A hasított bika és a hatósági állatorvos határozata


A szerző az Európai Unió Bíróságának a Brexit átmeneti időszakában hozott döntését ismerteti, ami a The Queen kontra The Food Standards Agency-ügyben[1] született.

I. Bevezetés

A tárgyi ügyben az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága, a Supreme Court of the United Kingdom az előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához (EUB) egyfelől az Association of Independent Meat Suppliers és a Cleveland Meat Company Ltd. (CMC), másfelől az Egyesült Királyság élelmiszerszabvány-ügyi hivatala, a Food Standards Agency (FSA) között folyamatban lévő eljárásban. Ennek tárgya pedig az a hatósági állatorvosi határozat, mely megtagadta a CMC tulajdonában lévő hasított testen állategészségügyi jelölés elhelyezését, mivel a testet emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánította, ezért megsemmisíttette.

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy – a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból (EU) és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (Brexit) 2020. február 1-jei hatálybalépéséből következően – az EUB továbbra is hatáskörrel rendelkezik arra: előzetes döntést hozzon az Egyesült Királyság bíróságainak a 2020. december 31-éig tartó átmeneti időszak lejárta előtt előterjesztett kérelmeiről, ami a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében fennáll. Mivel utóbbit 2019. július 31-én nyújtották be, az EUB továbbra is joghatósággal rendelkezik a kérelem elbírálására, és az Egyesült Királyság legfelsőbb bíróságát köti a z EUB ezen eljárásban meghozott ítélete.

A tárgyi ügyben érintett problémakör a 854/2004/EK[2] és a 882/2004/EK[3] rendeletek EUB általi értelmezését igényelte. E rendeletek az élelmiszerbiztonságra vonatkozó európai uniós jogi szabályozás részét képezik, harmonizált regulákat állapítanak meg az illetékes tagállami hatóságok által annak biztosítása érdekében végzett hatósági ellenőrzésekre vonatkozóan, hogy az élelmiszeripari vállalkozók eleget tegyenek az uniós jog szerinti kötelezettségeiknek[4].

A 882/2004 rendelet valamennyi élelmiszerre és takarmányra vonatkozóan meghatározza a hatósági ellenőrzés általános szabályait. Célkitűzése különösen az, hogy a hatósági ellenőrzések végzése révén az embereket és az állatokat fenyegető kockázatokat megelőzze, megszüntesse, vagy elfogadható mértékűre csökkentse. Ennek érdekében a tagállamok feladata, hogy hatósági ellenőrzéseket végezzenek annak vizsgálatára, a takarmány- és élelmiszerjogot a vállalkozók az előállítás, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában betartják-e. Miként az EUB korábbi ítéletében elismerte, a hatósági ellenőrzések hatékonyságának a 882/2004 rendelet rendelkezéseiben többször említett követelménye az uniós jogalkotó központi törekvése, amely elsősorban a hatósági állatorvosok és a hatósági segédszemélyzet által végzett vizsgálati tevékenységek minőségétől függ[5].

A 882/2004 rendelet mellett a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó szabályok megtalálhatók a 854/2004 rendeletben, amely az „uniós élelmiszerhigiéniai csomag” része – amely magában foglalja a 852/2004 és a 853/2004 rendeletet is –, amelynek célja az élelmiszerhigiéniai követelményekre vonatkozó uniós jogszabályok megerősítése, egyszerűsítése és frissítése.

A 852/2004 rendelet az élelmiszerhigiénia terén állapítja meg az általános szabályokat, míg a 853/2004 rendelet az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozóan állapít meg különleges higiéniai szabályokat a fő célkitűzésük a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása az élelmiszerbiztonságra való tekintettel. A 853/2004 rendelet 5. cikke általánosságban megtiltja a piaci szereplők számára, hogy állati eredetű termékeket, például húst hozzanak forgalomba, kivéve, ha az rendelkezik a 854/2004/EK rendelettel összhangban alkalmazott állategészségügyi jelöléssel. E rendelet állapítja meg a hús és más állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésére vonatkozó különleges szabályokat. A rendelet egyik fő célkitűzése a közegészség védelmének biztosítása. A hús hatósági ellenőrzésére szükség van annak igazolása érdekében, hogy a vállalkozók betartják a higiéniai szabályokat, és tekintetbe véve a hatósági állatorvosok sajátos szakismeretét, az ő feladatuk, hogy a vizsgálatokat és más feladatokat elvégezzék a vágóhidakon.[6]

A 2017/625 rendelet – különösen az uniós jognak a jelen ügy tényállása után bekövetkező, de annak szempontjából releváns változásai tekintetében – a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó uniós előírásokat egyetlen jogszabályi keretbe foglalja, és így a 854/2004 és a 882/2004 rendelet helyébe lép.

