Büntethető-e a kurd terroristavezérnek tekintett Öcalan véleményének meghallgatására buzdító nyilatkozat?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magas rangú kurd politikus kérelmező egy nyilatkozatában azt javasolta, hogy a török kormány vegye figyelembe az általa kurd terroristavezérnek tekintett Öcalan Törökország demokratizálására és a kurd-kérdés békés rendezésére vonatkozó javaslatait. A kérelmező ellen terrorszervezet érdekében folytatott propaganda vádjával büntetőeljárás indult. A Bíróság szerint a 10 hónap börtönnel fenyegető eljárás a véleményszabadság egyezménysértő korlátozását jelentette.
Az alapügy
Ami a tényállt illeti a kérelmező a kurd származású, 2007 és 2018 között török parlamenti képviselő Selahattin Demirtas, aki az ügy idején a török Emberi Jogi Egyesület elnöke és Diyarbakır város demokratikus platformjának szóvivője volt. A kérelmező nyilatkozatát 2005 júliusában közölte egy, a Törökország, az USA és Európa által is terrorszervezetnek tekintett Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) hírbe hozott tévé. Demirtas a műsorban telefonon keresztül nyilatkozott a régió kilenc politikai platformjának közös sajtótájékoztatójával kapcsolatban.
Kifejtette, hogy a PKK vezetője, a terroristavezérnek tekintett és 1999 óta fokozott biztonsági intézkedések mellett börtönbüntetését töltő Öcalan teljes elszigetelése lehetetlenné teszi a kurdokkal kapcsolatos viszony hatékony rendezését, mert a pártvezető számos kurd véleményét befolyásolja. Ennek a figyelmen kívül hagyása eleve lehetetlenné teszi a békés rendezéshez vezető megoldást. Erre tekintettel a közös nyilatkozatban a demokratikus platformok azt javasolták, hogy oldják fel az Öcalan ügyvédeire vonatkozó szabályt, amely értelmében kamarai kizárás terhe mellett tilos kapcsolatba lépniük a pártvezérrel.
Második javaslatuk Öcalan jogainak elismerését és teljes elszigetelésének azonnali enyhítését indítványozta. (Öcalan 10 évig az aprócska İmralı börtönszigeten raboskodott, ahol az idő legnagyobb részében a több mint ezer őrzésére rendelt török katona mellett ő volt az egyetlen fogvatartott.)
Harmadik indítványuk arra vonatkozott, hogy a török kormány ismerje el Öcalannak a török-kurd béke érdekében tett erőfeszítéseit, és vegye figyelembe a pártvezér Törökország demokratizálására és a kurd-kérdés békés rendezésére vonatkozó javaslatait. E három pont megfogadása a kilenc demokratikus platform szerint hozzájárulna a probléma tartós és békés rendezéséhez.
A kérelmező ellen 2005 decemberében Diyarbakır város ügyésze terrorszervezet érdekében propaganda terjesztésének vádjával eljárást indított. 2010-ben a bíróság bűnösnek találta és 10 hónap börtönre ítélte a kérelmezőt, az ítélet kihirdetését, így annak végrehajthatóságát, azonban a bíró 5 évre felfüggesztette.
A török bíróság szerint az érintett nyilatkozatok nem tartoznak az Egyezmény védett gondolatszabadság és véleménynyilvánítás körébe, mert a megnyilvánulás terrorszervezet érdekében folytatott propagandának minősül, a kérelmező pedig nyilatkozatával nyilvánosan kiállt a terrorszervezet vezetője és tagjai mellett.
Egy jogszabály-változásra tekintettel a török bíróság 2013-ban a 2010-es, ki nem hirdetett ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárás három évre történő felfüggesztését rendelte el.
A kérelmező a döntés ellen az Egyezmény gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságot védő 9. és a véleménynyilvánítás szabadságát garantáló 10. cikkeinek megsértése miatt a Bírósághoz fordult.
Az EJEB döntése
Az EJEB-nek elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy a kérelmező jogaiba beavatkozásnak minősül-e az eljárás, hiszen a megítélt szankciót végül nem hajtották végre. A Bíróság a Dilipak-ügy alapján úgy ítélte meg, hogy a kérelmező ellen súlyos bűncselekmény vádjával zajló, hosszú ideig tartó büntetőeljárás önmagában is közvetlen hátránynak minősül. Kiemelte, hogy a kérelmező az ítélet kihirdetésének öt éves, majd az eljárás folytatásának három éves felfüggesztése alatt nem tudhatta, hogy a török-kurd kérdésben tett nyilatkozatai milyen következményekkel járnak rá nézve.
