Eirinaios szerzetes és az athéni ügyvédi kamara

Az alábbi cikkben a szerző az Európai Unió Bíróság ítéletét elemzi, mely a Monachos Eirinaios, kata kosmon Antonios Giakoumakis tou Emmanouil kontra Dikigorikos Syllogos Athinon-ügyben[1] született.

Bevezetés

Az ügyvédi hivatás – a képesítés megszerzését nyújtó országtól eltérő – más tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről a 98/5/EK irányelv[2] rendelkezik, amely a valamely európai uniós országban képesítéssel rendelkező ügyvédek számára lehetővé teszi, hogy a saját országuk szakmai címeit viselve folyamatos jelleggel működhessenek valamely másik uniós országban. Az irányelv az „ügyvéd” szakmai címet viselő uniós polgárokra vonatkozik, de a rendszer kiterjed az Európai Gazdasági Térség országai és Svájc minden állampolgárára.

Az ügyvédi hivatás gyakorlásának joga keretében az ügyvédek jogosultak állandó jelleggel bármely más uniós országban a saját állampolgárságuk szerinti uniós országban megszerzett szakmai címmel gyakorolni hivatásukat. Ehhez az adott ország hatáskörrel rendelkező hatóságánál be kell jegyeztetniük magukat.

Bizonyos kivételekkel a saját országuk szakmai címét használva működő ügyvédek ugyanolyan ügyvédi tevékenységet folytathatnak, mint a fogadó ország ügyvédjei. Jogi tanácsot nyújthatnak saját és a fogadó uniós ország jogáról, valamint az uniós és a nemzetközi jogról. A jogi eljárásokban az ügyfelek képviseletének vagy védelmének ellátása vonatkozásában, a fogadó ország előírhatja a más országban képesítést szerzett ügyvédeknek, hogy egy helyi ügyvéddel együttműködve járjanak el.

Más uniós országokban képesített ügyvédek bizonyos feltételek mellett megszerezhetik a fogadó uniós ország szakmai címét is. Ehhez legalább 3 évig ténylegesen és rendszeresen aktív tevékenységet kell folytatniuk a fogadó országban és ezen időszak alatt elegendő gyakorlatot kell szerezniük a fogadó ország jogában.

Amennyiben a fogadó ország jogában folytatott tevékenység nem elégséges, a más országokban képesítést szerzett ügyvédek olyan módon is megszerezhetik a fogadó ország szakmai címét, hogy igazolják a hatáskörrel rendelkező hatóság részére, hogy más módon szert tettek a szükséges ismeretekre (pl. releváns előadások vagy szemináriumok látogatása útján).

Az állandó jelleggel valamely más uniós országban működő ügyvédeknek be kell tartaniuk a fogadó ország működési szabályait, annak ellenére, hogy a saját országuk szakmai etikai szabályai is változatlanul vonatkoznak rájuk. Az irányelv 1998. március 14-étől hatályos, az uniós országoknak 2000. március 14-étől kell az irányelvet átültetni nemzeti jogukba[3]. A jogi szakmára más uniós jogi aktusok is alkalmazandók[4].

A görög államtanács, a Symvoulio tis Epikrateias előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához (EUB) a Monachos Eirinaios, kata kosmon Antonios Giakoumakis tou Emmanouil (Eirinaios szerzetes, született: Antonios Giakoumakis, Emmanouil fia) és az athéni ügyvédi kamara, a Dikigorikos Syllogos Athinon (DSA) között ama okból indult eljárásban, hogy a DSA elutasította Eirinaios szerzetes kérelmét, miszerint az athéni ügyvédi kamara különleges névjegyzékébe a saját tagállama szakmai címével ügyvédként bejegyezzék.

A kérelem a 98/5/EK irányelv alábbi 3. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozott.

(1) Annak az ügyvédnek, aki másik tagállamban kíván működni, mint ahol ügyvédi képesítését megszerezte, az adott ország hatáskörrel rendelkező hatóságánál be kell jegyeztetnie magát.