A jelen ügy olyan új kérdéseket vetett fel a magánszemélyeket az uniós élelmiszerjogban megillető hatékony bírói jogvédelem és e két rendelet között e tekintetben fennálló kapcsolat vonatkozásában, amelyekkel az EUB mindez idáig még nem foglalkozott.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 882/2004/EK rendelet és a 854/2004/EK rendelet 5. cikke 2. pontjának[7], valamint a 882/2004 rendelet értelmezésére vonatkozott.

II. A tényállás

A Cleveland Meat Company (CMC) 2014. szeptember 11-én élő bikát vásárolt 1361,20 font sterlingért (hozzávetőleg 1700 euró). A CMC vágóhídján szolgálatot teljesítő hatósági állatorvos a bikát vágásra alkalmasnak találta, és számára vágási számot utalt ki. A bika levágása után a hasított test és a belsőségek vágást követő vizsgálatát húshigiéniai ellenőr végezte, aki a belsőségekben három tályogot azonosított. A belsőségeket nem őrizték meg. Ugyanezen a napon a hatósági állatorvos megvizsgálta a hasított testet és a húshigiéniai ellenőrrel való konzultációt követően a húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítette, mivel pyaemia,[8] a vérmérgezés egyik fajtájának gyanúja merült fel. Ezért a hasított testet nem látták el olyan állategészségügyi jelöléssel, amely tanúsítja, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas. Következésképpen a 2013-as élelmiszerbiztonsági és -higiéniai előírások, a Food Safety and Hygiene (England) Regulations 2013, 19. rendelkezése alapján megtiltották a CMC számára a hasított test értékesítését.

A CMC egy másik állatorvos véleményét kikérve megtámadta a hatósági állatorvos véleményét. Állítása szerint, a Food Standards Agency (FSA) hatósági állatorvosának az 1990. évi élelmiszerbiztonsági törvény[9] 9. szakaszával összhangban le kellett volna foglalnia a hasított testet, és a békebíró elé kellett volna vinnie az ügyet, hogy az megállapíthassa, a testet fogyasztásra alkalmatlannak kell-e nyilvánítani, vagy sem.

Az FSA – az élelmiszerbiztonság területén a vágóhidak hatósági ellenőrzéséért felelős illetékes hatóság – megítélése szerint nem volt szükséges ezt az eljárást alkalmazni, és miután a hasított testet hatósági állatorvos emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánította, azt állati melléktermékként ártalmatlanítani kell. Ezt követően 2014. szeptember 23-án a hatósági állatorvos az FSA nevében értesítést küldött a CMC-nek, amelyben felhívta a szóban forgó hasított test állati melléktermékként való ártalmatlanítására az állati melléktermékekről szóló 2013. évi rendelet[10], valamint az állati melléktermékekre vonatkozó 1069/2009/EK rendelet[11] alapján. Ebben tájékoztatták a CMC-t, hogy annak be nem tartása esetén egy felhatalmazott személy a CMC költségére ártalmatlanítja a hasított testet, és az értesítésben előírt kötelezettségek végrehajtására felhatalmazott személy akadályoztatása bűncselekménynek minősül. Ez az értesítés azt is pontosította, hogy a CMC bírósági felülvizsgálat útján jogorvoslattal élhet a hatósági állatorvos határozatával szemben, és az ilyen jogorvoslati kérelmet három hónapon belül kell benyújtani.

Ezt követően a felperesek bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztettek Anglia és Wales felsőbírósága, a High Court of Justice England & Wales (Queen’s Bench kollégiuma) elé, elsősorban az FSA ama állításának megalapozottságát vitaták, másodlagosan pedig azt állították, hogy az Egyesült Királyság köteles jogorvoslatot biztosítani a hús emberi fogyasztásra való alkalmasságát érintő hatósági állatorvosi határozatokkal szemben.

Mivel keresetüket e bíróság, fellebbezésüket pedig Anglia és Wales fellebbviteli bíróságának polgári kollégiuma, a Court of Appeal (England & Wales) (Civil division) elutasította, ezért az Egyesült Királyság legfelsőbb bíróságához, a Supreme Court of the United Kingdomhoz felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be.