Az Erdoğdu-ügyre is tekintettel a Bíróság az eset összes körülményét figyelembe véve az eljárásnak olyan visszatartó erőt tulajdonított, amely alkalmas volt arra, hogy a kérelmezőt a véleménynyilvánítás szabad gyakorlásában korlátozza. Erre tekintettel az intézkedések beavatkozásnak minősülnek a kérelmező 10. cikk szerinti szabad véleménynyilvánításhoz való jogába.
Az EJEB a következő lépésben azt vizsgálta, hogy e beavatkozás megfelelően igazolható volt-e. Ehhez a török kormánynak azt kellett bizonyítania, hogy a beavatkozás
- jogszabály által meghatározott módon,
- a 10. cikkben felsorolt valamely legitim cél érdekében történt, és
- szükséges volt egy demokratikus társadalomban (ideértve az arányosság követelményét).
(i) Az EJEB megállapította, hogy a büntetőeljárás a 3713. számú török törvényen alapult. A Yavuz and Yaylalı-ügyre utalva elismerte, hogy a jogkövetkezmények előreláthatóságával kapcsolatban kételyek merülhetnek föl, a kérdés bővebb vizsgálatát azonban mellőzte.
(ii) Az EJEB elfogadta, hogy az intézkedés a 10. cikk szerinti legitim célokat szolgált: a nemzetbiztonság, a közbiztonság, a közrend megőrzése (hivatalos magyar fordítás szerint “zavargás megelőzése”) és a bűnözés megelőzése a terrorizmus elleni fellépés jegyében elfogadható okok a véleménynyilvánítás korlátozására.
(iii) A beavatkozás szükségességét a nagykamarai Bédat– és a Faruk Temel-ügyekben hozott döntések alapulvételével vizsgálta.
A Wingrove-ügyre utalva felidézte, hogy a politikai vagy közéleti természetű közlések korlátozására az Egyezmény csak nagyon szűk körben ad lehetőséget. Amennyiben az ilyen közlések nem tartalmaznak erőszakra való felhívást, nem buzdítanak bosszúállásra, nem legitimálják terrorcselekmény elkövetését, és nem keltenek gyűlöletet, az Egyezményben részes államok nem korlátozhatják az egyén véleménynyilvánításhoz való jogát, illetve a társadalom jogát ahhoz, hogy e véleményeket megismerje. A fenti kategóriákat ki nem merítő közlések vonatkozásában az államérdekre, területi integritásra vagy közbiztonságra hivatkozás sem teszi indokolttá a beavatkozást.
A korábbi döntésekből szintetizált kritériumokat a konkrét ügyre alkalmazva az EJEB arra jutott, hogy a kérelmező a török-kurd viszony rendezésével kapcsolatos megszólalásával vitathatatlanul a demokratikus közvélemény érdeklődésére számot tartó kérdésben nyilvánult meg. A kérelmező a börtönbüntetését töltő, meggyőződése szerint a kurd társadalom széles rétegei által vezetőnek tekintett PKK-pártvezér helyzetének figyelembevételére hívta föl a török kormányt a hosszú évtizedek óta zajló véres konfliktusok békés rendezése érdekében. A kérelmező nyilatkozatának alapos tanulmányozását követően arra jutott az EJEB, hogy az abban elhangzottak senkit nem buzdítottak erőszak alkalmazására, fegyveres ellenállásra vagy felkelésre, és gyűlöletbeszédnek sem minősíthetők.
Minderre figyelemmel a szabad véleménynyilvánítás korlátozása nem szolgált nyomós közérdeket, így arányos sem lehetett az elérni kívánt legitim céllal, azaz összességében nem tekinthető szükségesnek egy demokratikus társadalomban. Erre tekintettel a héttagú kamara egyhangúlag megállapította a 10. cikk sérelmét.
A Bíróság a 10. cikk megsértésének megállapítására tekintettel nem tartotta szükségesnek az ügynek az Egyezmény további cikkei szerinti vizsgálatát.
Nem-vagyoni kártérítésként a Bíróság 2.500, míg a költségekre tekintettel további 1.000 eurót is megítélt a kérelmezőnek.
(ejeb.atlatszo.hu)