(2) A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának be kell jegyeznie az ügyvédet, ha az ügyvéd bemutatja a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzését bizonyító igazolást. A hatóság előírhatja, hogy a saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzést bizonyító igazolás nem lehet három hónapnál régebbi. A bejegyzésről a hatóságnak értesítenie kell az ügyvéd saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságát.

A Symvoulio tis Epikrateias kérdése konkrétan az volt, hogy a 98/5 irányelvvel összeegyeztethető-e, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok megtagadják Monachos Eirinaios, egy görögországi kolostorban élő szerzetes saját országa szakmai címét használva működő ügyvédként történő bejegyzését azzal az indokkal, hogy a szerzetesek a nemzeti jog értelmében egyszerűen nem vehetők fel az ügyvédi kamarai névjegyzékbe.

A kérdés továbbá arra irányult, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a saját országuk szakmai címét használva működő ügyvédek bejegyzésére vonatkozó, kógens kötelezettségeket bevezető 98/5 irányelv rendelkezéseit az ilyen ügyvédekre alkalmazandó szakmai és etikai szabályokkal, amelyek a tagállamoknak egyébként tág mozgásteret biztosítanak.

Az eljárásban a görög és a holland kormány, továbbá az Európai Bizottság terjesztett elő észrevételeket.

A tényállás[5]

Az eljárás felperese Görögországban, a Karditsában található Petra kolostorban élő Eirinaios szerzetes. Emellett szakképzett ügyvéd és 2014. december 11. óta a Pagkyprios Dikigorikos Syllogos ciprusi ügyvédi kamara (PDS) tagja. A 2015. június 12-ei kérelmében kérte, hogy az athéni ügyvédi kamara, a Dikigorikos Syllogos Athinon (DSA) Cipruson szakmai címet szerzett ügyvédként az athéni ügyvédi kamara különleges névjegyzékébe jegyezze be őt.

A Görög Köztársaság a 98/5 irányelvet a 2000. május 23-ai, az ügyvédi hivatás Görögországban való folyamatos gyakorlásának elősegítése azon ügyvédek számára, akik szakmai címüket az Európai Unió valamely másik tagállamában szerezték című, 152/2000. számú elnöki rendelettel ültette át belső jogába[6]. Előírásai szerint: „A hivatás Görögországban történő gyakorlásához az ügyvédnek be kell jegyeztetnie magát azon körzeti ügyvédi kamara névjegyzékébe, amelynek területén tevékenységét folytatni kívánja, valamint ebben a körzetben kell irodát fenntartania. A szóban forgó bejegyzésről az említett ügyvédi kamara tanácsa határoz azt követően, hogy a kérelmező többek között a bejegyzési igazolást a származási állam hatáskörrel rendelkező hatóságától, amely a szakmai címet megadta, vagy a származási állam hatáskörrel rendelkező más hatóságától bemutatta (…)” (…) „a származási államban az ügyvédekre vonatkozó szakmai és etikai szabályoktól függetlenül az ügyvédre minden olyan tevékenység esetében, amelyet a Görög Köztársaság területén végez, ugyanazok a szakmai és etikai szabályok érvényesek, mint az érintett kamarában tagsági jogviszonnyal rendelkező ügyvédekre. Vonatkoznak rá többek között mindazok a kötelezettségek, amelyek (…) az ügyvédi tevékenység Görögországban történő folytatására irányadó bármely más normából, különösen az összeférhetetlenségre és az ügyvédi tevékenységen kívüli tevékenységek folytatására, a szakmai titokra, a szakmai etikára, a reklámra, a hivatás méltóságára és a feladatok megfelelő ellátásra vonatkozó szabályokból erednek.” [7]

2015. június 18-án a DSA – az ügyvédi hivatás gyakorlása és a szerzetesi minőség közötti összeegyeztethetetlenségre vonatkozó nemzeti rendelkezések alapján – elutasította Eirinaios szerzetes kérelmét, mivel álláspontja szerint ezek a rendelkezések azokra az ügyvédekre is vonatkoznak, akik a saját tagállamuk szakmai címét használva kívánnak ügyvédként működni Görögországban.