A kérdést előterjesztő bíróság többek között rámutatott arra, hogy az 1990. évi élelmiszerbiztonsági törvény 9. szakasza szerinti eljárást nem a hús emberi fogyasztásra való alkalmasságára vonatkozó hatósági állatorvosi határozattal szembeni jogorvoslatra vonatkozóan vezették be. Ez az eljárás, amely a felügyeleti hatóság – például az FSA felhatalmazott tisztviselője számára – lehetővé teszi, hogy ha megítélése szerint az emberi fogyasztásra szánt élelmiszer nem felel meg az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, az élelmiszert lefoglalhatja annak érdekében, hogy az illetékes békebíró döntsön az ügyben, aki bírósági ülnök vagy jogi végzettséggel rendelkező kerületi bíró is lehet, valamint aki bármikor könnyen elérhető.

A békebíró az általa megfelelőnek ítélt bizonyítékok alapján dönthet úgy, hogy a szóban forgó hasított test nem felel meg az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, és elrendelheti a tulajdonos költségére történő megsemmisítését. Egyébiránt e bíróság meg is tagadhatja az emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítást, ebben az esetben az érintett felügyeleti hatóságnak meg kell térítenie a tulajdonos kárát e hasított test minden olyan értékvesztéséért, amely e tisztviselő eljárásának tudható be.

A felperesek elismerték, a békebíró nem utasíthatja a hatósági állatorvost, hogy a hasított testet állategészségügyi jelöléssel lássa el, de azt állították, hogy egyrészt a hatósági állatorvosnak tiszteletben kell tartania a békebíró határozatát, következésképpen a hasított testen állategészségügyi jelölést kell elhelyeznie, másfelől kártérítés ítélhető meg.

Felperesek továbbá hivatkoztak az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog megsértésére is hivatkoznak, amely álláspontjuk szerint előírja a hasított test emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánításáról szóló hatósági állatorvosi határozat bírósági felülvizsgálatának mechanizmusát.

Ezzel kapcsolatban az az álláspontjuk, hogy e rendelkezést sértené, ha a vágóhíd üzemeltetőjét a hasított testen fennálló tulajdonjogától megfelelő indokolás vagy kártérítés nélkül megfosztanák, vagy a hasított testet úgy kellene átengednie, hogy így az értéktelenné válna, míg az FSA álláspontja szerint az 1990. évi élelmiszerbiztonsági törvény 9. szakasza szerinti eljárás nem teszi lehetővé az arra vonatkozó jogvita megoldását, hogy a hasított test alkalmas-e emberi fogyasztásra, mivel a békebíró nem kötelezheti arra a hatósági állatorvost, hogy a hasított testet állategészségügyi jelöléssel lássa el, vagy hogy az ilyen jelöléssel el nem látott hasított test emberi fogyasztásra való alkalmatlannak nyilvánításán kívül mást tegyen, továbbá, hogy az ügy tárgyát képező hasított testet minden esetben állati melléktermékként kell ártalmatlanítani.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzése szerint a vágóhíd üzemeltetője jogosult bírósági felülvizsgálatot kezdeményezni Anglia és Wales felsőbírósága előtt az emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánító hatósági állatorvosi határozat megtámadása, vagy az ártalmatlanítást elrendelő értesítés hatályon kívül helyezése tárgyában. Ebben az eljárásban az eljáró bíróság bármely jogellenességi okból hatályon kívül helyezheti a határozatot. Pontosítása szerint, a bírósági felülvizsgálati eljárás nem minősül a hasított testet emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánító hatósági állatorvosi határozattal szembeni érdemi jogorvoslatnak.

E körülményekre tekintettel az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága eljárását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából kérdésekkel kereste meg az EUB-t.

EU Jog online

III. Az ügy értékelése és az EUB döntése

III.1 Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, hogy a 854/2004 és a 882/2004 rendelettel ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében, ha a hatósági állatorvos megtagadja az állategészségügyi jelölés hasított testen való elhelyezését, és annak tulajdonosa nem ért egyet ezzel a döntéssel, a hatósági állatorvosnak kell bírósághoz fordulnia ahhoz, hogy az ügy érdeme, valamint a felek által felkért szakértők véleményei alapján e bíróság döntsön arról, hogy a hasított test megfelel-e az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, vagy sem, és e bíróság nem helyezheti hatályon kívül a hatósági állatorvos határozatait vagy rendelheti el joghatásaik felfüggesztését[12].

