A brit peres eljárási törvény főszabály szerint nem teszi lehetővé a perben részt nem vevő személyeknek a peres iratokhoz való hozzáférést.
A legfelsőbb bíróság elé került polgári peres ügyben a kérelmező az írott peres anyaghoz szeretett volna hozzáférni.
A legfelsőbb bíróságnak az alábbi három kérdést kellet eldöntenie:
„A polgári perrendtartás szerint vajon a bíróságnak hozzáférést kell-e biztosítani minden olyan irathoz, amelyet a felek nyújtottak be, amelyet a bíróság adott ki, vagy amelyet a bíróság harmadik féltől szerzett be.”
„A második kérdés arra vonatkozott, hogy vajon kizárólag a polgári perrendtartás határozza-e meg a bírósági dokumentumokhoz való hozzáférést, vagy a bíróságoknak van-e mérlegelési jogkörük a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban?”
„A második kérdésre adandó választól függően, pedig arra kellett választ találni, hogy ha van ilyen jogköre a bíróságoknak, akkor az pontosan meddig terjed és milyen módon lehet azt gyakorolni?”
A legfelsőbb bíróság az esetjog áttekintését követően úgy foglalt állást, hogy a bíróságoknak saját hatáskörükben kell dönteniük az iratok kiadásáról. Ennek keretében átadhatják a felek által előadott érvelés anonimizált változatát, a nyilvános tárgyalásokon elhangzottakat, illetve az erről készült dokumentumokat.”
A legfelsőbb bíróság azt is hozzátette, hogy „ha újságírói szempontokkal indokolt a nyilvánosságra hozatali kérelem, azt főszabály szerint engedélyezni kell.”
A legfelsőbb bíróság végül arra jutott, hogy a perben részt nem vevők számára, kizárólag az írásbeli anyagokhoz lehet hozzáférést biztosítani és azokhoz is csak akkor, ha a kérelem megfelelően indokolható, az iratok kiadása más érdekekbe nem ütközik és az iratok kiadása lehetséges és nem jelent aránytalan sérelmet.
(jurist.org)