A görög ügyvédi törvényköny[8], „Az ügyvédi hivatás betöltésének feltételei – kizáró tényezők” címet viselő rendelkezése az ügyvédi hivatás betöltése tekintetében görög állampolgárság vagy valamely másik tagállam vagy EGT-állam állampolgárságát és jogi diploma feltételét írja elő. További rendelkezései[9] szerint a jogszabály erejénél fogva elveszti ügyvédi jogállását és törölni kell annak az ügyvédi kamarának a nyilvántartásából, amelynek tagja, azt a személyt, aki pap, szerzetes, vagy azt, aki foglalkoztatási viszonyt létesít, vagy akit valamely magánjogi vagy közjogi jogi személynél munkaszerződés vagy köztisztviselői jogviszony keretében alkalmaznak.

2015. szeptember 29-én Eirinaios szerzetes ezt a határozatot a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország) előtt megtámadta. Keresete alátámasztására többek között azt állította, hogy a nemzeti jogszabály összeegyeztethetetlen a 98/5 irányelv rendelkezéseivel, mivel ez a jogszabály az ezen irányelvben nem szabályozott feltételt ír elő. Az irányelv a szakmai képesítésüket valamely más tagállamban megszerző ügyvédek esetében a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bejegyzés feltételeire vonatkozó szabályok tekintetében teljes körű harmonizációt valósít meg. Az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint „Az irányelv célja az ügyvédi hivatás folyamatos gyakorlásának lehetővé tétele önálló ügyvédként vagy alkalmazotti minőségben, az ügyvédi minősítés megszerzése országától eltérő másik tagállamban.”

A DSA állítása szerint azt a nemzeti jogszabályt, amely szerint szerzetesek nem lehetnek ügyvédek, a fogadó tagállamban az ügyvédi hivatás gyakorlására vonatkozó szabályok és alapelvek indokolják. Úgy vélte, hogy a szerzetesi minőség e személy számára nem teszi lehetővé, hogy e szabályokkal és elvekkel összhangban olyan garanciákat nyújtson, mint például a függetlenség az egyházi hatóságoktól, amelyekhez tartozik, az ügyvédi hivatás gyakorlása melletti teljes elköteleződés lehetősége, a konfliktusos helyzetekben történő ügyintézés képessége, az érintett helyi bíróság illetékességi területén való tényleges letelepedés, és az ingyenes szolgáltatásnyújtásra vonatkozó tilalom tiszteletben tartása.

A görög államtanácsban, a Symvoulio tis Epikrateiasban a 98/5 irányelv 3. cikkének értelmezésével kapcsolatban kétségek merültek fel. A fogadó tagállam ügyvédeire vonatkozó nemzeti szakmai és etikai szabályok által támasztott követelményekre tekintettel – amelyek szerzetes számára nem teszik lehetővé az ügyvédi hivatás gyakorlását – a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezte, hogy e tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatósága köteles-e egy szerzetest ennek ellenére is bejegyezni annak érdekében, hogy az az ügyvédi hivatást a saját tagállamában megszerzett szakmai címmel gyakorolhassa. Megjegyzései szerint a görög ügyvédekre alkalmazandó szakmai és etikai szabályok nem engedik, hogy a szerzetesek ügyvédként működjenek a DSA által hivatkozott indokok, vagyis amiatt, hogy ilyen esetben nem állnak fenn a függetlenségükre, a szakmai tevékenység melletti teljes elköteleződésükre, valamint arra vonatkozó garanciák, hogy az ügyeket konfliktusokat felvállaló szellemben tudják kezelni, tényleges és nem csak fiktív letelepedettséggel rendelkezzenek az illetékes elsőfokú bíróság területén, valamint hogy szolgáltatást csak díjazás ellenében nyújthatnak. Amennyiben a releváns ügyvédi kamara köteles lenne a 98/5 irányelv 3. cikkével összhangban saját országa szakmai címét használva működő ügyvédként bejegyezni valamely szerzetest, köteles lenne haladéktalanul megállapítani, hogy megsértette a nemzeti jogban az irányelv 6. cikkében biztosított lehetőséggel élve meghatározott működési szabályokat, mivel e szabályok nem engedélyezik a szerzetesek számára az ügyvédi hivatás folytatását.