Az EUB a rendeletek rendelkezéseinek értelmezése érdekében megerősítette, hogy e rendeletek az uniós jog „élelmiszerhigiéniai csomagjának” részét képezik. Az általuk követett cél az élelmiszerekkel kapcsolatban a közegészség magas szintű védelme[13]. E rendeletek arra kötelezik a tagállamokat, hogy olyan hatósági ellenőrzéseket végezzenek, amelyek célja annak ellenőrzése, az élelmiszeripari vállalkozók a termelési folyamat minden szakaszában tiszteletben tartják-e az élelmiszerjogot[14] .

Ebben az összefüggésben a 854/2004 rendelet értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság – jelen ügyben az FSA – által kijelölt állatorvos – az eljárásra felhatalmazott hatósági állatorvoskénti minőségében – a rendelet által előírt, szakmai képesítésekkel kapcsolatos követelményeknek megfelelt [15].

Feladata volt annak biztosítása, hogy a forgalomba hozott hús emberi fogyasztásra alkalmas legyen, és ezáltal biztosítsa a közegészség védelmének e rendelet által követett célját. Emellett e rendelet alapján a hús emberi fogyasztásra való alkalmasságára vonatkozó határozatok meghozatalakor a különleges szakértelmén alapuló mérlegelési mozgástérrel rendelkezik[16].

E jelentős szerep nem egyeztethető össze az olyan nemzeti szabályozással, amely szerint, ha a hasított testen meg kell tagadnia állategészségügyi jelölés elhelyezését – és annak tulajdonosa ezt a megállapítást vitatja –, a hatósági állatorvos köteles bírósághoz fordulni, hogy az döntsön a hasított test élelmiszerbiztonsági előírásoknak való megfelelőségét illetően, mivel a hatósági állatorvost – mint az élelmiszerbiztonság területén végső felelősséggel rendelkező személyt – az ügy érdemében határozó bíróval váltja fel.

Az ilyen tagállami szabályozás mellett az EUB-nak azt kellet meghatároznia, hogy a 854/2004 és a 882/2004 rendelet kötelezi-e egyáltalán az érintett tagállamot az ilyen határozattal szembeni jogorvoslati lehetőség biztosítására.

Miként megállapítható, a 854/2004 rendelet a hatósági állatorvos határozataival szembeni jogorvoslati jogra vonatkozóan semmilyen szabályt nem tartalmaz. Ezzel szemben az e területre vonatkozó hatósági ellenőrzések végzésére vonatkozó általános szabályokat megállapító 882/2004 rendelet kifejezetten előírja, hogy ha az érintett vállalkozó nem tartja be a szabályokat, fellebbezési joggal rendelkezik az e be nem tartás orvoslására irányuló határozatokkal szemben. Mivel a 854/2004 rendelet 1. cikkének (1a) bekezdéséből kitűnik, hogy azt a 882/2004 rendelet mellett kell alkalmazni, amely – az 1. cikkének (3) bekezdése értelmében a hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos különös uniós rendelkezéseket nem érinti, ezért – a 854/2004 rendeletnek a hatósági állatorvosi határozatokkal szembeni jogorvoslati jogra vonatkozó különös rendelkezéseinek hiányában – a 882/2004 rendeletben szereplő általános rendelkezésekre kell hivatkozni.

A kérdés az volt, hogy a 882/2004 rendelet 54. cikke, és különösen annak (3) bekezdése alkalmazandó-e a hatósági állatorvosnak az általa végzett hatósági ellenőrzések keretében hozott olyan döntéseire – különösen a 854/2004 rendelet 5. cikkének 2. pontja alapján hozott határozatokra –, amelyek szerint nem helyez el állategészségügyi jelölést az élelmiszeren[17].

A 882/2004 rendelet szerint, az illetékes hatóságnak írásban kell értesítenie az érintett vállalkozót a foganatosítandó intézkedésekkel kapcsolatos döntéséről, annak indokairól és a vállalkozó fellebbezési jogáról, valamint az alkalmazandó eljárásról és határidőkről továbbá „a vállalkozóknak jogot kell biztosítani arra, hogy fellebbezéssel éljenek az illetékes hatóság által a hatósági ellenőrzések eredményeként hozott döntések ellen, és erről a jogról tájékoztatni kell őket”. Erre tekintettel szükséges volt meghatározni, hogy a hatósági állatorvos állategészségügyi jelölést megtagadó döntése egyáltalán tartozhat-e a 882/2004 rendelet 54. cikke értelmében vett, a „szabályok be nem tartása” fogalom alá.

