Erdélyi autonómia: egy alkotmánymódosítási kísérlet utóélete


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jóllehet nagy lázban tartotta az erdélyi magyar közéletet Románia regionális átszervezésének ötlete, melynek nyomán az alkotmány szövege a régiók bevezetésével, illetve a speciális kulturális háttérrel rendelkező alrégiók kialakításának lehetőségével egészült volna ki, ám a tervezet elbukott a román alkotmánybírósági vizsgán: a taláros testület szerint ugyanis mindezt legfeljebb egy teljesen új alkotmányba lehetne beleírni. Ennek apropóján izgalmas vállalkozásba kezd az Ars Boni jogi folyóirat: romániai magyar szerzőket kért fel arra, hogy a legutóbbi alkotmánymódosítás körüli helyzetet körüljárva általában mutassa be az erdélyi magyarok helyzetét, hozzásegítve minket a román alkotmányos rendszer, a kisebbségi jogok, a romániai magyar politikai viszonyok, vagy épp Románia föderális hagyományainak jobb megértéséhez.


Nagy lázban tartotta az erdélyi magyar közéletet Románia regionális átszervezésének ötlete, melynek nyomán az alkotmány szövege a régiók bevezetésével, illetve a speciális kulturális háttérrel rendelkező alrégiók kialakításának lehetőségével egészült volna ki. A tervezetet azonban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek vélte, mondván, hogy azt legfeljebb egy teljesen új alkotmányba lehetne beleírni, de a jelenleg hatályos szöveg ezzel történő módosítása alkotmányellenes, mivel szétfeszíti a jelenlegi alkotmányos rendszert.

Hogy ebből a történetből mi kerekedhetett volna ki, azt már nem tudjuk meg. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a tervezet nem volt ördögtől való, szerte Európában léteznek ugyanis regionalizált államok és speciális jogokkal rendelkező területi egységek is. Előbbire főként az Európai Unió volt hatással, azonban Kelet-Közép-Európában – talán Lengyelországot leszámítva – nem vált túlságosan erőteljes decentralizációs erővé a regionalizációs folyamat.

A régiók megrajzolása természetesen a székelyföldi és partiumi megyék miatt érdekes Romániában.  A kérdés felvetése mindenképpen legitim, hiszen nem Románia lenne az első olyan állam, ahol a régióhatárok figyelembe vehetnék a területileg koncentráltan élő kisebbségek helyzetét (lásd a „nationality-based units”, valamint a „regional-based units” szembeállítását a szakirodalomban).

Mindezt azonban tovább erősíthetné egy speciális státus kivívása, amely a többi területi egységhez képest – adott esetben – extra jogokkal járna. Nota bene, ez sem ördögtől való gondolat, régóta ismert ugyanis a kongruens/szimmetrikus és az inkongruens/aszimmetrikus államszervezeti struktúra elkülöníthetősége, melyek közül az utóbbi egy területi egységnek a többitől eltérő társadalmi és kulturális vonatkozásaira utal (inkongruencia), illetve arra, hogy a különböző területi egységeknek eltérő kompetenciái vannak (aszimmetria).

Az alkotmányossági vizsgálaton fennakadt tervezet ellenére a székelyföldi területi autonómia körüli közéleti diskurzus nem hagyott alább. Ennek egy érdekes állomásának az idei Tusványos tekinthető, egy jelentősnek ígérkező másodiknak pedig a Romániai Magyar Demokraták Szövetsége (RMDSZ) által beharangozott autonómiatervezet.

Előbbi egy érdekes adalékul szolgált a magyar-magyar politikai törekvések inkonzisztenciájára, melyre kimondatlanul is egy ügyes ralwsiánus trükkel a Transindex.ro szerkesztője hívta fel a figyelmet, jelesül arra, hogy a markáns nemzetállami szemlélet vitában áll a régiók Európájában érdekelt erdélyi politikai elit kisebbségi jogi szemléletével.

A második (lényegében egészen friss) esemény pedig annak bejelentése, hogy az RMDSZ hamarosan bemutatja a Magyar Polgári Párttal közösen készített autonómiatervezetét. A téma tehát igazi hot topic jellegűvé érett, habár felvethető, hogy a rendszerváltás óta eltelt 24 év éppen elegendő idő lehetett a kellő mennyiségű szellemi muníció összegyűjtésére, a különféle víziók megfogalmazására és a nemzetközi partnerek megtalálására.

 

Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.

A téma áttekintése végett az Ars Boni romániai magyar szerzőket kért fel arra, hogy a legutóbbi alkotmánymódosítás körüli helyzetet körüljárva általában mutassa be az erdélyi magyarok helyzetét. Jóllehet egy ilyen vállalkozás nem lehet teljes körű, mégis hozzásegíthet a román alkotmányos rendszer, a kisebbségi jogok, a romániai magyar politikai viszonyok, vagy épp Románia föderális hagyományainak jobb megértéséhez.

Államszervezeti kérdések terén ugyanis rengeteg homályosság tapasztalható, hiszen az alapvető címszavak mélyén rejlő tartalom nem feltétlenül tűnik egyértelműnek. Mit tekinthetünk például autonómiának és mi a különbség annak kulturális és a területi verziója között? Milyen egy autonóm régió? A címke magáért beszél, netán egy olyan fluid fogalommal állunk szemben, mely esetében könnyedén előfordulhat – mondjuk – egy kevés önállósággal bíró autonóm régió is? Mennyiben kezelhető egységes kategóriaként a címben jelzett erdélyi magyarság? Mennyiben jelentősek egy régió határai? Székelyföldet három megye alkotja vagy ez megkérdőjelezendő? A határok feszegetése nem úgy működik-e, mint Pandora szelencéje? Fontos-e a gazdasági háttér? Mennyiben lehet erős érv, ha egy régió kevésbé fejlett, de speciális státuszt szeretne? Vajon egy jelenbeli negatívabb helyzet előrevetíti-e a jövőbeli perspektívákat vagy ez pusztán egy praktikus érv a szkeptikusok eszköztárában?

Szerzők és témakörök
Az Ars Boni most induló interjúsorozatában olyan jeles szakemberekkel szeretné körbejárni a fenti témaköröket, mint Puskás Bálint Zoltán, a román Alkotmánybíróság magyar tagja, Varga Attila, a kolozsvári Spaientia Egyetem oktatója, Csák László és Nagy Benedek csíkszeredai közgazdászok, Székely István Gergő politológus, Bakk Miklós, a Szövetségi Romániáért Mozgalom egyik alapítója, Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) alelnöke, valamint Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet vezetője.

Kapcsolódó cikkek

2022. január 24.

Új szabályokkal tartaná kordában az EU a digitális óriásplatformokat

A tervek szerint a változásokkal a felhasználók beleszólhatnak majd, abba, hogy az internetes óriáscégek milyen módszerekkel érik el őket. És könnyebb lesz az illegális tartalmak eltávolítása is. Azonban sokak szerint veszélyezteti a szólásszabadságot a tervezet.