Ez a kérdés különösen amiatt merül fel, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának – azon nemzeti rendelkezés alapján, amely megállapítja, hogy a szerzetesi minőség nem teszi lehetővé az ügyvédi hivatás görögországi gyakorlásához előírt követelményeknek való megfelelést – automatikusan meg kell állapítania, hogy az érintett személy megsérti az említett szakmai és etikai szabályokat.

A kérdést előterjesztő bíróság emellett saját ítélkezési gyakorlatára is utalt, amelyben megállapította, hogy a korábban hatályos ügyvédi törvénykönyv – amely előírja, hogy papok nem szerezhetnek ügyvédi képesítést – nem ellentétes az egyenlőség elvével és a szakmai tevékenység gyakorlásának szabadságával. Egyrészt azért, mert a közérdek megköveteli, hogy az ügyvéd kizárólag feladatai ellátásának szentelje magát, másrészt azért, mert az ügyvédi hivatás gyakorlása konfliktushelyzetekkel jár, ami összeegyeztethetetlen a lelkipásztori minőséggel. E bíróság korábban azt is megállapította, hogy az említett rendelkezés nem ellentétes a görög alkotmány 13. cikkével, az EK-szerződés 52. cikkével (jelenleg EUMSZ 49. cikk) (mivel az említett korábbi ügy kizárólag belső jellegű helyzetre vonatkozott) és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 9. cikkével[10].

E körülmények között a görög államtanács az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az EUB-hoz.

Az EUB értékelése és ítélete

Kérdésével a görög államtanács arra kereste a választ, a 98/5 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely abból az okból, hogy a szerzetesi minőség és az ügyvédi hivatás gyakorlása e jogszabály szerint összeegyeztethetetlen, a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál ügyvédként bejegyzett szerzetesnek megtiltja, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál – az ügyvédi hivatásának a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címével történő gyakorolása céljából – bejegyeztesse magát. E jogszabályhely a hatáskörrel rendelkező hatóságnál való bejegyzés szabályait tartalmazza[11].

A kérdés kapcsán az EUB elsőként emlékeztet arra, hogy a 98/5 irányelv célja[12] az ügyvédi hivatás folyamatos gyakorlásának megkönnyítése az ügyvédi szakmai képesítés megszerzése országától eltérő tagállamban. E tekintetben, a Torresi-ügyben kelt ítéletében már megállapította, hogy az irányelv a származási tagállamban szerzett címmel szakmai tevékenységet folytatni kívánó migráns ügyvédek szakmai címeinek kölcsönös elismerésére vonatkozó mechanizmust hoz létre[13]. Továbbá, az a 98/5 irányelv (6) preambulum-bekezdéséből következik, hogy az uniós jogalkotó az irányelv révén különösen a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál történő bejegyzés nemzeti szabályainak azon eltéréseit óhajtotta megszüntetni, amelyek az egyenlőtlenségeknek és a szabad mozgás akadályainak forrását képezték[14]. Az 1. cikk (2) bekezdése úgy határozza meg az „ügyvéd” fogalmát, mint „minden olyan személy, aki egy tagállam állampolgára, és az alábbi szakmai címek egyikének birtokában felhatalmazással rendelkezik a hivatásának gyakorlására: (…) Görögország: Δικηγόρος (Dikigoros) (…) Ciprus: Δικηγόρος (Dikigoros)”.