A 882/2004 rendelet a „be nem tartás” fogalmát tágan határozza meg, és az a takarmány- vagy élelmiszerjog, vagy az állatok egészségének vagy kíméletének védelmére vonatkozó szabályok bármilyen be nem tartását jelenti[18]. Az ahhoz szükségesek intézkedések között, hogy a vállalkozó orvosolja a szabályok illetékes hatóság által megállapított be nem tartását, az élelmiszerek forgalomba hozatalának korlátozására vagy tilalmára irányuló intézkedéseket ír elő. Azonban a 178/2002 rendelet[19] értelmében emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősített élelmiszer nem hozható forgalomba. Vagyis a hatósági állatorvos állategészségügyi jelölést megtagadó határozatának éppen az a hatása, hogy megakadályozza az emberi fogyasztásra alkalmatlan hasított test forgalomba hozatalát.

Az EUB megállapítása szerint az ilyen helyzetben a tagállamok kötelesek olyan jogorvoslati lehetőséget biztosítani, amellyel az érintett vágóhíd üzemeltetője az ilyen döntést megtámadhatja. Kérdéses azonban, hogy a rendeletek értelmében ez az eljárás biztosít-e hatékony bírói jogvédelmet az érintett vállalkozónak, mivel a tagállami 1990. évi élelmiszerbiztonsági törvény 9. szakaszában foglalt eljárást nem a hatósági állatorvos – a rendeletek értelmében vett – határozatával szembeni jogorvoslat tekintetében dolgozták ki.

Amennyiben az eljáró bíróság az általa megfelelőnek ítélet bizonyítékok alapján az érintett élelmiszert emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítja, egyben elrendelni annak a tulajdonos költségére történő megsemmisítését. Ha e bíróság megtagadja az érintett élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítását, a felügyeleti hatóságnak meg kell térítenie a tulajdonos kárát minden olyan értékvesztésért, amely e tisztviselő eljárásának tudható be. Ilyen esetben a hatósági állatorvosnak a hasított testen állategészségügyi jelölést kell elhelyeznie.

Bár e bíróság döntésének meghozatala során figyelembe veheti egy másik állatorvosnak az ügyben kifejtett véleményét is, azonban nem jogosult arra, hogy a hatósági állatorvos alkalmatlannak nyilvánító és a hasított test állati melléktermékként történő ártalmatlanítását elrendelő határozatát hatályon kívül helyezze. Az ilyen eljárás keretében a bíróság nem kényszerítheti a hatósági állatorvosra saját határozatát ama ténybeli értékelés tekintetében, amelyeken a hatósági állatorvos vitatott határozata alapul.

Az EUB megítélése szerint az első kérdéssel érintett eljárás nem a tényállás szerinti körülmények közötti alkalmatlannak nyilvánító hatósági állatorvosi határozat hatályon kívül helyezésére és nem is e határozat joghatásainak felfüggesztésére irányult, ezért nem jelent az érintett közigazgatási hatóságra nézve jogilag kötelező erejű bírósági határozatot.

A felperesek állításait illetően – amelyek szerint a hatósági állatorvosnak tiszteletben kell tartania a szóban forgó élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítását megtagadó határozatot, és állategészségügyi jelöléssel kell azt ellátnia – megállapította, az eljáró bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy véglegesen és kötelező jelleggel döntsön az elé terjesztett hatósági állatorvosi határozat megtámadása tárgyában[20]. Annak ténye, hogy a megtagadó határozat kapcsán kártérítés ítélhető meg, nem vezethet ettől eltérő következtetésre, mivel az ilyen kártérítés nyújtása nem tartozik az e bíróság előtti jogvita tárgyához.

Összefoglalva: az első kérdésre irányuló eljárás nem nyújthat elegendő biztosítékot a vágóhíd üzemeltetője számára a hatósági állatorvos határozataival szemben. Következésképpen ez az eljárás nem felel meg a 854/2004 és a 882/2004 rendelet értelmében vett hatékony jogorvoslat követelményeinek[21].

III.1.1 Az EUB  ítéleti rendelkezése szerint a 854/2004 és a 882/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében, ha a hatósági állatorvos megtagadja az állategészségügyi jelölés hasított testen való elhelyezését, és annak tulajdonosa nem ért egyet ezzel a döntéssel, a hatósági állatorvosnak kell bírósághoz fordulnia ahhoz, hogy az ügy érdeme, valamint a felek által felkért szakértők véleményei alapján e bíróság döntsön arról, hogy a hasított test megfelel‑e az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, vagy sem, és e bíróság nem helyezheti hatályon kívül a hatósági állatorvos határozatait vagy rendelheti el joghatásaik felfüggesztését.

