Abban mindenki egyetért, hogy a határellenőrzés és a szabadkereskedelem kérdése nem elválasztható. Ám amíg utóbbiról nem döntenek, nem lehet az előbbit sem megoldani.
Technikai szinten több megoldás is felmerült. A legéletképesebb szerint kamerák regisztrálnák a határon áthaladókat. A vámolás a felvétel alapján később történne. Így megállás nélkül lehetne áthaladni a határon.
A Brexit szószólói szerint Brüsszel egyértelműen zsarolásra használja az északír-kérdést. Az EU tudja, hogy a londoni kormány kényes helyzetben van. Észak-Írországban ugyan évek óta nyugalom van, de a béke törékeny, és elsősorban a gazdasági növekedésen alapul. Amíg ebben a kérdésben nem lesz megállapodás, Nagy-Britannia nem fogja tudni elhagyni az uniót.
[htmlbox eu_kozjog_es_pol]Újabb referendum?
A kilépési tárgyalások már folynak, de sokan még mindig azon spekulálnak, miként lehetne visszaforgatni az idő kerekét, és semmissé tenni a 2016. június 23-ai eredményt. A megoldás csak egy újabb népszavazás lehetne. Erre azonban minimális az esély. A többségében Brexit-párti konzervatívok hallani sem akarnak erről. A korábban a maradás mellett kampányoló Munkáspárt szintén nem állt a kezdeményezés mögé. Sőt, Jeremy Corbyn, a párt vezetője nemrégiben azért menesztette árnyékkormánya egyik miniszterét, mert az egy újbóli referendum mellett érvelt. Corbyn joggal tart attól, hogy egy újabb referendum-kampány demagóg szólamaira fogékony lenne a hagyományos munkásság, illetve az alsó középosztály. Éppen az a két réteg, amelyet karakteres baloldali programjával megpróbál visszanyerni a Munkáspártnak. Ezért inkább a sok kényes, nyitott kérdés, és nem egy újbóli népszavazás fenyegeti a Brexitet.