Ebben az összefüggésben a 98/5 irányelv 3. cikke az irányelv által biztosított letelepedési jog igénybevétele előzetes feltételeinek teljes harmonizációját hajtja végre annak előírásával, hogy a tevékenységét a szakmai képesítésének megszerzése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban gyakorolni kívánó ügyvédnek e tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál be kell jegyeztetnie magát, és e hatóságnak be kell jegyeznie az ügyvédet, „ha az ügyvéd bemutatja a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bejegyzését bizonyító igazolást”[15]. Hivatkozott ítéletében foglaltak szerint a saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzést bizonyító igazolás a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bemutatása az egyetlen olyan feltétel, amelyhez a fogadó tagállam az érdekelt bejegyzését kötheti, és amely szerint ő ez utóbbi tagállamban saját tagállamának szakmai címét viselve gyakorolhatja tevékenységét[16].

Az irányelv 4. cikke előírja, hogy a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címét használva tevékenységet folytató ügyvédnek „ezzel a szakmai címmel kell folytatnia tevékenységét, amelyet a saját tagállama hivatalos nyelvén, vagy hivatalos nyelveinek egyikén, érthetően és oly módon kell megjelölnie, hogy az ne legyen összetéveszthető a fogadó tagállam szakmai megnevezésével”.

A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál a saját tagállamuk szakmai címével való bejegyzéshez szükséges valamennyi feltételt teljesítik azok az ügyvédek, akik az alapeljárás felpereséhez hasonlóan e szakmai cím használatára az egyik tagállamban jogot szereztek, és akik a saját tagállamuk hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzés igazolását a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál bemutatják.

Az 5. cikk (1) bekezdése a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd által folytatható tevékenységek körét úgy határozza meg, hogy az ilyen ügyvéd „ugyanolyan ügyvédi tevékenységet folytat, mint a fogadó tagállamban használatos vonatkozó szakmai címmel tevékenységet folytató ügyvéd”. Többek között „jogi tanácsot adhat saját tagállamának jogáról, a közösségi jogról, a nemzetközi jogról és a fogadó tagállam jogáról. Az ügyvédnek minden esetben be kell tartania a nemzeti bíróságok előtt érvényes eljárási szabályokat.” Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a 98/5 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint a saját tagállamában érvényes ügyvédi szakmai és etikai szabályoktól függetlenül a saját tagállamának szakmai címe használatával a fogadó tagállamban működő ügyvédre minden olyan tevékenység esetében, amelyet a fogadó tagállam területén végez, ugyanazok a szakmai és etikai szabályok érvényesek, mint a fogadó tagállam szakmai címével működő ügyvédekre[17].

Meg kell különböztetni egyrészt a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címével működni kívánó ügyvédnek a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál történő bejegyzését, másrészt magának az ügyvédi hivatásnak az említett tagállamban történő gyakorlását, amelynek során ez az ügyvéd az említett irányelv előírásai[18] értelmében az ugyanezen tagállamban alkalmazandó szakmai és etikai szabályoknak van alávetve. „A saját tagállamában érvényes ügyvédi működési szabályoktól függetlenül a saját országának szakmai címe használatával működő ügyvédre minden olyan tevékenység esetében, amelyet a fogadó tagállam területén végez, ugyanazok a működési szabályok érvényesek, mint a fogadó tagállam szakmai címével működő ügyvédekre.”

Ebben a tekintetben az EUB arra emlékeztetett, hogy – ellentétben a bejegyzéshez megkövetelt előzetes feltételekre vonatkozó szabályokkal – ez idáig nem képezték harmonizáció tárgyát, és így jelentős mértékben eltérhetnek a származási tagállamban érvényes szabályoktól. Amint azt az irányelv is megerősíti, az említett szabályok megsértése a fogadó tagállam jogában előírt szankciók alkalmazásához vezethet. „Amennyiben a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd nem tesz eleget a fogadó tagállamban hatályos kötelezettségeknek, a fogadó tagállam eljárási szabályait, büntetéseit és jogorvoslatait kell alkalmazni. A saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által hozott határozatot követően saját eljárásjogi és anyagi jogi szabályai szerint el kell döntenie, hogy milyen intézkedéseket hozzon a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéddel szemben. Nem előfeltétele a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága határozatának, ha az ügyvéd saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatósága ideiglenesen vagy véglegesen visszavonja az ügyvédi tevékenység folytatására szóló felhatalmazást, ez automatikusan maga után vonja annak ideiglenes vagy végleges tilalmát, hogy az érintett ügyvéd a saját országa szakmai címét használva tevékenységet folytasson a fogadó tagállamban. A bejegyzést megtagadó határozatokat vagy az ilyen bejegyzést törlő és a fegyelmi intézkedések meghozataláról szóló határozatokat indokolni kell. Az ilyen határozatok ellen bírósági jogorvoslatnak van helye. ”  Ezek a szankciók adott esetben e tagállam érintett ügyvédi kamarájának névjegyzékéből való törlést is eredményezhetik[19].