III.2 Az előterjesztő bíróság második kérdése arra irányult, úgy kell-e értelmezni a 882/2004 rendelet 54. cikkét a (43) preambulumbekezdésével és a Charta 47. cikkével összefüggésben, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hatósági állatorvosnak a 854/2004 rendelet 5. cikke 2. pontjának megfelelően hozott határozata, miszerint nem helyez el állategészségügyi jelölést a hasított testen, csak korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgya lehet. Ennek keretében az eljáró bíróság bármely okból hatályon kívül helyezheti e határozatot, amely miatt az jogellenesnek tekintendő, ideértve azt is, ha a hatósági állatorvos attól eltérő célból járt el, mint amely érdekében hatásköreit ráruházták, ha nem a megfelelő jogi szempontokat alkalmazta, vagy ha határozata megalapozatlan, vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva[22].

Az EUB megállapítása szerint a 854/2004 és a 882/2004 rendelet a tagállamok számára előírja, hogy biztosítsanak olyan jogorvoslati lehetőséget, amellyel az érintett vágóhíd üzemeltetője a hatósági állatorvos határozatait megtámadhatja, továbbá, hogy a hatósági orvos illetékes hatóságként köteles tájékoztatni az üzemeltetőt jogorvoslati jogáról, valamint az alkalmazandó eljárásról és határidőkről. E rendeletek a tagállamokra bízzák annak szabályozást, hogy az érintett vágóhidak üzemeltetői a hatékony jogorvoslathoz való jogukat gyakorolhassák.

A jelen ügy tényállása szerint a vágóhíd üzemeltetőjének lehetősége volt Anglia és Wales felsőbírósága előtt bírósági felülvizsgálatot kezdeményezni, akár a hatósági állatorvosnak a hasított test emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánításáról az állategészségügyi jelölés elhelyezésének megtagadásáról, akár a hasított test ártalmatlanítását elrendelő értesítés hatályon kívül helyezése érdekében.

E bíróság a hatósági állatorvos határozatát bármely olyan okból hatályon kívül helyezheti, amely miatt a határozat jogellenesnek tekintendő, ideértve azt is, ha az érintett állatorvos attól eltérő célból járt el, mint amely érdekében hatásköreit ráruházták, továbbá, ha nem megfelelő jogi szempontokat alkalmazott, vagy ha határozata megalapozatlan, vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva.

Adott esetben szóbeli meghallgatást tarthat, kötelező erejű végzéseket adhat ki, és hatáskörrel rendelkezik arra, hogy kártérítést ítéljen meg az Emberi Jogok Európai Egyezményében (EJEE) biztosított jogok megsértése esetén. Azonban e bírósági felülvizsgálati eljárás nem a határozat érdemével szembeni jogorvoslati kérelem[23].

Az EUB-nak értelmeznie kellett azt a kérdést, hogy – a hatósági állatorvosnak a 854/2004 rendelet 5. cikke 2. pontja alapján az állategészségügyi jelölést megtagadó határozata tekintetében – Anglia és Wales felsőbírósága által végzetthez hasonló bírósági felülvizsgálat terjedelme megfelel-e a 882/2004 rendeletnek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 54. cikkében foglalt követelményeknek.

Megállapításai szerint a 854/2004 és a 882/2004 rendelet egyetlen rendelkezése sem írja elő a teljes körű bírósági felülvizsgálatot a hatósági állatorvos ama határozatának érdemét illetően, hogy nem helyez el állategészségügyi jelölést a hasított testen. Hatáskörét tekintve a hatósági állatorvos az általa elvégzendő vizsgálatok keretében jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A 854/2004 rendelet 5. cikke 2. pontjának utolsó mondatából következően az állategészségügyi jelölések elhelyezése a hatósági állatorvos által vagy annak felügyelete alatt akkor történik, ha a hatósági ellenőrzés nem tárt fel olyan hiányosságot, amely miatt a hús emberi fogyasztásra alkalmatlan lenne.

A hatósági állatorvosnak ellenőriznie és elemeznie kell a származási gazdaságnak a levágásra szánt állatokkal kapcsolatos nyilvántartásait, és a levágást megelőző vágóhídi élőállat-, valamint a levágást követő húsvizsgálat elvégzésekor figyelembe kell vennie az ilyen ellenőrzés és a laboratóriumi vizsgálat dokumentált eredményeit[24]. Biztosítania kell, hogy az állategészségügyi jelölést csak olyan állatokon alkalmazzák, amelyeken elvégezték a levágást megelőző vágóhídi élőállat- és a levágást követő húsvizsgálatot, és nincs ok arra, hogy a húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítsák.