A kérdést előterjesztő bíróság által közölt információkból megállapítható, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága szerint az ügyvédi hivatás szerzetes általi gyakorlása nem felel meg az e tagállam joga értelmében e szakma gyakorlásához megkövetelt, garanciáknak. E tekintetben az EUB emlékeztetett arra, hogy a nemzeti jogalkotó előírhat ilyen garanciákat, amennyiben az ennek érdekében rögzített szabályok nem haladják meg a megvalósítani kívánt célok eléréséhez szükséges mértéket. Így különösen az összeférhetetlenség hiánya nélkülözhetetlen az ügyvédi hivatás gyakorlásához, és az többek között azt jelenti, hogy az ügyvédnek a hatóságoktól független helyzetben kell lennie, és azok őt egyáltalán nem befolyásolhatják[20]. Ez a nemzeti jogalkotónak biztosított lehetőség azonban nem teheti lehetővé számára, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bejegyzéshez megkövetelt előzetes feltételeket, amelyeket teljes körűen harmonizáltak a szakmai és etikai követelmények tiszteletben tartására vonatkozó további feltételekkel egészítse ki.

Márpedig a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címével működni kívánó ügyvéd esetében a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál történő bejegyzés megtagadása kizárólag abból az okból, hogy az ügyvéd szerzetes, a 98/5 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő bejegyzési feltételek kiegészítésének minősül, jóllehet ez a rendelkezés ilyen kiegészítést nem tesz lehetővé[21].

Továbbá, a fogadó tagállamban alkalmazandó szakmai és etikai szabályoknak –  az uniós jognak való megfelelés érdekében – különösen az arányosság elvét kell tiszteletben tartaniuk, ami azt jelenti, hogy azok nem léphetik túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket. A nemzeti bíróság feladata, hogy az alapügyben szóban forgó összeegyeztethetetlenségi szabály tekintetében a szükséges vizsgálatokat elvégezze.

E megfontolások összességére tekintettel az EUB az előterjesztett kérdésre adott válasza szerint, a 98/5 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely abból az okból, hogy a szerzetesi minőség és az ügyvédi hivatás gyakorlása e jogszabály szerint összeegyeztethetetlen, a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál ügyvédként bejegyzett szerzetesnek megtiltja, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál – az ügyvédi hivatásának a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címével történő gyakorolása céljából – bejegyeztesse magát[22].

Lábjegyzetek:

[1] 2018. december 19-ei C‑431/17. sz. Monachos Eirinaios, kata kosmon Antonios Giakoumakis tou Emmanouil kontra Dikigorikos Syllogos Athinon-ügy ítélete, ECLI:EU:C:2018:1028 (Ítélet)

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 98/5/EK irányelve (1998. február 16.) az ügyvédi hivatásnak a képesítés adó országtól eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről

[3] Összefoglaló dokumentum „Az Európai Parlament és a Tanács 98/5/EK irányelv (1998. február 16.) az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről” Hivatalos Lap L 077, 14/03/1998 o. 0036 – 0043

[4] Az ideiglenes vagy alkalmi alapon történő szolgáltatásnyújtás lehetősége (77/249/EGK irányelv), a szakmai képesítések elismerése a fogadó ország szakmájába való azonnali integrálódás érdekében (2005/36/EK irányelv)