Annak eldöntéséhez, szükséges-e az állategészségügyi jelölést a hasított testen elhelyezni, összetett szakértői értékelést kell elvégeznie. Ezért teljes mértékben felelős azért, hogy megakadályozza az emberi fogyasztásra alkalmatlan hús forgalomba hozatalát, és így a 854/2004 és a 882/2004 rendelet által követett cél biztosítva legyen.

Határozatának tiszteletben kell tartania többek között az írásban való értesítést és az indokolását, valamint a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást. E követelmények között különös jelentősége van a nemzeti hatóságok által elfogadott határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségnek, mivel így a határozatok címzettjeinek lehetőségük van jogaik lehető legjobb feltételek mellett történő védelmére, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntésére, hogy hasznos-e megtámadni ezeket a határozatokat. E kötelezettség ahhoz is szükséges, hogy lehetővé tegye a bíróságok számára az említett határozatok jogszerűségének felülvizsgálatát, és a Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonyságának egyik feltételét képezi[25].

Az EUB megállapítása szerint jelen ügyben a hatósági állatorvos határozata elleni kereset vizsgálata keretében Anglia és Wales felsőbírósága hatáskörrel rendelkezik e határozat felülvizsgálatára, különösen annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, a hatósági állatorvos nem attól eltérő célból járt el, mint amely érdekében hatáskörrel felruházták, és adott esetben szankcionálja hogy nem megfelelő jogi szempontokat alkalmazott, vagy hogy határozata megalapozatlan, vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva[26]. Mivel a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság előtti felülvizsgálatra a hatósági állatorvosi határozat kötelező elemének minősülő indokolása alapján került sor, így annak korlátozott hatálya nem terjedt addig, hogy az a vágóhidak üzemeltetőinek jogait védő garanciák lényegét veszélyeztesse. A felülvizsgálat tiszteletben tartotta a vágóhíd üzemeltetőjének a hatékony bírói jogvédelemhez való, a Charta 47. cikkében biztosított jogát.

E következtetését a jelen ügyben érintett vágóhíd üzemeltetője által a tulajdonhoz való jogának megsértésére alapított érv nem kérdőjelezheti meg. E tekintetben rámutatott, egyrészt arra, kétségtelen, hogy a hatósági állatorvos állategészségügyi jelölés elhelyezését megtagadó döntésének következménye a hasított test megsemmisítésére irányuló kötelezettség lehet. Másrészt, hogy az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog nem jelent korlátlan jogosultságot, hanem azt a társadalomban betöltött szerepe függvényében kell értékelni.[27] A tényállás szerinti ügy összefüggésében e jogot össze kell egyeztetni a Charta 38. cikkével, amely arra irányul, hogy az uniós politikákban biztosítsa a fogyasztók magas szintű védelmét, beleértve a közegészség védelmét is. Ennek jelentősége igazolhatja az egyes gazdasági szereplők által elszenvedett – akár jelentős mértékű – hátrányos gazdasági következményeket[28].

Ugyanez a helyzet a jelen ügyben is, mivel a 854/2004 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése az élelmiszeripari vállalkozók elsődleges jogi felelősségét írja elő arra vonatkozóan, hogy a 178/2002 rendeletnek megfelelően maguk gondoskodjanak az élelmiszerbiztonságról, függetlenül azoktól a gazdasági következményektől, amelyeket e kötelezettség okozhat[29].

III.2.1 E megfontolások összességére tekintettel az EUB a második kérdésre adott válasza szerint a 882/2004 rendelet 54. cikkét – a (43) preambulumbekezdésével és a Charta 47. cikkével összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hatósági állatorvosnak a 882/2004 rendelettel módosított 854/2004 rendelet 5. cikke 2. pontjának megfelelően hozott határozata, miszerint nem helyez el állategészségügyi jelölést a hasított testen, csak korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgya lehet. Ennek keretében pedig az eljáró bíróság bármely olyan okból hatályon kívül helyezheti e határozatot, amely miatt az jogellenesnek tekintendő, ideértve azt is, ha a hatósági állatorvos attól eltérő célból járt el, mint amely érdekében hatásköreit ráruházták, ha nem a megfelelő jogi szempontokat alkalmazta, vagy ha határozata nem megalapozott vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva.