[5] Ítélet 12-18. pont

[6] A 2000. május 23-ai Proedriko Diatagma 152/2000, Diefkolynsi tis monimis askisis tou dikigorikou epangelmatos stin Ellada apo dikigorous pou apektisan ton epangelmatiko tous titlo se allo kratos‑melos tis EE-vel az ügyvédi hivatás Görögországban való folyamatos gyakorlásának elősegítése azon ügyvédek számára, akik szakmai címüket az Európai Unió valamely másik tagállamában szerezték című 152/2000. sz. elnöki rendelet, FEK A’130

[7] Elnöki rendelet 5. cikk (1) és (2) bekezdés, 8. cikk (1) bekezdés

[8] A görög ügyvédi törvénykönyv, a Kodikas dikigoron 4194/2013. sz. törvény, FEK A’208 „Az ügyvédi hivatás betöltésének feltételei – kizáró tényezők” című 6. cikk (6) bekezdés szerint

[9] 7. cikk (1) bekezdés a) és c) pont

[10] Eleanor Sharpston főtanácsnok indítványa a C‑431/17. sz. Monachos Eirinaios, kata kosmon Antonios Giakoumakis tou Emmanouil kontra Dikigorikos Syllogos Athinon-ügyben (Indítvány) 31. pont

[11] Ld. I.Bevezetés

[12] 98/5 irányelv 1. cikk (1) bekezdés

[13] 2014. július 17-ei Torresi-ítélet C‑58/13 és C‑59/13, EU:C:2014:2088, 36. pont

[14] Torresi-ítélet, 37. pont

[15] Torresi-ítélet, 38. pont

[16] Torresi-ítélet, 39. pont

[17] Ítélet 29. pont

[18] 98/5 irányelv, 6. cikk (1) bekezdés

[19] 2010. december 2-ai Jakubowska-ítélet, C‑225/09, EU:C:2010:729, 57. pont

[20] Ítélet 33. pont

[21] Ítélet 34. pont

[22] Ítélet 36. pont.

Kapcsolódó cikkek:


A menetjeggyel nem rendelkező utas
2019. december 3.

A menetjeggyel nem rendelkező utas

Az alábbiakban a szerző az Európai Unió Bíróságának a Nationale Maatschappij der Belgische Spoorwegenkontra Mbutuku Kanyeba- (C‑349/18), a Larissa Nijs- (C‑350/18) és a Jean-Louis Anita Dedroog-féle (C‑351/18 számú) egyesített ügyekben hozott ítéletét[1] elemzi.

Mégsem fogvatartás a röszkei tranzitzónában elhelyezés
2019. december 2.

Mégsem fogvatartás a röszkei tranzitzónában elhelyezés

A Nagykamara, megfordítva a Bíróság korábbi döntését, úgy ítélte meg, hogy a Szerbiából a röszkei tranzitzóna területére belépett bangladesi kérelmezők önként távozhattak volna a zónából Szerbia irányába, így az, hogy e területen korlátozott volt a szabadságuk, nem minősül szabadságelvonásnak, így a vonatkozó garanciák sem érvényesülnek. Azt, hogy Szerbiában an ENSZ jelentések szerint is gyakori a rutinszerű további visszaküldés, és a görög menekülttáborokban a Bíróság szerin is embertelen állapotok uralkodnak, ebből a szempontból a Nagykamara nem ítélte relevánsnak. Egyezményt sértett ugyanakkor a magyar kormány azzal, hogy a hatóságok nem mérték föl megfelelően, milyen veszélyek várnak a visszaküldött kérelmezőkre Szerbiában.

Támogatni kell a minőségi újságírást
2019. december 2.

Támogatni kell a minőségi újságírást

Az Európa Tanács által rendezett nemzetközi konferencia témája az újságírás volt, amelyet a tagállamoknak, a média érdekképviseleti szervezeteinek, az internetes felületközvetítőknek, a szabályozó hatóságoknak és az újságíróknak közösen kell  biztosítaniuk, annak érdekében, hogy a média elnyerje és fenntartsa a közvélemény bizalmát.