Lábjegyzetek:

[1] A 2021. szeptember 2-ai The Queen és a Food Standards Agency C‑579/19. sz. ítélet ECLI:EU:C:2021:665

[2] Az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-ei 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

[3] A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-ei 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

[4] Evgeni Tanchev főtanácsnok CMC kontra Food Standards Agency C‑579/19. sz. ügyben tett indítványa (Indítvány) 2. pont

[5] A 2019. december 19-ei Exportslachterij J. Gosschalk és társai-ítélet C‑477/18 és C‑478/18, EU:C:2019:1126, 57. és 60. pont

[6] A 2014. november 5-ei Cypra-ítélet C‑402/13, EU:C:2014:2333, 17. pont

[7] 854/2004 rendelet 5. cikk: Friss hús. A tagállamok biztosítják a friss húsnak az I. melléklettel összhangban történő hatósági ellenőrzéseinek elvégzését. 2. A patás háziállatok, a nyúlfélék kivételével a tenyésztett emlős vadak és a nagyvadak állati testeinek, valamint a hasított féltestek, negyedek, és a féltestek három nagykereskedelmi darabra vágásának eredményeként létrejövő darabok állategészségügyi jelölését az I. melléklet III. fejezetének I. szakaszával összhangban a vágóhidakon és a vadfeldolgozó-létesítményekben végzik el. Az állategészségügyi jelölések elhelyezése a hatósági állatorvos által vagy annak felügyelete alatt történik, ha a hatósági ellenőrzés nem tárt fel olyan hiányosságot, amely miatt a hús emberi fogyasztásra alkalmatlan lenne

[8] A pyaemia (vagy pyemia) a vérmérgezés (szkepszis), egyik fajtája, amelyet a tályogból felszabaduló gennyképző baktériumok véráramban történő szétterjedése okoz

[9] A rendeletek hatálybalépését megelőzően hatályos jogi szabályozás, 1990. évi élelmiszerbiztonsági törvény, a Food Safety Act 1990

[10] Az Animal By‑Products Enforcement England Regulations 2013, 25. rendelkezése (2) bekezdésének a) pontja

[11] Az 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról

[12] Ítélet 42. pont

[13] A 854/2004 rendelet (4) és (6) és a 882/2004 rendelet (1) és (41) preambulumbekezdése szerint

[14] A 2019. szeptember 12-ei Pollo del Campo és társai-ítélet C‑199/18, C‑200/18 és C‑343/18, EU:C:2019:718, 33. pont

[15] A 854/2004 rendelet 2. cikk (1) bekezdés c) pontja és 2. cikk (1) bekezdés f) pontja

[16] Indítvány 46. pont

[17] A 882/2004 rendelet 54. cikke, különösen annak (3) bekezdése, és a 854/2004 rendelet 5. cikk 2. pont

[18] A 882/2004 rendelet 2. cikk 10. pontja

[19] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-ai 178/2002/EK rendelet az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról, 14. cikk (1) bekezdés

[20] Ítélet 66-67. pont

[21] Ítélet 69. pont

[22] Ítélet 71. pont

[23] Ítélet 82. pont

[24] Ítélet 86. pont

[25] A 2017. november 9-ei LS Customs Services-ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 40. pont; 2021. július 15-ei Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és CRU-ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 103. pont

[26] Ítélet 92. pont

[27] A 2003. július 10-ei Booker Aquaculture és Hydro Seafood-ítélet, C‑20/00 és C‑64/00, EU:C:2003:397, 68. pont

[28] A 2021. március 23-ai Airhelp-ítélet, C‑28/20, EU:C:2021:226, 50. pont

[29]  Ítélet 97. pont


Kapcsolódó cikkek

2022. június 29.

Még egy évig marad védettséget igazoló uniós igazolvány

Megmarad a digitális Covid-igazolvány, de már csak ott van rá szükség, ahol ezt külön kérik az utazóktól. A rendelet június 30-án járt volna le, de ha az egészségügyi helyzet lehetővé teszi, akkor bármikor hatályok kívül helyezhetik.

2022. június 28.

EU: Legyen világos, mi árt az egészségnek és a klímának!

Az Európai Bizottság (EB) a Zöld Fordulat céljainak eléréséért akciócsomaggal állt elő. Javasolja a termékmegjelölési szabályok szigorítását és kibővítését. A koncepció az élelmiszereknél már ismert: a csomagoláson színek jelölik a káros összetevők arányát. Ez a legtöbb országban csak ajánlás, az EB viszont kötelezővé tenné.